Bódiné dr. Beliznai Kinga: A királyi Curia 1861-1911 - Mérföldkövek (BH, 2012/4., 311-320. o.)[1]

A királyi Kúria visszaállítása (1861)

Az 1860. október 20-án kibocsátott Októberi Diploma kilátásba helyezte a magyar királyi Kúria visszaállítását. Ferenc József gr. Bernhard Rechberg miniszterelnökhöz írt legfelsőbb kézirata szerint: "Az igazságügyi tárgyak és az igazságszolgáltatásra nézve Magyarországomban elhatároztam a királyi Curiát az országbiró elnöklete alatt Pesten ismét helyreállítani" és "a magyar igazságügynek képviselete a miniszteri tanácsomban az országbiró által teendő javaslatok alapján magyar udvari kanczellárom által fog eszközöltetni".[1]

Ferenc József 1861. január 7-én kelt legfelsőbb kéziratával gróf Apponyi György valóságos belső titkos tanácsost "az országbirói méltósággal feldisziteni, továbbá ugyancsak 1861. január 20-án, illetőleg márczius hó 29-én és 30-án kelt legfelsőbb határozmányaival nagyméltóságú magyar királyi Hétszemélyes tábla, s váltóosztályának, valamint a tekintetes kir. ítélőtábla és váltófeltörvényszéknek többi elnökeit s előadó biráit kinevezni, végre 1861. évi április hó 2. napján kelt, s távirati úton országbiró Ő nagyméltóságával közlött legfelsőbb kéziratával az addig létezett cs. kir. törvényszékek feloszlatását és az alkotmányos hazai biróságoknak visszaállitását elrendelni kegyeskedett […]"[2]

Gróf Apponyi György országbíró 1861. január 23-án 60 jeles férfiút (köztük Deák Ferencet, Ghyczy Kálmánt, Mailáth Györgyöt, illetve Horváth Boldizsárt) hívott tanácskozásra, az Országbírói Értekezletre, amelynek feladata a magyar törvénykezés ideiglenes megszervezése volt. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok az igazságszolgáltatás kérdéseiben 1868-ig irányadók voltak.

A királyi Kúria 1861. április 3-án tartott ünnepélyes megnyitásáról a Vasárnapi Újság mindössze néhány sorban tudósított: "A megnyitást a herczegprimás által személyesen vezetett ünnepélyes "Veni sancte" előzte meg a ferencziek templomában, nagy néptömeg jelenlétében. Istentisztelet után a kuria épületében az országbiró remek beszédében az alkotmányos főtörvényszékek üléseit megnyitottnak nyilvánitá. A hétszemélyes tábla nevében Lonovics érsek ő nagyméltósága, a királyi tábla nevében pedig Melczer István kir. személynök válaszolt, mindkettő kitűnő szónoklattal. Miután gr. Apponyi ő nmlga a haza és a kir. kuria nevében az ország primásának köszönetét kijelenté, 12 ½ órakor a nagyfontosságu országos ünnepélynek vége szakadt."[3]

A rangos eseményen a "nagyszámu diszes közönség mellett" jelen voltak Pest-Pilis és Solt vármegyék, Buda és Pest szabad királyi városok, a Magyar Királyi Tudományegyetem, a Magyar Tudóstársaság, a Magyar Nemzeti Múzeum, a pesti kereskedelmi testületek és az ügyvédi kar küldöttei és képviselői.

A 12 évi szünetelés után visszaállított Kúria ülésén Apponyi György ünnepi beszédében így fogalmazott: "Ha a törvénynek és jognak hü őrei, a szent igazságnak minden külső befolyástól független szolgái, a felségnek és a hazának a jogszolgáltatás terén lelkiismeretes és elmozdíthatatlan megbizottjai leszünk, kik lemondva magánérdekeinkről, a közügynek szentelve minden erőnket, az országnak e drága sajátját erkölcsileg is fenntartani törekszünk, akkor a nemzet, mely ősi intézményeihez kegyelettel ragaszkodik és eredeti jelleméhez minden körülmények közt oly szigoruan hü és következetes marad, nemes bizalom által a magyar királyi Curiát jövőre is a birói tekintélynek magas szinvonalára fogja helyezni."[4]

A Kúria épülete akkoriban a Barátok piacán állt - ennek emlékét őrzi a Curia utca elnevezés. A korabeli sajtóban megjelent írásokból kiderül, hogy akadtak szép számmal ellenzői annak, hogy bírósági épületet központi elhelyezkedésű téren emeljenek: "[…] de hogy a főtörvényszék épületei valamely nagyobb város legjártabb utczáin legyenek, mint például Pesten, hol a Kúria épületénél négy fő és két mellék utcza vág össze, mily czélszerűtlen, megtetszik onnan, hogy emiatt Pest városa, mióta a Kúria ott van, folytonosan azon kellemes kényszerűségben érzi magát, hogy ülésekkor e főutczát ellánczoltassa, nehogy a kocsik rázkódtató dörgése a tanácskozást akadályozza."[5]

A Curia régi épülete a Ferenciek terén (1895-ben lebontották)[6]

A bírósági rendszer átalakítása (1869)

A kiegyezés szabta közjogi keretek között lehetőség nyílt a bírósági rendszer átalakítására. Ennek első jele a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában született 1868:54. tc. volt, amely újszerű módon alakította át a felsőbírósági szervezetet. A törvény 4. §-a kimondta, hogy "A legfőbb birói hatóságot mind a két királyi itélő tábla egész területére nézve magyar királyi curia név alatt a legfőbb törvényszék gyakorolja Pesten." A Kúria két osztályban működött: a 11 tagú Semmítőszék a felterjesztett ügyek alakiságának felülvizsgálatát látta el, míg a 7 tagú tanácsban eljáró Legfőbb ítélőszék a fellebbvitel során érdemi elbírálásra kerülő kérelmekről döntött.

Mailáth György országbíró megbízást kapott az addigi királyi Kúria ünnepélyes feloszlatására, és ezzel összefüggésben a szükséges átmeneti intézkedések megtételére. Melczer István személynököt pedig Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter az újonnan szervezett királyi tábla elnökével (Fábry István) és annak helyettesével (Zsivora György) történő együttműködésre kérte fel. Ennek keretében fő feladatként a kúriai irattár átadása, a folyamatban volt ügyek elkülönítése, és végül a királyi pecsétnek az Országos Levéltárba történő eljuttatása szerepelt. A volt Kúriát ezzel formailag megszűntnek nyilvánították.[7]

A királyi Kúriát feloszlató ülésre 1869. május 31-én délelőtt 10 órakor gyűltek össze a két tábla tagjai a hétszemélyes tábla termében. Mailáth György üdvözölte a megjelenteket, felolvasta "a közszeretetben álló" igazságügy-miniszter feloszlató iratát, majd "bucsut mond a curia minden tagjának, ugy azoknak, kiket a fejedelem bizalmi tevékenységi körrel bizott meg, mint azoknak, kik fáradalmaikat a családi tűzhely szentélyében fogják kipihenni; bucsut vesz továbbá meleg igékben a kir. személynöktől".[8]

Az országbírót Lipovniczky Vilmos hétszemélynök követte a szónokok sorában. Melczer István személynök hosszabb beszédet olvasott fel, "mely érdekes jogi és történeti visszapillantás a kir. tábla multjára". Három korszakra osztotta a Kúria működését: megalakulás - tevékenység - hanyatlás. Az első korszak 1723-1785-ig tartott. II. József új törvénykezési rendtartásának (Novus Ordo Judiciarius) bevezetéséig a Kúria 5011 ülést tartott. E korból származnak a curialis döntvények. A második korszakot az 1790-1848/49-ig terjedő időszak jelenti, amikor számos, a törvénykezés reformját célzó intézkedés született, pl. a perfolyamok gyorsítása, bizonyos ítélkezési szünetek eltörlése, a váltó-feltörvényszék felállítása; "s számos fontos bár nem mindenkor, életbe-lépett rendszeres munkálatok szerkesztése, milyen volt például az egész tudományos világban magasztalt büntető codex, melynek szerkesztésénél, a kir. curia tagjai részint elnökösködtek, részint a tollat vitték, s mindenkor állandón közreműködtek."[9] A harmadik korszak Melczer szerint 1861-1869-ig tartott, "szónok nem akar a részletekbe bocsátkozni". Kiss András, a váltótörvényszék elnöke a váltó-feltörvényszék és a királyi curia viszonyát taglalta.

Mailáth György záróbeszédét "a nagy számmal összegyűlt hallgatóság lelkes éljenekkel kísérte".[10]

Az új polgári perrendtartás értelmében szervezett magyar királyi Kúria június 1-jén délelőtt tartotta első ülését. Az ünnepélyes megnyitó előtt az újonnan kinevezett bírák, "teljes díszben" a ferenciek templomába vonultak istentiszteletre. Fél 11-kor a Semmítőszék tagjai a volt hétszemélyes tábla, 11-kor pedig a Legfőbb ítélőszék bírái a volt királyi tábla tanácstermében gyűltek össze.[11]

A Semmítőszék tagjain kívül "nagyszámu válogatott közönség jelent meg, hogy a megnyitáson részt vegyen", köztük Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter, az országgyűlés két házának küldöttsége, illetve az ügyvédi kar képviselői. A Semmítőszék megalakulása után sor került az ülnökök és a segédelőadók eskütételére.

Mailáth György, immár a Semmítőszék elnökeként a következő szavakkal fordult bírótársaihoz: "[…] Feladatunk […] őrködni az új polgári perrendtartás elveinek alkalmazása felett; megküzdeni azon közönyösséggel, mely a gyakori jogrendszerváltozás által a törvényes formák iránt létezik, ellenőrizni az ügyvitel szabatos menetét […] Hogy ezt egy birói testület sikerrel tehesse, szükségkép kell, hogy maga is mintaképe legyen a pontosságnak, lélekismeretességnek és részrehajlatlanságnak; kell, hogy a polgárok keblében azon hit verjen erős gyökeret, miszerint e törvényszék birái függetlenek a kormánytól, és függetlenek a napi közvélemény hatásától, hogy a bírói tiszt elvállalásánál rokonsági és baráti érzetet, vallás és fajkülönbséget, eddigi összeköttetésük emlékeit a bírói termen kívül hagyták, sőt […] künn felejtették a politikai pártnézetet is."[12]

A Semmítőszék alakuló ülésének jegyzőkönyvéből azt is megtudjuk, hogy a tanácskozmányon résztvevőket komolyan foglalkoztatta a nyilvános üléseken viselendő öltözet kérdése. A bírák végül egyetértettek abban, hogy nyilvános üléseken magyar felső öltönyben és karddal tartoztak megjelenni.[13]

A Legfőbb ítélőszék alakuló ülésén "hasonló fényes közönség" vett részt: "Az igazságügyminiszter, ki itt is jelen volt, élénk s lelkesült ismételt ovatiókban részesült." Hengelmüller Mihály ülnök felolvasta a legfőbb ítélőszék megalakulására vonatkozó miniszteri rendeletet, a bírák névsorát és az igazságügy-miniszter által megállapított eskümintát. Ezt követte az ülnökök, a jegyzők, majd a segédszemélyzet eskütétele. "Az ülnökök minden vallási színezettől ment esküt tettek le, melyben a királynak és házának, a hazának s alkotmányának hűséget fogadnak, a törvények s törvényes szokások megfigyelését, s a hivatalos titok megőrzését ígérik."[14] A Legfőbb ítélőszék elnöke, Melczer István "jeles szónoklatában" körvonalazta a Legfőbb ítélőszék és a bírák előtt álló feladatokat, és köszönetét fejezte ki azoknak, akik "annyi ideig parlagon hevert törvénykezésünk mezején az uj polgari perrendtartással biztos ösvényt nyitottak".[15] Lipovniczky Vilmos első tanácselnök munkára, kitartásra buzdította bírótársait, hogy "a fejedelem bennük vetett bizalmát […] igazolják".

A törvénykezési rendtartással együtt lépett életbe a bírói ügyviteli szabályzat, amely meghatározta a fellebbviteli bíróságok belső szervezetét, osztályainak, illetve tanácsainak számát. A Kúria, mint legfőbb törvényszék polgári; úrbéri; váltó-, kereskedelmi, csőd- és bánya; valamint büntető szakosztályokra tagozódott.

A Kúria egyesítése (1881)

A polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868:54. tc. módosítása tárgyában kiadott 1881:59. tc. egyesítette a Kúria korábbi két osztályát:

"101. § A jelen törvény hatálybaléptének napján a magyar királyi Curia két osztálya egyesittetik.

Addig, mig a magyar kir. Curia szervezése iránt a törvényhozás intézkedik, a magyar kir. Curia áll az ország­biróból, mint elnökből, a legfőbb itélőszéki elnökből, mint másodelnökből, a semmitőszék alelnökéből, mint alelnökből, a legfőbb itélőszéki tanácselnökökből és a magyar kir. Curia semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályának biráiból."

Személyzetének létszámát az erre vonatkozó törvények (1884:38. tc., 1891:17. tc., 1893:32. tc.) a következőképpen állapították meg: a bíróság elnökből, másodelnökből, hét tanácselnökből és a fiumei, valamint a tengerészeti ügyek két előadójával együtt 65 rendes bíróból, ezen kívül számfeletti és kisegítő bírákból állt. A számfeletti bírák száma három lehetett, "A számfeletti biró a legközelebbi üresedés esetén kineveztetése sorrendjében a rendes létszámu birák sorába lép." Kisegítő bírákul az 1877:5. tc. és az 1893:32. tc. alapján az ítélőtáblák bíráit lehetett alkalmazni, ha azt a befolyó ügyek mennyisége és az ennek folytán felszaporodott hátralékok szükségessé tették.

Az elnök az elnöki teendők végzését részben a másodelnökre ruházhatta át akkor is, ha hivatalában akadályoztatva nem volt; rendes helyettese a másodelnök és - ha ez is akadályozva volt - a rangsor szerint legidősebb tanácselnök. A másodelnök egyébként a tanácsüléseken az elnöki teendőket látta el.

A rendes ügyek elbírálására szolgáló tanácsokon kívül a Kúrián még működtek fegyelmi tanácsok és a választói jogosultság felett ítélkező tanácsok. A kisebb fegyelmi tanács az állami hivatalnokok felett gyakorolta a fegyelmi bíráskodást, a nagyobb fegyelmi tanács pedig a kisebb fegyelmi tanácstól fellebbvitt fegyelmi ügyeket tárgyalta. Az 1874:33. tc. értelmében a választói jogosultság felett bíráskodó tanács a választói névjegyzékkel kapcsolatos, a központi választmány határozata ellen beadott fellebbezésekben döntött.

A Kúria bírái révén más ítélkező testületekben is szerepet kapott: az osztrák-magyar bank választott bíróságában (1887:26. tc.), a kir. táblák elnökei és alelnökei, a kir. Kúria elnökei és alelnökei, ítélőbírái, továbbá a koronaügyész feletti fegyelmi hatóságot gyakorló fegyelmi bíróságban (1871:8. tc., 1881:59. tc.), valamint a szabadalmi tanácsban (1895:37. tc.).

Az 1881:59. tc. értelmében egyesített magyar királyi Kúria első teljes tanácsülésére 1882. január 2-án került sor Mailáth György országbíró és kúriai elnök elnöklete alatt. Megnyitó beszédében a Kúria feladataira és az ezzel járó felelősségre utalva a következőket mondta: "A törvényhozás […] felhatalmazta a magy. kir. curiát, hogy vitás elvi kérdések felett teljes tanácsában megállapodásra juthasson, és e megállapodások az ügyek elintézésénél, […] irányadók legyenek.

[…] a mai naptól kezdve a magy. kir. curia határozatai végérvényesek és ezek hozatala körül netán felmerülendő hibák, vagy mulasztások csak bírói tekintély magas árán fognak orvosoltathatni.

Az tehát, kinek mint a legfelsőbb biróság tagjának szavazatától függ esetleg dönteni, élet, vagyon és becsület felett, kell, hogy olyan tulajdonokkal bírjon, melyeket egy alkalommal az országos ülésben jelezni bátor voltam, s miután az ott elmondottak erős meggyőződésemet képezik, azokat ma ismételni időszerűnek tartom. Kell, hogy mindenek előtt magán vegyen erőt és leküzdje a szenvedélyt és indulatot, mely többé kevésbé minden ember keblében honol, kell, hogy e terem küszöbét átlépve mellőzze a nép, faj, vallás és politikai pártszinezet tekinteteit; kell, hogy kibontakozzék a rokonság, barátság és bajtársság kötelékei­ből; kell, hogy érintetlenül hagyják az igéző mosoly és köny, a térdre-hullás és a fenyegetés; nem szabad e mellett, hogy keble elfásuljon, de a peres ügyek elintézése alkalmával a tárgyilagosság oly szinvonalára kell emelkednie, a hol a személy ködfátyolként elenyésszék és csak az ügy és csak a törvény álljon lelki szemei előtt.[16] Ekkor ütötte meg a mértéket.

Ugy hiszem, hogy ez eszmény elérése után fogunk törekedni valamennyien s óhajtom, hogy a czélt, ha teljesen elérni nem, de legalább megközeliteni sikerülend. És ez óhaj kiséretében az egyesitett magyar kir. curia első teljes tanácsülését megnyitottnak nyilvánitván, az elnöki széket elfoglalván, ebből birótársaimat tiszteletteljesen üdvözlöm."[17]

A beszédet hosszas és lelkes éljenzésekkel fogadták a jelenlévők, majd Fábry István másodelnök az országbírót "hazafiui örömérzettel" üdvözölte, mondván: "Hazafiui örömérzettel, mert ezen egyesités által az érdemleges jogszolgáltatás mezején egy igen üdvös változás történt.", ám "Nagy teher van rá bekebelezve; t.i. 7281 elintézetlen per […]

Ez oly nagy szám, mely a gőzmozdonyok és a távirók korszakához épen nem illik, és mely eddig bizonyára egy államban sem fordult elő. […]

Sajnos állapotunk oka a czélszerűtlen és tarthatatlan fellebbezési rendszer és az ideiglenes segélyadás elégtelensége. - Pedig épületeink homlokára irva van: Iustitia regnorum fundamentum.

Magamat és biró társaimat bölcs rendelkezése alá bocsátva, mindnyájunk óhaját fejezem ki, midőn szivemből kivánom, hogy Nagyméltóságod az egyesitett kir. curiát hazánk javára és justitiánk diszére hosszu ideig vezesse."[18]

Perczel Béla kúriai elnök (1884-1888)

Mailáth György halálát követően a Kúria elnökévé az addigi másodelnököt, a 65 éves Perczel Bélát nevezték ki. Perczel már nem volt országbíró, mivel 1884-ben szétválasztottak az országbírói címet és a kúriai elnöki méltóságot. Az új kúriai elnököt a Vasárnapi Újságban Eötvös Károly méltatta: "Szerény és csendes modora s koncziliáns természete a mint egész életén át kikerülte a nagyobb összeütközéseket: ugy a legfőbb bíróság kebelében is biztositá számára birótársainak bizalmát és szeretetét. A nyugalmas munkálkodásnak embere ő s egyéni temperamentuma nem kedveli se a zajos, se a gyökeres változtatásokat."[19]

Perczel Béla 1884. november 29-én a Kúria teljes ülésében beiktatása alkalmával a következő beszédet intézte a jelenlevőkhöz: "Fogadják a kir. Curiának nagyérdemű és általam őszintén tisztelt tagjai forró köszönetemet azon jó kivánatért, melynek e magas biróság elnökévé történt legkegyelmesebb kineveztetésem alkalmából […] Ő méltósága a tanácselnök Úr a Curia nevében is kifejezést adni méltóztatott, mely anynyival becsesebb előttem, mert én abban biztositását vélem feltalálni annak, hogy irányomban ezentul is azon bizalommal fognak viseltetni, melylyel eddig szerencséltettek, s hogy az igazságszolgáltatás emelésére irányuló törekvésemben hathatós támogatásukra számithatok; […]

Folytatni fogom és folytatni fogjuk mindnyájan fontos hivatásunk teljes tudatával és lankadatlan buzgalommal a jövőben is munkásságunkat, végzendünk annyit, mennyit alaposan és lelkiismeretünk megnyugtatásával végezni lehet és szabad, és a kir. Curia feladatát nem tekintendi ezáltal teljesen kimeritettnek, hogy utolsó fokban itélkezik, hanem szakadatlanul oda fog törekedni, hogy határozataiban az alsó biróságok, jogkeresők s ezek képviselői megállapodott s ennél fogva biztos irányt birhassanak."[20]

Szabó Miklós kúriai elnök (1888-1906)

Az ítélkezési szervekről szólva a XIX. század végén azt olvashatjuk - és ezzel magunk is egyetértünk -, hogy "A legmagasabb bírói testületek működése sokkal csöndesebb, mint a politikai fórumé. Itt a politikai szenvedélyek sokszor nagyon is zajosan végzik alkotó munkájukat, mig a törvényt alkalmazó bíró a szenvedélyek fölött állva, nyugodt csöndben vizsgálja és rendezi a mindennapi élet ezernyi ezer bonyodalmait. Ez a munka igazán áldásos csak úgy lehet, ha tárgyiasságát sem a közhatalom, sem a népszenvedély nem zavarja, sőt maguk a vezetők is kivül állanak az érdekek zajos mérkőzésén."[21]

A kortársak - jogászok és nem jogászok egyaránt - "nagy szerencsének" tartották, amikor 1888-ban a kúriai elnöki széket Szabó Miklós addigi másodelnök foglalta el. "Ezzel a Kúria élén oly férfiú áll, […] a ki jogunk múltját épen úgy ismeri, mint az újabb jogélet fejledező irányait s e mellett tiszta jellemével és szigorú tárgyiasságával is mintaképe az újabb birói nemzedéknek."[22] "Kiváló civilista s szinte páratlan administrator", akinek olyan fontos feladatai - "a befejezetlen alkotások befejezése" - lettek kúriai elnökként, mint a magánjog rendezése, a szóbeliség és közvetlenség elvének érvényre juttatása, a bírói szervezet, illetve az ügyvédség reformja.[23]

Elismertségét mutatja, hogy amikor 1904-ben 83 évesen szeretett volna megválni az elnöki tiszttől, a kúriai bírák és a koronaügyészség tagjai elhatározták, hogy megkérik, vonja vissza nyugalmaztatása iránti kérvényét. 1904. október 18-án Paiss Andor tanácselnök tolmácsolta a Kúria elnökének az egybegyűltek "érzelmeit": "[…] az igazságügyi kormány nagyméltóságodat magas birói állásában […] megtartani törekszik azon a helyen, amelyen érdemekben gazdag tevékenységéért bizalom, elismerés és tisztelet övezi. Az igazságügyi kormánynak, érzelmeinkkel s óhajtásainkkal találkozik ez a törekvése […], de mi megnyugvást csak akkor nyerhetünk, ha azt tudjuk, hogy Nagyméltóságod hajlandó szándékát megváltoztatni. (Éljenzés.) A Nagyméltóságodtól, bölcs vezetésétől való megválás gondolata a Kúria bíráit […] mély megilletődéssel és fájó érzéssel tölti el, de ezt mindaddig, amig a viszonyok követelték, némán viseltük. Most azonban elhatároztuk […], hogy ami rajtunk áll, azt megtesszük […] Nagyméltóságod távozási szándéka ellenében utalunk arra, hogy mindenki, aki a magyar igazságszolgáltatás sorsát és a Kúria érdekét szivén viseli, aggódó töprengéssel gondol arra, vajjon ki lesz az, aki Nagyméltóságod távozása esetén megüresedő helyre léphet és vajjon azt a helyet, amelyet Nagyméltóságod […] betöltött a jók legjobbika is képes lesz-e hézagtalanul betölteni. (Igaz.) […] egy melegebb és közvetlenebb forrásból is meritünk reményt szivből eredő kéréseink meghallgatására, teljesi­té­sére. Ez a forrás Nagyméltóságodnak a Kúria iránt tettei­­ben, hűségében és kötelesség teljesitését messze tulhaladó buzgoságban" hosszu időn át megnyilvánult szeretete és a mi erős ragaszkodásunk az érdemdus jeles elnökhőz, szeretetünk a derék, a jó, az igaz emberhez. […] tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, ne hagyja el a Kúriát. […] mi azt hisszük, hogy […] jó egészséggel, most is teljes lelki rugékonysággal, lankadástól ment erővel azért áldotta meg az isteni gondviselés Nagyméltóságodat, hogy csorbithatatlanul üde szellemi tehetségét, nagy tudását, bő tapasztalatait, bölcsességét minél tovább, még hosszu időkig szentelhesse a közjónak […]"[24]

Szabó Miklós, akit mélyen meghatott bírótársainak "váratlan meglepő megnyilvánulása" válaszában a következőket mondta: "[…] én már rég tul vagyok azon a koron, a melyben aktiv szolgálatra igényt tarthatnék. Nekem kétségtelenül nehezemre fog esni a megválás […] Már most én az elhatározásomat megváltoztatni nem tudom. Én a magas kormánynak kinyilatkoztattam, hogy amig türnek engemet (Ellentmondások.), igen szivesen felajánlom szolgálatomat. Nem is tőlem függ többé, hanem a magas kormánytól. […][25]

A kúriai bírák igyekezete nem volt hiábavaló, hiszen Szabó Miklós végül 1906-ig 85 éves koráig töltötte be a Kúria legmagasabb méltóságát.

Kúriai elnöki hivatali esküjét 1888. május 1-jén tette le. A teljes ülés elnöki tisztét Daruváry Lajos tanácselnök látta el. Az ülés megnyitása után a Szabó Miklós kúriai másodelnököt a Kúria elnökévé kinevező igazságügy-miniszteri átirat előterjesztésére került sor, amelyben "Ő csász. és apost. királyi Fensége f. évi april hó 27-én kelt legfelső határozványával nárai Szabó Miklós curiai másodelnök urat a kir. Curia elnökévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott."[26]

Az átirat felolvasását követően Csemegi Károly kúriai tanácselnök vezetésével hármas küldöttség indult Szabó Miklósért, hogy felhívja őt a hivatali eskü letételére, amelyre "a szokott ünnepélyességgel" került sor. Eskütétel után az elnöki széket elfoglalta, majd Daruváry tanácselnök köszöntötte az új elnököt.[27]

A teljes ülésen jelenlévőkhöz a következőképp szólt: […] Az én feladatom […] lényegileg összeesik a Curia feladatával: mindnyájunk feladata a jogszolgáltatás; a jogszolgáltatás, melynek fő és elengedhetetlen kelléke az alaposság és - amennyire ezzel összeegyeztethető - a gyorsaság is. De bármily alapos, bármily gyors legyen, az igazságszolgáltatás céljának teljesen csak akkor felel meg, ha a jogkereső közönség határozatainkat megnyugvással fogadja. Határozataink megnyugvással fogadásához kiván­tatik a közönség bizodalma. Ezen bizodalom mai viszonyaink közt nem szoritkozik többé az ország határai közé, hanem azon általános nemzetközi forgalom mellett, mely ma az egész világot áthatja, idegenek is igénybe veszik nálunk a jogsegélyt és határozataink és azok minősége szerint birálják meg polgáriasultságunkat is. Hogy a bizodalom meggyökerezzék, ahoz mindenek fölött meg­kiván­tatik az, hogy ezen legfőbb itélőszéknek határozatait az egyöntetüség hassa át. Ezt követeli tőlünk nemcsak a törvény, követeli ezt a Curia méltósága és tekintélye is. A birói határozatoknak egyöntetüsége még ott is nehéz feladat, hol minden szakban rendszeres törvények léteznek. Annál inkább ütközik ez gyakran nehézségekbe nálunk, ahol a jogszolgáltatás legnagyobb terén rendszeres törvénykönyv nem létezik.

[…] ugy gondolom, hogy a kir. Curia át lévén hatva összetartozóságának érzetétől és a jó kartársi viszony segélyével türelmes eszmecsere utján képes lesz ezenkivülis határozataink egyöntetüségére a talajt előkésziteni.

Nekem a magam részéről a jövendőre nézve nincs egyéb életczélom, mint az, hogy a jogszolgáltatás alaposságára, gyorsaságára, egyöntetüségére minden tehetségemet, minden gondomat, minden időmet szenteljem. (Élénk éljenzés.) Ezt várja tőlünk legfelségesebb Urunk, kinek szentséges nevében az igazságot szolgáltatjuk, s várja az ország, várja a közérdek. Azonban legforróbb igyekezetem, leglankadatlanabb buzgalmam is csak akkor számithat sikerre, hogy ha olyan szerencsés leszek a Curia minden egyes tagjának támogatásában részesülni. Én ebben azok után, a miket itteni szolgálati időm alatt tapasztaltam, legkevésbé sem kételkedem, meg tanultam ismerni a Curiának minden egyes tagját, mint ki teljesen átérzette önálló, független, kérlelhetetlen és részrehajlatlan s felelős igazságszolgáltatási hivatását."[28]

Az új Igazságügyi Palota

A Kúriának új helyet adó Igazságügyi Palota zárókövének letételére "nagy ünnepélyességgel" 1896. október 20-án került sor. Az ünnepélyen jelenvolt uralkodó "tette meg az utolsó kalapácsütést a palota építésén". A király fogadására az előcsarnokban gyűltek össze a miniszterek, a bíróságok tagjai és a többi meghívott, köztük József főherceg és Koburg Fülöp herceg. Ő felségét Erdély Sándor igazságügy-miniszter üdvözölte, és a Justitia szobornál felállított emelvényről mondta el ünnepi szónoklatát, majd Ferenc József e szavakkal fordult a megjelentekhez: "Szívesen jöttem az igazságszolgáltatásnak szentelt e szép palota zárkövének letételére. A magyar felsőbíróságok az igazságügy tisztaságát mindenkor magasra tartották s nem kétlem, hogy áthatva magasztos hivatásuktól, valamint szem előtt tartva, hogy ítéleteiket nevemben hirdetik, ez új épületben is mindenkor csak a törvény és igazság fogja vezetni önöket és utódaikat, birói kötelmeik teljesítésénél."

"Czorda Bódog, a kúria alelnöke felolvasta ezután a zárkőbe illesztendő okiratot, melyet a király és két herczeg aláírván, ércztokba zárva a fülkébe helyezték, s a pallérok ráillesztették a kőlapot. Ezt a király, a herczegek, a jelen volt főméltóságok azután kalapácscsal megütötték. A mikor vége volt a szertartásnak, a királynak bemutatták azokat a művészeket és iparosokat, a kik a palota építésében részt vettek. Így Hauszmann Alajost, Lotz Károlyt, Senyéi Károlyt, Zala Györgyöt, Stróbl Alajost, Neuschloss Marczelt és Neuschloss Ödönt, a kiknek ő felsége megelégedését nyilvánította. A király azután megtekintette kíséretével a palota belsejét. A kúria és a tábla elnökeinek vezetése mellett bejárta az összes termeket s dél felé járt az idő, a mikor a közönség lelkes éljenzése közt kocsijába ült s elhajtatott."[29]

A Hauszmann Alajos által tervezett épület "minden ízében jelenkori épület, mely azonban az ó-kori építészet elemeire és arányaira támaszkodik" - írta a Vasárnapi Újság. A méltóságteljes épületbe hatalmas előcsarnokot (hossza 40, szélessége 18, belmagassága pedig 23 méter) terveztek, hogy "ünnepélyes összejövetelek alkalmával méltó följáratul szolgálhasson". Ebben a nagy csarnokban kapott helyet Stróbl Alajos kékes-fehér carrarai márványból faragott ’Justitia’ szobra[30]. Az Igazság nőalakja "sárga márványból való antik támlásszéken ül, jobbjában pallost, baljában az igazság mérlegét és törvénykönyveket tartva. […] A szék, a jelvények régi hagyomány szerintiek, maga az alak minden ízében modern; igazi szalonbeli nő, a melynek finom arczvonásaiból mélységes szellem, gyöngéd lényéből hatalmas akaraterő sugárzik ki."

Az Igazságügyi Palota a magyar királyi Kúria mellett a budapesti királyi Ítélőtábla helyiségeiül, valamint a koronaügyészség és a királyi főügyészség céljaira is szolgált. A helyiségeket ennek megfelelően csoportosították: a nagy csarnoktól jobbra kapott helyet a Kúria, míg balra kerültek az Ítélőtábla helyiségei. A Kúria díszterme az előcsarnok felett, az Ítélőtábláé pedig a második emeleten helyezkedett el.

Az alsó földszinten a raktárt, irattári, nyomdai és fűtő helyiségeket alakítottak ki, és itt voltak tisztviselői és szolgalakások. A felső földszint a királyi főügyészség és a koronaügyészség hivatalos helyiségeinek, valamint a királyi Ítélőtábla és a Kúria irattári, kiadó, iktató és egyéb helyiségeinek nyújtott helyet.

Az Igazságügyi Palota előcsarnoka Justitia szobrával[31]

A m. kir. Curia polgári tanácsának egyik terme[32]

A m. kir. Curia büntető tanácsának egyik terme[33]

Az első és a második emeleten tárgyalótermek, tanács- és bírói szobák voltak, valamint az ügyvédek, a felek és a tanúk "befogadására" szánt helyiségek, mégpedig aszerint csoportosítva, hogy a Kúria vagy pedig az Ítélőtábla céljaira szolgáltak. A tanácstermeket "szobrászművekkel és aranyozással" díszítették.

"Valóban merész vállalkozás volt az új igazságügyi palotát épen az új országház tőszomszédjába építeni, a melynek hatalmas nagysága a kúria palota hatását könnyen elnyomhatta volna. Annál nagyobb a tervező építész érdeme, hogy a stilus és megoldás kellő átgondolása által az új országháznál aránylag sokkal kisebb palota teljes érvényesülését el tudta érni."[34]

Oberschall Adolf kúriai elnök (1906-1908)

"Ha Polónyi Géza igazságügyminiszter kérdést intézett volna az ország jogász-közönségéhez, hogy kit óhajt a Kúria elnöki méltóságába helyezni, azt az egyhangú választ kapta volna, hogy Oberschall Adolfot, a magyar birói karnak már hosszú évek óta elismert kitűnőségét. Mert habár nem tudjuk elképzelni, hogy jogászok között bármely felvetett kérdésre nézve ne legyen vélemény-eltérés: meg vagyunk győződve, hogy ebben az egy kérdésben valamennyi jogász egyetért. És ez a körülmény legékesebben szól Oberschall Adolf valódi nagy jogászi quali­tásai mellett."[35]

Az új kúriai elnök 1906. április 24-én mondta el székfoglaló beszédét a királyi Kúria teljes ülésén. "Az első szavam, a melyet e helyről kiejtek, nem lehet más, mint a soha meg nem szünő hódolatteljes hála szava Ő csász. és apost. kir. Felségének a kineveztetésem tényében nyilvánult legmagasabb kegye iránt. Minden erőmből arra fogok törekedni, hogy méltó legyek a legmagasabb kitüntetésre.

Köszönettel hajlok meg a kormány megtisztelő bizalma előtt is, jeléül annak, hogy magas erkölcsi értéket tulaj­do­nitok e bizalomnak.

Szerénységem tudatában némi aggodalom szállja meg lelkemet, ha meggondolom, hogy oly fényes nevü hivatali előd után, mint a mindnyájunk részéről szeretettel és nagyrabecsüléssel környezett Szabó Miklós Ő Nagyméltósága volt, foglalom el a kir. Curia elnöki székét.

Érzem, hogy erőmet meghaladó feladatra vállalkoztam, és ha ennek dacára még sem tértem ki a meg nem érdemelt nagy kitüntetés elöl, annak oka az a meggyőződésem, hogy bármily szerény legyen is az erő, a melyet magunkban érzünk, azt a közügy szolgálatára forditani első kötelességünk. […]

A kir. Curia tekintélye azt hozza magával, hogy határozatai minden körülmények közt méltók legyenek az ország legfőbb biróságához, szerkezetük, jogi indokolásuk és irányuk követendő például szolgáljon az alsó biróságoknak. […]

Alig szükséges hangsulyoznom, hogy soha sem voltam barátja a betüimádásnak. A törvények helyes értelme a törvénymagyarázat minden eszközének igénybe vételével szabadabb szellemi tevékenység utján állapitandó meg, és a törvény alkalmazásánál is a birónak nem csak a törvényben a normális tényálladékra megállapitott jogszabályt, hanem minden egyes esetnek sajátságait, ezeknek jogi jelentőségét, a jogrend czélját és feltételeit kell figyelembe vennie. […] a törvények ily szellemben való alkalmazásával sok esetben meg fogjuk közeliteni a méltányosság eszméjét is […]

Kiváló sulyt helyezek arra, hogy a birói és ügyvédi kar a lehető legjobb viszonyban legyenek egymással. A kölcsönös előzékenység itt nem csak illemszabály, hanem egyuttal igazságügyi érdek is. A birónak kötelessége, hogy kellően becsülje meg a komoly ügyvédi munkát.

Ezeknek előre bocsátása után egész bizodalommal fordulok tisztelt birótársaimhoz avval a kéréssel, hogy feladataim teljesitésében támogatni méltóztassanak. […]"[36]

Oberschall Adolf kinevezése kapcsán a korabeli sajtó hasábjain arról olvashatunk, hogy Magyarországon polgári törvénykönyv híján "a magánjog terén a legnagyobb bizonytalanság uralkodik". E joghézagokat a Kúria elvi jelentőségű határozatai útján lehet kitölteni, így "a Kúria polgári tanácsainak határozatai nemcsak a jogkereső felekre nézve nagyfontosságúak, hanem azoknak fontos jogfejlesztő hivatásuk is van és épen ezért elsőrangú kérdés, hogy kire van bizva a Kúria vezetése, lévén a Kúria elnöke rendszerint az első polgári tanács elnöke is. E fontos feladat megoldását méltán várja a magyar jogász-közönség Oberschall Adolftól, ki már eddigi működésével kiváló vezetői és törvénymagyarázói képességeinek jeleit adta. A királyi Kúria másodelnöke - ez állást töltötte be Oberschall utoljára - az eddigi gyakorlat szerint a Kúria büntető osztályának vezetője szokott lenni. Habár Oberschall első sorban magánjogász, széleskörű jogi képzettségénél fogva, mint a Kúria büntető osztályának vezetője is rögtön bevált."[37] A Kúria új elnökét nemcsak beiktatása alkalmával méltatta a jogászság, hanem legfőbb bíróságunk vezetése kapcsán is több ízben kiemelték "kiváló egyéniségét", hozzáértését és vezetői alkalmasságát.

Günther Antal kúriai elnök (1909-1920)

1907-ben igazságügy-miniszterré való kinevezésekor Günther Antalt így jellemezték: "Klasszikus egyénisége a képzettségben modern. A verseny tömkelegében azonban nem divatos módszer szerint boldogult: praepotentiá-hoz, a könyökök ügyes adminisztrálása útján előtérbe tülekedéshez nem volt hajlama, izlése tiltotta. Valamelyes zsámoly sem állott a többiek fölé emelkedéshez rendelkezésére, a reklám pedig nem fért a karakteréhez. Ő tanult és dolgozott."[38]

Kúriai elnöki beiktatására 1909. október 5-én került sor. Ünnepi beszédében hangot adott azon törekvésének, hogy "a míg itt vagyok, abban a ragyogásban, melylyel közjogunk ezt az állást körülveszi, ne az egyén sütkérezzék, hanem abban a kir. Curia összes biráinak hivatási buzgalma és ennek az az eredménye nyerjen kifejezést, hogy nemzetünk megnyugvását az igazságszolgáltatásban, s ezzel a magyar társadalomnak lelki összhangját a judikatura körében sikerrel vagyunk képesek munkálni. […]

A mi régi birói szervezetünknek voltak kétségtelenül nagy hiányai. Az emberek gyarlósága és nemzetünknek nagy válságai is többször megdöbbentőleg éreztették hatásukat. De egy hatalmas szervezeti gondolat következetesen és elpusztithatatlanul áthuzodik régi birói organizmusunk egész történetén: hogy a nemzetnek a társadalomban is gyökérrel biró, annak tehát minden baját és szükségét ismerő mandatariusai üljenek a kurulis székeken, kik a király tekintélyével itélkezhetnek ugyan, de a nemzet jogérzetével állandó közösségben kell működniök."[39]

A judikatura és a társadalom elengedhetetlen kapcsolatáról és kölcsönhatásáról szólva következőkre hívta fel bírótársai figyelmét: "De vajjon a modern törvényhozás […] gondolt-e arra, hogy az ujonnan megalkotandó organizmusba szintén be kell vinni ezt a fenkölt nemzeti tra­dicziót? Gondolt-e arra […], hogy az új szervezetben nemcsak nem szabad széttörni ezt a kapcsolatot, de sőt épen a jogtudomány modern eszközeivel […] még erősebbé és életteljesebbé kell és lehet is tenni ezt a kölcsönhatást? Ha gondolt is minderre, az alkotmány visszaállítása után csak üres sablonokat teremtett, melyekbe nem volt képes lelket önteni. A közvetlenséget csak a jövőben megvalósitandó elvként proklamálta és szinte rettegni látszott attól, hogy intézményileg biztositsa a birói szabad mérlegelést. Pedig e kettő az, a második még inkább, mint az első, melylyel a hivatása magaslatán álló biró a maga judikaturai munkájában behatolhat a társadalom legbensőbb lelkivilágába, megértvén annak igazi bajait és megértetvén azzal a jog alkalmazásának egész igazságát, a mivel neveli, jogérzetében erősiti és birói hivatása terén magához csatolja azt.

[…] az ujabb időben a közvetlenség nagyobb területet hóditott, s a birói szabad mérlegelést mind nagyobb körben igyekszik érvényesiteni a törvényhozás. Ennek az iránynak további térfoglalásától várom mindenekelőtt azt, hogy a biró belemarkolhasson az élet egész forgatagába, hogy igy jobban megismerje, vezethesse és a puszta formalizmus békóitól mentesitett mérlegelésével a jogrendnek medrébe terelhesse azt. […]"[40]

Beszédében taglalta, milyen fontos feladat hárul a Kúriára a törvényalkalmazás terén, és utalt arra is, hogy "az ország legfőbb biróságának utmutató tekintélyével még az eddiginél is nagyobb eredményeket érhetünk el a nélkül, hogy várnunk kellene elöbb ujabb törvényhozási reformokat. Az angol igazságszolgáltatás páratlan dicsőségének egyetlen titka van: «Men, not measures.» Emberek és nem szabályok kellenek."[41]

A Kúria új elnöke jeles szónoklatát a következőkkel zárta: "De mikor itt látom a Kuria biráit, látom a koronaügyészség tagjait, jogéletünknek és jogszolgáltatásunknak mindmegannyi kitünöségeit, erös a hitem, hogy istápolva az egész magyar birói és ügyészi testületnek magasan szárnyaló közszelleme és az ügyvédi kar erényei által, sikerrel fogjuk megoldani az elöttünk álló nagy feladatokat. Aki a jog ideáljainak oltárán áldozik, az minden törvényben megtalálja az értékesithető kincseket, még azokban a törvényekben is, melyekről maga a törvényhozás sem sejtette, hogy azok homályában ő maga helyezte el azokat."[42]

A Kúria jubileumi ülése 1911. április 3-án

1911. április 3-án a Kúria teljes ülése "legfelsőbb birósá­gunk nevezetes ünnepéről", a királyi Kúria 1861. évi visszaállításának 50. évfordulójáról emlékezett meg. E jeles alkalomból Günther Antal kúriai elnök mondott emlékező és méltató szavakat. Először a Kúria visszaállításának közvetlen előzményeit foglalta össze, majd a magyar igazságszolgáltatás fejlődését, jelentős állomásait elevenítette fel, és mint mondta "Nagy-Brittaniát kivéve nincs más ország, melynek birói testülete, ily ősi eredetre volna visszavezethető". A Szent-István-i ítélkezés taglalása után, olyan fontos, az igazságszolgáltatás történetében mérföldkőnek számító törvényekre tért ki, mint az Aranybulla, az 1486:68. tc., az 1498:2. tc., az 1500:10. tc., az 1723. évi bírósági reform[43] és az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok. Hangsúlyozta a hagyományok és a Hármaskönyv által kialakított szokásjog jelentőségét.[44]

Igazságügyi palota (1899)[45]

"Kegyeletteljes megemlékezéssel hajtsuk meg fejünket ennek a napnak ötvenedik évfordulóján e felemelő jogtörténelmi esemény és azoknak a férfiaknak nagysága előtt, kik azt megalkották. Az országbiró, Apponyi György gróf, oldalán a haza bölcse, Deák Ferencz s ennek a munkatársa a nagy müben, Horváth Boldizsár, az utolsó országbirói itélőmester, az értekezlet többi birói, ügyvédi tagjaival együtt megérdemlik a nemzetnek és annak a magyar királyi Curiának háláját, melyben állami létünk legkezdetétől fogva, […] a nemzet lelke lakozott, melyet hüséges kegyelettel igyekszünk a mi mai szervezetünkben is, mint e testület legértékesebb lételemét, a magunk és a nemzet számára itt körünkben megtartani.

[…] ezt a napot […] megünnepeljük nem külső fénynyel, hanem magunk között, e testületnek körében, mely mikor az országbirói értekezleti szabályokat magáévá tette, s azok alapján a fenforgó viszonyok között elismerést érdemlő igazságszolgáltatást teremtett meg, csak a régi tradicziók nyomán haladt, melyek jogfejlődésünk egyik legértékesebb tényezőjének ismerik el a magyar birói jogot. […]

Kicsiny, nem gazdag és Európa államai között magunkra utalt nemzet vagyunk. Ezt a társadalmat csak az egységes jogtudat erejével lehet és azért azzal kell együttartani és minden veszedelemmel szemben megedzeni. Nem szabad tehát, hogy a biróság nálunk a nemzet testétől különvált hatalmi intézmény legyen, melynek összes feladata abban merül ki, hogy jogokat vesz el, vagy jogokat juttat, büntet, vagy felment, mint valamely magasabbfoku rendet teremtő hatóság, mely a béke megzavarását nem türi, s a jogot formailag érvényre juttatja az egymással tülekedő felek között.

Ennél sokkal többet követel a magyar birótól az a hivatás, melynek papja lett. Követeli azt, a mit az ország legelső királya örökül hagyott, hogy az igazságszolgáltatás az ország szent koronájának fényét és dicsőségét emelje, a mely fényt és a mely dicsőséget ennek a koronának a benne nyugvó joguralomnak szilárdsága és biztossága adja meg.

Az egész nemzet lelki életrendjét kell a magyar biróságnak és mindenekfölött a Curiának a maga igazságszolgáltatásával szabályoznia és a multból érintetlenül rászállott tekintélyével erkölcsi hatalommá emelnie."[46]

Az Országbírói Értekezlet jubileuma 1911-ben

1911-ben nemcsak a Kúria visszaállításának 50. évfor­dulóját ünnepelte a hazai jogászság, hanem az 1861-ben tartott Országbírói Értekezletről is megemlékeztek. A Magyar Jogászegylet 1911. január 29-én tartotta ünnepi ülését, amelyet Nagy Ferenc elnöki beszéde nyitott meg. "Már 1867-ben visszanyerte - úgymond - a nemzet a maga önállóságát s midőn ennek feltételeit az országbírói értekezlet rakta le, nemcsak a szorosan vett igazságügyet rendezte, hanem korszakalkotó politikai jelentőséget is nyert, mely abban nyilvánult, hogy a jogfolytonosság elve győzedelmeskedett és lépcsőfokul szolgált az elv diadalra­jutásához az egész vonalon. Az akkori államférfiak és szaktudósok között ott látjuk Deák Ferenczet, akinek jelenléte előre is biztosította a tárgyalások méltóságát és akinek bölcs mértékletessége hozzájárult ahhoz, hogy az értekezlet tulságokra ne ragadtassa magát, hanem keresse módját annak, hogy miképpen lehetséges a törvényeket visszaállítani anélkül, hogy az érvénytelen rendeletek által teremtett jogviszonyok meg ne rendittessenek, ugy hogy a jogegyenlőség, az ősiség és urbériség eltörlésének fentartása az uj magyar szellemben megvalósíttassák. Hogy ez sikerült, valóban a legnagyobb bámulattal tölthet el e férfiak iránt és nem vonhat le érdemeikből semmit, hogy alkotásaik hézagosak és hiányosak. De hiszszük, hogy áthidaljuk azt a szakadást, mely a magyar Corpus Juris és a modern jogfejlődés között áll és melynek betetőzését nemsokára remélhetjük."[47]

Ezt követően Grosschmid Béni egyetemi tanár tartotta meg felolvasását Visszapillantás jogrendszerünk átalakulására az Országbírói Értekezlet ötvenedik évfordulója alkalmából címmel. Az ünnepi beszédek sorában végül Günther Antal kúriai elnök emlékezett meg a Kúria szerepéről az Országbírói Értekezlet összehívása során. ■

JEGYZETEK

[1] Dr. MÁRKUS Dezső: Az Országbírói Értekezlet emlékünnepe, Jogtudományi Közlöny, 1911/4. 33. o.

[2] A királyi Kúria visszaállításának közvetlen előzményeit az 1861. április 3-án tartott ünnepi ülés jegyzőkönyve tartalmazza, amelyet 1911. április 3-án, a Kúria visszaállításának 50. évfordulóján Günther Antal kúriai elnök idézett a Kúria teljes ülésében.

Jegyzőkönyv a kir. Curiának 1911. april hó 3-án - visszaállításának 50-ik évfordulója megünneplésére - tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1909-1917. évben tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 306-307. o.

[3] Vasárnapi Újság, 1861. április 7. (8. évf. 14. szám), 166. o.

[4] A magy. kir. Curia jubiláris teljes-ülése. Jogállam, 1911/5. 414. o.

[5] B.: A pesti Kuria-épületről, Vasárnapi Újság, 1864. június 5. (11. évf. 23. szám), 215. o.

[6] http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=91390 [2012. február 9.]

[7] MÁTHÉ Gábor: A magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása 1867-1875, Budapest, 1982. Akadémiai Kiadó, 98. o.

[8] A kir. kuria ünnepélyes megnyitása, Jogtudományi Közlöny, 1869. június 6. (4. évf. 23. szám), 167. o.

[9] A kir. kuria ünnepélyes megnyitása, Jogtudományi Közlöny, 1869. június 6. (4. évf. 23. szám), 167. o.

[10] A királyi kuria feloszlása, Politikai Újdonságok, 1869. június 2. (15. évf. 22. szám), 260. o.

[11] Magyarország uj szervezetü legfelsőbb biróságainak első ülése, Politikai Újdonságok, 1869. június 9. (15. évf. 23. szám), 269. o.

[12] Az uj királyi curia, Törvényszéki Csarnok, 1869. június 4. (11. évf. 45. szám), 170. o.

[13] MÁTHÉ Gábor: A magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása 1867-1875, Budapest, 1982. Akadémiai Kiadó, 99. o.

A hivatali öltözékkel kapcsolatban az 1912:54. tc. felhatalmazta az igazságügy-minisztert, hogy "a biróságnál meghatározott öltöny viselését rendelettel megállapitsa". A XIX. század második felében Európa országaiban rövidebb-hosszabb ideje már talárt viseltek a bírák és ügyészek, illetve az ügyvédek is. Magyarországon a képviselőház üléstermében 1896. szeptember 11-én a bűnvádi perrendtartásról szóló tervezet vitája kapcsán Visontai Samu sürgette az egységes bírói öltözék bevezetését. Ez azért is tűnik ésszerűnek, mivel egy leírásból, amelyet a Jogtudományi Közlöny hasábjain adott közre dr. Szakolczai Árpád 1892-ben, kiderül, hogy a bíróság hivatalos közegei meglehetősen "színesen" öltözködtek. A királyi törvényszék egy ülésén szemlélődött a cikk szerzője, és mint írja "Az elnök szürke sacco öltönyben, az egyik divatosabb szavazó biró sárga jaquet öltönyben, a másik szavazó biró barna kétsoros kabátban s kék nadrágban ül igazságot. A kir. ügyész sárga-fekete koczkás öltözetben képviseli az állam vádoló hatalmát. Ezt a szinpompát csak a védő fekete kabátja teszi kissé komorabbá." Jogtudományi Közlöny, 1892. szeptember 23. (27. évf. 39. szám), 310. o.

A hazai jogászság kiválóságai 1898 júliusában az Országos Hírlapban fejtették ki véleményüket, hogy milyen legyen az igazságszolgáltató személyzet hivatali öltözete (talár vagy díszmagyar), és hogy ezt csak a bíróknak, vagy pedig az ügyészeknek és az ügyvédeknek is hordaniuk kell-e.

A bírói talár és föveg tervrajzaira 1912-ben pályázatot hirdetett az igazságügy-minisztérium. A pályázat intézésére az Országos Magyar Iparművészeti Társulatot kérték fel, a pályamunkákat bíráló bizottságban a Társulat által delegált tagok mellett az igazságügy-miniszter által kijelölt két tag is helyet kapott. A pályázatot 1913. január 25-én bírálták el: az I. díjat Honti Nándor festő, litográfus és grafikusnak, a II. díjat Jeney Jenő festőművésznek, a III. díjat pedig Böhm János bélyegtervezőnek ítélték oda.

[14] A kir. kuria ünnepélyes megnyitása, Jogtudományi Közlöny, 1869. június 6. (4. évf. 23. szám), 167. o.

[15] Magyarország uj szervezetü legfelsőbb biróságainak első ülése, Politikai Újdonságok, 1869. június 9. (15. évf. 23. szám), 269. o.

[16] A Mailáth György által felsorolt, a bíróval szemben támasztott követelmé­- nyek összecsengnek mindazzal, amelyet "A jó bíró tisztéről és kellékeiről" szólva már Werbőczy István is megfogalmazott a Hármaskönyvben (HK I. R. 14. Cz.). E szerint:

"4. § […] kötelessége […] a birónak, hogy mindent éretten megvizsgáljon; az ítélethozásban se legyen meggondolatlan és hirtelenkedő, különben az ő elhamarkodott akaratát az igazság mostoha anyjának mondják. Az egyik peres félnek ne kedvezzen inkább, mint a másiknak; ne legyen személyválogató, és másnak a nyomoruságát úgy tekintse, mint a magáét. Mindenekelőtt pedig ment legyen a lelki szenvedélyektől, hogy könyörgés, gyűlölség vagy szeretet ne vezérelje […]

5. § A biró az itélethozásban ne legyen sem tulságosan kegyetlen, se szerfölött kegyelmes: hanem csak igazságos. Mert minden ítélésben az irgalom és az erő, vagyis az igazság van egybekapcsolva. Ezeknek egyességében áll a méltányosság […]

6. § Az emberi ítélést pedig négyféle dolog szokta felforgatni. A félelem, mikor valakinek hatalmától tartva a valót megmondani nem merjük. A nyereségvágy, a mikor valakinek lelkét ajándékkal vesztegetjük meg. A gyűlölség, a mikor ellenfelünknek ellenére törünk. A szeretet, a mikor barátunknak vagy rokonunknak szolgálatot tenni igyekszünk. Mindezeket a birónak magától távol kell tartania és kerülnie."

[17] Jegyzőkönyv a magy. kir. Curiának 1882-ik évi január hó 2-én tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1882-1890. években tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 2-3. o.

[18] Jegyzőkönyv a magy. kir. Curiának 1882-ik évi január hó 2-én tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1882-1890. években tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 3-4. o.

[19] Vasárnapi Újság, 1884. december 7. (31. évf. 49. szám), 778. o.

[20] Jegyzőkönyv a magy. kir. Curiának 1884-ik évi november hó 29-én tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1882-1890. években tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 262-263. o.

[21] Vasárnapi Újság, 1898. május 22. (45. évf. 21. szám), 345. o.

[22] Vasárnapi Újság, 1898. május 22. (45. évf. 21. szám), 346. o.

[23] A jog, 1888. május 6. (7. évf. 19. szám), 157. o.

[24] Szabó Miklós ünneplése, A jog, 1904. október 23. (23. évf. 43. szám), 303-304. o.

[25] Szabó Miklós ünneplése, A jog, 1904. október 23. (23. évf. 43. szám), 304. o.

[26] Jegyzőkönyv a magy. kir. Curiának 1888-ik évi május 1-jén tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1882-1890. években tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 543. o.

[27] A beiktatási ceremónia az általunk említett valamennyi kúriai elnök esetében hasonlóképpen zajlott.

[28] Jegyzőkönyv a magy. kir. Curiának 1888-ik évi május 1-jén tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1882-1890. években tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 545. o.

[29] Vasárnapi Újság, 1896. október 25. (43. évf. 43. szám), 722. o.

[30] Justitia szobrát Carrarában faragták márványba, a munka a Paolo Triscornia cég műterméből került ki.

[31] http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=91392 [2012. február 9.]

[32] http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=91402 [2012. február 9.]

[33] http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=91410 [2012. február 9.]

[34] Komor Marczell: Az új Igazságügyi Palota, Vasárnapi Újság, 1896. október 25. (43. évf. 43. szám), 716. o.

Az új Igazságügyi Palota "szoborműveiről" részletesen írt a Vasárnapi Újság 1895. augusztus 18-i számában (42. évf. 33. szám), 533-534. o.

[35] Vasárnapi Újság, 1906. április 29. (53. évf. 17. szám), 265. o.

[36] Jegyzőkönyv a m. kir. Curia polgári és büntető szakosztályainak Budapesten 1906. évi ápril hó 24. napján tartott teljes (:össz:) üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1906-1908. évben tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 360-362. o.

[37] Vasárnapi Újság, 1906. április 29. (53. évf. 17. szám), 265. o.

[38] Vasárnapi Újság, 1907. február 10. (54. évf. 6. szám), 101. o.

[39] Jegyzőkönyv a m. kir. Curia polgári és büntető szakosztályainak Budapesten 1909. évi oktober hó 5-ik napján tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1909-1917. évben tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 102-103. o.

[40] Jegyzőkönyv a m. kir. Curia polgári és büntető szakosztályainak Budapesten 1909. évi oktober hó 5-ik napján tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1909-1917. évben tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 104-105. o.

[41] Jegyzőkönyv a m. kir. Curia polgári és büntető szakosztályainak Budapesten 1909. évi oktober hó 5-ik napján tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1909-1917. évben tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 106. o.

[42] Jegyzőkönyv a m. kir. Curia polgári és büntető szakosztályainak Budapesten 1909. évi oktober hó 5-ik napján tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1909-1917. évben tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 106. o.

[43] 1486:68. tc. hogy kik az ország rendes birái és hogy a törvényszékre hivatlanul senki nem mehet; 1498:2. tc. a nyolczados és rövid törvényszékek tartásáról, valamint az ülnökök megválasztásáról és ezek fizetéséről; 1500:10. tc. hány személynek és kiknek kell az ország törvényszékein és a király tanácsában jelen lenniök; 1723:25. tc. a királyi itélő tábláról s annak állandóságáról

[44] Jegyzőkönyv a kir. Curiának 1911. april hó 3-án - visszaállításának 50-ik évfordulója megünneplésére - tartott teljes üléséről. A m. kir. Kúriának és a m. kir. Kúria polgári szakosztályának az 1909-1917. évben tartott teljes üléseiről készült jegyzőkönyvek, 306-321. o.

[45] http://www.profila.hu/auctions/toc/-34767030/page-22? [2012. február 25.]

[46] A magy. kir. Curia jubiláris teljes-ülése. Jogállam, 1911/5. 413-414. o.

[47] Jogtudományi Közlöny, 1911. február 3. (46. évf. 5. szám), 49-50. o.