1. Elöljáróban azt kívánom leszögezni, hogy jelen cikk keretében nem magát a befektetési és a megtakarítási (betéti) rendszert, illetve intézményeit szándékozom bírálni, célom közgazdasági vonatkozásban "megreformálni", csupán ezen intézményrendszerek Ptk.-beli szabályozási (vagy szabályozatlansági, legalábbis részben szabályozatlansági) megoldását akarom tárgyalni. Hozzátéve rögtön, hogy említett szándékom önmagában még korántsem jelent egyet azzal, hogy véleményem szerint a szóban forgó intézményi rendszerek nem is szorulhatnak bizonyos megreformálásra, közgazdasági vonatkozásaikban is.
Ez utóbb említett tekintetében - igaz nem közgazdászként, mindössze a közgazdasági-jogi komplexitást kiemelt fontosságúnak tartó jogászként - már számos alkalommal, többek között ezen folyóirat hasábjain is, kifejtettem elképzeléseimet. Ezúttal ezen nézeteimet még csak összefoglalni sem kívánom, mindössze azt a jelen cikk címében is megjelenített, és jelen cikkben kifejtendők szempontjából meghatározó, célzatosan leegyszerűsített, de sarokpontot jelentő alapállásomat rögzítem, miszerint a pénzpiac területén a szerintem két szélső ponton elhelyezkedő intézmény a befektetés és a megtakarítás. A megtakarítás jellemzője a megtakarító jogi és gazdasági biztonsága, a kockázatnélküliség, míg a befektetésé a nagyobb jövedelemszerzés érdekében történő tudatos kockázatvállalás. Egyébként a takarékosság is magában rejti a befektetést, miként a befektetésben is megtalálható a takarékoskodási szándék néhány eleme is. Más kérdés, hogy korunk valóságos, konkrét takarékossági és befektetési intézményei többségénél a két szélső pólust jelentő intézményi sajátosságok nem tisztán és nem kizárólagosan jelennek meg. A bankrendszer keretében intézményesülő takarékbetéti változatra valóban a biztonság a jellemző, ennél valamivel kisebb mértékben igaz ez a különféle banki forrásgyűjtő papírok szerzése esetében, de a jelenlegi befektetési változatok többségénél sem hagyható figyelmen kívül a gazdasági és jogi értelemben használatos biztonság, legalábbis a korlátozott mérvű biztonság. Mégpedig annak ellenére, hogy a befektetés fogalmához a legszorosabban az tartozik, hogy a befektető, befektetés esetén pénzét, vagy egyéb vagyontárgyát a piac hatásaitól teszi függővé, kockáztatja. Csupán zárójelben kell megjegyezni, hogy egyfajta "biztonság" a befektetéseknek is szükségszerű és elengedhetetlenül velejárója kell legyen, de ez nem az a biztonság, ami a másik szélsőséget jelentő takarékosság esetében tekinthető meghatározónak. Gondolok e tekintetben olyanfajta biztonságra, mint a befektetési tevékenység szigorú jogszabályi keretek között tartása, állami felügyelete, stb.
2. Ugyancsak elöljáróban - még mielőtt rátérnék annak témájára, hogy a Ptk. jelenlegi változatában miként szabályozza, érinti a befektetés és takarékosság kérdéskörét - érinteni szeretnék néhány elvi megközelítésű kérdést is, mégpedig a Ptk. általános szabályozási megoldásait, rendszerkoncepcióját illetően.
Mint jól ismert, a Ptk. kötelmi jogi része magában foglalja egyfelől a szerződések általános jogi szabályozását, másfelől - különös részként - "egyes szerződések" címszó alatt bemutat néhány konkrét nevesített szerződést azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy azok, mint a gazdasági életben legfontosabbak, legnagyobb gyakorisággal előfordulók, tipizált változatként segítsék a jogkövetést, csökkentsék a jogbizonytalanságot. Mint ugyancsak közismert, a Ptk. alapvetően diszpozitív rendszeréből következően annak sem lehet polgári jogi akadálya, hogy a szerződő felek, közös akarattal olyan szerződéseket is kössenek, amelyek tipizáltként, nevesítettként nincsenek a különös részben az egyes szerződések között felsorolva. Ennek helyessége elvileg nem vitatható. Gyakorlatilag azonban ez a megoldás már nem kétségbevonhatatlan. Alapvetően abban az esetben, ha a nevesített szerződések az időközi gazdasági változásokat nem követik, a nevesített szerződések, vagy legalábbis egyikük-másikuk, már az adott időszakban nem tekinthetők a legfontosabbaknak, különösképpen, ha már nem felelnek meg a valóságnak. Hasonló módon ítélhető meg, ha az adott időszak gazdasági viszonyai között igen fontosnak, a gyakorlatban mindennaposként, rendszerességgel előfordulónak számító szerződési megoldások tipizáltként egyáltalán nem jelennek meg a Ptk. tipizált szerződéseinek felsorolásai között.
Csupán példaszerűen említem idevonatkozóan, hogy - miként azt különféle helyeken és alkalmakkal számtalan esetben kifejtettem -, a Ptk. egyes szerződésekkel foglalkozó különös részében, a "bank- és hitelviszonyok" fejezetén belül található hatféle szerződéstípus egyikéről sem mondható el, hogy megfelelően fejezi ki a jelenlegi viszonyokat, igazán korszerűnek egyik sem tekinthető, a banki gyakorlatban előforduló igen nagy számú szerződési változatoknak csupán töredékét szabályozza, és a leginkább mai "bankinak" tekinthető szerződések (például és többek között olyanok mint a refinanszírozás, leszámítolás, visszleszámítolás, pénzügyi lízing stb.) egyáltalán nem kerültek tipizálásra. Az is természetes, hogy terjedelmi kötöttségek okából a Ptk. különös részébe minden olyan szerződési változat nem férhet bele, amely akárcsak viszonylagos rendszerességgel fordul elő a gyakorlatban. Nyilvánvalóan olyan követelménnyel nem is lehet előállni, hogy például a szűkebb kutatási területemhez tartozó bankrendszerben előforduló valamennyi szerződési változat Ptk.-beli tipizálásra kerüljön, és legyen nevesítetten a "bank- és hitelviszonyok" fejezetén belül felsorolva. Ez a megközelítés - sok egyéb szemponton kívül - ugyanakkor annak felvetésére is alkalmas lehet, hogy akkor miért van szükség egyáltalán arra, hogy a Ptk. általános szerződési részében végül is mindenre kiterjedően megfelelő szabályozás mellett, egyes szerződések külön is szabályozásra kerüljenek a Ptk. szerződésekkel foglalkozó különös részében.
A magam részéről az imént említett felvetést, vagyis azt, hogy végső soron nincs is feltétlenül szükség a Ptk. kötelmi jogának különös részére, abszolút módon nem vetem el, de csupán "odáig mennék el", hogy ez a megoldás legfeljebb a kevésbé rossz választásának filozófiájára épülhet. Más szóval és gyakorlatibb megközelítéssel: csak akkor választanám a Ptk. kötelmi különös részének kiiktatását, ha a különös rész egyes szerződéseinek többségére általánosan jellemző lenne a korszerűtlenség, a gazdasági valóságnak meg nem felelés, egyúttal megoldásai zavaróak és más jogi megoldásokkal, más jogági koncepciókkal ellentétesek volnának, vagy legalábbis "illetéktelen" szabályokat tartalmaznának. Utóbb említettet, az érthetőség kedvéért érdemes példával is érzékeltetni. Így például szolgálhat a bankhitelszerződés, vagy az éppen az általános részben szabályozott bankkezesség. A bankhitelszerződés esetében az a probléma, hogy amennyiben az egyes szerződések között nem szerepelne a hitelnyújtás intézményesítése a bankokra szűkítve, úgy a Ptk. diszpozitív rendszeréből következően egyértelmű lehetne, hogy bárki, aki kölcsön nyújtására jogosult, az minden további nélkül a mindkét fél számára előnyösebb kölcsön nyújtásának ígérését jelentő hitelszerződés kötésére is jogosult kell legyen. Azáltal azonban, hogy a Ptk. az alanyi kört szűkíti, az ilyen lehetőséget elbizonytalanítja. Ami pedig a bankkezesség esetét illeti, a következő érdemel kiemelést: a Ptk. viszonylag ritkának számító egyik kogens szabálya szerint, ha bank vállal kezességet, akkor a kétféle kezességi változat közül kötelező módon, a szigorúbb felelősséget jelentő készfizető kezesség kerül alkalmazásra. Mégpedig annak ellenére, hogy a monetáris politikai szempontokat érvényesíteni hivatott, az ügyfelek érdekeit is szem előtt tartó, a bankokkal szembeni elvárásokat megfogalmazó hatalmi jogágazatba tartozó Hpt. ilyen követelményt nem támaszt. Nehezen fogadható el ebből következően az, hogy a polgári jog ágazatához tartozó Ptk. jogalkotója - polgári jogi vonatkozásban - szigorúbb követelményeket támasszon a bankokkal szemben, mint az erre hivatott jogalkotó, és kizárja egyúttal annak lehetőségét, hogy a bank, ügyfelével egyetértésben, közös akarattal, kevésbé szigorú felelősséget jelentő kezességi megállapodást kössön.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
