Jogászként nemrég az a megtisztelő feladatom volt egy kutyákról szóló konferencia kapcsán, hogy készen kapott cím alapján tartsak előadást. Jó jogászként górcső alá vettem a címbeli definíciókat és további más jogi, illetve nem jogi fogalmak mentén próbáltam következtetéseket levonni, de ezt elsősorban a közönségre bíztam.
A jogrendszerben az állatkínzás-fogalom meghatározása két jogág feladata: a büntetőjogé a Büntető Törvénykönyvben (244. §)[1] és a közigazgatási jogé az állatvédelmi törvényben [3. § (4) bek.].[2]
Első pillantásra a két fogalom között nincs olyan nagy különbség, az egyik indokolatlan bánásmódról és bántalmazásról, a másik szükségtelen bánásmódról és bántalmazásról ír, mely elvezethet alkalmassága okán a maradandó egészségkárosodáshoz. Hogy mi az indokolatlan és a szükségtelen, az a hatósági jogalkalmazó dolga, hogy kiderítse (jegyző, hatósági állatorvos, nyomozó, ügyész, bíró), melyhez természetesen igénybe vehet olyan jogi praktikákat, hogy az indokolatlannak és a szükségtelennek az ellentétjét veszi, hogy kizárja a tilalmazott cselekmények köréből a megengedetteket. Vagyis indokolt és szükséges bántalmazás vagy bánásmód lehet elsősorban például a jogszabály által megengedett idomítás miatt kifejtett erőszak, a haszonállatok bolti polcokra, majd ebédlőasztalunkra jutása kapcsán a "szenvedésmentes" leölésük megfelelő kábítás kifejtése mellett, és még további példákat is hozhatunk, mind jogszabályból, mind a kialakított joggyakorlatból.
Vegyük észre, hogy a közigazgatási jogi állatkínzás-fogalom nem tartalmazza a pusztulást: vagyis egy pusztulásig juttató, arra alkalmas cselekmény megítélése és szankcionálása egyértelműen a büntetőjog feladata, míg a közigazgatási jogé az enyhébb megítélésű, inkább tartási hibaként, hiányos tartásként definiált magatartások vagy mulasztások kezelése, amelyek "csak" maradandó egészségkárosodásra vezethetnek.
További jogi fogalmak mentén kell közösen gondolkodnunk arról, hogy állatkínzás-e a kutya humanizálása.
A tavaly év eleji állatvédelmi jogszabálymódosító csomag megalkotása óta - főképp az újságíróknak köszönhetően - elterjedt az az állítás a közvéleményben, hogy szigorították az állatvédelmi törvényt, és hogy a szigorúbb állatvédelmi törvénynek köszönhetően ezentúl több állatkínzó kerülhet börtönbe és több letöltendő szabadságvesztést lehet kiszabni.
Ez nyilvánvalóan nincs így. Az állatvédelmi törvényt az állatvédelmi hatóságok alkalmazzák (jegyző, hatósági állatorvos, NÉBIH) és a benne leírtak megszegése miatt például figyelmeztetést, állatvédelmi bírságot vagy állatvédelmi oktatáson való részvételre kötelezést tudnak előírni, de például tudják az állattartót arra is kötelezni, hogy állata szökését úgy akadályozza meg, hogy kerítését megerősíti, magasságát megemeli és erre adnak neki egy határidőt, melyet aztán visszaellenőriznek nála.
A súlyos, brutális állatkínzás bűncselekményeket pedig a nyomozó hatóságok, az ügyészség, aztán a bíróság pedig a Büntető Törvénykönyv, a Büntetőeljárási kódex és több más szakmai szabály, például a Kúria Büntető Kollégiuma által megalkotott vélemény - a súlyosító és az enyhítő körülményekről - keretei mentén vonják felelősségre és szankcionálják.
Ahol mégis alkalmazhatják az állatvédelmi törvényt büntetőügyekben, az a szintén tavaly év elején módosult Btk. azon szakasza, ahol a tíz egyedszám feletti, haszonszerzésre törekvő, a jó gazda gondosságát nélkülöző szaporítás állatkínzásnak minősül (és az alapesethez képest nem három, hanem akár öt év szabadságvesztéssel is sújtható).
De a jó gazda gondossága a közigazgatási hatósági eljárásokban is egy olyan jolly joker, amely bármikor elővehető, ha konkrét előírást, feltételt adott állatfajra, fajtára nem találunk (és valljuk be, ilyennel leginkább kutyával kapcsolatban találkozunk, más kedvtelésből tartott állatnál nem nagyon).
Az állatvédelmi törvény 3. § 8. pontjában található jó gazda gondossága fogalom iránytű mind az állattartó, mind pedig azt az állattartón számon kérő állatvédelmi hatóság számára.
Ez nem más, mint "az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet)".
Vegyük észre, hogy akkor leszünk jó gazdák vagy akkor tudjuk rámondani másra, hogy jó gazda, ha egy adott állatfaj-állatfajta meghatározott etológiai-biológiai sajátosságain túlmegyünk és adott egyedre bontjuk le azt az egyedi igénykosarat, amire neki szüksége van a mindennapokban. Vagyis nem mindegy, hogy fiatal vagy idős állatunk van, ivaros vagy ivartalan, esetleg vemhes vagy frissen szült, egészséges vagy beteg, netán műtét után lábadozó, hiszen őket mind-mind másképp takarmányozzuk, itatjuk, helyezzük el védett, meleg helyen, gondoskodunk a felügyeletükről, ellenőrzésükről, állatorvosi kontrolljukról stb. Elégtelen tehát, mind gazdaként, mind hatóságként annyit konstatálni, hogy "a" kutya háziasított húsevő ragadozó, amely átlagosan 10-15 évig él, és szeret a bottal játszani - ennél többre van szükség.
Még egy jogi fogalom, amit az elemzésünkhöz fel kell használunk: ez a Polgári Törvénykönyv 5:14. § (3) bekezdésében[3] található dolog-fogalom. Megint csak közkeletű tévedés, hogy az élő állatok dolgok. Nem dolgok, "csak" a dolgokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni rájuk - a természetüknek megfelelő eltérésekkel.
Vagyis az állatvédelmi jogszabályokat mindig figyelembe kell venni, ha élő állatról van szó. Mit jelent ez? Ha meguntam otthon a szakadt kanapét, nyugodt szívvel kidobhatom, hogy elvigyék a lomtala-
- 20/21 -
nításkor, mindezt élő állattal nem tehetem meg. Nyilván tisztában vagyok a mindennapokkal, sokan is fordulnak ilyen problémával jogsegélyszolgálatunkhoz[4] is, hogy megunt felnőtt állatokat, fölöslegesen megszületett almokat dobálnak ki tömegével a településükön, de ez alapvetően jogilag tilalmazott cselekmény, úgy hívjuk, hogy (a körülményektől függően) az állatkínzás bűncselekmény állatelhagyás, állatkitétel, állatelűzés fordulata. Ha nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban és szándékosan megrongálom a saját élettelen dolog-kategóriába eső tulajdonomat, egészen nyugodtan megtehetem, semmilyen illegális dolgot nem teszek vele. Ha a saját tulajdonú élő állatomat rongálom meg, az állatkínzásnak minősül. Ha véget értek a csodás évek és válásra kerül a sor házaspárok vagy élettársak között, a közös tulajdont a polgári jog főszabálya szerint természetbeni megosztással rendezhetik, ez ingatlannál még csak-csak működőképes, de élő állatnál már nyilván nem valósítható meg, hogy hosszában vagy keresztben elfűrészelik Buksit és ki-ki a magának szimpatikus részt elviszi.
Élő állatnál tehát mindig figyelnünk kell arra, hogy már nem dolog, de még nem személy, a jogi megítélés kapcsán egy skálán a csúszkát már eltoltuk a dologpont felett, de a csúszka még nem érkezett meg a személypont fölé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
