1978. augusztus 12-én a "The Lancet" című angol orvosi szaklapban megjelent egy rövidke és alig észrevehető közlemény, melyben Patrick Steptoe és Robert Edwards jelentették be, hogy megszületett az első "lombikbébi", Louise Brown.1 Az asszisztált reprodukció (elsősorban az anyatesten kívüli, ún. in vitro fertilizáció) eredményessége mérföldkőnek számított az orvostudomány fejlődésében, valamint a meddőség elleni küzdelemben, s több mint huszonöt év alatt immár rutineljárássá nőtte ki magát. Az emberi szaporodás, a szülőség és a család azonban olyan dolgok, amelyeket a legtöbb emberben mélyen gyökerező tradíciók határoznak meg, amely tradíciók többnyire a társadalom alapelemének tekintett család paradigmájára épülnek, amelyben a gyermeknemzés férfi és nő komplementer életközösségében, a maga "intim misztériumában" történik, s melyből mindenki más ki van zárva.
Az élet kezdetéről alkotott hagyományos elképzeléseink elhomályosulása, értékrendszerünk felpuhulása és átrendeződése arra sarkallja a jogtudományt is, hogy választ keressen a művi megtermékenyítés által felvetett kérdésekre. A jognak nem az a feladata, hogy az orvostudományi fejlődés egyfajta értékmentes legitimációját adja, hanem, hogy a fennálló jogi és etikai védvonalakból kiindulva adekvát megoldást találjon. Amíg a természettudomány újabb és újabb megismerési horizontokat tár elénk, addig a jogtudomány feladata a veszélyekre való rámutatás, egyfajta fékező szerep felvállalása. E szerep persze hálátlan.
Az anyaméhen kívül létrehozott embriók újra felvetik az élet kezdetének kérdéseit. Mikortól ember az ember? És miért pont akkortól? Milyen védelem illeti meg az anyaméhen kívül létrehozott embriót? Tulajdoníthatunk-e nagyobb értéket a tudománynak, mint az életnek? A művi megtermékenyítéssel kapcsolatban felvetődik a béranyaság, dajkaanyaság problémaköre. Lehet-e az anya személye kérdéses? Ellenőrizhetőek-e kellőképpen ezek az eljárások? Mennyire dologiasodik el, instrumentalizálodik az emberi lét? Több-e az ember, mint sejtjeinek összessége, mint egyszerűen egy "sejtkupac"? Ma még felmérhetetlen, hogy milyen változásokat eredményez az emberi társadalmakban, ha "...meghasadnak az evidenciák."2
Jelen tanulmány ilyen és ehhez hasonló dilemmákat igyekszik felvázolni, elsősorban a művi megtermékenyítés anyatesten kívüli változatával összefüggésben, szem előtt tartva Hippokratész gondolatát az orvosi művészetről: "Az élet rövid, a művészet hosszú, a tapasztalat bizonytalan, a jelenségek elfutóak, az ítélet nehéz."
Az orvostudomány évszázados kutatómunkája nyomán a gyermek utáni vágy valósulhat meg olyan szülőknél, akiknél a természetes utódnemző képesség valamilyen egészségi ok miatt sérült.3 Mi sem látszana természetesebbnek, minthogy fenntartás nélkül elfogadjuk ezeket a gyógymódokat. Valójában azonban igen sokrétű és gyakran ellentmondásos jogi kérdésekkel állunk szemben, s a különböző módszerek kialakulásukkor és még azt követően is - Magyarországhoz hasonlóan a legtöbb országban - egyfajta jogi vákuumban léteztek. Jogi minősülésük sok esetben nem volt tisztázott. Az új módszereket bevezették, és sikeresen alkalmazni kezdték, de nem volt egyértelmű, hogy minek minősülnek ezek, kísérletnek, gyógykezelésnek vagy szolgáltatásnak,4 s nem tisztázták kellően az embrió státusát és védelmét sem. Nem állt távol a valóságtól a filozófus Gorovitz, amikor a kifejlesztett módszerek kapcsán megjegyezte: "Mindaz, amivel jelenleg rendelkezünk, jogszabályok, szakadékok, szégyenbélyegek, bizonytalanság, zavar és félelem laza szövevénye."5
Az in vitro fertilizáció ugrásszerű fejlődést jelentett a tudománynak, mely abban a helyzetben van, hogy gyermektelen párokon segítsen. De vajon a technika az emberi élet értékét valóban komolyan veszi-e? S nem a modern fogyasztói társadalom "megrendeléseit" látja csak? Hiszen a mai társadalmak skizofréniája tükröződik abban, hogy egyfelől a magzati életet abortusz során megsemmisítik, másfelől az in vitro fertilizáció során "teremtik".6 Aki gyermeket kíván, az kap egy "lombikbébit". Aki nem kíván gyermeket, de mégis lesz neki, azt megszabadítják tőle.7 Valljuk be őszintén: ez a szabadság karikatúrája.
Megítélésem szerint az élet kezdetéről alkotott elképzelések az in vitro fertilizációnál még élesebben vetődnek fel, mint a terhességmegszakítás problémakörében. Amíg ott a magzati élet természetes úton keletkezik, addig itt mesterséges beavatkozás következménye. Amíg ott az anya önrendelkezési joga irányadó, addig itt - tekintettel arra, hogy a magzat az anyatesten kívül van -ilyenről nem beszélhetünk. Ugyanakkor itt még nagy szerepet játszhatnak az in vitro embrióval történő mani-pulálási, visszaélési lehetőségek, ti. lehetőség van az embrióval való kísérletezésre, kutatásra, melynek során az embrió elpusztul.8 Ezért nem lehet elmenni a kérdés mellett, hogy mi az embrió: ember, dolog, "sejtcsomó"?
Míg a nemzetközi irodalomban a terhességmegszakítás és az in vitro fertilizáció problémája már jó ideje párhuzamosan halad, addig hazánkban nem. Ez nyilván a magyar egészségügyi törvény (Eütv.) azon rendelkezéséből fakad, amely szerint a "testen kívül létrejött embriót a méhmagzat jogállása a beültetés napjától illeti meg".9 Tehát a hatályos jogszabály az in vitro embrió számára semmiféle védelmet nem biztosít, ami ellentmondani látszik a magzati élet védelméről szóló törvény preambulumának, miszerint "a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel".10
Napjainkban a különböző álláspontok lényegében két nézetrendszerre szűkíthetők le, az egyik - a biológiai tényekhez ragaszkodva - elismeri a magzat ember voltát és élethez való jogát, a másik nem, vagy csak fejlődésének egy bizonyos pontjától.11 Nagyon gyakran találkozunk olyan véleményekkel is, amelyek a születés előtti magzati létre különböző fogalmakat konstruálnak, egyben szakaszokra bontva az emberi fejlődés folyamatát. De vajon ezek a fogalmak azt jelentik-e, ami a valóság, s nem az történik-e, hogy "a szó kergeti jelentését"?.11 Mert nem a fogalom az, amihez a valóság alkalmazkodik, hanem fordítva. Minél kimértebb, elvontabb, lecsupaszítottabb egy fogalom, annál jobban alkalmas a személytelen jelölésre. Az Eütv. is más meghatározásokat használ a fejlődés különböző fokaira és az embrió "elhelyezkedésére" vonatkozóan: "embrió minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig"; magzat "a méhen belül fejlődő emberi lény a 12. héttől."13 Tehát ennek megfelelően emberi lényről csak a 11. héttől beszélhetünk, és csak akkor, ha a magzat az anyaméhben van. A contrario az in vitro embrió nem emberi lény, nem is illeti meg védelem, a törvény 175. §-ának szövegéből pedig kiderül, hogy rendelkezési jog állhat fenn rajta, minek következtében tulajdonjog tárgya lehet. Az in vitro embrió az Eütv. szerint tehát dolog.14 Megemlítendő, hogy több országban bevezetésre került még az ún. "preembrió" fogalma15, mint ami védelem nélkül szabad felhasználás tárgya lehet. Naív kísérletnek tűnhet egy emberi lény embrióvá, majd "preembrióvá" vagy akár sejtek összességévé való fogalmi degradálása azért, hogy a mögötte álló értékprobléma megoldódjon. Az ilyen címkézés arra szolgál, hogy a kezdődő emberi élet minél értékmentesebbként jelenjen meg, s szabad rendelkezés tárgya lehessen.
Félreértésekre adhat még okot, hogy sokan beszélnek csupán "potenciális", mint lehetséges, az emberré válás képességével bíró életről az embrióval kapcsolatban. Azonban a potencialitás sokkal inkább jelentheti egy jelenség változását a rá ható tényezők befolyása alatt, ahogy a potencialitást a létező meghatározása során már Arisztotelész használta: "...keletkezési elve rajta kívül esik; ami ellenben ezt az elvet önmagában bírja, önmagától lesz, ha ebben semmi külső dolog nem lép fel akadály gyanánt. így a mag még nem lehetőség szerinti élőlény, mert előbb még egy másik élő szervezetbe kell jutnia és ott változásokon keresztülmennie. Ha azonban a saját belső elve következtében már ebben az állapotban van, akkor az ilyen már lehetőség szerint létező."16
Kétségeink ne legyenek: természetesen sokkal könnyebb úgy rendelkezni felette vagy megsemmisíteni, ha megnyugtatásul azt mondjuk magunknak, hogy nem is emberi lényről van szó.17 Sőt, ez szükséges is hozzá. Mert ha nem dolog, akkor ember. Nincs más osztályozási lehetőség. Tertium non datur.
A fejlődésbiológia és az orvostudomány megerősíti az antropológiai kiindulópontot: az ember a fogamzástól kezdve ember. A fogantatással induló élet minden lényegessel rendelkezik, ami a halálig tartó folyamatos fejlődéshez szükséges, csak külső formája változik, nem a léte, az emberi lét nem következménye a fejlődésnek, hanem előfeltétele.1 8Egy ember nem embernek fejlődik, hanem emberként. Már a zigóta is emberi ismertetőjegyeket hordoz, amelyeket a későbbi fejlődés során csupán kibontakoztat, az ember nem valamikor lesz ember, hanem fejlődésének minden fázisában az. Az anyatesten kívüli emberi embrió a beültetése előtt is emberi életet testesít meg, még akkor is, ha nem látjuk, mert parányi. S mit látunk? Látjuk a szülőket, az orvosokat, a laboratóriumot. Az embriót nem látjuk, legfeljebb elképzeljük. Láthatatlan is, néma is. Azonban ez mit sem változtat azon, hogy létezik.
Azon vélemények, amelyek az emberi életet szakaszokra bontják, arra engednek következtetni, hogy az emberi élet folyamatán belül van egy olyan pont, ami előtt még nem, s ami után már emberről beszélünk. Kell lennie egy átmenetnek, ami egyesek szerint a 4. nap körül van, amikor a sejtek elkezdenek differenciálódni; a 6-7. nap körül, amikor a méhfalba történő beágyazódás megkezdődik; a 14. napon, amikor a beágyazódás és az ikerképződés lehetősége lezárul; a 18. nap körül, amikor az idegrendszer kialakulása megkezdődik; a 24. héten, amikor a magzat már a méhen kívül is életképes; esetleg a születéskor. A szakaszolást racionálisan azonban nem lehet megindokolni - amit mi sem bizonyít jobban, minthogy e nézetek sem egységesek ebben -, a fejlődés ugyanis folyamatos, a fogamzástól kezdve van növekedés, anyagcsere. Nincsenek észrevehető átmenetek, amelyeknél fogva még nem, vagy már emberről beszélhetünk.19 Itt gyakran a fejlődés két egymástól távol eső pontját ragadják ki, s vetik össze, nincsenek tekintettel a folyamat egészére.20 Teljesen önkényesnek tűnik cezúrákról beszélni ott, ahol a folyamat nem mutat ilyet. Valójában ilyenkor mindig mások határozzák meg azokat a kritériumokat, amelyek az embert emberré teszik, azonban az emberi lét nem véletlenszerű. A fogamzástól létrejön az a genetikai információ, ami az embriót minden más élőlénytől megkülönbözteti, s amely a későbbiek során sem változik.21 Élő, lezárt egység, sejtjei minden más sejttől különböznek, egyedi kromoszómákkal és DNS-lánccal. Mindent az embrió épít fel a fogamzástól, önállóan alakítja ki az ember belső egységét.22 (Ezt egyébként az in vitro embriók megfigyelése különösen megerősíti.)
A művi megtermékenyítéssel kapcsolatban azért jelentős a szakaszolás kérdése, mivel az adott időpont előtt az embrió szabad rendelkezés tárgya, a szülők adományozhatják, az orvosok "elhasználhatják" kísér-letekhez.23 Ebből tisztán következik, hogy dolognak tekintik a magzatot, ennek a hatályos Eütv. szóhasználata is megfelel: rendelkezési jog az embrió felett, embrióadományozás, letét. A német jogi irodalomban viszont messzemenően tartja magát a nézet, hogy az emberi élet a férfi és női ivarsejtek egyesüléséből keletkezik, így az anyaméhen kívüli embriót emberi életként kell értékelni, s alkotmányjogilag is megilleti az élet és méltóság védelme.24 A kilencvenes évek eleje óta hatályban lévő "Embryonenschutzgesetz" az embrió életét és emberi méltóságát egyértelműen a kutatás szabadsága elé helyezi. Ezt alátámasztani látszik a német alkotmánybíróság ítélete is, miszerint, ha emberi élet létezik, azt megilleti a méltóság.25 Ennek megfelelően a német jogalkotó a fogamzást tekinti az emberi élet kezdetének.26
Természettudományos szempontból az emberi élet a fogantatástól kezdődik, legyen az természetes vagy in vitro. A jog gyakran elszakad ettől a valóságtól, nem meri vagy nem akarja a kezdődő emberi életet védelemben részesíteni,27 ezzel kapcsolatban pedig egy alkotmányos visszásságra kell rámutatni. A magyar Alkotmánybíróság elvi éllel mondta ki, hogy "az Alkotmány szerint nem lehet semmit sem visszavenni az ember eddig elért jogi pozíciójából. Eszerint a jogalanyiság köre sem szűkíthető." 28 Azonban ezzel ellentétes, hogy az Eütv. szerint a méhmagzati jogállás csak az anyaméhbe történő beültetéstől számítandó29, amely rendelkezés tehát "visszavesz" az ember eddig elért pozíciójából, ti. az anyatesten kívüli embriónak így még feltételes (vagyonjogi) jogképessége sincs, ami az anyatesten belülinek igen. Mind térben, mind időben hátrányosabb helyzetben van az embrió az anyaméhen kívül. Az Eütv. aszerint artikulál, hogy milyen helyen, hol van egy magzat, az élet védelme így annak keletkezési körülményeitől függ. Nem egyértelmű, mikor kezdődik - kezdődne - az in vitro embrió feltételes jogképessége. A Ptk. 9. §-ának értelmében - élve születés esetén - a fogamzásának időpontjától, az Eütv. 179. §-a szerint viszont a "testen kívül létrejött embriót a méhmagzat jogállása a beültetés napjától illeti meg," amiből az következne, hogy feltételes jogképességét is ekkortól szerzi meg, azonban e rendelkezés megbotlik az alkotmányosság küszöbében.
Figyelemre méltó, s a jogalkotó által "leárnyékolva" hagyott szegmens, miszerint az Eütv. vonatkozó rendelkezéseit részletező 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet kimondja, hogy legfeljebb három in vitro embriót lehet az anyaméhbe beültetni egyidejűleg, azonban arról, hogy mennyit lehet egyidejűleg létrehozni, nem szól. A német embrióvédelmi törvény például ezzel szemben háromban maximálja mind a létrehozható, mind a beültethető embriók számát.30
További bizonytalanságot eredményez az ún. szelektív redukció (szelektív abortusz) szabályozása. Meghatározott esetekben sor kerülhet rá - akár teljesen egészséges magzatok esetén is - a terhesség megtartása érdekében, ha egy bizonyos fejlődési ponton a teljes terhesség veszélybe kerül. Az Eütv. 185. §-a szól róla, ugyanakkor kimondja, hogy amit e törvény nem szabályoz, arra a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (Mtv.) irányadó. Azonban az Eütv. és az Mtv. - ahogy arra Gyöngyösi Zoltán is rámutat31 - köszönőviszonyban sincsenek: nem mutatták be őket egymásnak. Az Eütv. szerint [185. § (3)] életképtelenséggel járó fejlődési rendellenesség miatt a terhesség megszakítására a 10-14. hétig kerülhet sor, az Mtv. szerint [6. § (4) b)] viszont ilyenkor időtartamtól függetlenül. Súlyos és gyógyíthatatlan fogyatékosság esetén az Eütv. szintén a 10-14. hétig engedi a megszakítást, az Mtv. a 12. hétig [6. § (1) b)], a 20-24. hétig csak akkor, ha magzat genetikai-teratológiai ártalmának a valószínűsége az 50%-ot eléri [6. § (3)]. A terhesség megtartása érdekében a magzatok száma valamennyi magzat épsége esetén is korlátozható a 12-14. hétig [Eütv. 185. § (3)]. Ha ezután válik valószínűvé, hogy egyet meg kell semmisíteni a többi megmaradása érdekében, akkor szelektív redukcióra már nincs mód. Kérdésként jelentkezik az is, hogy ilyen esetben az egészséges magzatok között mi alapján történik a szelekció. Az utód nemének megállapítására ugyanis mód van (megválasztására csak szűk körben, nemhez kötődő öröklődő betegség kiküszöbölése esetén), de mi történjék, ha az anya az adott nemű utódot nem vállalja, vagy eleve nem kéri visszaültetését, amit rendelkezési jogából fakadóan minden további nélkül megtehet.
A számfeletti embriók létrehozásának eredeti célja az, hogy ha az első visszaültetés valamilyen okból nem vezetne terhességhez, úgy az újabb próbálkozás előtt nem kell az anyát ismételt hormonkezelésnek alávetni és az in vitro megtermékenyítést elvégezni, a korábban létrehozott embriókat eddig a későbbi időpontig tárolják, majd visszaültetik. Amennyiben azonban az első alkalom is sikeres, úgy - többek között - lehetősége van a párnak az embriót más meddő párnál történő visszaültetéshez felajánlani. Ilyenkor a recipiens szülők egyik tagjától sem nyerhetők megfelelő ivarsejtek.
Röviden megemlítendő az ivarsejt-adományozás kapcsán jelentkező szabályozási tökéletlenség. Adományozás esetén a felhasználásig az ivarsejtet az egészségügyi szolgáltató fagyasztva tárolja. A törvény - bár szövegében a tárolási idő lejártát említi ugyan - az ivarsejt fagyasztva tárolásának határidejét és felhasználhatóságát nem határozza meg, az a jelek szerint a szerződő felek akaratára van bízva.32 Erwin Deutsch már egy korai tanulmányában rámutatott, milyen súlyos következményekkel járna a generációs korlátok átugrása, valamint az időkorlátok nélküli ivarsejttárolás ellentétes az emberi méltósággal és joggal való visszaélésnek számít,33 ami a bábeli nyelvzavarnál is súlyosabb zavarokhoz vezetne a társadalomban.
Az Eütv. az embrióval kapcsolatban kizárólag dologi és kötelmi jogi fogalmakat használ, élettelen tárgyként kezelve, kiszolgáltatott helyzetét bizonyítja a törvény mezítelen szóhasználata, amely semmiben sem különbözik az ivarsejtekre vonatkozó kifejezésmódtól. A törvényszöveg szerint: "Reprodukciós eljárás során testen kívül létrejött és be nem ültetett embrióval kapcsolatos rendelkezés jogát az embriót létrehozó házastársak (...) közösen gyakorolják (...) rendelkezési jogáról azonban bármelyik fél (...) lemondhat."34 Az embrióletét - az ivarsejtletéthez hasonlóan - későbbi saját célú felhasználást jelent. Az embrió felett is rendelkezési jogot - tulajdonjogot - lehet gyakorolni, ami a létrehozó házastársakat (élettársakat) illeti. Érdekes eset az, ha a férfi lemond rendelkezési jogáról az embrió felett, azt a nő nem ültettetheti vissza, erre csak a férfi halála esetén, kizáró nyilatkozat hiányában van lehető-ség.35 A férfi ilyenkor akarata ellenére nem válhat szülővé. Ezzel ellentétben, ha a gyermek természetes úton fogant, a férfi akarata ellenére is szülővé válhat, annak minden család- és öröklési jogi következményével együtt. Ez is bizonyítja az anyatesten kívül létrehozott embrió jóval hátrányosabb helyzetét.
Aggodalomra ad okot, hogy a család szociális struktúrája deficitessé válhat, fellazulhat, egy tradicionálisan kifejlődő életforma ezáltal másra cserélődik. "Szociális termékké" alakulhat át a gyermek, egyfajta humán szolgáltatássá, ami csak ügyleti megállapodás kérdése. A család mint alapintézmény megbomlása szempontjából problémaként jelentkezhet a későbbiek során, ha egyedülálló nő kéri a mesterséges megtermékenyítést. Ez még törvényileg kizárt. Jelen tanulmány szerzőjének azonban a legcsekélyebb kétsége sincs afelől, hogy egyszer megengedhetővé válik. A folyamatosan engedékenyebb szabályozást bizonyítja, hogy a művi megtermékenyítés sokáig csak házaspárok között volt lehetséges, mára már élettársak között is, s egyedülálló nő helyzetében pedig az Egészségügyi Tudományos Tanács úgy foglalt állást, hogy az eljárás egyelőre nem kellőképpen indokolt.36 Az ETT-nek nem lenne szabad elmennie a tény mellett, hogy az asszisztált reprodukciós technikák a meddőség, mint betegség kezelését célozzák, egyedülálló nő esetén ilyenről többnyire nem beszélhetünk. Továbbá figyelembe kell venni az Alkotmánybíróság ide vágó határozatait, melyekben megállapítást nyert, hogy a művi megtermékenyítéshez nem fűződik emberi vagy állampolgári alapjog, még a házastársak (élettársak) számára sem biztosított olyan alanyi jog, ami a "gyermekhez jutást" lehetővé tenné.37 Kétségtelenül fennáll a veszélye, hogy az "ultima ratio"-ként alkalmazott művi megtermékenyítésre alapul szolgáló szigorú indikációk fellazulnak, s az egy szabadon választható eljárás lesz.38 Az orvosi tevékenység pedig kilép a gyógyítás feladatából, és egy tisztán szociális jellegű tevékenységgé válik.39
Mivel az adományozás anonim, hosszú ideig gondot okozott az is, hogy miként kerülhető el a vérfertőzés, az egyazon donortól származó féltestvérek későbbi jóhiszemű házasságkötése. Tudomásunk van olyan külföldi spermadonorról, akinek az ivarsejtjeiből 90(!) gyermek jött világra.40 Ezt napjaink jogalkotása már kikerüli azzal, hogy maximálja az egy donortól létrehozható utódok számát. Hazánkban például az ugyanazon ivarsejt-adományozótól származó utódok száma különböző személyeknél nem haladhatja meg a négyet, az ugyanazon személyektől származó embriók pedig legfeljebb két másik személynél végzendő reprodukciós eljárásra használhatók fel.41 Ez a reprodukciós korlát tehát az eredeti probléma élét ugyan tompítja, de elméletileg nem teszi kizárttá.
Az embrióletét és az embrióadományozás eseteiben az embriót egy bizonyos ideig fagyasztva tárolják. Az eljárás során az in vitro embriókat folyékony nitrogénben -196 °C-ra hűtik, egy időre leállítva ezzel az életfolyamatukat. Így egy későbbi időpontban fel lehet őket olvasztani és visszaültetni. A vissza nem ültetett embriók fagyasztva tárolására a több okból szükség lehet. Lehetséges, hogy az első embrió visszaültetés nem jár sikerrel, s meg kell ismételni, vagy később a pár szeretne még gyermeket. A fagyasztás gyakorlata vitatott. Németországban például csak kivételesen lehet az embriókat fagyasztani, nevezetesen akkor, ha az anyánál fellépő egészségügyi okokból kifolyólag csak később tudják visszaültetni,42 addig pedig életben kell tartani. Egyéb esetben - a német jogi irodalom szerint -az embrió integritását sérti, ha a fejlődését leállítják,43 így letételére sincsen mód.
A fagyasztva tárolt embriók státusával kapcsolatban különösen az Egyesült Államokban történt jogesetek bizonyítják a nehézséget és rendezetlenséget. Az első ilyen jogeset a Davis v Davis ügy 1992-ből szárma-zik.44 A házaspár elvált, és nem tudtak megegyezni a hét fagyasztva tárolt embrió feletti "felügyeleti jogot" illetően. Mary Davis vissza akarta ültettetni őket, Junior Davis nem akart apává válni. A bíróság kimondta, hogy az embriók emberi lények (human beings), érdekük az, hogy megszülessenek és ne semmisítsék meg őket, ezért Mary Davisnek adta meg a felügyeleti jogot. Az állam legfelsőbb bírósága ezzel ellentétben úgy határozott, Junior Davisnek jogvédte érdeke, hogy ne váljék akarata ellenére apává akkor, ha terhesség még nem következett be, így közös felügyeleti jogot ítélt meg a feleknek. Kimondta továbbá, hogy az embrió nem tekintendő embernek, sem az állam, sem pedig a szövetségi jog nem biztosít számukra védelmet. Az eset számunkra már csak azért is különösen figyelemre méltó, hiszen valaki akarata ellenére hazánkban sem válhat apává akkor, ha a beültetés, a terhesség még nem történt meg, utána már igen.
Ehhez szinte mindenben hasonló volt a Kass v Kass ügy 1998-ban.45 A bíróság itt a Row v Wade eset analógiájára kimondta, hogy az embriók az anyatest részét képezik, függetlenül attól, hogy jelenleg in vitro, tehát az anyatesten kívül helyezkednek el.
Az egyik legnagyobb felháborodást kiváltó eset azonban Angliában történt. 1991 és 1994 között háromszázezer embriót hoztak létre in vitro, de csak 2%-uk-ból született gyermek, nagy részüket lefagyasztották. A törvény szerint csak öt évig lehet őket tárolni, így szembesülniük kellett azzal, hogy mintegy hatezer embrió esetében ez lejárt, s százezer embriónál pedig néhány hónapon belül lejár. A világméretű tiltakozás ellenére 1996 nyarán ecetsav és alkohol segítségével megsemmisítették őket.46
S itt már az a kérdés másodlagos, hogy szabad-e őket megsemmisíteni vagy sem, a fő kérdés az, szabad-e őket felelőtlenül létrehozni? Az esetek mind arra világítanak rá, hogy a fagyasztás nem oldja meg a "maradék" embriók problémáját, csak elodázza. Pedig napjainkban a világ minden táján hihetetlenül sok kezdődő emberi élet kuksol az időből kifagyasztva, egyes becslések szerint számuk összesen meghaladja az egymillió embriót, ".akiknek sorsa bizonytalan, s akik némán vádolják az embert, aki hatáskörét túllépve behatolt az élet keletkezésének titkaiba, s olyan szellemet szabadított ki, amelynek - úgy tűnik - már nem tud parancsolni."41
A szülői státus és a gyermek vérségi származásának átértékelődését jelenti, hogy a genetikai és nevelőszü-lőség a reprodukciós eljárások során több esetben - donor ivarsejtek használata vagy embrióadományozás -elválik egymástól. Következetesen különválik az, amiről korábban úgy gondoltuk, hogy egy. Ki tekinthető anyának, illetve apának? Az-e az anya, aki a petesejtet szolgáltatta (genetikai anya), vagy az, aki a gyermeket világra hozta (szülőanya). A mater semper certa est biztosnak tűnő elve már nem érvényesül. A gyermek tulajdonságait genetikai szüleitől örökli, a szülőanyával a terhesség ideje alatt kialakított lelki kötődés kapcsolja össze, s ő neveli fel.48 Az új helyzetekhez való alkalmazkodás következtében mára a kezdeti problémák látszólag megoldódtak. A magyar családjogi törvény az anyaságot a születés tényéhez kapcsolja, apának pedig azt a férfit tekinti, aki az anyával reprodukciós eljárásban vett részt és a származás a reprodukciós eljárás következménye. A legtöbb ország hasonló megfontolásokat követ. Nincs helye az apaság vagy anyaság bírói úton történő megállapításának azzal szemben, aki a reprodukciós eljáráshoz ivarsejtet vagy embriót adományozott.49
Meglehetősen abszurd helyzetet eredményezne, ha a saját embrió mellett vagy helyett tévedésből mástól származó embriót is beültetnének az anyába. Ki lenne az "idegen" embrió és a megszülető gyermek anyja? A jog szerint szülőanya esetében az embrióbeültetés kizárólag saját embrióra irányul, elviekben ő nem lenne anya. A genetikai anya - amennyiben a beültetett embrió letétből származik - úgy tűnik igen.50 De mi történjék akkor, ha a szülőanya nem akar megválni a gyermektől? A helyzetet bonyolítja, ha a genetikai szülők adományként ajánlották fel az embriót és így kerülne tévedésből beültetésre, ekkor ugyanis rendelkezési jogukat már elvesztették, tehát elvileg nem lehetnének szülők. Így viszont a gyermek menthetetlenül árva maradna.
Vitatott kérdés továbbá a férj halála utáni művi megtermékenyítés. A német jogi szabályozás érthető okokból tiltja a post mortem megtermékenyítést, mivel olyan gyermek jönne világra, aki jóllehet a férjtől származik, azonban apa nélkül kellene felnőnie.51 Ugyanakkor, ha a megtermékenyítés már megtörtént, s az apa a visszaültetés előtt halt meg, az embrió beültetése megengedett, hiszen ekkor már létezik egy emberi lény. Ezzel szemben a magyar szabályozásból nem következik, hogy a letétbe helyezett hímivarsejtet ne lehetne felhasználni a letevő halála után. Az Eütv. csupán azt tiltja, hogy halott ember testéből emeljenek ki ivarsejteket.
Igen súlyos alkotmányos problémát vet fel, hogy Magyarországon az ivarsejt- és embrióadományozás során az Eütv. 179. §-a szerint a születendő gyermeknek csak ahhoz van joga, hogy "a nagykorúságának elérését követően fogamzásának, születésének körülményeit a rendelkezésre bocsátható adatok körére kiterjedő módon megismerje." A törvény 172. §-a következtében ezek az adatok személyazonosításra alkalmatlanok, tehát a gyermek genetikai szülőjének személyét nem ismerheti meg. Az emberi méltósághoz való jog azonban az általános személyiségvédelmi funkciójából eredően további külön nevesített jogokat foglal magában, így az önazonossághoz való jogot. Az Alkotmánybíróság egy 1991-es ítéletében ("Jánosi ügy")52 - melyben akkor egy apaság megállapításáról volt szó - elvi éllel mondta ki, hogy alkotmányellenesek azon szabályok, melyek sértik a gyermeknek családi jogállása, vérségi származása tisztázásával kapcsolatos alkotmányos jogát, és ezért ellentétesek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésével. Ezzel elütik a gyermeket attól a legszemélyesebb jogától, hogy vérségi származását kiderítse. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra, "hogy a vérségi származás kiderítése, illetőleg az arra vonatkozó törvényi vélelem vitatása, kétségbevonása, mindenkinek a legszemélyesebb joga, amely az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében írt "általános személyiségi jog" körébe tartozik. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz, amelytől senkit sem lehet önkényesen megfosztani. (...) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az "általános személyiségi jog" részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is. Az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog pedig azt is magában foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga vérségi származását kideríteni, vérségi jogállását kétségbevonni vagy felkutatni." Természetesen a tilalom feloldása csökkentené az ivarsejt- vagy embrióadományozási hajlandóságot, ami érthető is. Azonban a születendő gyermek érdekét semmiképpen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, aki felnővén fiktív szülőkkel szembesül - függetlenül a kétségtelenül szeretetteljes környezettől -, ami akár az önmagával való meghasonuláshoz is vezethet, erre pedig senkit nem lehet kényszeríteni. A vérségi származás megismerése a gyermek számára valódi személyiségének a kulcsa, ami nélkül önazonosságának határai elmosódnának; egy in vitro fogant gyermeket sem lehet "homunculus"-szá degradálni.53
Németországban nem létezik anonimitás a német alkotmánybíróság 1989-es ítélete szerint, mindenkinek joga van genetikai származását megismerni. Igaz, a petesejt- és embrióadományozás tilos, csak a hímivarsejt donációja megengedett kivételes esetben.54
Láthatjuk, hogy a jelenlegi szabályozás súlyos következményeket vonhat maga után, aminek személyi jogi és családjogi vetületei vannak. Érinti a család, a szülőség intézményét, a magzat és a már világra jött gyermek helyzetét is. Utóbbiak eldologiasításáról persze kevés szó esik. Örüljön, hogy egyáltalán világra jöhet.
A modern ember gyakran nem lát mást az emberi testben, mint tárgyat, amit ugyanúgy használhat, mint más tárgyat. A testben nem egy személy testét látja, nem azt a közeget, amelyben a személy megjelenik és él, sokkal inkább egy biológiai-mechanikus organizmust. Ez a személytelenség tükröződik a pótanyaság intézményében is. Csak néhány országban van rá lehetőség, Magyarországon jelenleg nem engedélyezett, de 1997 előtt egyetlen jogszabály sem tiltotta, s pillanatnyilag is vannak támogatói, ezért indokolt néhány észrevételt tenni.
A pótanya fogalmával kapcsolatban nincs egységes álláspont.55 Jelen tanulmány szerzője indokoltnak tartja a pótanyaság általános fogalmán belül annak két formájának a megkülönböztetését: a béranya kifejezés vonatkozik arra a nőre, aki a gyermek kihordását és megszülését pénzért vállalja, mintegy "bérbe adja a méhét". A dajkaanya kifejezéssel lehet illetni azt a nőt, aki mindezt alturisztikus szándékból teszi. Anglia engedélyezi ez utóbbit, jóllehet a Warnock Committee még betiltását javasolta, az Egyesült Államokban a pótanyaság kommerciális formája is elterjedt, részletesen kidolgozott szerződési szabályokkal.56 A legtöbb ország azonban tiltja, a német embrióvédelmi törvény bünteti is.57 Magyarországon az 1997-es Eütv. kezdetben szabályozta, ezek a rendelkezések azonban soha nem léptek hatályba, s a törvény 1999-es módosítása végleg hatályon kívül helyezte.
Ahol engedélyezett, ott a meddő pár és a pótanya a kötelezettségeket többnyire szerződésbe foglalják. De vajon belekényszeríthető-e mindez a kötelmi jog Prokrusztész ágyába? S mi van a jog fogalmi kalodáin túl? Milyen hatással lehet a gyermekre az a tudat, hogy nem az a nő szülte, aki anyjaként neveli? Milyen hatással lehet a pótanyára, hogy át kell adjon egy gyermeket, akivel kilenc hónapig igen szoros - ember és ember között a legszorosabb - kapcsolata volt? Megengedhető-e a fizetség, az üzletszerűség és a kereskedelmi szempontok? Lehet-e kötni olyan szerződést, melynek alanyai a "megrendelő" és a "vállalkozó", "tárgya" pedig a gyermek? "Szolgáltatás"-e a terhesség? S ha a pótanya nem akarja átadni a gyermeket, elveheti-e tőle erővel a jog? Ha rendellenességgel születik a gyermek, ami a pótanyának felróható, lehet-e "hibás teljesítés" címén kártérítést követelni? (Ilyenkor a gyermeket "gyártható terméknek" gondolják, s ha nem felel meg az elvárásoknak, akkor úgy tekintenek rá, mint egy "ipari selejtre"?) Mi történjék, ha a szülők a pótanya terhessége alatt elválnak? A pótanya követelhetné-e költségei megtérítését vagy a honoráriumát, ha a gyermek esetleg halva születik? Mater semper certa est: ki az anya? Ebben az esetben ugyanis - ellentétben a művi megtermékenyítés egyéb formáival - nem az a nő hordja ki és szüli meg a gyermeket, aki fel szeretné nevelni. Ugyanakkor megint azzal a ténnyel kell szembenéznünk, hogy a pótanyaság során gyermek születik, akinek az érdekei játsszák a legcsekélyebb szerepet. Megemlítendő továbbá, hogy - szélsőséges esetben - pótanya igénybevételekor akár olyan indokok is szerepet játszhatnak, melyeknél a gyermeket kívánó nő azért nem vállalja a terhességet, mert ezzel "veszélyeztetné" az alakját, esetleg a karrierjét, nem akar leszokni a dohányzásról, vagy egész egyszerűen "terhes" számára.58 Azon országok, amelyekben a pótanyaság megengedett sem tudtak egyöntetű megoldást találni a fenti kérdésekre, amelyek közül a legtöbb már megtörtént, s jogesetek sora bizonyítja, hogy az pótanyaság megítélésével kapcsolatban mennyire eltérőek az álláspontok és mekkora a tanácstalanság.59
Hangsúlyozandó, nem a tudomány új távlatok felfedezésére való törekvése ellen kell kétségeinknek hangot adni, hanem a várható veszélyekre kell felhívni a figyelmet. Célom semmiképp nem a vádaskodás, magára a művi megtermékenyítésre kétségtelenül szükség van, azonban számot kell vetni a jelenleg még megoldatlan következményekkel. Napjaink racionalista-mechanikus világképe is szerepet játszik emberi test utilitarista szemléletének kiérlelésében, s a családról, anyaságról, szülőségről alkotott hagyományos "kollektív" gondolkozási sémát fogalmi játszótérré változtatva alapjaiban érinti eddig kialakított emberképünket. Amit sokan korábban csak jóslatoknak hittek, ma megtörténhet: olyanirányú kísérletek is folynak, amelyek az orvostudományt ötvöznék a biotechnika új felfedezéseivel. Ilyen a mesterséges anyaméh kifejlesztésének gondolata, vagy az in vitro előállított szervek létrehozása, amelyek talán lényegesen jobban funkcionálnának, mint az "eredetik".60 Már az in vitro fertilizáció megjelenésekor a brit Fletcher hangot adott annak a nézetének, hogy a laboratóriumi szaporodást sokkal "emberibbnek" tartja, mint a hagyományosat, mert az tervezhető, célzott és kontrollált. Erre már Goethe is utalt, pedig csak elborzasztó jövendölésnek szánta, amit homunculusa szájába adott: "...szűk a mindenség a természetesnek, a művi dolgok zárt teret keresnek." ■
JEGYZETEK
1 Érdekes adalék, hogy a nőgyógyász Steptoe - saját elmondása szerint - a viszonylag jól jövedelmező abortuszokból finanszírozta a teljes kutatást! Brian Clowes: The Facts of Life. Human Life International, Front Royal 1997, 224. o.
2 Pilinszky: Kérdés. Megemlítendő, hogy a technika képes arra is, hogy az elpusztult embrió ivarsejtjét használják fel ugyanazon anya megtermékenyítésére, így pedig az anya elvileg a saját unokáját hozná világra; a születendő gyermek anyja pedig elvileg az elhalt embrió volna.
3 Az indikációkról ld. Lexikon der Bioethik (Hrsg. Wilhelm Kroff, Lutwin Beck, Paul Mikat). Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh 2000, 292. o., Bodnár Béla-Bodnár Zoltán: Lombikbébi és társai. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1988, 175-211. o, Raimund Winter: In-vitro-Fertilisation und Em-briotransfer an der Frauenklinik Graz. In: Lebensbeginn durch Menschenhand (Hrsg. Erwin Bernat). Leykam Verlag, Graz 1985, 46-47. o. Magyarországon részletesen szól róla a 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet.
4 Arnold Iván László: Az emberi lényeg, a mesterséges utódnemzés és a jog. Társadalmi Szemle 1996/12, 45. o. Említést érdemel, hogy a WTO csak 1988-ban nyilvánította betegségnek a meddőséget.
5 Bodnár: I. m. 65. o.
6 Peterson és Teichmann nyomán: "Das Produkt des positiven Wunsches ist das gemachte, das des negativen das weggemachte Kind." Hans Thomas: Der Zwang zum etischen Dissens. In: Der Status des Embryos (Hrsg. IMABE). Fassbaender, Wien 1989, 197. o.
7 Mohammed Rassem: Kulturelle Grenzen der Machbarkeit im Bereich der menschlichen Reproduktion. In: Der Status des Embryos (Hrsg. IMABE). Fassbaender, Wien 1989, 220. o.
8 Az embriókkal végzett kísérletek és kutatások bemutatása meghaladná jelen tanulmány kereteit, ezekről részletesen lásd többek között: Roberto Adorno: Seeking Common Ground on Genetic Issues: The UNESCO Declaration on the Human Genom. In: Society and Genetic Information (ed. Judit Sándor). Central European University Press, Budapest-New York 2003., Werner Köhler (Hrsg.): Klonen - Forschung und Ethik im Konflikt. Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina, Halle 2000., Ulrich Eibach: Experimente mit menschlichen Embrionen? In: Respekt vor dem werdenden Leben (Hrsg. Max-Planck-Gesellschaft). München 1989.
9 1997/CLIV. tv. (Eütv.) 179. § (3)
10 1992/LXXIX. tv. (Mtv.) preambulum
11 A két nézetrendszert elemzi Jobbágyi Gábor: Az élet joga. Szent István Társulat, Budapest 2004, 210. o.
12 Weöres Sándor: Egysorosok és más aforizmák.
13 1997/CLIV. tv. (Eütv.) 165. §.
14 Gyöngyösi Zoltán ennek megfelelően - szerinte az ivarsejtek is tulajdonjog tárgyai lehetnek, amit az Eütv. is megerősít - az in vitro létrehozott embriót "dologegyesülésnek" tekinti. Gyöngyösi Zoltán: Az élet és test feletti rendelkezések joga. HVG-ORAC, Budapest 2002, 293. o. Jóllehet a hatályos Eütv. dolognak tekinti az ivarsejtet, amin tulajdonjogot lehet szerezni, jelen tanulmány szerzője inkább Törő Károly véleményét osztja, miszerint az ivarsejtek fizikailag ugyan elkülöníthetők a testtől, de mivel annak örökletes anyagainak hordozói, ezért tőle eszmeileg elválaszthatatlanok, azokat a személyiség részeként lenne célszerű tekinteni. Törő Károly: Személyiségvédelem a születés előtt. Jogtudományi Közlöny 1988/3., 119-120. o.
15 A "pre-embrió" fogalmát az Egyesült Államokbeli Ethics Commitee of American Fertility Society vezette be 1986-tól annak az állapotnak a jelölésére, ami a fogantatástól a 14. napig tart. Clowes: I. m. 163. o.
16 Arisztotelész: Metafizika (1049a)
17 Clowes: I. m. 156. o. Ezzel szemben a német BGB-kommentár kimondja, hogy a védelem az ivarsejtek egyesülésétől kezdődik, függetlenül attól, hogy azt a StGB a beágyazódástól számítja. Walter Erman (Hrsg.): BGB Handkommentar. Aschendorffsche Verlagsbuchhandlung Münster 1981, 3. o.
18 "Ein Mensch entwickelt sich nicht zum Menschen, sondern als Mensch." Erich Blechschmidt: Wie beginnt das menschliche Leben (7. Auflage). Christiana Verlag, Stein am Rhein 2002. 166. o.
19 Joseph Schmucker-von Koch: Die Irrationalität des Postulates vom abgestuften Schutz des menschlichen Lebens. In: Der Status des Embryos (Hrsg. IMABE). Fassbaender, Wien. 1989, 26. o.
20 A helyzetet úgy lehetne illusztrálni, hogy ha filmszalagra vennénk az életet a fogantatástól például kétéves korig, és az egyes filmkockákat egymásutániságukban szemlélnénk, nem vennénk észre átmenetet. Ám ha kivágnánk a 14 napos magzati állapotot és a születés utáni féléves állapotot, és csak ezeket tennénk egymás mellé, a változás kétségtelenül látható lenne, pedig ugyanarról az emberi lényről van szó.
21 Schmucker-von Koch: I. m. 30. o.
22 Edgardo Giovanni: Der Status des menschlichen Embryos. In: Der Status des Embryos (Hrsg. IMABE). Fassbaender, Wien 1989, 52. o.
23 Így a magyar Eütv. szerint a kutatás során a 14. napig tartható életképes állapotban, de például az angol Warnock-Report is azt az időpontot jelölte meg. 1997/CLIV. tv. (Eütv.) 181. § (1); Lexikon Medizin, Ethik, Recht (Hrsg. Albin Eser, Marcus von Lutterotti, Paul Sporken). Herder, Freiburg 573. o.
24 Lexikon Medizin, Ethik, Recht, 575. o.; Embryo-nenschutzgesetz 1991. BGBl I 1990, 2746.
25 A BverfG nyomán: "Wo menschliches Leben existiert, kommt ihm Menschenwürde zu; es ist nicht entscheidend, ob der Träger sich dieser Würde bewußt ist und sie selbst zu wahren weiß. Die von Anfang an im menschlichen Sein angelegten potentiellen Fähigkeiten genügen, um die Menschenwürde zu begründen." Marion Wille: Die Rechtsstellung des Nasciturus gegenüber der Nutzung fetaler und embryonaler Zellen. Nomos Verlaggesellschaft, Baden-Baden 2002, 85. o.
26 Erwin Deutsch: Medizinrecht (4. Auflage). Springer Verlag, Berlin 1999, 314. o.; Albin Eser: Rechtsvergleichende Aspekte der Embryonenforschung. In: Respekt vor dem werdenden Leben (Hrsg. Max-Plank-Gesellschaft). München 1989, 123. o.
27 Az in vitro embrió státusával kapcsolatos legelső jogvita a '80-as évek elején a Del Zio v. Presbyterian Hospital ügy volt az Egyesült Államokban. Pap: I. m. 171-172. o.
29 1997/CLIV. tv. (Eütv.) 179. § (3). Az utólagos nor-makontrollra irányuló indítvány (az Eütv. IX. fejezetének több rendelkezését érintve) 2004 őszén került az Alkotmánybíróság elé, jelen tanulmány írásakor döntés még nem született.
30 Embryonenschutzgesetz 1991, 1. § (1), BGBl I 1990, 2746.
31 Gyöngyösi: I. m. 365-368. o.
32 Gyöngyösi: I. m. 328. o.
33 Erwin Deutsch: Az ember atyja és anyja. A mesterséges megtermékenyítés embernél. Megengedhetőség és polgári jogi következmények. Magyar Jog 1988/1, 70. o. Lásd még Adolf Laufs-Wilhelm Uhlenbruck: Handbuch des Arztrechts (2. Auflage). C. H. Beck'sche Verlagsbuchhandlung, München 1999, 1000. o.
34 1997/CLIV. tv. (Eütv.) 175. § (1).
35 1997/CLIV. tv. (Eütv.) 168. § (1).
36 Az Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bizottságának állásfoglalása a humán reprodukció új módszereiről, 1992. www.ett.hu/allasfogl.htm#humrepr
37 750/B/1990. AB határozat, valamint 108/B/2000. AB határozat.
38 Lexikon der Bioethik, 296. o.
39 Walter Selb: Rechtsordnung und künstliche Reproduktion des Menschen. J. C. B. Mohr, Tübingen 1987, 67. o. Természetesen egyetlen nőt sem lehet jogilag kötelezni, hogy természetes úton, házasságon kívül ne vállaljon gyermeket; de ez még nem teszi lehetővé, hogy a szexuális aktus megkerülésével, a technika által ezt intézményesíteni kellene. Az eset már megtörtént az Egyesült Államokban, lásd erről C. C. v. M. C. 152 N. J. Super. 160, 377 A. 2d 281.
40 Pap: I. m. 327. o.
41 1997/CLIV. tv. (Eütv.) 173. § (2), 175. § (4).
42 Laufs-Uhlenbruck: I. m. 993. o.
43 Pap: I. m. 275. o.
44 Davis v Davis, 842 S. W. 2d 588, 597 (Tenn. 1992)
45 Kass v Kass, 91 N.Y.2d 554, 696 N.E.2d 174, 673 N.Y.S.2d 350 (1998)
46 Az esetet részletesen ismerteti Gaizler Gyula: A bioetika alpkérdései. Magyar Bioetikai Alapítvány, Budapest 1997, 98-100. o. Röviden szól róla Kurt Stellamor-Johannes Wolfgang Steiner: Handbuch des österreichischen Arztrechts (Band II). Manzsche Verlags- ung Universitätsbuchhandlung, Wien 1999, 48. o.
47 Széll Kálmán: Egészségügyi etika. POTE Egészségügyi Főiskola 1995, 179. o.
48 Lásd részletesen Erwin Bernat: Zivilrechtliche Fragen um die künstliche Humanreproduktion, In: Lebensbeginn durch Menschenhand (Hrsg. Erwin Bernat). Leykam Verlag, Graz 1985, 131-149. o., 162-167. o.; Selb: I. m. 55-66. o.; hazánkban többek között Hartai László: A művi megtermékenyítéssel összefüggő jogi szabályozásról, Magyar Jog 1986/10, 809-818. o.
49 1952. évi IV. tv. (Csjt.) 38. § (1); 40. § (3).
50 Gyöngyösi: I. m. 359. o. Megjegyzendő, hogy a művi megtermékenyítést alkalmazó intézmények szigorú és többszöri ellenőrzést végeznek az ilyen esetek megelőzésére.
51 Laufs-Uhlenbruck: I. m. 1005. o.
52 57/1991. (XI. 8.) AB határozat.
53 Megjegyzendő, hogy az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa egy jelentésében érintette a problémát, azonban az itt leírt következtetésekig -hogy ti. az Eütv. vonatkozó szakasza az Alkotmányba ütközik - nem jutott el. OBH 5019/2003. Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa és az Adatvédelmi Biztos közös jelentése.
54 Lexikon Medizin, Ethik, Recht, 549. o.; szó még róla Deutsch: Medizinrecht, 308. o. A donor adatai a német szabályozáshoz hasonlóan megismerhetők Svédországban, Svájcban és Ausztriában is. Ellenben Franciaországban, Angliában és Spanyolországban törvény biztosítja a donor anonimitását. Oberfrank Ferenc: A biomedicinális etika és az emberi jogok: európai helyzetkép. Acta Humana 1996/25, 14. o.
55 Magyarországon is több fogalmat használnak: pótanya, béranya, dajkaanya, vendéganya, kölcsön-anya, kihordó anya; hasonlóan Németországhoz: Mietmutter, Ersatzmutter, Leihmutter, Gastmutter, Ammenmutter, Tragemutter; az angolszász irodalomban ellenben a "surrogate mother" szókapcsolat fejezi ki az összes formát.
56 Gyöngyösi: I. m. 298-299. o.; Pap: I. m. 375. o.; Sibylle Frucht: Ersatzmutterschaft im US-amerikanischen und deutschen Recht unter Berücksichtigung rechtsvergleichender und kollisionsrechtlicher Aspkte. Regensburg 1996, 38. o.
57 Embryonenschutzgesetz 1991. 1. § (1), BGBl I 1990, 2746.
58 Selb: I. m. 99-100. o.
59 Lásd többek között: súlyos rendellenességgel született gyermek esetéről Malahoff v. Stiver ügy, Willibald Posch: Das Recht der künstlichen Humanreproduktion im Wandel. In: Lebensbeginn durch Menschenhand (Hrsg. Erwin Bernat). Leykam Verlag, Graz 1985, 231. o.; Anita Stuhmcke: For Love or Money: The Legal Regulation of Surrogate Motherhood, University of Western Sidney, http://www.murdoch.edu.au/alaw/issues/v2n3/stuch mcke.txt. A legnagyobb botrányt a bűnügyi történetbe illő jelenetektől sem mentes "Baby M" ügye kavarta. Ld. 109 NJ 396, 537 A.2d 1227 (NJ 1988). A Johnson v. Calvert ügyben a bíró szavai szerint: "A three parent, two natural mom claim is ripe for crazy making" Frucht: I. m. 91. o.
60 Clowes: I. m. 232. o.
Lábjegyzetek:
[1] Navratyil Zoltán, joghallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, JÁK, Budapest
Visszaugrás
