Magyarország uniós csatlakozására tekintettel, a 2003. évi XXX. törvény (elfogadva 2003. május 26-án) módosította mind az 1952. évi III. törvényt (Pp.), mind az 1998. évi XIX. törvényt (Be.). A módosítás egyrészt a tagállami bíróságok együttműködéséről, valamint a bírósági iratok kézbesítéséről szóló közösségi szabályok következményeivel vet számot, másrészt az ún. előzetes döntéshozatali eljárást helyezi be eljárásjogainkba. A jelen tanulmányban ez utóbbi témakörben teszek néhány megállapítást.
Egyes jogviták eldöntése során, a különböző államok bíróságai gyakran szembesülnek olyan, a vita kimenetelét befolyásoló vagy annak eldöntésének előfeltételét képező jogkérdésekkel, melyeket az adott állam jogrendszerén kívül eredő jogi normák alapján kell eldönteni vagy amely jogkérdések eldöntésére valamilyen okból egyébként más bírói szerv hivatott. Ekkor az eljárást nem lehet folytatni, hanem a jogkérdés megoldása végett kezdeményezni kell egy közbenső eljárást, melynek során egy másik bírói szerv a jogkérdésben állástfoglal. Ez a közbenső eljárás az előzetes döntéshozatali eljárás.
Az Európai Unió joga is ismeri ezt az eljárást a tagállamokban megoldandó, és az uniós (ezen belül legfőképpen közösségi) jogot érintő bírósági jogviták eldöntésével kapcsolatban. Az Európai Unión, illetve szűkebben az Európai Közösségeken belül, a közösségi jog egységes alkalmazását elősegítő alapvető eszköz az előzetes döntés iránti eljárás, amely az uniós bíróságok és a nemzeti bíróságok sajátos együttműködését előirányzó eljárást jelent, az uniós jogszabályok egységes értelmezése és alkalmazása céljából. Az előzetes döntéshozatali eljárás egy közbenső eljárás, ahol a tagállami bíróság kérelmére, előterjesztésére az Európai Bíróság valamely közösségi jogkérdésben állást foglal annak érdekében, hogy a tagállami bíróság az előtte folyó alapeljárásban a jogvitát megalapozottan el tudja eldönteni.
Az előzetes döntés iránti előterjesztés kérdése mind a közösségi jogban, mind a belső jogban számos kérdést vet fel.1 A Pp. és a Be. módosítása az előzetes döntés iránti előterjesztés eljárásjogi szabályaival kívánja a magyar polgári és büntető eljárásjogot kiegészíteni. Ez a kiegészítés fontosnak tűnik, hiszen a csatlakozás utáni időkre, számos eljárásjogi bizonytalanságot eloszlathat az előzetes döntés kezdeményezésével kapcsolatban.2
Fontos leszögezni azt, hogy a tagállami bíróságok előterjesztési kötelezettsége illetve joga közvetlenül a közösségi jogból folyik, és független bármilyen tagállami szabály lététől, tehát ez egy sui generis eljárás. A nemzeti szabályok ezen uniós, illetve ezen belül közösségi (a továbbiakban egységesen: uniós) szabályokat legfeljebb kiegészíthetik, azonban nem korlátozhatják.3 A jogforrások, elsősorban az előzetes döntéshozatalra vonatkozó uniós hatásköri szabályok, mint például az EK-Szerződés 68. vagy 234. cikke, melyeket eshetőlegesen és értelemszerűen részleteznek és kiegészítenek az Európai Bíróság Alapokmányának vonatkozó szabályai (amely ugyancsak nemzetközi szerződés), valamint a Bíróság Eljárási Szabályzatának rendelkezései.
Ebből az következik, hogy a tagállami bíróság előzetes döntései iránti előterjesztést akkor is tehet, ha a saját belső joga erről, valamint ennek eljárási kereteiről nem szól. Számos tagállam belső joga nem tartalmaz külön eljárási rendelkezéseket az előzetes döntéshozatal kezdeményezésére, (de kivétel például Skócia, Anglia és Wales, Ausztria).4 A belső jogi szabályozás hiánya az előzetes döntés kezdeményezésének nem akadálya. A módosító 2003. évi XXX. törvényhez fűzött indokolás (a továbbiakban: Indokolás) megfogalmazása ennek ellentmond, amikor arról szól, hogy a törvénymódosítás az előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazhatóságát, illetve alkalmazásának feltételeit teremti meg.5
A fentiekből következik, hogy a módosított Pp. 155/A. § (1) bekezdése feleslegesnek tűnhet, hiszen az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének jogát illetve kötelezettségét az uniós jogszabályok keletkeztetik, és nem ez a törvényhely. A módosított Be. 266. § (1) bekezdésének c) pontja el is kerüli a szabályozás ismétlését. Az Indokolás az utaló törvényhely célszerűségét azzal indokolja, hogy így a jogintézmény szervesebben kapcsolódik a belső eljárási szabályokhoz.6 Ez ugyan vitatható érv (a Be. esetében nem kellett ilyen kapcsolódás), de a szabályozás azonos tartalmú ismétlése nem árt, legfeljebb felesleges.
Másrészt, a jogintézmény uniós jellege miatt, a törvénymódosítással kapcsolatos minden megállapítás relatívvá válik, hiszen a belső szabályok kiegészítő jellegűek és járulékosak, melyek nem módosíthatják a vonatkozó uniós szabályozást, és esetleges hiányosságuk nem akadályozhatja vagy nem teheti lehetetlenné az előterjesztést. Ennek figyelembevételével megállapítható, hogy a módosítás három olyan kiegészítő rendelkezést tesz, ami az előzetes döntéshozatalra vonatkozó uniós jogszabályokból nem következik:
- előírja az eljárás felfüggesztését,
- rendelkezik a fellebbezési jogról,
- előírja az Igazságügyi Minisztérium tájékoztatását az előzetes döntés kezdeményezéséről.
Fel kell azonban emellett hívni a figyelmet a törvénymódosítás indokolására. Az Indokolás általános része jóval túlnyúlik a szokásos kereteken, és röviden leírja az előzetes döntéshozatali eljárás célját, funkcióit, valamint az uniós jogban elfoglalt helyét. A jogalkalmazó ebből egy általános, átfogó áttekintést kaphat az egész jogintézmény mibenlétéről, és kiindulópontot jelenthet annak alkalmazásához.
A Pp. 155/A. § (1) bekezdése csak az Európai Közösséget alapító szerződés (EK-Szerződés) alapján kezdeményezett előzetes döntéshozatalt szabályozza, míg a Be. módosítás emellett utal az Európai Unióról szóló szerződésre is (EU-Szerződés). Az Indokolás ezt annak tulajdonítja, hogy az EU-Szerződés által szabályozott területek (harmadik pillér) a polgári jogot nem érintik, csak a büntetőjogot.7 Az előzetes döntéshozatal jogalapjának meghatározása azonban ilyen érv mellett is hiányosnak tűnik.
(1) Az uniós tagállamok bíróságai több jogszabály alapján kezdeményezhetnek előzetes döntéshozatali eljárást. Az uniós jogban valójában többféle előzetes döntéshozatali eljárás létezik, melyeknek a feltételei és szabályai különbözhetnek több vonatkozásban. Erre tekintettel nehezen érthető, hogy az Indokolás miért csak az EK-Szerződés 234. cikkén alapuló előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazhatóságának megteremtését tűzi ki célul.8 A magyar bíróságok kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy más rendelkezés alapján kell előzetes döntéshozatalt kezdeményezni, így a Be. módosítás természetszerűleg utal az EU-Szerződés 35. cikkére.
Az EK-Szerződés 68. és 234. cikke, valamint az EU-Szerződés 35. cikke mellett, előzetes döntéshozatali eljárást biztosít az Euratom-Szerződés 150. cikke is, valamint több, a tagállamok által, az Unió keretén belül kötött nemzetközi egyezmény (ezek egy része még nincs hatályban). Ez utóbbiakra a Pp. vagy a Be. módosítása nem utal. Jóllehet, hogy például az Euratom-Szerződés alapján igen ritka az előzetes döntéshozatali eljárás, de ennek lehetőségét nem zárhatjuk ki. Amennyiben egy magyar bíróság nem az EK-Szerződés vagy az EU-Szerződés alapján kíván kezdeményezni előzetes döntéshozatalt, nem hivatkozhat e tekintetben sem a Pp., sem a Be. módosított rendelkezésére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
