1. Elöljáróban azt kívánom leszögezni, hogy jelen cikk keretében nem magát a befektetési és a megtakarítási (betéti) rendszert, illetve intézményeit szándékozom bírálni, célom közgazdasági vonatkozásban "megreformálni", csupán ezen intézményrendszerek Ptk.-beli szabályozási (vagy szabályozatlansági, legalábbis részben szabályozatlansági) megoldását akarom tárgyalni. Hozzátéve rögtön, hogy említett szándékom önmagában még korántsem jelent egyet azzal, hogy véleményem szerint a szóban forgó intézményi rendszerek nem is szorulhatnak bizonyos megreformálásra, közgazdasági vonatkozásaikban is.
Ez utóbb említett tekintetében - igaz nem közgazdászként, mindössze a közgazdasági-jogi komplexitást kiemelt fontosságúnak tartó jogászként - már számos alkalommal, többek között ezen folyóirat hasábjain is, kifejtettem elképzeléseimet. Ezúttal ezen nézeteimet még csak összefoglalni sem kívánom, mindössze azt a jelen cikk címében is megjelenített, és jelen cikkben kifejtendők szempontjából meghatározó, célzatosan leegyszerűsített, de sarokpontot jelentő alapállásomat rögzítem, miszerint a pénzpiac területén a szerintem két szélső ponton elhelyezkedő intézmény a befektetés és a megtakarítás. A megtakarítás jellemzője a megtakarító jogi és gazdasági biztonsága, a kockázatnélküliség, míg a befektetésé a nagyobb jövedelemszerzés érdekében történő tudatos kockázatvállalás. Egyébként a takarékosság is magában rejti a befektetést, miként a befektetésben is megtalálható a takarékoskodási szándék néhány eleme is. Más kérdés, hogy korunk valóságos, konkrét takarékossági és befektetési intézményei többségénél a két szélső pólust jelentő intézményi sajátosságok nem tisztán és nem kizárólagosan jelennek meg. A bankrendszer keretében intézményesülő takarékbetéti változatra valóban a biztonság a jellemző, ennél valamivel kisebb mértékben igaz ez a különféle banki forrásgyűjtő papírok szerzése esetében, de a jelenlegi befektetési változatok többségénél sem hagyható figyelmen kívül a gazdasági és jogi értelemben használatos biztonság, legalábbis a korlátozott mérvű biztonság. Mégpedig annak ellenére, hogy a befektetés fogalmához a legszorosabban az tartozik, hogy a befektető, befektetés esetén pénzét, vagy egyéb vagyontárgyát a piac hatásaitól teszi függővé, kockáztatja. Csupán zárójelben kell megjegyezni, hogy egyfajta "biztonság" a befektetéseknek is szükségszerű és elengedhetetlenül velejárója kell legyen, de ez nem az a biztonság, ami a másik szélsőséget jelentő takarékosság esetében tekinthető meghatározónak. Gondolok e tekintetben olyanfajta biztonságra, mint a befektetési tevékenység szigorú jogszabályi keretek között tartása, állami felügyelete, stb.
2. Ugyancsak elöljáróban - még mielőtt rátérnék annak témájára, hogy a Ptk. jelenlegi változatában miként szabályozza, érinti a befektetés és takarékosság kérdéskörét - érinteni szeretnék néhány elvi megközelítésű kérdést is, mégpedig a Ptk. általános szabályozási megoldásait, rendszerkoncepcióját illetően.
Mint jól ismert, a Ptk. kötelmi jogi része magában foglalja egyfelől a szerződések általános jogi szabályozását, másfelől - különös részként - "egyes szerződések" címszó alatt bemutat néhány konkrét nevesített szerződést azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy azok, mint a gazdasági életben legfontosabbak, legnagyobb gyakorisággal előfordulók, tipizált változatként segítsék a jogkövetést, csökkentsék a jogbizonytalanságot. Mint ugyancsak közismert, a Ptk. alapvetően diszpozitív rendszeréből következően annak sem lehet polgári jogi akadálya, hogy a szerződő felek, közös akarattal olyan szerződéseket is kössenek, amelyek tipizáltként, nevesítettként nincsenek a különös részben az egyes szerződések között felsorolva. Ennek helyessége elvileg nem vitatható. Gyakorlatilag azonban ez a megoldás már nem kétségbevonhatatlan. Alapvetően abban az esetben, ha a nevesített szerződések az időközi gazdasági változásokat nem követik, a nevesített szerződések, vagy legalábbis egyikük-másikuk, már az adott időszakban nem tekinthetők a legfontosabbaknak, különösképpen, ha már nem felelnek meg a valóságnak. Hasonló módon ítélhető meg, ha az adott időszak gazdasági viszonyai között igen fontosnak, a gyakorlatban mindennaposként, rendszerességgel előfordulónak számító szerződési megoldások tipizáltként egyáltalán nem jelennek meg a Ptk. tipizált szerződéseinek felsorolásai között.
Csupán példaszerűen említem idevonatkozóan, hogy - miként azt különféle helyeken és alkalmakkal számtalan esetben kifejtettem -, a Ptk. egyes szerződésekkel foglalkozó különös részében, a "bank- és hitelviszonyok" fejezetén belül található hatféle szerződéstípus egyikéről sem mondható el, hogy megfelelően fejezi ki a jelenlegi viszonyokat, igazán korszerűnek egyik sem tekinthető, a banki gyakorlatban előforduló igen nagy számú szerződési változatoknak csupán töredékét szabályozza, és a leginkább mai "bankinak" tekinthető szerződések (például és többek között olyanok mint a refinanszírozás, leszámítolás, visszleszámítolás, pénzügyi lízing stb.) egyáltalán nem kerültek tipizálásra. Az is természetes, hogy terjedelmi kötöttségek okából a Ptk. különös részébe minden olyan szerződési változat nem férhet bele, amely akárcsak viszonylagos rendszerességgel fordul elő a gyakorlatban. Nyilvánvalóan olyan követelménnyel nem is lehet előállni, hogy például a szűkebb kutatási területemhez tartozó bankrendszerben előforduló valamennyi szerződési változat Ptk.-beli tipizálásra kerüljön, és legyen nevesítetten a "bank- és hitelviszonyok" fejezetén belül felsorolva. Ez a megközelítés - sok egyéb szemponton kívül - ugyanakkor annak felvetésére is alkalmas lehet, hogy akkor miért van szükség egyáltalán arra, hogy a Ptk. általános szerződési részében végül is mindenre kiterjedően megfelelő szabályozás mellett, egyes szerződések külön is szabályozásra kerüljenek a Ptk. szerződésekkel foglalkozó különös részében.
A magam részéről az imént említett felvetést, vagyis azt, hogy végső soron nincs is feltétlenül szükség a Ptk. kötelmi jogának különös részére, abszolút módon nem vetem el, de csupán "odáig mennék el", hogy ez a megoldás legfeljebb a kevésbé rossz választásának filozófiájára épülhet. Más szóval és gyakorlatibb megközelítéssel: csak akkor választanám a Ptk. kötelmi különös részének kiiktatását, ha a különös rész egyes szerződéseinek többségére általánosan jellemző lenne a korszerűtlenség, a gazdasági valóságnak meg nem felelés, egyúttal megoldásai za-
- 35/36 -
varóak és más jogi megoldásokkal, más jogági koncepciókkal ellentétesek volnának, vagy legalábbis "illetéktelen" szabályokat tartalmaznának. Utóbb említettet, az érthetőség kedvéért érdemes példával is érzékeltetni. Így például szolgálhat a bankhitelszerződés, vagy az éppen az általános részben szabályozott bankkezesség. A bankhitelszerződés esetében az a probléma, hogy amennyiben az egyes szerződések között nem szerepelne a hitelnyújtás intézményesítése a bankokra szűkítve, úgy a Ptk. diszpozitív rendszeréből következően egyértelmű lehetne, hogy bárki, aki kölcsön nyújtására jogosult, az minden további nélkül a mindkét fél számára előnyösebb kölcsön nyújtásának ígérését jelentő hitelszerződés kötésére is jogosult kell legyen. Azáltal azonban, hogy a Ptk. az alanyi kört szűkíti, az ilyen lehetőséget elbizonytalanítja. Ami pedig a bankkezesség esetét illeti, a következő érdemel kiemelést: a Ptk. viszonylag ritkának számító egyik kogens szabálya szerint, ha bank vállal kezességet, akkor a kétféle kezességi változat közül kötelező módon, a szigorúbb felelősséget jelentő készfizető kezesség kerül alkalmazásra. Mégpedig annak ellenére, hogy a monetáris politikai szempontokat érvényesíteni hivatott, az ügyfelek érdekeit is szem előtt tartó, a bankokkal szembeni elvárásokat megfogalmazó hatalmi jogágazatba tartozó Hpt. ilyen követelményt nem támaszt. Nehezen fogadható el ebből következően az, hogy a polgári jog ágazatához tartozó Ptk. jogalkotója - polgári jogi vonatkozásban - szigorúbb követelményeket támasszon a bankokkal szemben, mint az erre hivatott jogalkotó, és kizárja egyúttal annak lehetőségét, hogy a bank, ügyfelével egyetértésben, közös akarattal, kevésbé szigorú felelősséget jelentő kezességi megállapodást kössön.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
