Folyóiratunk tizennegyedik számát tartja kezében a Tisztelt Olvasó. Az alapítás óta eltelt hét évben hagyománnyá vált, hogy tematikai és műfaji szempontból egyaránt vegyes szövegekkel, illetve a megelőző időszak szakkönyvtermését bemutató, annotációs rovattal állunk a szakmai közönség elé.
Szerkesztőségünk a sűrűbbre tervezett megjelenés okán ezen a renden annyiban kíván változtatni, hogy - a műfaj sajátosságainak megfelelően - az annotációkat nem osztjuk tovább, hanem azok minden második számunkban, azaz továbbra is évente kétszer jelennek majd meg. (E számunkban tehát ne keressék ezt a rovatot.) Emellett - felelevenítve egy hét évvel ezelőtti tervünket - elképzelhetőnek tartjuk, hogy szerzőink javaslatára tematikus lapszámok készüljenek, s ilyen javaslatok megfogalmazására bátorítjuk is a szakmai közönséget.
Mostani számunkban tíz szöveget közlünk.
Bjarne Melkevik kanadai jogfilozófus eredetileg francia nyelven írt könyvének egy részletét elsőként közöljük magyar nyelven. Az esszé műfaji sajátosságait magán viselő írás a jogfilozófia funkciójáról fogalmaz meg gondolatébresztő koncepciót. A diszkurzív jogelméletekhez (pl. Habermas) közel álló álláspont magva, hogy a jogfilozófia nem a pozitív jogot, hanem a demokratikusan megvalósítandó jog eszméjét szolgálja, illetve hogy a jogfilozófia létjogosultságát a nyilvánosan bemutatott érvek és indokok jelentik.
Bazánth Barbara, Mordivoglia Clio és Sulyok Katalin a nemzetközi vízjog egy eddig kevéssé vizsgált kérdéskörét tárja fel: a határokon átnyúló, mélységi vizeket magukban rejtő víztartó rétegek vízkészletmegosztására vonatkozó nemzetközi szokásjogi elveket és nemzetközi vitarendezési mechanizmusokat. Számos rendezetlen joghelyzetre és megoldási lehetőségre mutatnak rá a felszíni vizekre már kidolgozott elvek és a csekély számú, regionális megállapodás alapján.
Csatlós Erzsébet egy növekvő gyakorlati jelentőséggel bíró jogosultság intézményi-szervezeti vonatkozásait, a konzuli védelem európai közigazgatási szervezetét vizsgálja. Az európai közigazgatás általános, elvi kérdéseit tisztázva, majd a konzuli védelemben érintett szervek együttműködését megvizsgálva a szerző a rule of law (az átláthatóság, hatékonyság és megbízhatóság) elve tükrében világít rá a jelenlegi szabályozás kritikus pontjaira és kihívásaira.
Mezei Kitti az információs rendszerek elleni támadások közül kiemelkedő, ún. DDoS- (szolgáltatásmegtagadással járó, avagy túlterheléses) támadások büntetőjogi vetületét mutatja be. Fogalmuk, működési elvük, hatásmechanizmusuk a jogász szakmai körökben még ma is kevéssé ismert, ezért az ilyen cselekmények mögött
- 7/8 -
álló motivációs tényezők feltárása, illetve a hazai mellett az európai és az egyesült államokbeli szabályozás bemutatása rendkívül időszerű.
Jagusztin Tamás a kollektív igényérvényesítés eszközeit öt európai uniós tagállam (Ausztria, Olaszország, Franciaország, Portugália és Litvánia) példáján keresztül szemlélteti, a leginkább releváns szempontok (az igényérvényesítési eszközök típusai, az igénybevételükre jogosultak köre) alapján. Emellett az egyes eszközök tényleges gyakorlati jelentőségére (pl. a fogyasztóvédelemmel, versenyjoggal való kapcsolatára), illetve az egyes nemzeti megoldások összehasonlítására is kitér.
Pfeffer Zsolt a mérlegelésnek az adóigazgatási eljárásban betöltött szerepével foglalkozik. Nagyszámú eseti és alkotmánybírósági döntésre támaszkodva meghatározza annak pontos helyét (elhatárolva egyben a határozatlan jogfogalmak értelmezésétől, az alapelvek alkalmazásától, a becsléstől, a méltányosságtól stb.) a jogalkalmazásban. A mérlegelés szubjektív elemeire is utaló következtetések a közigazgatás más területein alkalmazott mérlegelésre is vonatkoztathatók.
Polyák Gábor és Pataki Gábor a Facebook-WhatsApp-összefonódás versenyjogi értékelése körében a személyes adatok értékére irányítja a figyelmet. Az Európai Bizottság versenyjogi döntését bírálják, mert az nem vette figyelembe, hogy az adatbázisok összekapcsolásával összefüggésben nemcsak adatvédelmi kérdések merülnek fel, hanem abból versenyelőny is fakad, tehát a testületnek az adatvagyonnal való gazdálkodás kérdésével is foglalkoznia kellett volna.
Pálfay Szilárd a civil szervezetek nyilvántartásával összefüggő anyagi jogi és eljárásjogi fejleményeket mutatja be az utóbbi néhány évből. Esszéje nem a normák leíró elemzésén, hanem problémafeltáráson alapul. A belülről (bírósági titkári tapasztalatai tükrében) látható, alapvetően az ügyvitelhez kapcsolódó szempontok figyelembevételével fogalmazza meg a joggyakorlat egységére és a vonatkozó törvények összhangjára vonatkozó, kritikai értékelését.
Fazekas Éva az Egyesült Királyság bírói gyakorlatának fényében ismerteti a nem vagyoni kártérítés szabályozását. A különböző kárelemek, jogcímek részletes, az érintett társtudományok eredményeit is hasznosító bemutatása mellett gyakorlati jelentőségüknek, szerepüknek megfelelően kapcsolja össze a kártérítés intézményét a felelősségbiztosítással, illetve a társadalombiztosítással és a rehabilitációval.
Bányai Orsolya egy a nemzetközi szakirodalomban hamar nagy visszhangot keltő, de nálunk még ismeretlen, angol nyelvű kötet ismertetését végzi el. Recenziója saját gondolatait is tartalmazza arról, hogy vajon a jelenlegi környezetvédelmi politika és jog miért áll biztos kudarc előtt. Az univerzális törvények (mint a szimmetria, ekvivalencia, megmaradás, egység) és a környezeti korlátok tiszteletben tartását nem biztosító, emberi törvények összevetésén alapuló kritika a természetjogi gondolkodáshoz vezet vissza minket.
A hátsó borítón egy olyan aforizmát idézünk fel, amelyik a polgári eljárásjog alapintézményéhez, a perléshez kapcsolódik: Minus est actionem habere quam rem (Pomp. D. 50, 17, 204). Kevesebbet jelent keresettel, mint a dologgal bírni. Alatta Bacsó Jenő (1877-1955) portréja látható. Ezzel tisztelgünk a debreceni jogászképzés egykori, nagynevű professzorának emléke előtt.
Bacsó Jenő a polgári perjog tanára, a debreceni professzori életpálya egyik leghitelesebb bizonyítója volt, aki Debrecenben született, itt végezte valamennyi is-
- 8/9 -
kóláját, itt kötelezte el magát az egyetemmel és a jogtudománnyal, és itt tért örök nyugalomra is. Nem csupán azzal emelkedett ki professzortársai közül, hogy oktató- és nevelőkészségét, szaktudását és emberségét mindvégig (a képzés 1914-es indulásától 1949-es felfüggesztéséig) a Debreceni Egyetem Jog- és Államtudományi, később Jog- és Közigazgatás-tudományi Karának szentelte, és nem csupán azzal, hogy a város és az egyetem között követésre méltó, mintaadó együttműködést, szellemi egységet valósított meg, hanem azzal is, hogy életútja, szakmai és tudományszervező tevékenysége során mindig - éppúgy, mint ezt a mai debreceni utódok is vallják - a hallgatók érdekét, az oktatás fejlesztését állította a középpontba.[1] Nevét 2003-ban a debreceni jogoktatás jövőjének, fejlesztésének szolgálatára tett és ma is a képzést és a hallgatókat támogató alapítvány őrzi.
Debrecen, 2018 tavaszán ■
JEGYZETEK
[1] Bacsó szakmai életútjáról bővebben lásd Balogh Judit: Bacsó Jenő (1877-1955): Polgári perjog. In: Szabó Béla (szerk.): "Ernyedetlen szorgalommal..." - A Debreceni Tudományegyetem jogász professzorai (1914-1949). Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Debrecen, 2014, 155-175.
Visszaugrás
