Dr. Dudás Ferenc: Ventilálni nem kell félnetek, jó lesz, én nem ellenzem! (Jegyző, 2025/5., 53-54. o.)

Mai témánk mindennapos és örökzöld, mivel szinte kivétel nélkül mindenkit érint és mindenkinek meg kell küzdenie vele.

Ez sem adható ki albérletbe, roppant személyes ügy és nem úszható meg. S azért nem könnyű műfaj, mivel az ember ki van szolgáltatva mások véleményének és annak a környezetnek, amelyben élnie kell az életét. Ebben az egészben az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy sokszor kódfejtőnek (néha pedig nyomkeresőnek) kell lenni ahhoz, hogy a helyes lépést megtegyük, vagy a legmegfelelőbb útra rátaláljunk. És tudjuk, hogy szinte mindent az elején lehet elrontani.

Kicsit hasonlít ez az állapot Merániai János esztergomi érsek korabeli híres levelére, amelyben a főpásztor a következőt írta: "Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consemtiunt ego non contardico!". Mindez nem véletlenül máig hatóan a dodonai kétértelműség iskolapéldájaként maradt fenn. S ha érzékeljük, ha nem, számtalanszor és rendszeresen szembejön velünk. Csak tudni kell értelmezni. Mivel ma már nem csak táncolni kell megpróbálni és tudni a zenére. Korparancs és létezési technikával felérő elvárás, hogy a szöveget is, vagy annak mögöttes tartalmát is meg kell érteni. Éppen ebből fakad az, hogy ma is emlegetjük a fenti mondatot, amely az alábbi rejtélyes üzenetet hordozta és fogalmazta meg:

"A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem."[1] S az igazi retorikai bravúrt hordozó szöveg az ősnyomtatvány-kutatók és nyelvészek szerint nyomban ellentétes értelmet nyer attól, ha csupán azokat a bizonyos vesszőket máshová tesszük. Ezt jól példázza az alábbi Wikipédiából ismert módozat:

"A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem."

S nyomban itt is van a másik remekbe szabott verzió, amely szerint: "A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem."

Hát erre varrjon valaki gombot, ha tud:

A fentieket azért nem tűnik ezúttal sem feleslegesnek megidézni, mivel magunk is számtalanszor vagyunk és kerülünk olyan helyzetbe, amikor

• fel kell ismernünk az árnyalatok (a hogyan tovább) fontosságát;

• a helyes megítélés elengedhetetlenségét, valamint

• a különböző élethelyzetekből fakadó következtetések megosztásának szükségességét.

Ha a fentiekhez nincs iránytűnk, vagy a téves helyzetmegítélés miatt elvesztettük a tájékozódás képességét, akkor igen könnyen bajba kerülhetünk.

Az ezt eredményező oxigénhiányos helyzet egyébként minden erőltetés nélkül párhuzamba állítható a föld alatti közösségi közlekedés egyik szinte legfontosabb elemével. Mert nem véletlen az, hogy a budapesti metróvonalak egyik legfontosabb részét képezik a légcserét, szellőzést biztosító berendezések. Ennek ellenére a létezésükről, működésükről és azok üzemeléséről mégis alig tudunk valamit. Pedig e berendezések elsődleges feladata a metró elhasznált levegőjének és a vonatok által termelt hőjének az eltávolítása. S leginkább pedig a metró friss levegővel történő ellátása. Talán nem véletlen, hogy az északi vonalszakaszon például összesen tizenegy főszellőző található. Nem beszélve az állomásokon lévő hat, valamint a vonalalagútban található öt berendezésről. Az sem hoz izgalomba senkit, hogy az állomások kijárataiban és az alagútban ún. JET ventilátorok (ezek a repülőgép hajtóművéhez hasonlatosak, innen az elnevezésük) működnek.

Jó, ha tudjuk, hogy e fontos masinák ilyen képet mutatnak:

S itt érkeztünk el ahhoz, hogy végre valóban a ventilálásról beszéljünk! Mivel nem tagadható, hogy e szó (és például még: a fókuszálás, a kompetencia vagy az önismeret, valamint az önreflexió) ma a legfelkapottabb varázsszó azoktól, akik az ún. szellemi segítő szakmából jönnek szembe velünk. Nagy kérdés, hogy azok, akik nem veszik igénybe az e körbe tartozó támogató szolgáltatást, mit tudnak tenni és hogyan viszonyuljanak mindezekhez? Hát, semmiképpen sem elzárkózva, vagy éppen kizáró távolságtartással. Annál is inkább, mivel - hozzáértők szerint - ma már közkeletű tény az, hogy amit:

• nem bír el a lélek, azt (a személyt beteggé téve) átteszi a testre;

- 53/54 -

• a ki nem beszélt és a szembenézést elkerülő lépések mindig megbosszulják magukat;

• a modern kor embere attól szenved igazán, hogy a saját életében - az itt és mostban - nincs jelen;

• sokan nem ismerik a belső csend és a ráhangolódás jelentőségét;

• a leggyakrabban alábecsüljük az önmagunkkal való együttérzés elengedhetetlenségét;

• az érzékenységünk soha nem gyengeség, hanem sokkal inkább erő.