A szerző - római jogász és klasszikus filológus - meggyőződése szerint a jogi műveltség szerves része a római, közép- és kora újkori jogi regulák és szentenciák minél szélesebb körű ismerete. Ennek több magyarázatát adja az Előszóban: egyrészt lehetőséget ad a jogtudományban jártasabbaknak, hogy gondolataikat egy-egy elismert szaktekintély fogalmazásában fejezzék ki, illetve támasszák alá, másrészt az efféle bölcsességek ismerete laikus hallgatóság előtt is növeli a beszélő magabiztosságát.
Természetesen az antik kultúra és a római jog iránt csak futólag érdeklődők számára is hasznos, könnyen kezelhető, illetve forgatható ez a kiadvány. Örömtelinek nevezhető minden olyan alkalom, mikor a latinitás ilyen korszerű, igényes kivitelben jelenik meg, közkinccsé téve olyan ismereteket, amelyek a hétköznapi olvasóhoz egyébként nem biztos, hogy eljutnának. A tetszetős, elegáns külső mindehhez nagyban hozzájárul.
A kötet továbbá kiemelkedő jelentőségű forrásanyag mindazoknak, akik a római jog, illetve az klasszikus jogi műveltség alapértékei iránt érdeklődnek, de legfőképpen az egyetemi, jogi kari latinoktatás számára. Napjainkban többféle latin szentencia gyűjtemény is megtalálható a könyvpiacon, viszont ezek közt eddig nem találhattunk kimondottan jogi tematika alapján szerkesztett munkát.
A jogi latin oktatásában rendkívül hasznos minden olyan ismeretterjesztő segédanyag, amely segít a hallgatóknak az eredeti források megértésében, a lexikai tudásuk elmélyítésében, illetve magának a latin nyelv alaposabb elsajátításában. Így mind a hallgatók, mind pedig az oktatók sokat profitálhatnak a műből, ami szerző nem is titkolt szándéka volt. Jómagam a munkámból kifolyólag ebből a szemszögből szeretném Nótári Tamás könyvét értékelni.
Napjainkban az egyetemi latin oktatás egyik alapvető problémája, hogy a felsőoktatásba érkező fiatalok legtöbbje nem rendelkezik a középiskolából hozott latin nyelvi ismeretekkel. Pedig a jogi alapképzéshez elengedhetetlenül hozzátartozik a latin szaknyelv is, de e helyett az órákon a hangsúly az elemi - gyakran magyar (!) - nyelvi problémák felé tolódik. Így az oktatók is és a hallgatók is nehéz helyzetben vannak. Az oktatók azért, mert a rendelkezésre álló óraszámban és idő alatt nem kis feladat sokszor a nulláról indulva szaknyelvi kompetenciát kialakítani a növendékekben.
A hallgatók oldaláról a helyzet összetettebb. Azon részük, akik már tanultak latinul, esetleg érettségivel is rendelkeznek, szívesen tanulnának magasabb szinten is. Az érdeklődés - tapasztalataim szerint - megtalálható azok közt is, akik az egyetemen találkoznak először a latinnal. Náluk a problémát az jelenti, hogy a kívánalmakhoz képest óriási hátrányokkal indulnak. Hogyan várható el három-négy óra után, hogy valaki eredeti latin jogi szakszövegeket értelmezzen, mikor olyan problémái vannak, mint a szófajok megkülönböztetése vagy az aktív és passzív mondatok közti különbség megértése? A rengeteg új információ befogadását pedig a többi szaktantárgy hasonló nehézségeivel párhuzamban kell megoldaniuk.
Végül említeném az alulmotivált hallgatókat, akik nem is ismerik a nyelvet, és az érdeklődésük is hiányzik. Nem meglepő, ha a fokozott kihívások hatására a latintól való tartózkodásuk csak növekszik, így még nehezebb dolguk van a kellő szintre való felzárkózásban.
Ezen eltérésekből fakadóan az oktatónak rendkívül különböző igényeknek kell megfelelnie. Egyszerre szeretné a teljesen kezdőket az alapoktól tanítani, az érdektelenek érdeklődését felkelteni, illetve a magasabb szinten lévőket is fejleszteni. Élő idegen nyelvek esetében természetes, hogy a csoportokat a nyelvtudásuk alapján differenciálják. Az egyetemi latin alapvizsga azonban mindenkire nézve egységes, a kezdeti feltételek figyelembevétele nélkül.
Az oktatásban tehát szükség van olyan kiegészítő segédanyagokra is, melyek segítségével a magasabb szinten állók fejleszthetik a tudásukat, de olyanokra is, melyekből a kezdő latinosok tanulhatnak. Nótári Tamás könyve pedig mindkét funkció betöltésére kiválóan alkalmas.
A regulák és szentenciák tanulmányozása átmenet képez az eredeti corpusokból vett, bonyolult mondatokból álló bekezdések fordítása, illetve a kimondott szövegélményt nem jelentő, egyszerű kifejezések értelmezése között. Kizárólag a tankönyvek leckéinek feldolgozása nem biztos, hogy elegendő a kellő szaknyelvi kompetencia kialakításához, érdemes tehát megragadni a lehetőséget, és beemelni a tananyagba egyéb forrásokat. Túlzás lenne elvárni egy mégoly érdeklődő és latintudással is rendelkező elsőéves joghallgatótól, hogy teljes jogi szakszövegeket olvasson latinul. Eleve az egyetemista korosztály koncentrációs készségével nehezen egyeztethetőek össze a többszörösen összetett, bonyolult körmondatok. Viszont a ius gentiumhoz és a mandati obligatióhoz hasonló szószerkezetek megértése egy idő után unalmas, és a nyelv valódi megértéséhez nem visz közelebb. Kézenfekvő tehát nagyobb hangsúlyt fektetni a rövid, áttekinthető, lényegre törő mondatokra is. A jogi szakirodalom pedig tengernyi ilyen lehetőséget kínál, amint azt jelen gyűjtemény is bizonyítja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
