1.1. Harmathy Attila professzor, alkotmánybíró, akadémikus 2007-ben ünnepelte 70. születésnapját. Tanszéki, egyetemi, valamint alkotmánybírósági kollégái egy ünnepi kötet formájában köszöntötték őt, amely az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Bibliotheca Iuridica - Liber Amicorum sorozatában jelent meg 2008 februárjában.1 A kötet egyrészt az ELTE-n 2007. április 20-án megrendezett - "A polgári jog és jogrendszerbeli összefüggései" című - ünnepi ülésen elhangzott előadásokat (7 tanulmány), másrészt a Polgári Jogi Tanszék oktatóinak ünnepi dolgozatait (12 tanulmány) foglalja magában. Jelen könyvismertetés sajnos nem terjedhet ki az ünnepi kötet valamennyi dolgozatának a részletes bemutatására. A recenzió készítője ehelyett megpróbálta a tanulmányokat nagyobb tartalmi kategóriákba összegyűjteni, amelyek többé-kevésbé lefedik az ünnepelt több évtizedes jogtudósi munkáságát.
1.2. Az alábbi recenzió a következő kategóriák mentén halad: 1. közjog és magánjog viszonyrendszere, 2. alkotmány jog és polgári jog, 3. polgári jog és más jogágak kapcsolata, 4. európai jog és nemzeti jog. Néhány tanulmány nem sorolható be egyetlen fenti kategóriába sem, ám mégis olyan kérdésekre koncentrálnak, amelyek az elmúlt évtizedek során Harmathy Attila érdeklődését is felkeltették. Erre példa Faludi Gábor munkája, amely a szerzői művek részleges közkincsbe adását elemzi.2 Itt kell szólni Fuglinszky Ádám dolgozatáról is, amely a teljes kártérítés elvének kritikáját fogalmazza meg.3 Nem sorolható be egyetlen kategóriába sem, viszont rendkívül érdekes és olvasmányos Mádl Ferencnek az európai népek összenövéséről szóló írása.4 Szintén érdekes és tanulságos - viszont a fenti szempontrendszer szerint nehezen besorolható -Székely László tanulmánya, amely az ORTT Panaszbizottságának gyakorlatából hoz példákat a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének biztosítására.5
2.1. Harmathy Attila legkésőbb 1983 óta mélyrehatóan vizsgálta a közjog és a magánjog (polgári jog) egymáshoz való kapcsolatát. Ebben az évben jelent meg ugyanis "Szerződés, közigazgatás, gazdaságirányítás" című munkája. A két nagy jogterület egymástól elszigetelt elválasztása nem lehetséges, ez visszatükröződik az ünnepelt alkotmánybírói tevékenységében, az általa szignált határozatokban is. Az ünnepi kötetben Lenkovics Barnabás írása az első, amely ezzel a területtel foglalkozik.6
2.2. Széles körű áttekintést nyújt Csehi Zoltán tanulmánya, amelynek témája az egyesületi jog közjogi és magánjogi szabályainak vizsgálata.7 A szerző részletesen bemutatja a vonatkozó nemzetközi jogi dokumentumokat, ideértve az európai jogi normákat és bírósági gyakorlatot is. Elemzi a magyar alkotmány szabályait és az Alkotmánybíróság egyesületi joggal foglalkozó döntéseit is. A hatályos szabályok után a tanulmány részletesen foglalkozik az új Ptk. tervezetének az egyesületekre vonatkozó rendelkezéseivel. A szerző az egyesületi tagsági jogok személyes és képviselet útján történő gyakorlását hosszasabban elemzi. A bírói gyakorlat ebben a kérdésben nem egységes. Egyes eseti döntések (pl. BH 1997.251., EBH 2001.542.) elismerik a joggyakorlás körében a képviselet (meghatalmazás) alkalmazhatóságát, a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. számú közigazgatási jogegységi határozata azonban ezt határozottan elvetette. A szerző szerint az említett jogegységi határozat által kitűzni vélt jogalkalmazási irány aggályos és megváltoztatandó. Ennek fényében üdvözli a 2/2007. KPJE számú jogegységi határozatot, amely gyakorlatilag hatályon kívül helyezte a 2005-ös döntést. Ez a tanulmány szerint már csak azért is helyeselendő, mert az új Ptk. 2:131. §-a kifejezett rendelkezést tartalmaz a tagsági jogok képviselet útján történő gyakorlásáról.8
3.1. Harmathy Attila 1999 és 2007 között volt az Alkotmánybíróság tagja. Munkásságának az elmúlt csaknem 8-9 évére tehát egyértelműen rányomta a bélyegét az alkotmányjog, pontosabban az alkotmányjog és a polgári jog kapcsolatának az elemzése. Ezt a területet vizsgálja Sári János tanulmánya is, amely az emberi méltósághoz való alapjog érvényesülését vizsgálja a bírói gyakorlatban.9
3.2. Ehhez a témakörhöz illeszkedik Bihari Mihály tanulmánya, amely ugyan a polgári jogi relevanciákat nem érinti, viszont középpontba helyezi azt a kérdéskört, amely a Harmathy Attila által előadóként jegyzett alkotmánybírósági döntésekben is centralizált helyet foglal el: az állam szerepét, különösen a közteherviselés kérdését.10 Bihari Mihály aprólékosan elemzi az Alkotmánybíróság ma már csaknem két évtizedes gyakorlatát és ennek alapján megállapítja, hogy eddig mintegy száz precedenst építő határozat foglalkozott a közteherviseléssel és az adózási kötelezettséggel. Külön kiemeli a 61/2006. (XI. 15.) AB határozatot, amely első ízben mondta ki egy adótörvény alkotmányellenességét. Ezt a gyakorlatot a 8/2007. (II. 28.) AB határozat formálta tovább, amely olyan alkotmányossági mércéket fogalmazott meg, amelyhez a jogalkotó is kénytelen volt tartani magát az új szabályozás során.
3.3. A tulajdon védelmének alkotmányossági kritériumait vizsgálja Menyhárd Attila tanulmánya, a kisajátítás intézménye szempontjából.11 A tulajdonjog állammal szembeni védelmének jogrendszerbeli alapja az Alkotmány 13. § (2) bekezdése. A kisajátítás áll a tulajdon emberi jogi védelmének a középpontjában is. Az Alkotmánybíróság 35/2005. (IX. 29.) határozatában kimondta, hogy a kisajátítás hatályos szabályozása nincs összhangban az alkotmányos követelményekkel, mivel erre törvény formájában kellene sort keríteni. Erre való tekintettel született meg a kisajátításról szóló törvényjavaslat. A szerző elengedhetetlennek tekinti azt, hogy ezt a jogintézményt törvényi szinten szabályozza a jogalkotó. Kiemeli, hogy a kártalanításra vonatkozó szabályok egy része is korszerűtlen, nem igazodik a mai viszonyokhoz. Álláspontja szerint azonban a hatályos szabályozás sem akadályozza a kisajátítással szemben támasztott alkotmányos követelmények érvényesülését és a bírósági kontrollt is biztosítja az esetleges visszaélésekkel szemben. Az új szabályozás egyik leglényegesebb változtatását a szerző abban látja, hogy az alkotmányossági kontroll súlypontja a rendes bíróságoktól az Alkotmánybíróságra helyeződik át. Ezt azonban nem tartja indokoltnak, mivel a rendes bíróságok az esetleges visszaélések kiküszöbölésében elég hatékonyak. Ennek alapján a várható új szabályozás valódi hatása és ezzel együtt a tulajdonvédelem erősödése ma még meglehetősen kérdéses.
3.4. Vékás Lajos tanulmánya a polgári jog alkotmányossági összefüggéseket felmutató számos intézménye közül kettőt elemez: a szerződési szabadságot és a tulajdonjogot érintő elbirtoklást.12 Az első téma szempontjából a központi kérdés az, hogy vannak-e, és ha igen, hol húzódnak a magántulajdonosok jogügyleteinek, a szerződési szabadságnak az alkotmányos határai. Ezekkel a kérdésekkel az Alkotmánybíróság rögtön megalakulásakor szembesült és már 1990-'91-ben hozott határozataiban fontos tételeket szögezett le. Akiinduló elvek viszonylag gyors tisztázása ellenére a szerző szerint azonban máig érezhető némi bizonytalanság az Alkotmánybíróság gyakorlatában mind a szerződési szabadság alkotmányos jogként történő elismerésének indokolásában és dogmatikai kiképzésében, mind a korlátozás lehetőségének szempontjait illetően. Külön kérdésként veti fel a tanulmány, hogy korlátozó jelleggel kihatnak-e az alkotmányos alapjogok a felek szerződési szabadságára. A külföldi - elsősorban német -alkotmánybírósági gyakorlat elemzése alapján a szerző arra a megállapításra jut, hogy az alkotmányos alapjogok a magánautonómia világát is korlátok közé szoríthatják, ezek a korlátok azonban nem közvetlenül hatnak a magánjogi jognyilatkozatokra, hanem azokat magánjogi normák tilalmai közvetítik. Ezek a korlátok a rendes bíróságok ítélkezési gyakorlatában is megjelennek. A tanulmány másik része az elbirtoklás alkotmányosságával foglalkozó alkotmánybírósági döntéseket elemzi. Kiemelten foglalkozik az ún. telekkönyvi elbirtoklás intézményével, amelyet a magyar jogban - az osztrák törvényi szabályozásnak csaknem teljesen megegyező módon - az Inytv. 5. § (5) bekezdése és 63. § (2) bekezdése tartalmazott. Az Inytv. 5. § (5) bekezdését azonban az Alkotmánybíróság 80/2006. (XII. 20.) AB határozata - 2007. június 30-ai, pro futuro hatállyal - megsemmisítette.13 A szerző szerint kérdéses, hogy vajon helyes eszközt választott-e az Alkotmánybíróság a vitathatatlanul helyes cél (a lakásmaffia elleni küzdelem) elérése érdekében. A határozat eredményeként ugyanis az történt, hogy 2007. július 1-jétől a jóhiszemű és ellenérték fejében szerző személyek az érvénytelen jogcímen szerző jogelődjük jogának - és ezáltal saját joguknak - a törlését három év után is kötelesek tűrni. A szerző szerint ezzel egy fontos területen vége az ingatlan-nyilvántartás közbizalmi hatásának, az egész jogintézmény lelkének. Ennél a döntésnél is meglepőbbnek tartja azonban a tanulmányíró, hogy a jogalkotó a számára biztosított féléves határidő alatt sem készítette el a megsemmisített norma helyébe lépő alkotmányos szabályozást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
