A bírói tevékenység egyik kardinális része a bizonyítékok értékelését követően a tényállás megállapítása. E bonyolult gondolati folyamatban nagy jelentőségű a bírói meggyőződés, melyet jogelméleti, jogszociológiai szempontok mellett indokolt vizsgálni logikai és pszichológiai oldalról is. A bírói meggyőződés alapjai időtállók a jogszabályok változásától függetlenül. A 2018. július 1-jétől hatályos büntetőeljárási törvény azonban olyan új - korábban a magyar perjogban nem élő és részben az angolszász jogi kultúrát jellemző jogintézményeket (a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadása, korlátozott fellebbezés és revízió büntetőjogi főkérdésekben) - vezetett be, melyek a bírói meggyőződést más megvilágításba helyezik.
A magyar büntetőjogban anyagi és eljárásjogi oldalon is jelentős változások történtek az utóbbi években. A magyar büntetőjog fejlődésében fontos mérföldkövet jelent a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) és a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Erdei Árpád nyomán IV. Be., továbbiakban: Be.) elfogadása.[1] A jogalkalmazásban ezáltal olyan speciális helyzet alakult ki, hogy egyes ügyekben a bíróságnak két anyagi és két eljárásjogi törvényt is vizsgálnia kell. Ez egyrészt a büntetőtörvény hatályával kapcsolatos anyagi jogi rendelkezésből[2], másrészt pedig a Be. 867. § átmeneti rendelkezéseiből ered. A jogszabályváltozások ellenére időtálló és nagyon fontos az ítélkezésben a bírói meggyőződés, a bíró "igazsághite", a mérlegelési tevékenység törvényes keretek közötti szabadsága, mely a demokratikus jogállam fontos fokmérője. A bíráskodás a történelem hajnalától olyan fontos államhatalmi funkció, melyet koronként változó erősséggel, de tisztelet övez.[3] Az ítélkezés kezdetben szakrális volta, a modern világban is jelenlévő külsőségei, a bírák részéről a talár, vagy egyes országokban a paróka viselése a jogászi hivatás felsőrendűségére, társadalmi fontosságára utal. A kortárs magyar jogtudományban az utóbbi években egyrészt Elek Balázs foglalkozott behatóan a kérdéskör vizsgálatával.[4] Elek mint gyakorló bíró és egyben a jogtudomány képviselője elsősorban a bírói ténymegállapítással és az ítélet megalapozottságával összefüggésben elemzi a bírói meggyőződés kérdéseit. A korábban szintén büntetőbíróként ítélkező ismert jogbölcsész, Bencze Mátyás a bizonyítékok bizonyító ereje és mérlegelése, az ártatlanság vélelmének érvényesülése oldaláról, elsősorban jogszociológiai megközelítésből vizsgálja a kérdéskört nagyszámú ügyre kiterjedő - ezért reprezentatív jellegű - empirikus kutatásában.[5] A gyakorlat és az elmélet szimbiózisa nagyon fontos, a jogtudomány és a bírói gyakorlat oldaláról is folyamatos vizsgálódást igényel a bírói meggyőződés és annak alakulása, különös tekintettel a 2018. július 1-jén hatályba lépett büntetőeljárási törvény koncepcionális változtatásaira. A bírói hatalom a törvényesség és az igazság érvényre jutásának egyik legfontosabb biztosítéka és az ítéletalkotó folyamat meghatározó része a bíró meggyőződése, személyisége maga, miként a latin mondta: "Iudex est lex loquens, a bíró a törvény szava."[6] Tanulmányomban a bizonyítékok értékelését és a tényállás megállapítását érdemben befolyásoló bírói meggyőződést szemlélem az e sorok írásakor még egy éve sem hatályos, tehát újnak nevezhető büntetőeljárási törvény alapvető változtatásait is figyelembe véve. A bírói meggyőződés alapjai természetesen függetlenek a törvények változásától, de úgy gondolom, hogy az új büntetőeljárási törvény megszületése részben új meg-
- 405/406 -
közelítést igényel, figyelemmel arra, hogy alapvető jogintézmények változtak érdemben, ami egyes korábbi tézisek átgondolását igényelheti.
A bírói meggyőződés elsődlegesen a bizonyítékok értékelésében és ezen keresztül a bíróság ténymegállapítási tevékenységében nyilvánul meg. A bizonyítékok mérlegelésének és ennek tükrében magának a bírói meggyőződésnek a mélyreható vizsgálatához - amint erre még az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: régi Be.) hatálya idején végzett kutatásom kapcsán utaltam - szükséges a jogelméleten, jogszociológián kívül a logika és a modern pszichológia kutatási eredményeinek legalább vázlatos bemutatása is.[7] A bírói meggyőződés, a "bírói lélek", a bizonyítékok értékelése rendjének megismeréséhez ugyanis indokolt az emberi gondolkodást, a pszichét, a gondolkodó ember személyiségét tanulmányozó tudományok megállapításainak feltárása. Mindezen tudományok együttesen világíthatják meg jól a büntető perjogi témát. A tanulmány a bírói meggyőződés alakulásának lehetőségeit az új büntetőeljárási törvény változásaira fókuszálva vizsgálja, de indokolt röviden összefoglalni az interdiszciplináris alapokat is.
A jogi logika egyik nézete, a szillogizmus elmélet a bírói működésben kizárólag a logikai tevékenységet, a szubszumpciót, a szillogizmusalkotást látja. Ezzel szemben a szabadjogi mozgalom szerint a bíró nem csak logikai funkciót végez, hanem a feladata alapvetően az, hogy az elbírálandó ügy számára, annak összes körülményeit szem előtt tartva, a társadalmi érdekre, a célszerűségre és az erkölcsi szempontokra figyelemmel a helyes döntést elérje.[8] Wróblewski megállapítja Jerome Frank nyomán, hogy a bírói döntéshozatal folyamatait elsősorban a jogelmélet elemzi, holott azt pszichológiai alapú kutatások korszerű technikáival kellene vizsgálni. A bírói tevékenység pszichológiai alapú vizsgálatai azonban még csak születőben vannak, ezért nem zárható ki, hogy a bíró valóban szillogisztikus érvelést használ, de olyan pszichés folyamat is elképzelhető, amit valójában megérzések irányítanak.[9] E gondolatok már átvezetnek arra a síkra, ahol a bírói meggyőződést a modern pszichológián keresztül is nézik annak megjegyzésével, hogy a jogi (szillogisztikus) és a szociológiai-pszichológiai modell egymással nem állnak szemben, csak a téma megközelítése más. A szillogisztikus modell az igazoláselméleti megközelítés része, a szociológiai-pszichológiai irányzat pedig a felfedezés-elméleti perspektívát jelenti, mely azt kívánja tisztázni, hogy a bírót milyen szociológiai, illetve pszichológiai hatások érik a döntéshozatal során.
E körben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mint minden emberi gondolati folyamatnak, így az ítélethozatalnak is meghatározó eleme a tudat, ami a lelki működés egyik szintje. Freud jéghegyhasonlatát idézve: a tudatos lelki működés csak a jéghegy víz feletti része, a jelentősebb nagyságú víz alatti területet a tudattalan tartomány alkotja. A gondolati folyamatokban meghatározó a gondolkodó személyiségszerkezete is, különösen az én (ego), mely a tudatos folyamatok színterét jelenti.[10] Abraham H. Maslow-nak, az amerikai humanisztikus pszichológia intézményesülése egyik megteremtőjének gondolatai nyomán megállapíthatjuk, hogy az embert általában olyan értékek mozgatják, amelyek meghaladják őt magát. Az, hogy sikerül-e valaki számára biztosítani az igazságot, nem csak ránk hat, hanem "ereink mentén ered tova," külső hatást is kifejt, azaz transzcendentálja egyénünk határait.[11] E megállapítás különösen hangsúlyos a bírói döntésre, ahol a bírói meggyőződés által kialakított ítélet komoly hatással bír a külvilágra. Fontos kérdés, hogy konkrétan milyen emberi tudati struktúrákban jelenik meg az "ítéletalkotó" gondolati folyamat. A bíró elsősorban konkrét dolgokon (bizonyítékokon, tényeken) gondolkodik, de emellett nagy jelentőségű, különösen a bizonyításban az érzékelő elme, valamint a ténybeli következtetéseknél az intuitív elme.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
