https://doi.org/10.59851/mj.72.07.6
Az ipari tevékenységek, a gépek hatalmas mennyisége a zajt napjainkban alapjogi problémává tette, ennek megfelelően különösen érintett lett az egészséges (csendes) környezethez való jog. Káros hatásainak csökkentése érdekében elengedhetetlen az állam szerepvállalása, így objektív intézményvédelmi kötelezettségének e területre történő kiterjedése is. Ahhoz ugyanis, hogy az ember és környezete a lehető legcsendesebb közegben létezzen, szükséges az állam aktív szerepe. Az Alkotmánybíróság elé mind az országos mind a helyi szabályozás vizsgálata körében kerültek zajvédelmi tárgyú ügyek, és az utóbbi években a zaj problémája egyre több alkotmányjogi panaszban is megjelenik. E döntések alapján meghatározható a magyar zajvédelmi szabályozás több sarkalatos pontja, így a "piramis jellegű" szabályozási rendszer jellege, a határértékek központi jelentősége, valamint a szervezeti és az adminisztratív szabályok, a helyi önkormányzati jogalkotás kiegészítő és ellensúlyozó szerepe.
Kulcsszavak: zajvédelem; zajszennyezés; egészséges környezethez való jog; csendes környezet
The vast scale of industrial activities and machinery has made noise a fundamental rights issue in modern times, necessitating state involvement to mitigate its harmful effects. To ensure that individuals and their environment can exist in the quietest possible setting, the legislative role of the state is indispensable. Hungary's Constitutional Court, which interprets the national constitution, has issued decisions in several cases related to noise protection. In recent years, the issue of noise has increasingly appeared in constitutional complaints. Based on these decisions, several key aspects of Hungary's noise protection regulations can be identified, such as the "pyramid-like" regulatory system, the central role of threshold values, the organizational and administrative rules, and the supplementary and balancing functions of local government legislation.
Keywords: noise protection; noise pollution; right to a healthy environment; quiet environment
A zaj a mai ember mindennapi életében jelen van, sokszor észrevétlenül válik élete részévé anélkül, hogy tudatosulna benne, milyen negatív hatással is van rá (többek között csökkenti a kognitív képességet, továbbá szív- és érrendszeri betegségek okozója).[1] A zaj láthatatlan, ezért az ember észre sem veszi, zavaró hatása nem mindig tudatosul benne. Természete és flow jellege[2] miatt nem jut nagy távolságokra, azonban legalább majdnem annyi embert érint, mint a légszennyezés.[3] Jelen tanulmány arra keresi a választ, hogy a magyar zajártalom elleni szabályozásnak milyen alapjogi és alkotmányjogi vonatkozásai vannak, a korábbi Alkotmányt[4] és a jelenlegi Alaptörvényt értelmező Alkotmánybíróság milyen követelményeket fogalmazott meg eddig a zajártalom elleni védelem szabályaival kapcsolatban.
Az alapjogok természetjogi felfogásának fundamentális szemlélete, hogy a jognak van egy társadalmon kívüli eredete és pozitív jogon való felettisége. Ezek a jogok tehát az ember által alkotott jogtól magasabban helyezkednek el, nem múlandóak,[5] lényegében az emberrel együtt születnek. Az állam nem adja, hanem elismeri ezeket a jogokat.[6] A moralista vagy kantiánus felfogás szerint az emberi jogok a méltóság feltétlen tiszteletén alapulnak.[7] Ezen irányzat minden emberi jogot visszavezethetőnek tart egy morális kategóriára,[8] és ezeket a jogokat tiszta ésszel beláthatónak tartja. A jogpozitivista irányzat tagadja, hogy az alapjogoknak transzcendens (társadalmon kívüli) eredete lenne. Fő elve, hogy a jog működése előrelátható és kiszámítható. Arra törekszik, hogy értékmentes jogfogalmakat alkosson, lényegében jognak azt tekinti, amit ekként elismerünk.[9] Fontos megemlíteni, hogy a történelem folyamán ezek az alapjogok az egyoldalú, gyakran politikai deklarációkból fokozatosan épültek be a nemzeti alkotmányokba.[10]
Jelentőséget kell tulajdonítani annak is, hogyan csoportosítjuk az alapjogokat. A rendszerezés ugyanis segít-
- 454/455 -
séget nyújthat a jogok értelmezésében, a korlátozás, felfüggesztés lehetőségének, jogszerűségének megítélésében, ugyanakkor fontos lehet az alapjogok és a zajártalom kapcsolatának bemutatásánál is.
A legelterjedtebb csoportosítás Karel Vašak nevéhez fűződik, aki a jogok keletkezéstörténetét veszi alapul, így a jogokat generációkra bontja.[11] Közismert rendszerezése szerint beszélhetünk i) első generációs jogokról, amelyek magukba foglalják az ember személyéhez kapcsolódó polgári és politikai jogokat; ii) második generációs, más néven szociális jogokról, amelyek a gazdasági élethez kötődnek; valamint iii) harmadik generációs jogokról. Utóbbi legfontosabb sajátossága, hogy a) globális jellegűek, mivel nem feltétlenül az egyén áll a jog alanyaként a jogosultsági oldalon; b) az alapjog érvényesítése már nem minden esetben érhető el egyszerűen egy állam cselekvésével, hanem több esetben globális összefogás szükséges; c) a kifejezett sérelem több esetben nem érzékelhető közvetlenül, hanem hosszabb idő után tapasztalhatóak a jog megsértéséből következő hatások, amelyek sokszor laboratóriumi, műszeres vizsgálatok igazolhatnak csak; és d) a jogsérelem nem hoz létre azonnali orvoslási kényszert.[12]
A harmadik generációs jogok vonatkozásában figyelemre méltó körülmény az, hogy jelentősen felgyorsult egy-egy társadalmi igény alapjoggá transzformálásához szükséges idő. Míg az első generációs jogok esetében ez évszázados időszakot ölelt fel, utóbbinál viszont néhány évtized is elég volt ehhez.[13]
Az alapjogok feloszthatók az általuk védett értékek alapján is: i) az egyes népek vonatkozásában beszélhetünk azok önrendelkezéséhez, gazdasági fejlődéséhez való jogról; ii) csoportok vonatkozásában a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait emelhetjük ki; iii) a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogai között a betegek, fogyatékkal élők és a fogyasztók jogait helyezhetjük el; végül iv) a technikai fejlődés magával hozta a reprodukciós, az információs és az egészséges környezethez való jogot is.[14]
Jelen keretek között érdemes még kiemelni az alapjogi jogviszony alapelemei közül azt, hogy az alapjogoknak két oldalát különíthetjük el: a szubjektív (a joggal való élés) és az objektív (az állam kötelezettségei) oldalt. A szubjektív oldal meghatározó jellemzője az állam be nem avatkozása, tartózkodása, azaz a jog tiszteletben tartása.[15] A jog jogosultja maga (szubjektíve) dönti el, hogy él-e ezzel a joggal, vagy sem. Ehhez kapcsolódik a jogosult alanyi jogi jogosultsága is, amely közvetlen eszköz arra nézve, hogy az alanynak jogosultsága legyen az adott jog kikényszerítésére az állammal szemben.[16] Ehhez párosul az állam kötelezettsége, hogy szabályozással, intézményrendszer létrehozásával, támogatásával, sérelem kiküszöbölésével, más alapjog figyelembevételével és intézményvédelemmel ezt a jogérvényesítési lehetőséget biztosítsa.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
