A telekkönyvi és ingatlan-nyilvántartási szakirodalom,[1] de a telekkönyvi joggyakorlat sem egységes a nyilvánkönyvi közhitelesség tartalmát illetően.[2] A Ptk. normaszövege is többféle értelmezési lehetőséget enged.[3] A Ptk. kommentárjai[4] a nyilvánkönyv bizonyítóerejét emelik ki. Az ingatlan-nyilvántartási tvr., csakúgy, mint korábban a telekkönyvi rendelet, a Ptk. közhitelesség definícióját ismétlik. Ez a tanúsító erő meglepő tartalmi hasonlóságot mutat a közok-
- 291/292 -
iratnak a Pp. szerinti bizonyító erejével, különösen a valóság tanúsításának momentumát tekintve. Az Igazságügyi Minisztérum nyilvánkönyvi jogalkotási. koncepciója[5] a közhitelesség fogalmi sokszínűségét a Ptk. szövegezéséhez köti. Az IM közhitelesség értelmezésének lényege a valóságos jogi vagy ténybeli helyzet tanúsításának vélelme.[6] A nyilvánvaló különbség a fogalmi meghatározásban az ellenkező bizonyítására való utalás hiánya, amiből többen - elsőként Kovács László - arra következtetnek, hogy nem vélelemről vagy valami másról van szó[7]. Az értelmezések pontosan jelzik a bizonyító erő mint mindenki irányában ható megdönthető vélelem és a jóhiszemű szerző számára célzott feltétlen fikciós joghatás keveredését.
Kolosváry[8] a nyilvánkönyvi közhitelesség leírásakor kiemeli a - negatív és pozitív tartalmú - bizonyító erőt, de azt kiegészíti a jóhiszemű szerzés törvényi védelmével. Kolosvárynak a közhitelességet a bizonyító erővel azonosító magyarázata hosszú évekre meghatározta a közhitelesség felfogását.[9] Kolosváry fogalommagyarázata ugyanakkor tartalmazza a telekkönyvi tartalom teljességére és helyességére való utalást. Kimarad viszont elemzéséből az alanyi korlátozottság, ill. a fikciót megalapozó tényállási feltétel, nevezetesen az anyagi jogosult és a nyilvánkönyvi jogosult kettőssége. Jelzi Kolosváry alapjaiban helyes gondolatmenetét a közhitelesség és közbizalmi hatás összefüggésének ki-
- 292/293 -
mutatása: "[a]ki a telekkönyvben bízva, ingatlanon tulajdont vagy más dologi jogot vagy ily terhelő további dologi jogot jogügylettel jóhiszeműen szerez, szerzésében a törvény korlátai között védelemben részesül."
Imling[10] a közhitelességet a nyilvánosságból vezeti le, és a közhitelesség lényegét a telekkönyvi bejegyzés dologiasító hatályával és jogszerűségével összefüggésben tárgyalja. A közhitelesség tartalmi lényegét a nyilvánkönyv helyessége és teljessége, ill. jogszerűsége fogalmi elemeivel azonosítja, és kiemeli a közhitelesség bizonyítóerő-tartalmát.
Grosschmid[11] a telekkönyv bizonyító erejét kétségbe vonja. A közhitelesség Grosschmid értelmezésében a nem jogosulttól való szerzésben a jóhiszemű harmadik szerzésének védelmét jelenti.[12] A publica fides Grosschmidnál ún. Actios vélelem.[13]
Sárffynál[14] a közhitelesség lényege az, hogy a jóhiszemű szerző javára[15] a bejegyzést helyesnek és jogszerűnek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy az netán tévesen vagy jogszerűen került a nyilvánkönyvbe.[16] Sárffy Szladitshoz hasonlóan kiemeli a kritikus idő jelentőségét.[17]
Tímár[18] megfogalmazásában a publica fides láthatatlan ereje akkor nyilvánul meg, amikor a telekkönyv helytelenségét vagy hiányosságát peres úton érvényesíthetik. A harmadik személy hivatkozhat jóhiszeműsége esetén a publica fidesre.
- 293/294 -
Szladits a közhitelességet a kérdéses jog tekintetében fikció erejével ható joghatásnak tartja, amelynek lényege a jóhiszemű telekkönyvi szerző jogszerzésének az anyagi jogosulttal szembeni védelme.[19]
Nizsalovszky[20] forgalombiztonsági okokból általában a magánjog alapintézményei közé tartozónak tekinti a publicitás elvét, amelyben a jogok fennállásának "külső jelhez" kapcsolása jelenik meg.[21]
A II. világháborút követően a régi telekkönyv hatálya alatt Eörsi két nagy hatású munkájában is foglalkozik a telekkönyv joglátszat-hatásaival,[22] mint a jogbiztonság garanciájával.[23] Eörsi Vinding Krusére[24] hivatkozva - Nizsalovszkyhoz hasonlóan - szkeptikusan ítéli meg a nyilvánkönyvek szerepét. A telekkönyvi joglátszatban a jogbiztonsági mozzanatot kiemelve alátámasztja a nyilvánkönyvi bizonyító erőt.[25]
- 294/295 -
A Polgári törvénykönyv és a hatályba lépését követő új telekkönyvi rendelet[26] átértelmezi a közhitelesség lényegét, ennek ellenére a telekkönyvi irodalomban tovább élnek a klasszikus telekkönyvi joghatások fogalmai is. Ezzel kapcsolatban említhetjük pl. Világhyt,[27] aki a telekkönyv "szolgálati szerepét" részben a tanúsító erőben látja, mivel harmadik személyek számára a jog látszatát valósítja meg, és felmenti őket attól a kötelezettségtől, hogy a látszat mögött a jog tényleges fennállását vizsgálniuk kelljen.
Kampis[28] a közhitelesség többféle időbeli stádiumát is meghatározza, így bizonyító erőként,[29] ill. a valósággal egyezőség melletti vélelemként is definiálja,[30] ezentúl - Kolosváryhoz hasonlóan - a cognitio megdönthetetlen vélelmével is társítja.[31] A klasszikus telekkönyvi irodalomban[32] a telekkönyv helyességéhez fűződő vélelmet következetesen a megdönthetetlen vélelem illusztrálására hozták fel példaként, addig Kampis a közhitelességet megdönthető törvényes vélelemnek tekinti.[33] A feltétlen jogvédelem csak egy kritikus idő elteltével áll be.[34] Egyet kell értenünk a szerzővel abban, hogy a helyesség a kritikus időn belül jogorvoslatokkal,[35] perorvoslatokkal[36] megdönthető. Megjegyezzük, hogy a közhitelességnek a cognitió-val társítása megjelenik Világhynál is, később Petriknél, ill. egy vonatkozó AB határozatban.[37] Kampis a közhitelesség mellett külön szól a közbizalmi hatályról mint a telekkönyv helyességéhez
- 295/296 -
fűződő vélelemről,[38] amelynek alapján az "ingatlanra jogot szerezni kívánó fél bízhat abban, hogy a telekkönyvi állapotra alapozott jogszerzését a jog védelemben fogja részesítem."[39]
Sárándi a közhitelesség jogbiztonságot teremtő tartalmát emeli ki.[40] Megfogalmazásában a közhitelesség joghatása abban áll, hogy "a telekkönyvben található jogokat törvénynél fogva a jóhiszemű jogszerző javára fennállónak kell tekinteni, függetlenül attól, hogy a valóságban mi volt a jogi helyzet".[41] Sárándinál is megjelenik a tanúsító erő, ezzel együtt a közhitelesség többértelműsége.[42]
Lenkovics[43] a közhitelességet bizonyító erőként is megfogalmazza, de hangsúlyozza a jogvédelmi hatást is. Értelmezésében a közhitelesség két irányban hat: jelenti egyrészt, hogy a bejegyzett jog megilleti a jogosultként feltüntetett személyt (redukált helyesség), másrészt azt, hogy az ingatlanra nem vonatkozik más olyan jog, amely csak telekkönyvi bejegyzéssel jöhet létre (redukált teljesség).[44]
Petrik a redukált teljességet kiterjesztően bizonyító erőként értelmezi: "ami a telekkönyvben nincs feltüntetve, vagy abból törlésre került, az nem létezik."[45] Petrik e kijelentésével azonban önmagával kerül ellentmondásba. Az anyagi jog szabályai szerint létrehozott, de a telekkönyvbe be nem jegyzett, ill. onnan törölt jog nem eredményez jogi vákuumot, hanem ezzel ellentétben kettős telekkönyvi igényt alapoz meg:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
