A pénzügyi világ XX. század közepén fellendülő központja London, amely ma is vezető szerepet tölt be a pénzügyi szférában. A legnagyobb bankok rendelkeznek londoni kirendeltségekkel, élénk forgalom bonyolódik a londoni elsődleges és másodlagos pénzügyi piacon piacokon. Nem véletlen tehát, hogy az angolszász jog dolgozott ki jogi megoldásokat a többszereplős hitelügyletekre, így többek között a szindikált hitelek és projektfinanszírozási tranzakciók szerződéseire. A szindikált hitelek nagysága minimálisan 2-3 Mrd Forint szokott lenni, de esetenként elérhetik a több 10 milliárd Forintot is, ezért a legtöbb esetben ezeknél az ügyleteknél nem a hitelfelvevő vállalat/intézmény kockázatának vizsgálata az elsődleges hitelezési szempont, hanem az ügyletre telepített egyedi biztosítéki rendszer maximális megbízhatóságú kiépíthetősége. Ennek megfelelően az ügylet fedezeteként kialakított biztosítéki rendszernek kiemelt szerepe van.
Szindikált hitelszerződés alatt azt értjük, amikor két vagy több bank nyújt az adósnak hitelt azonos feltételekkel, ugyanazon dokumentáció felhasználásával, egy közös főszervező bank vagy bankcsoport sokoldalú szervezőtevékenysége mellett.
A szindikált hitelekkel gyakran azonos fogalomként kezelik a konzorciális hiteleket is, pedig van némi különbség. A szindikátusban a bankok egymástól eltérő szerepkörben tűnnek fel. A szindikátus leginkább kitüntetett szereplői a főszervezők (arrangers), ezen belül az ügynök (agent) és a könyvvezető (bookrunner). Az adós illetve maga a szindikátus e feladatok vállalását különböző mértékű jutalékokkal honorálja. Konzorciális hitelek esetében is különféle szerepeket láthatnak el a bankok, jutalékaik aránya, részvételi összegeik nagysága pedig a vállalt szolgáltatások függvénye.
A szindikált hitel tehát egy több bank közreműködésével megvalósuló ügylet, amelyben a bankok felelőssége minden közös érdek dacára önmaguk teljesítőképességére szorítkozik; egyetlen bank sem felel a szindikátus más tagjainak tevékenységéért.
A szindikált hitelek nyújtása során a bankok közös feltételrendszernek vetik alá magukat, de mégsem követelmény, hogy a részvételi összegük is azonos legyen. Azonos hitelösszeget vállaló bankok pozíciója a szindikált hitelben általában azonos, tehát ha egy bank magasabb pozíciót kíván elérni a szindikátusban, ahhoz a részvételi összegét emelnie kell.
Kitüntetett szerepük egy szindikátusban csupán a főszervező bankoknak van, amelyek maguk is meghatározó hitelösszeg finanszírozását vállalják. Rendszerint a szindikátus ügynöke az a bank, amelyik legközelebb áll az adóshoz, az üzleti kapcsolatok terén. Leggyakrabban ez az a bank amelyik feltárja az ügyfél hiteligényét, rendszerint a szindikátus többi tagja ezért tiszteletben tartja a bank igényét az ügynöki szerepre. Az ügynök tehát az egyik legrangosabb hitelező, így az érdekei megegyeznek a többi hitelező érdekeivel, de erkölcsi kötelezettsége, a szindikátus sikeréért az ügyféllel szemben fokozottabb, mint a szindikátus bármely más tagjáé.
A bankok a szindikált hitelekben való részvételük esetén is alapvetően ugyanolyan elbírálási szempontokat vesznek figyelembe, mint amikor ugyanakkora hitelösszeg mellett egyedül vannak hitelezői pozícióban.
A szindikátus bankjai automatikusan előnyöket élveznek csupán az által, hogy együtt jobb pozícióba kerülnek, mint akkor, ha külön-külön bilaterális formában nyújtanának hitelt:
- hitelrészesedésüket a hitelek másodlagos piacán értékesíthetik, úgy hogy az egyszeri jutalékot megtartják.
- sokrétűbbé tehetik a portfólióikat, úgy hogy megosztják más bankokkal a piaci kockázataikat.
- további üzleti kapcsolatok kiépítésére nyílik mód, mind a bankok, mind az ügyfelek irányában.
- azonos minőségű biztosítékokat tudnak saját részükre kialkudni.
Nincsenek általános érvényű, kötelező szabályok arra nézve, hogy a bankok és ügyfeleik milyen szerkezetű, feltételrendszerű, vagy milyen jogrendet alkalmazó szerződéseket kössenek. Mindemellett a szokások és szokványok összességéből alakult ki a szindikálásnak az a technikája, hogy egy bizonyos standardot követnek a szerződési konstrukciók. Ezt a standardizált szerződéskötési formát az 1998-ban Londonban alakult Hitelpiaci Társulás (Loan Market Association) fejlesztette ki. Ennek a laza szervezetnek az első dolga volt, hogy jogászai segítségével kidolgozta a különféle üzlettípusokra vonatkozó másodpiaci adásvételi megállapodások standard dokumentációját, amelynek alkalmazása a tagok számára sem kötelező, viszont a szervezeten kívüliek is használhatják. Mindemellett a feltételek a partnerek érdekeinek és az ügyletspecifikus kondícióknak megfelelően szabadon tárgyalhatók. A standardok segítségével a másodpiaci adásvétel - azaz a meglévő követelések átruházása a hitelező piacon - sokkal gördülékenyebbé vált, így a szindikált formában történt hitelkihelyezések is jóval piacképesebbé, ezáltal pedig népszerűbbé váltak a projekt finanszírozó bankok számára. Ezek a common law jogrendszeren alapuló minták nagyrészt nem ütköznek a magyar szabályozással, a szerződések biztosítéki struktúrája mégis idegen a magyar jogrendszertől.
A szindikált hitelszerződések leggyakrabban alkalmazott biztosítéki stuktúrájában a biztosítéki ügynöki (Security Agent) megoldás szerepel. A biztosítéki ügynök legfontosabb feladata, hogy a szindikátus végrehajtáskori tagjainak személyétől függetlenül, saját jogán, saját nevében képes legyen a biztosítékok érvényesítésére a hitelezők közreműködése nélkül. A biztosítéki ügynök megbízása általában független a hitelszerződéstől, erre külön bankközi megállapodást (Intercreditor Agreement) kötnek, amelyben szabályozzák a projekt-finanszírozó bankok és a biztosítéki ügynök bank között fennálló jogokat és kötelezettségeket. A bankok a legritkább esetben választanak maguk közül bankot a biztosítéki ügynöki feladatok ellátására.
Tehát a biztosítéki ügynöki konstrukció lényege, hogy az ügynök a saját nevében kezelheti és érvényesítheti a biztosítékokat, a végső jogosultakat elrejtve.
A jelzálogjog a Ptk. 262. § (1)-(2) alapján bejegyzéssel jön létre.[2] A legtöbb esetben a biztosítéki ügynöknek nincs anyagi jogi alapja a teljes szindikátus által nyújtott hitel összegének követelésére, mivel az ő feladata általában csak a biztosítékok mindenkori érvényesíthetőségére terjed ki. A finanszírozásban ritkán vesz részt, ha pedig részt vesz akkor sem a projekt egészét hitelezi. Ezáltal a végrehajtási kérelem részben alaptalan lesz és a bíróság a Vht. 19. § (2) bek. alapján a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően állítja ki, azaz a bíróság lecsökkentheti a biztosítéki ügynök követelését akkora összegre, amelyet a biztosítéki ügynök mint közönséges hitelező követelhet.
Erre a problémára megoldás lenne, ha a szindikátus minden tagja bejegyzésre kerülne az ingatlan-nyilvántartásba, mint zálogjogosult. Ebben az esetben azonban egymás után külön-külön ranghelyre jegyeznék be a jogosult bankokat, ez a megoldás a kielégítési sorrend miatt értelemszerűen nem kedvelt a pénzintézetek körében. A másik probléma pedig az, hogy a szindikált hitelek egyik jellemzője, hogy a hitelezői követelések részben vagy egészben a másodlagos piacon adásvétel tárgyát képezik, így a követelések jogosultjai gyakran változnak. A gyakorlati életben nem kivitelezhető, hogy a változó hitelezői kör naprakészen be legyen jegyeztetve az ingatlan-nyilvántartásba. Tehát a biztosítéki ügynökre vonatkozó olyan jogi konstrukciók, amelyeknél a teljes hitelezői kör bejegyzése szükséges, nem felelnek meg a gyakorlati követelményeknek.
A vételi jog jogosultjaként való megnevezésnél a probléma az előző pontban felvetettekkel azonos.
A más dolgot (nem ingatlant) terhelő jelzálogjog alapításához a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a jelzálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál külön törvény rendelkezései szerint vezetett nyilvántartásba (zálogjogi nyilvántartás) való bejegyzése szükséges a Ptk. 262. § (2) bekezdése alapján. De a kérdés itt is ugyanaz, mint az előző pontokban, kit kell megjelölni zálogjogosultként a rendszerbe történő felvitel során.
A Magyarországon a nemzetközi ügyvédi irodák gyakran használt megoldása a jogosulti egyetemlegesség létrehozása. Ez a konstukció megalapozza a biztosítéki ügynök anyagi jogi jogosultságát, mivel ha a követelés több jogosultat úgy illet meg, hogy mindegyik az egész szolgáltatást követelheti, de a kötelezettet egyszeri szolgáltatás terheli, a kötelezettség minden jogosulttal szemben megszűnik, amennyiben bármelyik jogosult kielégítést kap. A Ptk. 335. § (1) bekezdése alapján a bankok ez esetben a hitelszerződésben kijelölik a biztosítéki ügynököt és egyúttal elfogadják, hogy a biztosítékok érvényesítése érdekében elsősorban a biztosítéki ügynök jár el. Némi kockázatot azonban ez a megoldás is jelent:
a) regisztrált biztosítékok: a regisztrált biztosítékok (zálogjogok) érvényességéhez szükséges, hogy a zálogjogosult akár az Ingatlan-nyilvántartásba akár a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartásba bejegyzésre kerüljenek. Ez a bejegyzés a szindikált hitelezésnél nehézségbe ütközhet, mivel a bankok követeléseiket értékesíthetik a másodlagos piacon, ami a jogosulti oldal állandó változását jelenti.
b) a biztosítéki ügynök hitelezői minősége: az egyetemlegesség miatt a biztosítéki ügynöknek is hitelezőnek kell lennie, hogy jogosult legyen a tartozást követelni. A biztosítéki ügynök pedig általában nem vállal hitelezői szerepet a szindikátusban, hanem "csak" a biztosítékok mindenkori érvényesíthetőségének "őre".
c) kifogások: a biztosíték érvényesítése során a kötelezett számos kifogással élhet. A jogosulti egyetemlegesség során a kifogások mindegyikük irányában, azaz a teljes tartozásra kihatóan hatályosak. Ebben az esetben a bankok vállalják azt a kockázatot, hogy bármelyikük hibás jognyilatkozata, miatt a teljes követelést nem lehet behajtani, így minden egyes a szindikátusban részt vevő hitelező veszteséget szenvedhet.
d) a biztosítéki ügynök fizetésének kockázata: a pénzintézeteknek hitelkihelyezéseik során minden egyes kockázattal számolniuk kell, így azzal is, hogy a biztosítéki ügynök nem osztja szét, a biztosítéki ügynök és a hitelt finanszírozó bankok között megkötött külön szerződésben megfogalmazott kötelezettsége alapján a végrehajtás során szerzett összegeket.
A bizományi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében adásvételi szerződést kötni. A Ptk. 513. § (1) alapján Bizományi szerződés az a szerződés is, amelynek alapján a bizományos nem adásvételi, hanem más szerződés kötésére vállalt kötelezettséget - tehát kiterjeszti a bizományos által köthető szerződések körét minden kötelmi jogi jogviszonyra. Így a finanszírozó bankok megbízzák a biztosítéki ügynököt a biztosítéki szerződések megkötésével és az ezekből származó jogok érvényesítésével. A bankok bizományosi megbízása képezi a biztosítéki ügynök anyagi jogi jogalapját arra, hogy egy esetleges végrehajás során a szindikátust illető teljes összeget követelhesse. Ha a regisztrált biztosítékok (zálogjogok) érvényességéhez szükséges, hogy a zálogjogosult akár az Ingatlan-nyilvántartásba, akár a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön akkor csak a biztosítéki ügynököt kell bejegyezni, mivel a bizományosi jogintézmény anonimitást biztosít. Kérdéses azonban, hogy a magyar bírói gyakorlat, hogyan értelmezné a bizományosi jogintézményt, szűkítőleg vagy pedig a Ptk. 513. §-a alapján kiterjesztőleg illetve hogyan értelmezné a jogintézmény anonimitását egy esetleges végrehajtás során.
Amennyiben a biztosítéki ügynök, mint a hitelező bankok megbízottja jár el, minden hitelező megjelenik az ügyletben, mindegyiküket be kell jegyeztetni jogosultként, ami rendkívül nehézkessé teszi a szindikálást. Végrehajtás esetén minden bank maga kénytelen eljárni, a biztosítéki ügynök csupán technikai jellegű feladatokat lát el.
A Ptk. 251. § (4) bekezdése tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a követelés átszállásával a zálogjog is átszáll a jogosultra. A zálogjogot csak a követeléssel együtt lehet átruházni. Tehát a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyvünk a biztosított követeléssel való közvetlen kapcsolatot tükrözi. A követelést biztosító, járulékos (nem önálló) zálogjog tekintetében megállapítható, hogy:
- az csak a biztosított követeléssel egyidejűleg létezhet;
- a zálogjogosultnak és a követelés jogosultjának azonos személynek kell lennie;
- a zálogjogot csak a korábbi zálogjogosulttól lehet megszerezni;
- a zálogjog oszthatatlan, annak egy részére a követelés jogosultján kívüli személy nem lehet jogosult;
- egy követelés tekintetében csak egy zálogjog alapítható; több követelés tekintetében a követelés jogosultja csak a saját követelése tekintetében lehet zálogjogosult;
- a közvetett zálogjogi jogosultságot a Ptk. Jelenleg nem ismeri.
Az előző pontokban felvázolt megoldási javaslatoktól függetlenül a legmegnyugtatóbb megoldás a biztosítéki ügynök intézményének törvényi szabályozása lenne. Erre már történt próbálkozás, de a várt Ptk. módosítás elmaradt, pedig az Igazságügyi Minisztérium már kidolgozott egy törvénytervezetet is a biztosítéki ügynök jogintézményének megnyugtató szabályozására:
"(1) Szerződést biztosító mellékkötelezettségre vonatkozó szerződést - tekintet nélkül arra, hogy az a jelen törvény (Ptk.) XXIII. fejezetében szabályozott biztosíték vagy sem - bizományos (mint biztosítéki jogtulajdonos) harmadik személy(ek) javára akkor is megköthet, ha a saját nevében ilyen szerződés megkötésére a jelen törvény egyéb rendelkezései értelmében nem lenne jogosult, feltéve, hogy a megbízó(k) a saját nevében (nevükben) a bizományos által megkötendő szerződést önállóan (több megbízó esetén együttesen) a jelen törvényben foglaltak szerint megköthetné(k). A biztosítéki jogtulajdonos jogait a biztosított követelés jogosultja személyében bekövetkezett változás nem érinti. Biztosítéki jogtulajdonos megbízására csak a szerződés alapján vagy arra tekintettel biztosítandó követelések valamennyi jogosultja jogosult."
(2) "A" változat: Ha a biztosítéki jogtulajdonosi szerződés megszűnik vagy a biztosítéki jogtulajdonos jogutód nélkül megszűnik és a követelés jogosultja egy személy, a biztosítéki jogtulajdonos által megkötött valamennyi biztosítéki szerződés a követelés jogosultjára száll át. Ha a követelés jogosultja több személy, a követelések jogosultjai 15 napon belül kötelesek újabb biztosítéki jogtulajdonossal megállapodni és valamennyi itt említett biztosítéki szerződés az újabb biztosítéki tulajdonosra száll át. A 15 napos határidő eredménytelen eltelte esetén a biztosítéki tulajdonost megillető valamennyi biztosítéki jog azonnali hatállyal megszűnik.
(2) "B" változat: A biztosítéki jogtulajdonosi szerződés nem mondható fel. A biztosítéki jogtulajdonos jogutód nélküli megszűnése esetén a biztosítéki jogtulajdonost megillető valamennyi biztosítéki jog a követelés(ek) jogosultja(i) ellenkező megállapodása hiányában a biztosítéki jogtulajdonos felszámolója illetve végelszámolója által kijelölt hitelintézetre száll át. A kijelölt hitelintézet a biztosítéki jogtulajdonosi megbízást a korábbi biztosítéki jogtulajdonossal azonos feltételekkel köteles ellátni. Ha a biztosított követelés(ek) jogosultjai között hitelintézet is található, újabb biztosítéki jogtulajdonosként csak ilyen hitelintézet jelölhető ki. A jogosultak személyéről a felszámoló (végelszámoló) kérésére a biztosított követelés(ek) kötelezettje köteles 15 napon belül tájékoztatást adni. A téves vagy késedelmes tájékoztatásból származó károkért a követelés kötelezettje a vétkességére tekintet nélkül felelős; felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a tájékoztatási kötelezettségét elháríthatatlan külső ok miatt nem tudta teljesíteni"[3]
A fenti törvénytervezet a biztosítéki jogtulajdonos megnevezést használja a biztosítéki ügynökre. A tervezet lényege pedig a bizományos jogintézmények kiterjesztése olyan szerződések megkötésére is amelyek a Ptk. 507. §-ába nem férnek bele. A tervezet szerint a biztosítéki ügynöki jogviszony jogalanya csak hitelintézet lehet, ez a megoldás a biztosítéki ügynök megbízhatóságát hivatott szolgálni.
A biztosítéki jogtulajdonos lényegében egy, a hitelező és a biztosítéki jogok kötelezettje közötti közvetítő lenne, a biztosítéki jogot a hitelezők javára, de saját nevében "tartaná".
A biztosítéki jogtulajdonos intézményének bevezetésével kapcsolatban megválaszolandó még az az alapkérdés is, hogy a biztosíték érvényesítésére a biztosítéki jogtulajdonost, a hitelezőket vagy mindkettőt fel kell-e jogosítani. Egyszerűbb megoldásnak tűnik, ha a biztosítéki jogtulajdonos maga érvényesíti a hitelezőket a biztosítéki szerződés alapján megillető jogokat. Bírósági végrehajtási eljárás esetén ez gyakorlatilag a perbizomány jelenleg ismeretlen intézményének bevezetését jelentené.
A szindikált hitelszerződések szinte kivétel nélkül közjegyzői okirati formában készülnek.
A közjegyző az 1991. évi XLI. tv. 10. § (1) alapján felelősséggel tartozik az általa készített közjegyzői okiratba foglalt szerződések végrehajthatóságáért.
Az általam készített közjegyzői okiratok hitelszerződései a common Law jogrendszerén alapultak, ugyanis a jogügylet egyik szereplője minden esetben angolszász (jogi) személy volt. Ennél bonyolultabb, amikor a jogügyletben szereplő mindkét fél belföldi.
A hatályos magyar szabályozás, által a két belföldi személy kközti jogügylethez külföldi jog választásának kritériumaként előírt külföldi elem a projektfinanszírozási tranzakciókban általában a hitelfelvevő társaság tulajdonosi körében jelenik meg. A magyar bíróság nem vizsgálja a trust[4] intézményét, hanem elfogadja a biztosítéki ügynök jogosultságát a végrehajtási eljárás során a külföldi jog szerinti szerződés alapján. ■
IRODALOM
Dr Christ Norbert: A zálogjog egyes kérdései; a szindikált kölcsönszerződés zálogjoggal történő biztosítása. Magyar Jog, 3/2000.
Székely György: Szindikált Hitelezés Bp., 2000.
Banküzemtan. A Nemzetközi Bankárképző Központ Rt. kiadványa, 1997.
Ifj. Szladits Károly: Az angol jogi trust-intézmény
A Polgári Törvénykönyv Magyarázata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp., 1993.
A Polgári Törvénykönyv kommentárja (Complex CD Jogtár).
Internet: www.hbs.edu/projfinportal.hu
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Molnár Pál közjegyzőjelölt, Budapest
[2] Az ingatlan-nyilvántartásba a zálogjog anyagi jogosultját kell bejegyezni a 109/1999. VM rendelet 18. § (1) bekezdése alapján.
[3] A törvénytervet szövege Dr. Christ Norbert: A zálogjog egyes kérdései című publikációjában jelent meg (Magyar Jog 3/2000).
[4] A trust olyan jogviszony, amely valakit arra kötelez, hogy valamely vagyont bizonyos személyek javára kezeljen, akiknek ő is egyike lehet és akik közül bármelyi kényszerítheti őt kötelessége teljesítésére. A kontinentális jogban nem alakult ki a trust intézménye.
Visszaugrás
