A Grundgesetz az emberi méltóság klauzula (1. cikk 1. bekezdés) mellett kifejezetten tartalmazza a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot (2. cikk 1. bekezdés). A német Szövetségi Alkotmánybíróság a személyiség szabad kibontakoztatásához való jognak és az emberi méltóságnak az egymásra vetített értelmezéséből vezette le és a személyiségvédelem alkotmányos alapjává tette az általános személyiségi jogot. A magyar Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jog személyiségvédelmi funkciójának megjelenítésekor - jelentős mértékben támaszkodva a német Alkotmánybíróság gyakorlatára - az emberi méltósághoz való jogot azonosította az általános személyiségi joggal. A tanulmány arra vállalkozik, hogy - az általános személyiségi jog tartalmi elemeinek elkülönítése révén - bemutassa a német modellt: az általános személyiségi jog normatív tartalmát a német Szövetségi Alkotmánybíróság legfontosabb határozatai tükrében.
Németországban először a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság magánjogi ítélkezési gyakorlatában jelent meg - a személyiség szabad kibontakoztatáshoz való jog [Grundgesetz 2. cikk (1) bekezdés][1] és az emberi méltóság klauzulája [Grundgesetz 1. cikk][2] összefüggésére alapozva - az általános személyiségi jog fogalma.[3] A jogalkotó által a BGB-ben nem kodifikált személyiségi jogok 1954-ben - még az alapjogként való elismerésük előtt - a BGB 823. § (1) bekezdésében[4] foglalt "egyéb jog"-ként érvényesültek,[5] és megsértésük esetén a BGB 253. §[6] alapján kártérítést lehetett igényelni.[7] A Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában kibontott általános személyiségi jogot, mint alapjogot a hasonlóságok ellenére nem szabad azonban összekeverni a magánjogi párjával, hiszen ez utóbbi az "egyszerű jog" szintjén helyezkedik el.[8] A magánjogi személyiségvédelem, bár a védelmi köre az alkotmányos kereteket meghatározó általános személyiségi jognál jóval tágabb lehet, a törvényalkotó által szélesebb körben korlátozható.[9]
Az általános személyiségi jogot tehát a Szövetségi Alkotmánybíróság alkotmányos rangra emelte és ezzel a személyiségvédelem alkotmányos alapjává tette.
- 73/74 -
Az általános személyiségi jog több mint negyven éves alkotmánybírósági gyakorlatának a határozatok kronologikus sorrendet követő teljes körű bemutatása és értékelése meghaladná egy tanulmány kereteit, ezért arra vállalkozunk, hogy az általános személyiségi jog normatív tartalmát mutassuk be a legfontosabb alkotmánybírósági határozatok tükrében.
A Grundgesetz 2. cikk (1) bekezdésében garantált személyiség szabad kibontakoztatásához való jog - az emberi méltósághoz való szoros kapcsolatára tekintettel - különleges helyet foglal el az alapjogok között. A szoros kapcsolat oka, hogy az ember lényegét a méltósága adja. "A méltósága miatt kell neki [az embernek] személyisége lehető legnagyobb mértékű kibontakoztatását biztosítani."[10] Bár az emberi méltóság, mint "legfőbb alkotmányos elv" áthatja a Grundgesetz 2. cikk (1) bekezdését, ahogyan annak többi rendelkezését is, ez nem jelenti azt, hogy a 2. cikk (1) bekezdésének ne lenne önálló tartalma.[11]
Amíg a Grundgesetz 2. cikk (2) bekezdése[12] a személy fizikai integritását és mozgásszabadságát védi, az (1) bekezdés a szellemi-erkölcsi személyiséget. Ugyanakkor a "kibontakoztatás" kifejezés túlmutat a személyiség passzív elemeinek védelmén. A 2. cikk (1) bekezdés "az egész személyiséget, vagyis az emberi lét teljességét az élet minden területén" védi, így a személyiség fejlődésének mind a dinamikus (aktív), mind a statikus (passzív) elemeire kiterjed.[13]
A Szövetségi Alkotmánybíróság az 1957. évi Elfes ítéletben - a 2. cikk (1) bekezdés tág értelmezése révén - először az általános cselekvési szabadságot (dinamikus elem) ismerte el.[14] Ezt követően került sor az általános személyiségi jog megalapozására. A szakirodalom szerint a Szövetségi Alkotmánybíróság az 1969. évi, a lakosságról készült statisztikai felmérés alkotmányosságát vizsgáló mikrocenzus döntésében[15] fogadta el az általános személyiségi jog (statikus elem) intézményét.[16] Ebben a határozatban jelenik meg a személyiségvédelmet meghatározó szféra-elmélet, de az általános személyiségi jog fogalma expressis verbis csak a későbbi határozatokban jelenik meg.[17] Az alkotmánybírósági gyakorlat tehát - a védett jogi tárgy "kétrétegűségéből" kiindulva - két alapjogot vezetett le a 2. cikk (1) bekezdéséből.[18] A norma mindkét alapjog esetében nyitott, rugalmas, és képes alkalmazkodni a tudomány és technika jövőbeli fejlődéséhez, valamint az azokkal együtt járó veszélyekhez.[19]
A 2. cikk (1) bekezdés általános szabadságjogként (Auffanggrundrecht) működik, amely a szabadság minden olyan állami korlátozása ellen véd, ami nem tartozik a külön nevesített szabadságjogok védelmi körébe.[20] A 2. cikk (1) bekezdésének védelme tehát csak abban az esetben merül fel, ha és amennyiben a különös alapjogok nem érintettek (szubszidiaritás).
Az általános személyiségi jog "a védett terület tiszteletéhez fűződő jogként" mind a jog védelmi körét, mind annak korlátozását illetően különbözik "a [személyiség] kibontakoztatásának az aktív elemétől, az általános cselekvési szabadságtól."[21] Ennek oka, hogy az általános személyiségi jog által védett jogok körét az emberi méltóság jelöli ki. A Szövetségi Alkotmánybíróság már a mikrocenzus határozatában az emberi méltóságban határozta meg a 2. cikk (1) bekezdésének érték-szubsztrátumát.[22] "[Az általános személyiségi jog] feladata, az emberi méltóság legfőbb alkotmányos elve értelmében (...) a személyes szféra és annak alapfeltételei fenntartásának biztosítása."[23]Az általános személyiségi jog "azoktól a jogsértésektől véd, amelyek alkalmasak a személyes szféra korlátozására".[24] Ellentétben az általános cselekvési szabadsággal, amely alapvetően minden emberi cselekvésre kiterjed, az általános személyiségi jog tartalma - az emberi méltósággal összekapcsolt értelmezésnek köszönhe-
- 74/75 -
tően - körülhatárolható.[25] Az általános személyiségi jog lényeges tartalmát az emberi méltóság jelöli ki, érvényesülési köre azonban szélesebb, mint az emberi méltóságé.
A Grundgesetz 2. cikk (1) bekezdésének az 1. cikk (1) bekezdésével való összekapcsolása a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog statikus aspektusának kiemelt védelmét biztosítja, de az általános személyiségi jog - az emberi méltósággal ellentétben -korlátozható. A 2. cikk (1) bekezdésének "addig, amíg" kikötése három értéket figyelembe véve - a többi embertárs egyéni értékei, az alkotmányos rend társadalmi értéke és az erkölcsi törvény morális értéke - relativizálja a "robinsoni szabadságot".[26] A hármas korlát (Schrankentrias) viszont csak az általános cselekvési szabadság érvényesülési körében irányadó, az az általános személyiségi jog esetében - az emberi méltósággal való szoros kapcsolatra tekintettel - az alkotmányos jogrendre korlátozódik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
