Hamza Gábor: Pandektarendszer és a római jog (JK, 2013/10., 504-506. o.)

1. A pandektarendszer (Pandektensystem) kialakulása, illetve kidolgozása, továbbfejlesztése a glosszátorok idején kezdődő, és a XIX. században végződő, évszázadokon át tartó, nem feltétlenül "egyenes vonalú" fejlődési folyamat eredménye. A iustinianusi kodifikáció (kompiláció) "felfedezését" követően a XII. században a bolognai egyetemen, a Studium Generale Bononiense-n kezdetét vette a római jog forrásainak (fontes iuris Romani) új módszerek alapulvételével történő elemzése, vizsgálata.

Az eljárásjogot (perjogot) illetően fontos utalni arra, hogy a klasszikus (görög-római) antikvitásban még nem volt ismert önálló fogalom, terminus technicus a perjog megjelölésére. A latin procedere és processus szavak még nem technikus jelentésű fogalmak, inkább csupán a köznyelvben használatosak. Az fentebb említett ige (procedere) és főnév (processus) csak általános, nem jogi, azaz technicus értelemben utaltak az eljárásra, amely a modern jogrendszerekben ismert polgári eljárásjogot és büntető eljárásjogot egyaránt magában foglalja. Ugyanez vonatkozik az actio, a iudicium és a lis szavakra, kifejezésekre is.

A glosszátorok és a kommentátorok (posztglosszátorok) által kidolgozott tudományos rendszert, kategorizálást a gaiusi és a iustinianusi, a személyek (personae), a dolgok (res) és a keresetek (actiones) jogát tárgyaló institúció-rendszer (Institutionensystem) jellemezte. Bartolus (1303-1357) és Baldus (1319/ 1327-1400) viszont, a leghíresebb kommentátorok már a res kategóriáját egyértelműen nem ismerték el. Álláspontjuk szerint e kategóriát két részre, a iura in re és a iura ad rem fogalmára kell bontani. A iura in remhez tartozik a dominium és a quasi dominium, míg a iura ad remhez kapcsolódnak a kötelmek (obligationes). Itt kívánunk utalni arra, hogy a kommentátorok (posztglosszátorok) praxisra orientált módszere vezetett a terjedelmes perjog, eljárásjog (ius processuale) kialakulásához.

Az említett kategóriákat Johann Apel (1486-1536) korának neves humanista jogtudósa egy új, korábban nem ismert kategorizálás, pontosabban rendszerezés, klasszifikáció alapjául alkalmazta. A dologi jog és a kötelmi jog fogalma elsősorban, sőt döntően Johann Appel kiemelkedő tudományos tevékenységre vezethető vissza. A vagyonjog (ius patrimoniale) e két alkotóelemének, részének önállósulása azonban csak jóval később, a XVII. század második felében következik be.

2. A negotium (negotia) kifejezés eredetileg "jogi tevékenységet" jelentő fogalom, kifejezés. A Marburgban és Kölnben, később Genfben és Baselben jogi stúdiumokat folytató Johannes Althusiusnál (1557/1563-1638) jelenik meg első ízben a negotium kifejezés. Ez a kifejezés azonban nem jelent technikus értelemben vett jogügyletet (Rechtsgeschäft). Hangsúlyoznunk kell, hogy Althusius, aki tanulmányai befejezését követően a kálvinista Herborni Főiskola tanára lett, római joggal foglalkozó Iuris-prudentia Romana, vel potius iuris Romani ars, duobus libris comprehensa et ad leges methodi Romae conformat című, 1586-ban megjelent művében nem találkozunk a negotium juridicum terminus technicusszal. Ugyanez vonatkozik a jó két évtizeddel később, 1617-ben publikált Dicaeologicae libri tres, totum et Universum ius quo utimur methodice complectentes című, ugyancsak a római jogot bemutató munkájára, mely az 1586-ban kiadott mű (tankönyv) átdolgozására.[1] Daniel Nettelbladt művében található meg legkorábban a negotium juridicum kifejezés. Johannes Althusius a negotia kifejezést "jogi tevékenység" (negotia gerere) értelemben használja.

A fentiek alapján megalapozatlan az a nézet, mely szerint Althusius munkáiban a negotium kifejezés technicus értelemben szerepelne. E nézet kialakulásában az angol jogi terminológia (legal terminology) bizonytalansága is szerepet játszik. A jeles angol római jogász, Peter Stein így ír: "Law is concerned with all kinds of dealing between parties, which he (ti. Johannes Althusius H. G.) called negotia, transactions."[2] Ugyanő a Roman Law in European History című művében így fogalmaz: "Emphasis is put on the notion of Rechtsgeschäft, which is essentially the negotium of Althusius, that is, any expression of the will by which a person intends to produce a change in his legal position."[3] Jól

- 504/505 -

ismert tény, hogy az angol jogi terminológiában a legal transaction a "jogügylettel" egyjelentésű terminus technicus, bár egyes szerzők a legal transaction mellett (vagy helyett) a juridical act vagy a juristic act kifejezést használják.

3. Nézetünk szerint a jogügylet vonatkozásában ma is figyelemreméltó a francia jogtudós, Michel Villey figyelmeztetése, aki nagy hatású, ma is olvasott és sokat idézett munkájában azokra a "veszélyekre" hívja fel a figyelmet, amelyek a modern jogban ismert fogalmak korábbi korszakokra, így a klasszikus antikvitásra való visszavetítéséből adódnak illetve adódhatnak.[4]

Franciscus Connanus (Francois Connan, Francesco Connano) (1508-1551), korának Európa-szerte ismert jogtudósa,[5] halála után, 1553-ban, posztumusz megjelent Commentarius iuris civilis libri X című művében szereplő actio (actiones) kifejezésnek egyes jogtudósok "jogügylet" (Rechtsgeschäft) jelentést tulajdonítottak. Azt a körülményt, hogy Connanus az actio fogalmát nem korlátozza a perjog (eljárásjog, ius processuale) területére, még nem lehet úgy értelmezni, hogy ez a terminus technicus a "jogügyletet" jelentő fogalom volna.

4. Heinrich Hahn (1605-1668) neves német jogtudós az 1639-ben, Helmstedtben, melynek jogi fakultása ebben az időben nemzetközi hírnévvel, reputációval rendelkezik - a jogi kar megszüntetésére, felszámolására jóval később kerül sor - megjelent, "Dissertatio de iure rerum et iuris in re speciebus" című művében ismét előtérbe állította a kategorizálás (szisztematizálás) kérdését a vagyonjog (ius patrimoniale) vonatkozásában. Nézete szerint a magánjognak két része van, a ius reale, valamint a ius personale; a ius reale-t pedig tovább lehet ius in re-re és ius ad rem-re tagolni. A ius in re-hez tartozik a tulajdonjog (dominium illetve proprietas), a zálogjog (pignus), a szolgalmak (Servitutes), a birtok (possessio), továbbá az öröklési jog (ius hereditatis), a iura ad rem-et pedig a kötelmekkel (obligationes) lehet azonosítani.

Heinrich Hahn abból a szempontból különböztette meg ezeket a kategóriákat, hogy míg a dologi jogok abszolút jogot, addig a kötelmi jogok relatív (természetű) jogot képeznek, alkotnak.

5. A pandektisztika (pandektatudomány, "Pandektenwissenschaft), illetve a német Történeti Jogi Iskola ("Historische Rechtsschule") kiemelkedő képviselői, Friedrich Carl von Savigny (1779-1861) és Georg Friedrich Puchta (1798-1846) nevéhez fűződik döntően a pandektarendszer és az úgynevezett Általános Rész (Allgemeiner Teil) fogalmának megalkotása és magas színvonalú dogmatikai kidolgozása.

6. Az Általános Rész és a családi jog gyökerei a híres természetjogi irányzathoz tartozó, bár jogi stúdiumokat nem folytatott Samuel Pufendorf (1632-1694) tudományos rendszerében kereshetőek.[6 ]Egy filozófiai jellegű bevezetés után Samuel Pufendorf a jogot a magánszemélyek (természetes személyek, personae) jogára (iuspersonarum), illetve a közösségek jogára, azaz a családi jogra, az állam jogára, majd az államok közötti jogra, vagyis a korabeli értelemben vett nemzetközi jogra (Völkerrecht, ius inter gentes) osztja fel.