Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 2018. január 1-jével történő hatálybalépése a jegyzői birtokvédelmi határozat végrehajtására irányuló eljárásokban is sok újat hozott, de a mai napig számos a megválaszolatlan, tisztázatlan kérdés.
Alapvetés, hogy az Ákr. valami új, kellően rugalmas jogalkalmazói szemléletet követel. Általa nincs a kezünkben egy ügyintézői kézikönyvként felüthető sorvezető, ahol "felhasználóbarát" módon minden ügyviteli, eljárásjogi kérdésre választ találnánk. Helyette az ágazati joganyagok labirintusába irányítva botorkálunk, és mindenki igyekszik magáévá tenni az új szemléletet.
Az Ákr. bevezetésekor a közigazgatási végrehajtásokra általánosságban kijelölt állami adóhatóság új szerepköre (elsődleges közigazgatási végrehajtó hatóság) azonnal felvetette a kérdést:
Ki hajtja végre a jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatát?
Ebben a kérdésben a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: birtokvédelmi rendelet) és az Ákr. végrehajtásra vonatkozó szabályainak viszonyát kellett vizsgálni. A birtokvédelmi rendelet szerint a birtokvédelem kérdésében hozott határozata végrehajtásáról a jegyző gondoskodik. Ha a bíróság a határozat megváltoztatása iránt indított birtokvédelmi perben a keresetet elutasítja, a határozat végrehajtásáról - a hasznok, károk és költségek kivételével - a jegyző gondoskodik. A végrehajtási eljárásban az Ákr. végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.[1]
Az Ákr. végrehajtás foganatosításával kapcsolatos rendelkezése szerint a végrehajtást - ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik - az állami adóhatóság foganatosítja.[2] Amennyiben megemésztjük, hogy az alacsonyabb rendű jogszabály eltérő szóhasználata (birtokvédelmi rendelet: "gondoskodik") elegendő ahhoz, hogy az Ákr. főszabályától eltérjünk, akkor a birtokvédelmi rendelet fenti eltérő szabályozása alapján a végrehajtás foganatosítója a jegyző. Szemantikai elemzésre nem vállalkozva, de "Álljunk meg egy szóra!"[3] afölött, hogy a gondoskodás szó jóval tágabb jelentéstartalommal bír a foganatosításnál. Egy tény: a gondoskodás kifejezés elég tágan értelmezhető ahhoz, hogy a foganatosítás is beleférjen, viszont ugyanígy sok minden más is - akár az, hogy a jegyző az állami adóhatóság mint foganatosító szerv felé történő elrendeléssel intézkedik afelől, hogy határozata végrehajtásra kerüljön. A "gondoskodás" vajon így is kellően egzakt ahhoz, hogy a főszabálytól eltérjünk?
A bizonytalanságunkra némi tapaszként szolgálhatna, hogy a birtokvédelmi rendelet "végrehajtásról való gondoskodás" kifejezését pontosítani igyekeznek a további hatásköri részletszabályok, amelyek szerint a végrehajtási eljárásban hozott döntés elleni jogorvoslat elbírálására a fővárosi és megyei kormányhivatal jogosult[4] (ez az adóhatóság általi foganatosításnál nem lenne igaz); az Ákr. 131. § (4) bekezdése szerint a jogorvoslatot a végrehajtást foganatosító szerv felügyeleti szerve bírálja el. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal állásfoglalását[5] elfogadva is be kell látnunk, hogy a végrehajtási eljárás során a jegyző az elrendelésről is (nem csak foganatosításról) döntést hoz, amely ellen az Ákr. kommentár[6] szerint önálló jogorvoslatnak van helye. Figyelembe véve a törvénymagyarázatot, a "végrehajtásról való gondoskodás" kifejezést a hatásköri részletszabályok, álláspontom szerint, nem tették kompatibilisebbé.
A birtokvédelmi határozattal előírt meghatározott cselekmény azonban nem egy Ákr. alapú kötelezettség végrehajtása, sem adó, vagy adók módjára behajtandó köztartozás. Ilyen foganatosítás meglehetősen testidegen lenne az adóhatóságtól. A jogalkotói szándék minden bizonnyal a jegyzői végrehajtás, ahogy az Ákr. hatálybalépése előtt is volt. A fentiek miatt kialakult (talán kezdeti) jogalkalmazói bizonytalanság mindenképp pontosításért kiált a birtokvédelmi rendelet szintjén.
A határozat végrehajthatóságát az Ákr. két feltételhez köti: egyrészt a döntés véglegességéhez (ami a birtokvédelmi alapeljárás polgári jogi jellegéből adódóan esetünkben sokkal inkább jogerő - a polgári perrendtartás[7] szóhasználatához igazodva), másrészt pedig a meghatározott cselekmény végrehajtottságának hiányához.[8] Érdekesség, hogy a jogerő beálltának kritériuma a birtokvédelem esetében rögtön kiüresedettnek tűnik, hiszen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) hatályos rendelkezése[9] értelmében a jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát a meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani. A Ptk. tehát a határozat végrehajthatóságának feltételeként nem annak jogerőre emelkedését, hanem meghozatalát írja elő. Sőt az önkéntes végrehajtásra (eltekintve a kiadmányozást követő három napon belül történő kézbesítettségtől) még a jogerő hatóság előtti ismerete előtt sor kell, hogy kerüljön. A gyakorlatban az elméleti problémát talán felülírja az a jogalkalmazói attitűd, amely szerint a nem jogerős (nem kézbesített) határozat önkéntes végrehajtását nehéz lenne elvárni a kötelezettől.
A jegyző a birtokvédelmi határozat végrehajtására irányuló eljárásban kilép az alapeljárásban betöltött statiszta szerepéből és az Ákr. teljes tárházát alkalmazva, hatósági erővel bír. Az Ákr. általános sza-
- 6/7 -
bályait a végrehajtási fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, azzal, hogy a végrehajtás általános mögöttes szabálya a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.).[10] A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a végrehajtásban a Vht. szabályainak ismerete mellett kell megvizsgálni, hogy van-e speciális Ákr.-szabály akár a végrehajtási fejezetben, akár az Ákr. egyéb rendelkezései között, ha van, akkor az alkalmazandó. Viszont csak akkor alkalmazandó, ha - mint esetünkben - nem az állami adóhatóság a foganatosító szerv.[11]
A határozat végrehajthatósági feltételeinek megállapításával tulajdonképpen a végrehajtás elrendelhetőségének kérdése tisztázódik. Amennyiben a határozat végrehajtható, a hatóság a végrehajtást hivatalból vagy a jogosult kérelmére rendeli el a döntés végrehajthatóságától, illetve a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem beérkezésétől számított öt napon belül. Az elrendelésről szóló döntést közli a végrehajtást foganatosító szervvel is.[12] A végrehajtás tehát elrendelhető hivatalból vagy kérelemre is, azonban a jegyzőnek nem feladata bejelentés vagy kérelem nélkül "utánamennie" a határozatában leírtak teljesülésének. Amennyiben kérelemből, vagy más módon felmerül annak lehetősége, hogy a meghatározott cselekmény nem került végrehajtásra, úgy a teljesítettséget hivatalból vizsgálja. Erre irányuló kérelem esetén ez gyakorlatilag egy kérelemre indult hivatalból lefolytatott eljárás.
Az öt napon belüli döntés az elrendelésről nehezen alkalmazható. A meghatározott cselekmény teljesítettségének kérdésére adható válasz közel sem minden esetben fekete vagy fehér. A végrehajtottság bizonyítékával sokszor a kötelezett rendelkezik, az gyakran nem is ellenőrizhető helyszíni szemle tartásával. Ebből az következik, hogy a cselekmény elvégzésére kötelezettet célszerű felszólítani annak igazolására, hogy mikor és milyen módon, milyen tartalommal tett eleget a határozatban előírt kötelezettségének. Ez az eljárási cselekmény az ötnapos határidőt mindenképp megnyújtja, de az ügyek többségében szinte megkerülhetetlen a tényállás megfelelő tisztázásához. Ily módon az Ákr. szabálya úgy alakul, hogy a jegyző nem a döntés végrehajthatóságától, hanem annak megállapításától számított öt napon belül tud dönteni az elrendelés tárgyában. Vállalva a megkövezést is, az az álláspontom, hogy helyes ez a kialakult joggyakorlat és csak ezzel feleltethető meg eljárásunk az Ákr. alapelveinek[13] (pl.: jogszerűség, hatékonyság, ügyféli jogok és érdekek, jóhiszeműség).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
