"Szükség van egy olyan anti-diszkriminációs törvényre, amely magában foglalja - az amszterdami szerződés 13. cikkelyével összhangban - a szexuális orientációt is, valamint egy olyan független testületre, amely segíti a diszkrimináltakat."
A társadalomkutatók adósak a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (a továbbiakban: l/m/b/t) közösség helyzetével kapcsolatos átfogó kutatásokkal, amelyek segítenének megismerni e legkevésbé látható és sokféle módon diszkriminált kisebbséget. A Háttér Társaság a Melegekért a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű kisebbség egyenlőségéért dolgozó jog-védő és humán szolgáltatásokat nyújtó kiemelkedően közhasznú egyesület. Az egyesületünk archívumában fellelhető tanulmányok segítségével szeretném érzékeltetni a társadalmunkban meglévő előítéletes gondolkodásmód jelenlétét, azt, hogy milyen a homoszexuálisok, leszbikusok megítélése ma Magyarországon.
Fábián Zoltán Tekintélyelvűség és előítéletek című könyvében számol be két olyan vizsgálatról, amelyek révén képet kaphatunk az l/m/b/t közösség tagjaival szemben megnyilvánuló előítéletekről. Egy 1995-ben reprezentatív minta alapján készült vizsgálatban megkérdezték a mintában szereplőktől, hogy a felsorolt tizenkilenc külcsoport (arab, cigány, állami gondozott, zsidó, homoszexuális stb.) közül melynek tagjaival engednék gyermekeiket barátkozni és kiket engednének meghívni vendégségbe. (Szociálpszichológiai kutatások szerint a sajátcsoport és a külcsoportok közötti társadalmi távolság a csoport tagjai között megnyilvánuló interakciók alapján meghatározható, ennek segítségével következtethetünk a külcsoport tagjaival szembeni előítéletekre és diszkriminációra való hajlandóság mértékére.) A legelutasítottabb társadalmi csoport a droghasználóké volt, őket követték a homoszexuálisok, majd a bőrfejűek, illetve a büntetett előéletűek. A megkérdezettek többsége távol tartaná gyermekeit e négy külcsoporttól. A másik, 1994-es, szintén reprezentatív kutatásban a megkérdezettek ötfokú rokonszenv-ellenszenv skálán helyezték el a külcsoportokat. A legellenszenvesebbek a bőrfejűek, a droghasználók, majd a homoszexuálisok voltak. Ez utóbbiakat követték a romák és az AIDS-betegek. Fábián Zoltán szerint más kutatások is megerősítették, hogy a legelutasítottabb külcsoportok közé olyan stigmatizált társadalmi csoportok tartoznak, mint például a homoszexuálisoké. Fontos megjegyezni, hogy a fenti külcsoportok megítélésében a preferencia-sorrend hasonló volt a harmincévesnél fiatalabbak és idő-sebbek között, de néhány külcsoportot kivéve a fiatalok kedvezőbben ítélték meg a csoportokat, így a homoszexuálisokat is. De nemcsak a kisebb mintákat érintő reprezentatív kutatások eredményeiben, hanem egyesületünk különböző projektjei kapcsán is tetten érhetők a l/m/b/t közösség tagjaival szemben megnyilvánuló negatív attitűdök (hallgatás, verbális és fizikai agresszió, bagatellizálás stb.).
2000 nyarán az Európai Unió számára készülő jelentés (Összefoglaló a leszbikusok, melegek és biszexuálisok diszkriminációjáról Magyarországon, Háttér Baráti Társaság a Melegekért, Labrisz Leszbikus Egyesület) keretében készült kérdőíves vizsgálat 112 leszbikus, meleg és biszexuális résztvevőjének több mint fele számolt be arról, hogy szexuális orientációja miatt zaklatták. A megkérdezettek közel ötöde testi bántalmazás áldozata volt.
- 136/137 -
Az egyesületünk által működtetett Meleg Háttér telefonszolgálathoz 1999-ben és 2000-ben beérkező hívások statisztikai elemzését összehasonlítottuk. Kiderült, hogy az olyan hívások száma, amelyekben fizikai és/vagy lelki erőszak miatt hívtak bennünket, a háromszorosára emelkedett. Míg 1999-ben csak 33 alkalommal fordultak hozzánk a zaklatás valamilyen formája miatt, addig 2000-ben már 101 hívásunk volt, amelyben verbális vagy fizikális agresszióról tettek említést. Ez a gyors növekedés csak részben magyarázható azzal, hogy a telefonszolgálatnál dolgozó munkatársaink a Háttér Meleg Jogsegély Szolgálat beindulása előtt probléma-érzékenyítő képzéseken vettek részt. A növekedés elsősorban annak tudható be, hogy a "zöld szám" (ingyenes) szolgáltatás bevezetésével a l/m/b/t közösség egyre több tagja számára váltunk elérhetővé, így azok számára is, akiket szexuális orientációjuk miatt zaklattak vagy diszkrimináltak, és nem mertek segítséget kérni sem közvetlen környezetüktől, sem a hivataloktól, félve attól, hogy titokként kezelt szexuális orientációjukra fény derül.
A rövid szociológiai kitekintés után vázolni szeretném, hogy a magyar jogrendszer mennyire védi, illetve diszkriminálja az l/m/b/t közösség tagjait. A magyar jogalkotás progresszív lépéseinek csekély köréből először az élettársi kapcsolat kiterjesztéséről szólnék. Az első bejegyzett meleg egyesület, a Homérosz indítványára az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) határozatában megállapította, hogy alkotmányellenesek azok a jogszabályok, amelyek az érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben, házasságon kívül együtt élő különböző nemű személyekre nézve állapítottak meg jogokat és kötelességeket. Kötelezte a törvényhozókat, hogy az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 578/G. §-t, amely szerint "az élettársak házasságkötés nélkül, közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő nő és férfi", módosítsák 1996. március 1-jéig. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a hatályos jogszabályokat és megállapította, hogy az élettársi viszony esetében nincs jelentősége annak, hogy különböző vagy azonos nemű személyek között áll fenn. Az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek találta, hogy a Ptk. 578/G. §-a a közös háztartásban érzelmi, szexuális és gazdasági közösségben együtt élő azonos nemű személyekre nem vonatkozik. A határozat indokolásában leszögezte: "Két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának figyelembevétele alapján az együtt élő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre." Az Országgyűlés elfogadta az 1996. évi XLII. törvényt, amelyben az alkotmánybírósági határozatnak megfelelően határozta meg az élettársi kapcsolat fogalmát.
Az azonos neműek élettársi kapcsolatát számos hátrány éri a házasságban élő heteroszexuális párokkal, illetve a különböző nemű személyek élettársi kapcsolatával szemben. A házasságban élő személyek esetén az öröklés általános rendje szerint a házastárs törvényes örökös, míg az élettárs nem. Az élettársnak, amennyiben azt szeretné, hogy a javaiból örököljön a társa, végrendelkeznie kell. Lehetőségük van az élettársaknak egymással öröklési szerződést kötni, amelyben az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 47. §-a szerint az örökbe fogadott személyt az örökbefogadás fennállása alatt csak az örökbefogadó házastársa fogadhatja örökbe, az élettárs nem. Heteroszexuális élettársak házasságkötése után a volt élettárs immár házastársként örökbe fogadhatja a gyermeket. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 167. §-a alapján a mesterséges megtermékenyítés csak házastársak vagy különnemű élettársak között végezhető el, leszbikus párokkal szemben a törvény diszkriminatív.
A jelenlegi magyar jog több mint száz helyen említi az élettársat mint hozzátartozót valamely jogosultság vagy kötelezettség alanyaként. Például az egészségügyről szóló törvény közeli hozzátartozónak nyilvánítja az élettársat, s mint ilyennek jogot ad például a párjával kapcsolatos egészségügyi adatok megismerésére annak halála után, ezen túlmenően a kezeléssel, látogatással kapcsolatosan is komoly jogosultságok illetik meg. A polgári vagy a büntetőeljárás során mint közeli hozzátartozónak lehetősége van a tanúvallomás megtagadására. A Munka törvénykönyve alapján az élettárs is igényelhet fizetés nélküli szabadságot építkezés céljából. A szociális törvény alapján ápolási díjra és fizetés nélküli szabadságra jogosult az a személy is, akinek az élettársa önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre szorul. A társadalombiztosítási jogszabályok lehetővé teszik, hogy az élettárs is jogosulttá váljon az özvegyi nyugdíjra, amennyiben tíz évig folyamatosan együtt élt partnerével annak haláláig. Az élettársi vagyonközösségben a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont.
A jogosultságok megszerzését igen megnehezíti, hogy a társadalmi represszió hatására a homoszexualitásukat nyíltan vállalók aránya rendkívül alacsony. Tóth László a magyar meleg férfiak körében 1995-ben végzett, 1301 főre kiterjedő kutatásában a megkérdezettek közül a "nyíltan homoszexuálisok" aránya 20 százalék körül volt. Nyíltan homoszexuálisnak tekintette azt a személyt, akinek valamely családtagján (vagy családtagjain) kívül munkatársai vagy heteroszexuális barátai is ismerték szexuális orientá-
- 137/138 -
cióját. Az élettársi kapcsolattal járó jogosultságokhoz való hozzájutást igen megkönnyítené, ha azt más országok gyakorlatához (regisztrált partnerkapcsolat) hasonlóan egy-egy jogosultság igénybevételénél nem kellene minden alkalommal az élettársi viszonyt "bizonyítani" a hatóságok számára (jegyzőkönyv, környezettanulmány a közös lakásban, a szomszédság kikérdezése stb.).
A Háttér Meleg Jogsegély Szolgálat az "Alapítsunk családot!" program keretében az arra igényt tartóknak segítséget nyújt abban, hogy a már meglévő élettársi kapcsolataiknak jogi keretet adjon (az élettársi viszonyt szerződésben rögzítjük), továbbá segítséget nyújtunk a párok végrendeletének elkészítésében. A program célja, hogy a meleg és leszbikus párok együttélésnek joghatásait közelítsük a házasság joghatásaihoz, tekintettel arra, hogy a magyar jog diszkriminatív módon nem teszi lehetővé az azonos neműek házasságát. Ezen program keretében hét élettársi szerződést kötött és tizenkét végrendelet megszövegezésében működött közre a szolgálat 2002 első félévében.
Itt kell megjegyezni, hogy a Homérosz egyesület fent említett beadványában kérte a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi törvény 10. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát, mely szerint "házasságot nagykorú férfi és nő köthet". A beadvány szerint a jogszabály nem teszi lehetővé az azonos neműek házasságkötését, hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a nemi szerepek szerint. Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt azzal, hogy az nem utal sem a nemi szerepek, sem az egyéb helyzet szerinti diszkriminációra.
Az egységesülő Európában viszont egyre több országában ismerik el az azonos neműek élettársi kapcsolatát vagy házasságát. Legutóbb a holland országgyűlés után a német parlament döntött úgy, hogy lehetővé teszi a házasságkötést az azonos neműek részére. A következőkben azokról a jogszabályokról írnék, amelyekben a szexuális orientáció alapján történő diszkrimináció tilalma explicit módon megfogalmazódik vagy beleérthető a szóban forgó törvénybe.
Az Alkotmány 70/A. §-a kimondja, hogy: "(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti." Hogy a szexuális orientáció alapján történő különbségtétel az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében szereplő "egyéb helyzet szerinti különbségtételbe" beleértendő, azt az Alkotmánybíróság 20/1999.(VI. 25.) határozata mondta ki. A Btk. 203. § (3) bekezdése különbséget tett azonos és különnemű testvérek által elkövetett fajtalanság között. A különnemű testvérek által elkövetett "fajtalanságot" nem nyilvánította bűncselekménnyé, míg a "természet elleni fajtalanságot" elkövető azonos neműeket büntetéssel fenyegette. Az Alkotmánybíróság szerint "ez az Alkotmány 70/A. §. (1) bekezdése alapján az egyéb helyzet szerinti különbségtétel". A bíróság nem találta ésszerűen indokolhatónak a különnemű testvérek közötti fajtalanság és az azonos nemű testvérek közötti fajtalanság eltérő büntetőjogi megítélését.
A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a Háttér Társaság által Tarlós István ellen indított perében (17. P. III. 22 429/ 2001/19, Sziget-ügy) meghozott ítélet indoklásában kimondta, hogy "az egyéb helyzet alapján nyújtott védelem vonatkozik a szexuális irányultság miatti különbségtételre is, azaz tiltja a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt". A bírói ítélkezés gyakorlatában ez idáig precedens értékű a kerületi bíróságok végzése.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyi ellátáshoz való jogot a következőképpen határozza meg: "7. § (1) Minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott keretek között -az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és megkülönböztetés nélküli egészségügyi ellátáshoz. [...] (4) Megkülönböztetés nélküli az ellátás, ha az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során nem történik hátrányos megkülönböztetés a betegek között társadalmi helyzetük, politikai nézeteik, származásuk, nemzetiségük, vallásuk, nemük, szexuális irányultságuk, koruk, családi állapotuk, testi vagy értelmi fogyatékosságuk, képzettségük és minden más egyéb, az egészségi állapotukkal össze nem függő ok alapján." A magyar jogszabályok között más helyet nem találunk, ahol ilyen explicit módon szóba kerülnének az l/m/b/t emberek jogai.
A Munka törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény) 5. §-a foglalkozik a hátrányos megkülönböztetés tilalmával és az előnyben részesítés kötelezettségével: "(1) A munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviseleti szervekhez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggő tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt. Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegéből vagy természetéből egy-
- 138/139 -
értelműen következő megkülönböztetés. (2) Ha a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegésével kapcsolatban vita merül fel, a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy eljárása az (1) bekezdésben foglaltakat nem sértette. (3) A munkáltató megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani - kizárólag a munkában eltöltött idő, a szakmai képességek, gyakorlat, illetve a teljesítmény alapján - a munkavállaló magasabb munkakörbe való előrelépésének lehetőségét." A törvény hiányossága, hogy csak implicit módon érinti a szexuális kisebbségek jogait, és az 5. § joghatása nagymértékben függ a jogalkalmazótól. A munkahelyi diszkrimináció különböző formáival találkozunk mind a Meleg Háttér telefonszolgálatnál, mind jogsegély szolgálatunknál (például leszbikus pedagógus "eltanácsolása" az iskolából; fegyelmi eljárás fegyveres testület tagja ellen, miután kiderül, hogy homoszexuális; transzszexuális pedagógus ellehetetlenítése a munkahelyén vélelmezett munkahelyi vétségek miatt stb.). Ezek egyértelműen jelzik, hogy a munka világában szükség van az l/m/b/t közösség tagjait is explicit módon védő jogi szabályozásra. Az Európai Unió Miniszteri Tanácsa 2000. november 27-én elfogadott egy irányelvet, amely megfogalmazta a munkaügyben és a foglalkoztatásban érvényesülő egyenlő bánásmód kereteit. Az EU tagállamainak és a csatlakozni kívánó országoknak (így Magyarországnak is!) 2003. december 1-jéig átfogó törvényi intézkedéseket kell hozniuk, amelyekben tiltják a munkahelyi diszkriminációt a vallás, a meggyőződés, a fogyatékosság és a szexuális orientáció alapján.
Itt említeném meg a munka világában meglévő diszkriminatív jogszabályt. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény a "fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek" részére kötelezővé teszi a C típusú kérdőív kitöltését, amelyben rákérdeznek arra, hogy van-e homoszexuális kapcsolata. A törvényalkotó szándéka a fontos tisztséget betöltő személyek zsarolhatóságának megállapítása, illetve ennek kiküszöbölése. Ez utóbbi elsősorban a szűkebb és tágabb környezet melegekkel, leszbikusokkal, biszexuálisokkal és transzneműekkel szemben megnyilvánuló elfogadó, toleráns attitűdjétől függ, nem pedig a biztonsági szolgálat informáltságától. Azzal, hogy a kérdőív rákérdez a homoszexualitásra, annak misztifikálásához és az előítéletek erősödéséhez járul hozzá.
A Büntető törvénykönyv (az 1978. évi IV. törvény) 199. §-a az Alkotmánybíróság szeptember elején hozott határozatáig kimondta: az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki ennél fiatalabb, azonos nemű személlyel fajtalankodik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (természet elleni fajtalanság). A törvény súlyosan diszkriminatív volt: míg heteroszexuális kapcsolat esetén a beleegyezési korhatár 14 év, addig azonos neműek esetén 18 év volt. Az Igazságügyi Minisztérium statisztikai osztálya szerint 1998-ban és 1999-ben is hat-hat alkalommal folyt büntetőeljárás a Btk. 199. §-a alapján. Meleg civil szervezetek (Lambda Budapest Baráti Társaság, Homérosz egyesület, Magyar Zsidó Leszbikus és Gay Csoport) 1993 szeptemberében fordultak az Alkotmánybírósághoz, hogy állapítsa meg a 199. § alkotmányellenességét, ugyanis az nincs összhangban az Alkotmány 70/A. §-ával, a diszkrimináció tilalmával. 1996 márciusában egy magánszemély is kérte a 199. § alkotmányellenességének kimondását. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 1998. szeptember 18-án kelt végzésében egy a megrontás bűntette miatt indult büntetőügyben a büntetőeljárást felfüggesztette, és kezdeményezte az 1978. évi IV. törvény 199. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, javasolva annak megsemmisítését. Álláspontja szerint "a természet elleni fajtalanság bűntette nem áll összhangban az alkotmány hátrányos megkülönböztetés tilalmát biztosító alapvető emberi jogi rendelkezéssel, amikor az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot büntetni rendeli, szemben a heteroszexuális kapcsolattal". Azóta több megyei bíróság függesztett fel a Btk. 199. §-a alapján indult büntetőeljárást.
Az Európa Tanács 1981. október 1-jén kelt, a homoszexuálisok elleni diszkriminációról szóló 924. számú ajánlásában azt javasolta a Miniszterek Bizottságának, hogy a tagállamok a homoszexuális és a heteroszexuális aktusok esetében azonos beleegyezési korhatárt szabjanak. Az Európai Parlament 1994-ben fogadta el a Roth-jelentést, amelynek címe Egyenlő jogokat a melegeknek és leszbikusoknak az Európai Közösségben. A jelentés részletesen tárgyalta a melegek elleni diszkrimináció különböző formáit, azt javasolva, hogy a Bizottság indítványozza a szexuális orientáción alapuló bármiféle diszkrimináció megtiltását, és segített abban, hogy a politikai diskurzus része legyen a leszbikusok és melegek helyzete az EU-ban. Az Európai Parlament 1998. szeptember 17-én kelt, a melegek és leszbikusok egyenlő jogairól szóló határozata külön kiemelte, hogy Magyarországon a büntető törvénykönyvben vannak olyan jogszabályok, amelyek súlyosan diszkriminatívak a homoszexuálisokkal szemben.
A három melegszervezet közös beadványa után csaknem kilenc évvel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 199. §-a alkotmányellenes, és azt az erről szóló határozat közzétételének napján megsemmisítette (ügyiratszám: 1040/B/1993/23, a határozat kelte: 2002. szeptember 4). Ugyanebben a határoza-
- 139/140 -
tában az 1978. évi IV. törvény 200. §-át (természet elleni erőszakos fajtalanság) találta alkotmányellenesnek, és a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. Ez utóbbi megszüntetése azt jelenti, hogy azonos nemű sérelmére elkövetett erőszakos fajtalanság miatt a büntetőjogi felelősségre vonás a szemérem elleni erőszakot büntetni rendelő 198. § alapján történik. A csatlakozni kívánó országok közül csak Cipruson, Bulgáriában és Romániában nem azonos a beleegyezési korhatár a heteroszexuális és az azonos neműek kapcsolatában.
A katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság elbírálásáról szóló 7/1996. (VII. 30.) HM-NM együttes rendelet 037-es melléklete a) pontjában a homoszexualitást mint a szexuális élet zavarát és a psychopathia egyik formáját említi. A hivatásos és szerződéses katonák egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságával foglalkozó 12/1997. (V. 16.) HM rendelet 037-es melléklete a) pontja szintén a psychopathiák közé sorolja a homoszexualitást.
A XX. század második felében lezajlott a dekriminalizáció mellett egy demedikalizációs folyamat, amelynek jelentős alakja Evelyn Hooker pszichiáter (USA), aki a negyvenes évek második felétől a hetvenes évek elejéig végzett kutatásokat homoszexuális férfiak körében. Ennek eredményeképpen 1993-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság törölte a mentális megbetegedések sorából a homoszexualitást. Hasonló álláspontra helyezkedett a WHO, amikor 1991-ben a Betegségek Nemzetközi Osztályozásából (BNO) szintén törölte a homoszexualitást. A rövid áttekintésből látható, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű közösség tagjait a társadalmi élet különböző színterein (munka világa, magánélet, társadalombiztosítás stb.) direkt vagy indirekt módon éri diszkrimináció. Szükség van egy olyan anti-diszkriminációs törvényre, amely magában foglalja - az amszterdami szerződés 13. cikkelyével összhangban - a szexuális orientációt is, valamint egy olyan független testületre, amely segíti a diszkrimináltakat. Az Európai Parlament 1989. április 12-én belefoglalta az alapvető szabadságjogokról szóló nyilatkozatába (6. cikkely), hogy mindenkinek joga van identitásának tiszteletben tartásához és megvédéséhez - a szexuális orientáció pedig alapvető aspektusa az emberi identitásnak.
"Az egyesület 1995 februárjában jött létre. Alapítóinak első célja egy telefonszolgálat kialakítása volt: a Meleg Háttér Információs és Lelkisegély-szolgálat 1996 elején kezdte meg működését. A szervezet tagjaink létszáma az elmúlt hat esztendő alatt több mint hatszorosára emelkedett. Ez alatt az idő alatt eredeti célkitűzéseinknek megfelelően igyekeztünk hozzájárulni a magyarországi szexuális kisebbségek szerveződésének előmozdításához, a melegekről, leszbikusokról, biszexuálisokról és transzneműekről kialakult és széles körben elterjedt ostoba előítéletek és sztereotípiák eloszlatásához, a nyíltabb társadalmi párbeszéd kialakulásának elősegítéséhez, a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek elleni nyílt és rejtett megkülönböztetés megszüntetéséhez.
A 2000-ben beindított Háttér Meleg Jogsegély Szolgálat azért jött létre, mert hívóink között egyre inkább megjelennek a speciális jogi problémákról kérdezők is. A telefonügyeletesek kompetenciáját meghaladó jogi problémák szakszerű kezelésében ügyvédek segítik a Háttér munkáját, szaktanácsadással, jogi képviselettel." ■
Visszaugrás
