A média- és hírközlés-szabályozás elmúlt 5-10 évének egyik legtrendibb témája kétségtelenül a szabályozó intézmények szükséges, lehetséges összevonásának vagy különtartásának kérdése volt világszerte. Ez a kérdés jelenleg is folyamatosan napirenden van számos országban és nemzetközi fórumokon, bár a vita lendülete, hevessége némileg mérsékeltebbnek tűnik.
Mi a kérdés tétje? A média- és a távközlés, azon belül is a frekvencia-gazdálkodás és a postai terület szabályozása hagyományosan elkülönült szervezeti keretek között zajlott a legtöbb országban, néhány közismert kivétellel (pl. FCC). A technológia fejlődése, a szélessávú hálózatok és szolgáltatások elterjedése, a digitalizáció és az "okos" készülékek használatának robbanása ugyanakkor elkerülhetetlenné tette annak a dilemmának a megválaszolását, hogy miért szükséges elkülönült intézményeket fenntartani mindezek szabályozására, amikor akár egyetlen hálózat maga is képes bármilyen típusú információ továbbítására, szolgáltatás nyújtására.
Alapvetően négy típusú szervezeti megoldás terjedt el nemzetközileg:
- szektorspecifikus hatóság: a hagyományos távközlés területének felügyeletét ellátva;
- konvergens hatóság: mind a tartalom, mind az átvitel szabályozására; illetve
- hálózatos iparágak közös hatósága: a közszolgáltás jellegű, így pl. az energia, a vízügy, a közlekedés és a távközlés területét átfogó hatáskörrel, valamint
- nincs szektor-szabályozó: a versenyhatóság által ellátott specifikus szabályozói feladatellátással.
Az elmúlt időszak főbb tendenciájának a konvergens hatóságok megjelenése volt tekinthető. Néhány példát kiemelve:
- Ficora (Finnország): 2001,
- CRA (Bosznia-Hercegovina): 2001,
- APEK (Szlovénia): 2001,
- Ofcom (Egyesült Királyság): 2003,
- ACMA (Ausztrália): 2004,
- KCC (Korea): 2008,
- NMHH (Magyarország): 2010.
Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy e folyamatok ellenére mind az Európai Unióban, mind az OECD tagállamai között, az országok döntő többségében továbbra is elkülönült szervezeti keretek között zajlik az immáron feltartóztathatatlanul konvergensen működő területek szabályozása.
Az EU tagállamok, illetve a csatlakozni kívánók számára a legfőbb mintául az angol hatóság, az Ofcom szolgált mind a szervezeti összevonás lebonyolítása, mind a konvergens szervezet szakmai hatékonysága és tekintélye szempontjából:
- Az Ofcom öt előd-szervezet összeolvadásával jött létre, a kommunikációs szektor átviteli, illetve tartalom- és verseny-szabályozási hatásköreivel felruházva.
- Az új, összevont szervezeti modellt azzal indokolták, hogy így egy lényegesen erősebb, az inkumbens piaci szereplőkkel egy "súlycsoportú", az egyes szektorok működésnek összefüggéseit a szervezeten belül is jobban értő és átlátó, illetve a párhuzamosságok megszüntetése miatt hatékonyabban és olcsóbban működő intézmény állhat fel.
- Az Ofcom működésének 2003-as indulása és az azt közvetlenül követő, Stephen Carter irányítása alatti időszak valóban olyan szakmai színvonalat jelentett, a transzparencia és a felelős működés legfinomabb részleteire is tekintettel lévő etalont mutatott világszerte, amelyre más szabályozó hatóságok "áhitattal" tekintettek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
