Kovács Judit - Nagy-Tóth Nikolett Ágnes: Hatékony rendőri intézkedések az illegális gyorsulási versenyek felszámolására[1]
Tény, hogy a legnagyobb számban a labdarúgásban követik el a rendellenes cselekményeket, de ezek ritkán járnak végzetes kimenetellel. A gépjárműsportban viszont következett már be halálos baleset. Sportrendészeti szempontból a figyelem erre kezdett fókuszálódni. Történt több jogszabályváltozás, hogy az ehhez hasonló szomorú események ne következhessenek be. A szabályozás egyik első produktumaként megszületett a sportrendezvények biztonságáról szóló 54/2004. (III. 31.) Korm. rendelet. A jogszabály elsődleges célja, hogy a nézőtérre, a stadionokra, valamint a sportcsarnokokra vonatkozóan állapítsa meg a biztonsághoz szükséges minimumkövetelményeket.
Az autó- és a motorsport veszélyes üzem. A látványcsapatsportokban a stadionokban ellenérdekű szurkolótáborok állnak szemben - akik elkövetik a legtöbb rendellenes cselekményt - a gépjárműsportversenyeken viszont a gépjármű irányíthatatlanná válása jelenti a legnagyobb veszélyt (sportolóra, sportszakemberre és nézőre is), így a rendelet hatálya alá került ez a versenytípus is. A rendőrség ezeken a rendezvényeken már jelen van, valamint sikerült kidolgozni az ellenőrzés és a bejelentés szempontrendszerét.
Az illegális gyorsulási verseny azonban nem minősül sporttevékenységnek. A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) kimondja, hogy a közúti közlekedésben részt vevő személy nem veszélyeztetheti más személy életét, a vagyonbiztonságot stb. A gyorsulási versenyek szervezetlenek, fő céljuk a gépjárművek gyorsulási képességének összemérése. Szervezőjük nem ismert, általában álprofilról szerveződnek. Az ilyen "rendezvényekkel" kapcsolatban felmerülő legnagyobb veszélyforrások: maguk a nézők, valamint a járművek műszaki felkészületlensége, az ebből származó megnövekedett balesetveszély, valamint baleset esetén a jelenlévők testi épsége és élete veszélynek történő kitettsége. Az illegális gyorsulási versenyeken nincs egészségügyi személyzet, nincsenek szervezők, nincs rendészet, így senki nem figyel a (biztonságos) lebonyolításra.
Hogy lehet ezeket megakadályozni? A legjobb és leghatékonyabb megoldás: a nyílt forrású hírszerzés. A rendőrség álprofillal feljelentkezik egy ilyen oldalra, ahol illegális gyorsulási versenyeket hirdetnek. Fontos, miután az információ eljutott a nyomozó hatósághoz, jelentős személyi állománnyal kell a helyszínre kivonulni, hogy a megfelelő intézkedések - például igazoltatás, járművek átnézése - minél nagyobb hatásfokkal kerüljenek elvégzésre. Negatív értelemben vett különlegessége az illegális gyorsulási versenyeknek továbbá, hogy még ha a Budapesti Rendőr-főkapitányság területén szerveződik is a jogellenes rendezvény, az elkövetők ("versenyzők") fél óra elteltével már Heves vármegyében lehetnek, ami tovább nehezíti a felderítést és a felszámolást is. A felszámolást segíti a demonstratív jelenlét, emiatt gyakorta a készenléti rendőrség is bevetésre kerül. A rendőrség Facebookon követi nyomon az eseményeket és ezen a felületen igyekszik kampányolni ellene, ám ezeket a tartalmakat csak azon felhasználók látják, akik érdeklődnek a rendőrség munkája iránt, így követik a Facebook-oldalt. A minél szélesebb körű figyelemfelkeltéshez azonban fontos, hogy ne csak a közösségi médián, hanem más médiumokban - például a hírekben - is megjelenjen az illegális gyorsulási versenyek jogellenességére és veszélyeire felhívó minden tartalom. Fontos az edukáció szerepe is. Segítheti a rendőrség munkáját az ilyen jellegű rendezvények felszámolásában azok jellemző helyszínein - így például bevásárlóközpontok parkolójában - úgynevezett fekvőrendőr kialakítása vagy jelzőtábla kihelyezése. Emellett magukkal a kereskedelmi egységekkel történő együttműködés is nagyon fontos.
Mátés-Lányi Ákos Dániel: Sportjogi kockázatok - polgári jogi felelősség a sportsérülések során[2]
A sportjog nem fogja tudni eliminálni a sérülés kockázatát. Van a Kúriának egy eseti döntése, miszerint önálló sportjogi kártérítési felelősség nem létezik, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) szerinti keretek között állapítható meg a sportjogi felelősség, és a kárfelelősséget is a Ptk. szerinti keretek között kell megállapítani. Bár nem elképzelhetetlen a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség megállapítása, általában a "sportjogi kárfelelősség" megítélése során a deliktuális kárfelelősség szabályait kell vizsgálni, például sérülésnél. A sportjogban tehát alap a polgári jogi kárfelelősség. "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni." Mentesítő körülmények is léteznek, például, ha a károkozó a károsult beleegyezésével okozta a kárt. Ez mentesítheti a sportolókat tehát a kárfelelősség alól. Amikor egy spor-
- 55/56 -
toló játszik, beleegyezik abba, hogy történhet sérülés, amely őt érheti. Disztingválni szükséges a "szabályoknak megfelelő", tehát szabálysértés nélkül bekövetkező sérülések (ha egy sportoló rosszul lépett) és azon sérülések között, amelyek szabálytalanság eredményeképpen jönnek létre. Meddig tart az immunitás, és mikor kezdődik a polgári jogi felelősség?
Roy Keane esete: Alf-Inge Haalandnak súlyos sérülést okozott. Roy Keane leírta az életrajzi könyvében, három évet várt arra, hogy egy korábbi sérelmet megtoroljon, akkor egy műesés miatt állították ki Keane-t, ezt torolta meg a súlyos sérülés okozásával. Van egy szándékos célzat, a sérülésokozás.
Magyar eset: UTE-DVSC mérkőzés, Bajzát Péter rácsúszott Medgyesi László lábára, akinek keresztszalag-szakadása lett, és polgári pert indított Bajzát és a sportszervezet (DVSC) ellen. Az ítéletre sokszor hivatkoznak, itt ugyanis kimondta az ítélőtábla: az elkövetett szabálytalanság következtében bekövetkező sérülés, még ha szabálytalan is, a játék kockázatán belül marad, kivéve, ha szándékosan a sérülés okozására irányul a szabálytalankodó játékos magatartása. Ekkor a játék kockázatán kívül esik a sérülés és az kárfelelősség alapja lehet. A szándékos sérülésokozásra tehát fennáll a polgári jogi kárfelelősség.
A veszélyes üzemi felelősség: a sportjogi kártérítési felelősség rendszere nem rekeszti ki a Ptk. erre vonatkozó rendelkezéseit sem. Egy idevágó eset: a motorversenyző balesetet szenvedett, kirepült a pályáról és elütött egy nézőt, mindketten meghaltak. A Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a verseny szervezője veszélyes üzemi felelősséggel tartozik a károkért. Ebből következik tehát, hogy ugyanúgy, mint Ptk. deliktuális felelősségi szabályai, a veszélyes üzemi felelősség szabályai is alkalmazhatóak.
Végkövetkeztetésként azt a tanulságot szükséges levonni, hogy a jövő sportjogának nem a sérülésveszély eliminálása, hanem felelős és igazságos kockázatelosztás alkalmazása lesz a feladata.
Ősze Áron: Az észszerű időn belüli eljáráshoz való jog érvényesülése a sportjogi vitákban[3]
Az észszerű időn belüli eljáráshoz való jog érvényesülése a sportjog területén.
A Kenderesi-ügy. Kenderesi Tamás olimpiai bronzérmes úszót 2022-ben atipikusnak minősített biológiai útlevele alapján doppingeljárás alá vonták. Első fokon 4 évre eltiltották a versenyzéstől. Fellebbezés folytán az ügy a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) elé került, ahol nagyjából másfél éves halogatást követően a kérelmet elutasították. A tisztességes eljáráshoz való jog, ezen belül az észszerű időn belüli eljárás elve hogy érvényesült, illetve érvényesült-e egyáltalán?
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 6. cikke garantálja a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) kiemelt helyen kezeli a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az EJEB gyakorlata alapján polgári ügyekben az észszerű időt meghatározza az ügy bonyolultsága, az, hogy a kérelmezőnek milyen érdekeltsége van az ügyben, az eljáró szervek, illetve az eljárásban közreműködő szervek magatartása stb. Az EJEB a büntetőügyekben is hasonló szempontrendszert dolgozott ki. Az EJEB felmenti az államot az észszerű időn belüli eljárás elvének betartása alól a büntetőügyekben, ha például a terhelt vagy védője olyan magatartást tanúsít. Kenderesi ügyvédje szerint szóba került egy esetleges EJEB előtti eljárás megindítása is.
A Claudia Pechstein-ügy. Őt a 2009-es norvég gyorskorcsolyázó-világbajnokságon vádolták meg doppinghasználat miatt, majd ebből kifolyólag 2 évre eltiltották a versenyzéstől. Ezt egy, a német és svájci bíróságok előtt folyó nagyon hosszú eljárás követett, majd az EJEB elé került az ügy.
Miért képez külön kérdést az alapvető jogok érvényesülése a választottbíróságok előtt folyó eljárásban? Az alapvető jogokat az állam biztosítja saját magával szemben, a választottbíróságok azonban nem az úgynevezett "rendes" állami bíróságok. A "rendes" bíróságok mellett azonban e fórumok előtt is érvényesülnie kell az alapvető jogoknak. Az EJEB gyakorlata szerint ugyanis a "bíróság" fogalmát tágan kell értelmezni, tehát nemcsak a "rendes" állami bíróságok előtt, hanem a választottbíróságokon is érvényesülnie kell a tisztességes eljáráshoz való jognak, így az észszerű időn belüli eljárás elvének is. A magyar Sport Állandó Választottbíróság gyakorlata ettől némiképp eltérő.
A Kenderesi-ügy arra világít rá, hogy alaposan meg kell vizsgálni az alapjogvédelmi rendszert a választottbírósági eljárásokban.
Porcsin Levente: Eljárásjogi szabályok bemutatása - Kenderesi Tamás ügye[4]
A Kenderesi-ügy egyik különlegessége, hogy ez volt az első magyar vonatkozású jogvita a biológiai útlevél kapcsán, így nem elképzelhetetlen, hogy ebből precedensértékű ügy váljék.
A vitarendezés első fokon a Magyar Antidopping Csoport (HUNADO) doppingbizottsága előtt folyik. Az eljárás rendje szerint háromtagú tanács jár el, amelynek minden tagja szakértelemmel rendelkezik a doppingügyekben. Megkötés továbbá, hogy a (bíráló)bizottság elnökének mindenképpen jogásznak kell lennie. Előírás az is, hogy az eljárást személyes meghallgatással kell lefolytatni. Maga az eljárás egy kettős eljárás, azt a doppinggyanú felmerülésétől számított 6 hónapon belül meg kell indítani, és a megindulástól 2 hónapon belül le kell zárni, ezt az eljárási időtartamot azonban egyszer meg lehet hosszabbítani 1 hónappal. Amennyiben a doppingvétség gyanújával terhelt beismeri a vétség elkövetését, úgy büntetése évekkel is kevesebb lehet. Kenderesiék szerint a beismerés esetére vonatkozó büntetéscsökkentésről szóló felajánlás az épület halljában történt, a HUNADO állítása szerint azonban "nor-
- 56/57 -
mál eljárási körülmények" keretein belül. A HUNADO eljárási díját - a vonatkozó szabályok értelmében - a Magyar Úszó Szövetség fizette ki. Az úszó a saját és a jogi képviselete költségeit maga fizeti.
Kenderesi Tamást 4 évre tiltották el doppingvétségért. Az eltiltás ellen fellebbeztek, a CAS előtt. A fellebbezés bejelentésére 21 nap áll rendelkezésre, majd ezt követően még 10 nap, hogy beadásra kerüljön az írásba foglalt, fellebbezésre irányuló nyilatkozat annak indokolásával. Erre 20 napon belül kell reagálni. Itt jön a zökkenő. A HUNADO ugyan elismeri a CAS-t felülvizsgálati fórumként, ugyanakkor Kenderesiék szerint előbb a (magyar) Sport Állandó Választottbíróság előtt kellett volna felülvizsgálni az ügyet egy magyar kormányrendelet szerint.
A CAS előtt folyó eljárásban szintén háromtagú tanács jár el, amelybe a felek egy-egy tagot delegálnak, és a delegált tagok közösen választanak egy független elnököt. A tanács felállítását követően az ítélethozatalt négyszer is elhalasztották, emiatt másodfokon az eljárás rendkívüli mértékben elhúzódott. A több ízben történő halasztásra a tanácstagok személyében történő változás adott okot, végül azonban Pákay Péter lett az új tanácstag. A másodfok helybenhagyta az elsőfokú eljárásban hozott döntést, így maradt a 4 év eltiltás.
A "harmadik" fok a Svájci Legfelsőbb Bíróság előtt folyt. E fórum eljárási szabályzata alapján az eljárásra a svájci eljárási szabályokat kell alkalmazni. Az imént említettek miatt szükség volt egy Svájcban praktizáló ügyvédre is. Ez a bíróság az eljárást vizsgálja, nem az ügy érdemében hozott döntést. Kenderesiék reménye az volt, hogy eljárásjogi hibának ítéli meg a Legfelsőbb Bíróság a Sport Állandó Választottbíróság kihagyását és visszautalja az ügyet alacsonyabb szintre, új eljárás lefolytatása céljából.
A CAS ítéleteivel kapcsolatos fellebbezéseket a Svájci Legfelsőbb Bíróság 87,5%-ban elutasítja. Nem történt ez másképp most sem, maradt a 4 év eltiltás, jogerős a döntés. Ez az ügy vége? Kenderesi ügyvédjének nyilatkozatai alapján részükről nem, más fórumok előtt is megpróbálják bizonyítani az igazukat.
Tény, hogy 3 év telt el a doppinggyanú és a jogerős ítélet meghozatala között. Ez sérti a gyors és hatékony elbírálás alapelvét.
Sisa Krisztina Andrea - Széles József: Sporttámogatás kontrollmechanizmusának reformja[5]
A magyar sport támogatásának mennyisége, az összegek nagysága mindenképpen pozitív, azonban a téma kifejtéséhez gazdaságossági-eredményességi szempontú vizsgálatra van szükség, ennek van tudományos háttere. A vizsgálat eredményeképpen arra a következtetésre szükséges jutni, hogy a sporttámogatások jelenlegi rendszere a résztvevőket pénzügyi felelőtlenségre neveli, hovatovább felelőtlen pénzfelhasználásra is lehetőséget ad. Emögött főként rossz pénzügyi menedzsment és rossz pénzügyi terv áll. Egy konkrét döntési helyzet és egy rossz döntés, például egy rossz befektetés; sportjogi, szokásos piaci árakon történő vásárlások; megrendelések. Ezek a példák összefoglalóan egy okcsoportba tartoznak: mindannyi menedzsmentdöntés. Egy másik okcsoportot képez a visszaélések behajthatóságának nehézsége. A kiváltó ok, hogy nincs eszközfedezete a visszafizetendő összegeknek. Meg kell említeni egy harmadik okcsoportot, amely hozzájárul a hiányosságok felfedezéséhez. A sporttámogatások rendszerére vonatkozóan számos rendelkezést tartalmaz az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (Áht.), az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Ávr.), a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv. tv.), a látványcsapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás kiállításáról, felhasználásáról, a támogatás elszámolásának és ellenőrzésének, valamint visszafizetésének szabályairól szóló 107/2011. (VI. 30.) Korm. rendelet (Tao. Korm. rendelet) stb. Egyszóval nagyon nehezen áttekinthető a jogszabályi környezet, rengeteg a vonatkozó részletszabály.
A sportcélú támogatások esetében "közpénzköltésről" beszélünk. Nagyon nagy közpénzösszegről van szó. A támogatás közpénz jellege miatt egyre inkább érezhető egy társadalmi nyomás, illetve elvárás az elköltött pénzek tekintetében, különösen abban az aspektusban, hogy e mögé az "elköltött közpénzösszeg" mögé milyen címeket, milyen eredményeket lehet aggatni. Az Állami Számvevőszék szerint az elvárás: az értékelvű, rendeltetésszerű felhasználás, átláthatóság megteremtése. Fontosak a támogatások felhasználásának elvei, az elszámoltathatóság, az átláthatóság, valamint az integritás. Az elvárásoknak történő megfelelést segítheti egy teszt, amit a támogatott sportszervezetek ki tudnak tölteni, ennek közzétételével "beszámolva" arról, hogy a támogatás felhasználásával milyen értéket teremtettek. A teszt még kísérleti fázisban van, de ennek kitöltése biztosíthatná a fentieket.
A sporttámogatási rendszer megújításakor a rendszerbe kerültek olyan elvek is, mint a gazdaságosság, az eredményesség, illetve a hatékonyság. Ezeket mutatókkal kellett alátámasztani. Sajnálatosan azonban, ezek a mutatók teljesen eltűntek a rendszerből. Tartalmi ellenőrzések a mai napig nincsenek kellő mélységben. Javulást lehetne elérni, a mennyiségi ellenőrzések minőségi ellenőrzésre cserélésével, amelyek a megfelelő mutatószámok vizsgálatára irányulnának. A dokumentumelemzést trendanalízisre volna szükséges visszacserélni, összességében tehát a szabályszerűség helyett a hatékonyságot vizsgálni. Ez ne csak az országos sportági szakszövetségeknél kerüljön elvégzésre, hanem szervezeti szinten is legyen egyfajta "internal" audit.
A támogatás-hitel konverzió ötletét a támogatások szabályszerűtlen felhasználásának nagy mennyisége vetette fel. "Mi várható el"? Értelemszerűen vissza kell fizetni a nem szabályszerűen felhasznált támogatás ügyleti kamattal növelt összegét. Mi a megoldás erre, ha nincs ehhez megfelelő mennyiségű eszköz? Ha a támogatást hitellé lehetne transzformálni, amelyet a szabálysértő sportszervezetek részletekben képesek volnának visszafizetni. Ami a szerződéses hátteret illeti, a támogatási szerződésekbe történő beépítés a legjobb
- 57/58 -
megoldás, azzal, amennyiben ténylegesen szabályszerűtlen felhasználásra kerülne sor, úgy az immáron kölcsönügyletté alakult jogviszony részletszabályait egy önálló szerződésben volna szükséges meghatározni.
Hegyi Erzsébet - Boros Anita - Géczi Gábor: Szabályozási szürkezónák és jogi kihívások a fenntartható lovassportban[6]
Fenntarthatóság a lovassportban: ez egy olyan megfelelési szempontrendszer, amellyel lovas vállalkozások és maga a lovassport is szembesülnek a működés során. A lovassport globális nyomás alatt áll. Ez a globális nyomás abból származik, hogy mind a környezeti, mind a társadalmi, mind a gazdasági hatásoknak is meg kell felelni. A lovassport geológiai lábnyoma hatalmas, mindeközben azonban hiányzik az integrált fenntarthatósági keretrendszer, ami a környezetvédelmi szempontok megvalósíthatóságát biztosítaná. Nemzetközi szinten is megerősödtek a hangok, amelyek a lovak jólétének kérdését feszegetik. Továbbmenően a környezeti, valamint állatjóléti követelményeket átlátható módon volna szükséges megvalósítani. És van egy jogszabályi kényszer, miszerint a lovassportszervezeteknek meg kell felelnie egyfelől a Sporttörvénynek, másrészt az egyéb, vonatkozó ágazati jogszabályi előírásoknak. Ezekre az egyéb ágazati jogszabályi előírásokra példa a lovas szolgáltató tevékenységről szóló 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet (ÖM rendelet), amely a lovasszolgáltatókra vonatkozik. Többek között ezen rendelet előírásainak is meg kell felelnie a sportszervezeteknek.
Egy "pilot kutatás" folyt a magyarországi lovassport létesítményeknél. Jelenleg a jogszabályi környezet került vizsgálat alá, azon jogszabályok, illetve szabályzatok, amelyek releváns rendelkezéseket tartalmazhatnak a lovassportra vonatkozóan: ilyen például az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (Állatvédelmi tv.) a sportról szóló 2004. évi I. törvény (Sport tv.), a Magyar Lovas Szövetség (MLOSZ) szabályzatai, az ÖM rendelet, valamint ezek összevetésének kísérlete a releváns nemzetközi jogszabályokkal. A jövő év elejétől kezdődik a kutatás következő szakasza. Megállapítható, jogbizonytalanságot szül a lovassportszervezeteknél a széttöredezettség. Nincs sportlóspecifikus szabályozás, ebből kifolyólag a magyar jogi keret jelenleg nem támogatja a fenntarthatóságot. A Sporttörvény, a nonprofit működési keret, valamint az ÖM rendelet piaci alapú követelményrendszert szabályoz. Ezek a jogszabályok és maga a jogszabályi környezet a lovasturizmusra épülnek, amely ugyan lovas szolgáltató tevékenység, de azok között szerepel az oktatás is. Ennek ellenére, ahogy a rendeletet felépítették, a szabályozás egy - lovas oktatási, illetve lovas sporttevékenységet is végző - sportszervezet számára teljesíthetetlen feltételrendszert állít fel.
A fenntarthatóság környezeti pilléréről meg kell állapítani, hogy nincsenek környezetvédelmi előírások a lovassport-létesítmények tekintetében. Noha minden lovassportszervezet (lovarda) állatot tart, fedeles lovardát működtet, követelmény a megvilágítás, a locsolás, amely komoly környezeti terheléssel jár, még sincs szabályzat a fenntarthatóságra, ezáltal szabályozatlan a lovassport ökológiai lábnyoma. A Nemzetközi Lovas- szövetségnek (FEI) vannak ajánlásai erre, de ezeket a MLOSZ egyelőre nem vette át. Ugyanezt a megállapítást meg kell tenni a lovak jólétéről szóló kézikönyv kapcsán is.
A fenntarthatóság társadalmi pilléréről: a pozitív jólét feltételeit volna szükséges megteremteni, a magyar jogi szabályozás elsősorban ezzel szemben tilalmakat fogalmaz meg és a pozitív jólét feltételeit alig, legfőképpen általános tartási feltételekként fogalmazza csak meg.
A nemzetközi fenntarthatóságra vonatkozó keretekről: léteznek ajánlások így - tekintettel a társadalmi legitimáció fontosságára - elengedhetetlen lenne a magyar szabályozásba átültetni azokat. Emellett a FEI kidolgozott egy minősítési rendszert, ami átlátható és transzparens, e szempontok átvétele is kulcsfontosságú szerepet képezhetne a lovassport fenntarthatósága szempontjából.
Amíg a lovardák jogi státusza rendezetlen, addig nem tudnak egy fenntarthatósági auditban részt venni, így az erre vonatkozó szabályokat nehéz a gyakorlatban alkalmazni. A "sportló" fogalmának rögzítése is elengedhetetlen lépése a fenntartható magyar lovassport megteremtésének.
Nagy Antal: A hivatásos sportolók foglalkoztatásának speciális jogi keretrendszere[7]
A munkaviszonyban foglalkoztatott hivatásos sportolókra vonatkozó munkaviszony kizárólag határozott idejű lehet. Mérlegre kell tehát tenni egyfelől, hogy a munkavállaló hivatásos sportolók tekintetében a "verseny integritása" nagyobb súlyt képvisel-e, mint a "munkavállalói biztonság". A probléma felvetődését az idézi elő, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, a Tanács 1999/70/EK irányelvvel összhangban, a munkavállalók stabilitását szolgáló határozatlan idejű munkaviszonyt tekinti "általános"-nak, és csak kivételes, objektív okok megléte esetén engedi a határozott idejű munkaszerződések újrakötését, vagy meghosszabbítását azzal, hogy a "végtelen láncolat" lehetőségét kizárja, mert a 192. § (2) bekezdésében maximalizálja azok időtartamát 5 évben.
Ezzel szemben a Sporttörvény 8. § (2) bekezdés a) pontja kógens módon írja elő a hivatásos sportolókkal köthető munkaszerződések kizárólagos határozott idejét. Ezen túlmenően sem a Sporttörvény, sem pedig az országos sportági szakszövetségek, illetve országos sportszövetségek szabályzatai nem tiltják a végtelen láncolatot, továbbá gyakorta visszautalnak a Sporttörvényre vagy az Mt. rendelkezéseire.
- 58/59 -
Kizárólag magyar viszonylatban vizsgálva a kérdést, akár egyszerűen rövidre is zárható a téma, a lex specialis derogat legi generali elve alapján, eszerint a Sporttörvény speciális szabályként a "sportmunkaviszonyokban" felülírja az Mt. általános szabályait, nincs is ebben semmi kivetnivaló. Azonban az irányelv és nem mellesleg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) foglalkozott már korábban a határozott idejű munkaviszonyok kérdéskörével. A munkájuk eredményeképpen a határozott idővel olyan a munkavállalókra hátrányos aspektusokat azonosítottak, mint a visszaélések, például végkielégítésre való jogosultság megkerülése, vagy a kiszolgáltatottság veszélye, továbbá munkavállalói oldalról a stabilitás hiánya, a határozott idő elteltével ugyanis a munkavállaló elveszíti egzisztenciájának alapvető építőkövét: a jövedelemforrását. Ebből kifolyólag egybehangzó módon került megállapításra, hogy bár a határozott idejű munkaviszonyoknak van létjogosultsága, annak újrakötése - láncolása - vagy meghosszabbítása, csak bizonyos "objektív okok" fennállta esetén jogszerű.
A "sportmunkaszerződések" kizárólagos határozott idejű jellegének magyar jogszabályban történő rögzítése melletti érvekkel szolgálhat egy EUB-ítélet, amely ugyan közvetlenül nem az előadás által vizsgált kérdéskör körül bontakozott ki, de a bíróság általános megállapításai miatt releváns információkat tartalmaz. Ez a C-519/04 P. számú ítélet vagy közismertebb nevén a Meca-Medina-ügy. Az EUB ebben az ítéletben azt mondta ki általános jelleggel, hogy egy uniós szintű jogszabály által biztosított alapvető jogosultság korlátozása jogszerű lehet, amennyiben az a korlátozás egy legitim célt szolgál (ilyen legitim cél lehet a sportban a verseny integritása is) és a korlátozás azzal a legitim céllal arányos. Egy másik érv pedig a sport világában folytatott szociális párbeszédben részt nvevő partnerek, mint a European Professional Football Leagues (EPFL), a European Club Association (ECA), valamint a Federation Internationale de Footballeurs (FIFPro) által 2012-ben kötött megállapodás a sztenderd játékosszerződések minimumkövetelményeiről (MRSPC). Ennek a megállapodásnak az UEFA is részese volt. Bár az MRSPC annak 20.1. pontja alapján 2016-ban hatályát vesztette, a gyakorlatban továbbra is hivatkozási alapnak tekintik az európai futballvilágban, illetve "reaktiválta" azt az UEFA és a FIFPro által 2024. október 28. napján kötött Memorandum of Understanding (MoU), különös tekintettel annak 5.4. pontjának a) alpontjára. Az MRSPC ezek között a minimumkövetelmények között határozza meg 3.5. pontjában a játékosszerződések végdátumát, ezzel a nemzetközi ágazati oldalról elvárássá téve a sportmunkaszerződések határozott idejét. Ezt a megállapítást erősíti az is, hogy az MRSPC az értelmező rendelkezései között, annak 2.4. pontjában "Szerződés" fogalom alatt kifejezetten munkaszerződésként "employment contract" határozza meg a sportszervezet és a játékos közötti szerződést. Ugyanakkor nem példanélküli, hogy a határozott idejű sportmunkaszerződésből jogvita keletkezett. Heinz Müller ugyanis pert indított az FSV Mainz 05 nevű sportszervezet ellen, mert a munkaszerződését nem változtatták határozatlan idejűvé. Első fokon a Mainzi Munkaügyi Bíróság ugyan Müllernek adott igazat, mert nem találta megalapozottnak az "objektív okok" fennálltára vonatkozó érveket, de a másodfok, a Rajna-vidék-Pfalz Tartományi Munkaügyi Bíróság ezt az ítéletet megváltoztatta, álláspontja szerint ugyanis megfelelő objektív okok a "profi keret kiegyensúlyozott korösszetételének igénye", a "közönség változatosság iránti igénye", valamint kiemelte, hogy a határozott idejű szerződés a játékos érdekeit is szolgálhatja, hiszen "munkaviszonya" a határozott idő lejártáig biztosított. Egy sokkal frissebb jogvitában is előkerült a szerződéses stabilitás kérdése: a Curia a C-650/22. számú ítéletében, közismertebb nevén, a Diarra-ügyben. Itt arra a jutott a bíróság, hogy a szerződéses stabilitás legitim cél, de jogellenesnek minősülnek azok a korlátok, amelyek aránytalanok. E ponton fontos megjegyezni, hogy mind a német, mind az európai uniós bíróságok a határozott idejű szerződések stabilitását hangsúlyozták, ugyanakkor a magyar jogszabályi környezetben ez a stabilitás a munkavállalók vonatkozásában nem érvényesül. Az Mt. 79. § (1) bekezdés b) pontja értelmében ugyanis a munkáltató jogosult a határozott idejű munkaviszonyt azonnali hatállyal indokolás nélkül megszüntetni. Ha tehát a kérdés munkajogi szemszögből kerül vizsgálatra, akkor az irányelv és az Mt. álláspontja egyértelmű, a határozott idejű munkaszerződés hátrányos a munkavállalókra nézve, általános szabály a határozatlan idejű munkaszerződés. Ha sportjogi oldalról kerül vizsgálatra: az MRSPC, MoU és a sportszakma álláspontja is egyértelmű, kötelező a határozott idő, ennek indoka - és legitimnek mondott célja - a sporttevékenység sajátos jellege, amit az EU is elismer. Hogyan feleltethető meg a két jogág szabályozása és követelményrendszere egymásnak? Az objektív okok azonosításával és a megfelelő szükségességi-arányossági teszt elvégzésével. Mivel oldható fel az esetleges feszültség? A legjobb megoldás - a jogalkotói kényszer helyett - az ILO által is javasolt szociális párbeszéd erősítése, kollektív szerződések megkötésének szorgalmazása.
Ocskó Eszter: A médiajog és a sport kapcsolata[8]
A média és a médiafelelősség, valamint a médiaszerződések a sportban megkerülhetetlenek gazdasági jelentőségük miatt. A "média" kifejezés minden eszközt, illetve formát magában foglal, ami információ terjesztésre szolgál. A sajtó ettől szűkebb fogalom, a média magában foglalja. Alapjogi szinten mindkét fogalom a kommunikációs jogokhoz kapcsolódik.
Részletesebben eme alapjogokat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info tv.), a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.), valamint a Ptk., illetve sok más jogszabály szabályozza. Európai uniós szinten a területet érintő jogszabály az Európai Parlament és a Tanács, a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti
- 59/60 -
vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelve (AVMSD).
Hogyan kapcsolódik össze a médiával a sport? Egyfelől üzleti kölcsönhatáson keresztül: kereskedelmi szerződésekkel, merchandising útján, valamint szponzorációs szerződésekkel. Másfelől a tájékoztatás és a szórakoztatás is összekapcsolja a médiát a sporttal. A média hat a sportra, a sport pedig hat a médiára és a kettő hat a versenyzőkre, sportolókra. A média lehetővé teszi, hogy világszerte megnézhessük a sporteseményeket, sportrendezvényeket, majdhogynem a világ bármely pontjáról. Ez bevételnövekedést eredményez a klubok részére, amely a jogdíjakból származik. A média sportra gyakorolt hatása úgy is érzékelhető, hogy a sport már megpróbálja magát úgy szabályozni, hogy az megfeleljen a média igényeinek. A mérleg másik oldalán a sport hatása a médiára érzékelhető a növekvő reklámbevételeken és a növekvő nézettségen. Létrejöttek a tematikus sportcsatornák. Egy másik hatás érhető tetten a kiemelt sporteseményeken, a sport "közszolgálatiság jellegén", valamint az állami finanszírozás kapcsán. Kérdéses azonban, hogy egy állam a sport és média kapcsolatába milyen mértékben szólhat bele?
A sporthírek útján történő tartalomgyártás is képes a sportra hatást gyakorolni. Mindemellett a média nagymértékben képes egyes sportolók kiemelésére, ezúton megteremti a lehetőséget a sportolók "sztárrá" válására, imázsuk építésére, amely aspektus közvetetten utal a kereskedelmi szerződésekre. Azonban a média nemcsak a pozitív hírnévépítésre alkalmas, hanem a botrányok köztudatban történő elültetésére, valamint a sportolók magánéletének nyilvánosság elé tárására is, ez a negatív oldala.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a közvetítési jogok kapcsolata: 1984-től 2012-ig haladva a NOB kiépítette saját maga médiavállalatát, ha úgy tetszik birodalmát. A NOB 2001-ben hozta létre az Olympic Broadcast Service-t (OBS), a 2008-as nyári olimpiai játékokra pedig már a Beijing Olympic Broadcastot hozta létre egy konzorcium szerződéssel, 2010-ben a vancouveri téli olimpia digitális adást sugárzott, 2012-ben az OBS pedig már 3D közvetítéseket is biztosított. Jól látható az óriási gazdasági nyomás a média oldaláról. Magyarországon atipikus licencszerződések, valamint speciális intézmények és speciális jogszabályok foglalkoznak a sport és média kapcsolatával, ezek erősíteni hivatottak a közvetítési jogok védelmét.
Felmerül az úgynevezett "blocking" és a streaming kérdése. Előbbi már "befejezett" problémakör. A blocking kérdésére a Murphy-ügy adta meg a választ: A Premier League a labdarúgó-mérkőzések közvetítési jogait eladta a Skynak és az ESPN-nek. Murphy azonban görög adásból dekódolva vetítette azokat a kocsmájában. Eljárás alá vonták, amely feljutott az Európai Unió Bíróságáig. Az EUB álláspontja szerint a dekóder beszerzését nem tilthatja meg egyetlen állam sem, mert ez az áruk szabad áramlását korlátozná, amely ütközik az EU jogával. Másfelől viszont: az EUB szerzői jogi oldalról vizsgálta a közvetítéseket. Az ítélet indokolása értelmében a labdarúgó-mérkőzés önmagában nem élvez szerzői jogi védelmet, de ha vannak benne vágóképek, illetve meg van szerkesztve, akkor már szerzői jogi védelem alá tartozik, tehát Murphy magatartása jogsértő volt. A másik kérdéskör a streaming. Most már okostelefonokkal lehet streamelni, kiváló minőségű felvételek készítésére is képesek, illetve drónokkal is fel lehet szállni a stadionok fölé, ezzel "kalóz módon" közvetíteni egy-egy mérkőzést. Egyelőre rendezetlen annak kérdése, hogy ezzel a jelenséggel mit tud kezdeni a jog.
Egy másik fajtája a jogellenes közvetítéseknek a titkosítás feltörése és közvetítése, a jog válasza erre az esetkörre sem tisztázott.
Fontos aspektus a nézői attitűd is. A most fiatal felnőtt Z generációnak az a fontos, hogy bármit rögvest, azonnal el tudjon érni. Valamint, hogy az elért tartalom izgalmas, ingergazdag legyen. Az izgalomra, ingergazdagságra való megnövekedett igény bizonyos sportágak, például a tenisz esetében nehezíti a közvetítéseket.
Nemrég hatályba lépett egy új európai uniós jogszabály, a European Media Freedom Act (EMFA), amelynek célja a szerkesztőségi függetlenség védelme. Ezt a rendeletet 2025 augusztusától kell alkalmazni, azonban az egyelőre még kérdéses, hogy mennyiben fogja ez megváltoztatni a médiát és a médiamunkát. ■
JEGYZETEK
[1] VII. Sárközy Tamás Sportjogi Konferencia: Program és előadáskivonatok.; 8. o.; forrás: https://tf.hu/files/docs/hirek/2025/VII._Sarkozy_Tamas_Sportjogi_Konferencia_-_Program-_es_absztraktfuzet.pdf; utolsó letöltés dátuma: 2026. február 9.
[2] Uo. 8. o.; forrás: https://tf.hu/files/docs/hirek/2025/VII._Sarkozy_Tamas_Sportjogi_Konferencia_-_Program-_es_absztraktfuzet.pdf; utolsó letöltés dátuma: 2026. február 9.
[3] Uo. 8. o.; forrás: https://tf.hu/files/docs/hirek/2025/VII._Sarkozy_Tamas_Sportjogi_Konferencia_-_Program-_es_absztraktfuzet.pdf; utolsó letöltés dátuma: 2026. február 9.
[4] Uo. 8. o.; forrás: https://tf.hu/files/docs/hirek/2025/VII._Sarkozy_Tamas_Sportjogi_Konferencia_-_Program-_es_absztraktfuzet.pdf; utolsó letöltés dátuma: 2026. február 9.
[5] Uo. 8. o.; forrás: https://tf.hu/files/docs/hirek/2025/VII._Sarkozy_Tamas_Sportjogi_Konferencia_-_Program-_es_absztraktfuzet.pdf; utolsó letöltés dátuma: 2026. február 9.
[6] Uo. 8. o.; forrás: https://tf.hu/files/docs/hirek/2025/VII._Sarkozy_Tamas_Sportjogi_Konferencia_-_Program-_es_absztraktfuzet.pdf; utolsó letöltés dátuma: 2026. február 9.
[7] Uo. 8. o.; forrás: https://tf.hu/files/docs/hirek/2025/VII._Sarkozy_Tamas_Sportjogi_Konferencia_-_Program-_es_absztraktfuzet.pdf; utolsó letöltés dátuma: 2026. február 9.
[8] Uo. 8. o.; forrás: https://tf.hu/files/docs/hirek/2025/VII._Sarkozy_Tamas_Sportjogi_Konferencia_-_Program-_es_absztraktfuzet.pdf; utolsó letöltés dátuma: 2026. február 9.
Visszaugrás
