A hatályos Btk. X. fejezete (139-152. §) jelenleg 10 bűncselekményt pönalizál. Ezek: az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása (139/A. §), a lázadás (140. §), a rombolás (142. §), a hazaárulás (144. §), a hűtlenség (145. §), az ellenség támogatása (146. §), a kémkedés (147. §), a szövetséges fegyveres erő elleni kémkedés (148. §) és - a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedést kivéve - a felsorolt bűncselekmények feljelentésének elmulasztása (150. §). A 141., 143., 149. és 151. §-nak nincs hatályos szövege, a 152. § pedig az összes felsorolt bűncselekmény elkövetőjével szemben megengedi mellékbüntetésül a kitiltás alkalmazását.
A szóban lévő rendelkezések szövegét - a 147. § és 148. §-tól eltekintve - az államvédelmi büntetőjognak a rendszerváltozáshoz kapcsolódó újjáalkotása során, az 1989. évi politikai egyeztető tárgyalások keretében fogalmazták meg és az 1989. évi XXV. törvény iktatta be a Btk.-ba. A 147. § egy így keletkezett, de kevésbé sikerült - a gyakorlati alkalmazásban súlyos gondokat felszínre hozó - szabály helyére lépett az 1993. évi XVII. törvény értelmében, s ugyancsak ez a törvény a forrása a 148. §-nak is.
A fejezetbe tartozó bűncselekmények ismertté válásának előfordulási gyakorisága elhanyagolható.
A gyakorlati alkalmazás iránti igény hiánya folytán a hatályos törvényszöveg értelmezésének esetleges problémái sem bukkannak a felszínre; inkább spekulatív eredetű gondokkal találkozhatni. Az egészen bizonyosnak mondható, hogy a fejezet lényeges érdemi módosításra nem szorul.
1. A Btk. 139. § (1) bekezdésében szereplő meghatározást illetően két jogértelmezési kérdés fogalmazódott meg:
a) az "arra irányul" kifejezés az erőszakos vagy fenyegető cselekmény tárgyi sajátossága-e vagy az elkövető célzatát kívánja érzékeltetni? Az előbbi esetben ugyanis a cselekmény célszerűsége - vagyis tárgyi alkalmassága - nem pusztán büntetéskiszabási jelentőségű lenne, hanem a jogi minősítés szempontjából sem lenne közömbösnek tekinthető. Mégis az alkotmányos rend védelmét ez aggálymentesebben képes biztosítani, mint az a felfogás, amely a szóban lévő kifejezést az elkövető által szubjektíve követett cél megjelenítőjének tekinti. Amíg a "szervezkedés" és/vagy "mozgalom" tevékenységének "irányultságáról" volt szó [1921. évi III. tv., 1946. évi VII. tv., 1961. évi V. tv., 1978. évi IV. tv.], addig nem volt (szociálpszichológiai) képtelenség azt mondani, hogy - noha a csoport működésének irányultságát a közreműködők határozzák meg, [vö.: László Jenő (szerk.): A Büntető Törvénykönyv magyarázata, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1986., Bp. I. köt. 379. old., a szerző Bagi Dénes] - az egyes résztvevők egyéni (szubjektív) célja ezzel nem feltétlenül esik egybe; lehet attól eltérő, sőt, akár gyökeresen eltérő is.
A hatályos jogszabályszövegben azonban nem egy kollektív tevékenységben való közreműködés a büntetendő magatartás, hanem olyan cselekmény, amely közvetlenül az alkotmányos rend körülírt módon történő megdöntésére irányul. Képtelenség ezért azt mondani, hogy az egyedi cselekmény irányultsága (célja) eltér a cselekvő céljától, vagyis, hogy bár a cselekménynek van előre látható közvetlen hatása, azt a cselekvő még közvetve sem tekinti céljának - azaz a bűncselekmény nem célzatos.
b) A másik jogalkalmazási kétely a "különösen fegyveres erő igénybevételével" fordulathoz kapcsolódik: a "fegyveres erő" ugyanis mind a jogszabály keletkezése idején, mind jelenleg jogszabályban meghatározott jelentést hordozott, illetőleg hordoz; e mellett a "fegyveresen" történő elkövetés tartalmát [tárgyi jelentését] maga a Btk. [137. § 4. pont] határozza meg. A Kommentár azonban - jelzés nélkül ugyan, de az 1989. évi XXV. törvény indokolását követve - azt mondja: fegyveres erőn nem a Honvédséget és a Határőrséget, hanem fegyveres személyeket kell érteni.
A szabatostól eltérő - sőt, félrevezető - szóhasználatra nincs magyarázat.
2. A részletezett aggályok a szövegezés finomításával eloszlathatók:
a) Látnivaló, hogy a hatályos törvényszövegben a "különösen fegyveres erő igénybevételével" fordulatnak nincs büntetőjogilag számbajövő funkciója. Az indokolás szerint a bűncselekmény "… jellegéből következik, hogy különösen fegyveres erő igénybevételével valósulhat meg" - s ezért a szövegben a "példálózó utalás", valószínű abban a hitben, hogy az emberek a történelemben tanultakat már elfelejtették. A funkciótlan szövegrész törlését javaslom.
b) Amire a "cselekmény … közvetlenül irányul", az a cselekvő közvetlen célja; a tudatosított és kívánatosnak tartott következmény, a cselekmény útján elérni kívánt cél. Ezért azt, hogy "aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét megváltoztassa", úgy is mondhatjuk, hogy: "Aki a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének megváltoztatása céljából (vagy: "abból a célból/azért, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét megváltoztassa") …" cselekszik.
Maradt a hatályos törvényszövegből a "közvetlenül (irányul a célra)" módhatározót tartalmazó jelzői mellékmondat, az "erőszakkal vagy ezzel fenyegetve" módhatározó és a "cselekményt követ el" (összetett) állítmány; a többi szavakat felhasználtuk. A "közvetlenül" módhatározó a cselekmény és a cél közötti kapcsolódás módját határozza meg; a "közvetlenül irányul" voltaképpen egy összetett tulajdonságjelzője a cselekménynek, ezért akár úgy is kifejezhető, hogy "Aki közvetlenül a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének megváltoztatása céljából …" cselekszik.
c) A mondat tehát szinte kész; ám most válik nyilvánvalóvá a hatályos törvény Achilles-sarka: mi az állítmány? Az állítmány kétségtelenül a "cselekményt követ el"(="cselekszik"), hogy "erőszakkal vagy ezzel fenyegetve" valósítsa meg a célt, azaz erőszakot alkalmaz vagy erőszak alkalmazásával fenyegetőzik.
Ám nem kell részleteznem, hogy a büntetőjog - sőt, a hatályos büntető törvény - az erőszaknak és a fenyegetésnek több fajtáját különbözteti meg, s mind az erőszaknak, mind a fenyegetésnek az alkalmazása sokféle változatban lehetséges. Ha tehát leírjuk, hogy mit is mond a Btk. 139. § (1) bekezdése - "Aki közvetlenül a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének megváltoztatása céljából erőszakot alkalmaz vagy erőszak alkalmazásával fenyegetőzik" (="erőszakot vagy fenyegetést alkalmaz") - nehéz lenne amellett érvelni, hogy ez jobban megfelel a büntető jogszabály határozott és félreérthetetlen, önkényes értelmezést kizáró voltával kapcsolatban kifejtett alkotmányossági követelményeknek, mint pl. annak idején a közösség elleni izgatás szövegében az "egyéb cselekmény elkövetése" - formula.
3. Ha a 139. § (1) bekezdését és a 261. § (1) bekezdés c) pontját vetjük össze, azt látjuk, a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét a Btk. sok szempontból kevésbé védi, mint más államét.
a) a 139. § (1) bekezdése alá csak az alkotmányos rend megváltoztatása céljából elkövetett cselekmények vonhatók, a 261. § (1) bekezdés c) pontja alá más állam alkotmányos, társadalmi vagy gazdasági rendjének megváltoztatása vagy megzavarása céljából elkövetett cselekmények is; tehát a lehetséges célzat terjedelme szélesebb;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
