Az Európai Unió Bírósága - a továbbiakban: Bíróság - az elmúlt évben két előzetes döntéshozatali eljárásban is értelmezte a Tanács 2201/2003/EK (2003. november 27.) rendeletének a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról - a továbbiakban: Rendelet - 20. cikkét. E határozat lehetőséget nyújtott számára, hogy továbbfejlessze a C-523/07. sz. A.-ügyben 2009. április 2-án hozott ítéletével az ideiglenes intézkedés tartalmával és elrendelésének lehetősségével kapcsolatban kifejtett álláspontját, és további szempontokat adhasson a nemzeti bíróknak az ilyen kérelmek egységes elbírálásához.
A Bíróság részletező iránymutatása azért is örvendetes, mert az ideiglenes intézkedések meghozatala a gyakorlatban az egyik legnagyobb körültekintést igénylő jogintézmény, a Rendelet 20. cikke pedig csak két mondatban ad erről szabályozást. Az (1) bekezdés értelmében sürgős esetben e Rendelet szabályai nem gátolják a tagállam bíróságait abban, hogy az e tagállam joga szerint alkalmazható ideiglenes intézkedéseket - a védelmi intézkedéseket is beleértve - hozzanak a területükön található személyek vagy vagyontárgyak tekintetében akkor is, ha a Rendelet szerint más tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal az ügy érdemében. A (2) bekezdés ezt annyival egészíti ki, hogy az (1) bekezdésben említett intézkedések hatályukat vesztik, ha az e Rendelet szerint az érdemi ügyet tekintve joghatósággal rendelkező tagállam bírósága megtette az általa megfelelőnek ítélt intézkedéseket.
1. Az alapeljárás tényállása
Az alapeljárásban megállapított tényállás szerint J. Detiček szlovén állampolgár és M. Sgueglia olasz állampolgár, a különválás iránti alapeljárás felei Rómában éltek együtt 25 évig. 1997. szeptember 6-án megszületett lányuk, Antonella. A J. Detiček és M. Sgueglia házastársak által indított különválás, illetve az Antonella lányuk feletti felügyeleti jog megállapítása iránti eljárás keretében a tivoli bíróság (Olaszország) 2007. július 25‑én úgy határozott, hogy az Antonella feletti kizárólagos felügyeleti jo-got az apa, M. Sgueglia számára biztosítja, és elrendelte a gyermeknek a piarista nővérek római gyermekotthonában történő ideiglenes elhelyezését.
Ugyanazon a napon az anya, J. Detiček Antonella lányával Olaszországból a szlovéniai Zgornje Poljčanéba távozott, ahol jelenleg is élnek. Az okrožno sodišče v Mariboru (maribori regionális bíróság) (Szlovénia) a szlovén Vrhovno sodišče (Legfelsőbb Bíróság) 2008. október 2-ai határozata által helyben hagyott 2007. november 22-ei határozatában a tivoli bíróság 2007. július 25-ei végzését a Szlovén Köztársaság területén végrehajthatóvá nyilvánította.
A szlovén Legfelsőbb Bíróság ezen határozata alapján az okrajno sodišče Slovenska Bistrica (Slovenska Bistrica-i kerületi bíróság) előtt a kiskorú gyermek M. Sguegliának való átadására, valamint az említett gyermekotthonban való elhelyezésére irányuló végrehajtási eljárás indult. Mindeközben a hivatkozott bíróság 2009. február 2-ai végzésével a szóban forgó végrehajtást az alapeljárás befejezéséig felfüggesztette. J. Detiček 2008. november 28-án a gyermeket az ő felügyelete alá helyező ideiglenes intézkedésekre (védelmi intézkedésre) irányuló kérelmet nyújtott be az maribori regionális bírósághoz. Az eljáró bíróság 2008. december 9-ei végzésével úgy határozott, hogy helyt ad J. Detiček kérelmének, így Antonellát az ő ideiglenes felügyelete alá helyezte. E bíróság a Rendelet 20. cikkének, valamint az 1980. évi hágai egyezmény 13. cikkének együttes alkalmazására alapozta, és a körülmények megváltozásával, valamint a gyermek érdekével indokolta határozatát. A bíróság e tekintetben úgy ítélte meg, hogy a gyermek beilleszkedett a szlovéniai szociális környezetébe. Olaszországba történő visszatérése és ott gyermekotthonban történő erőszakos elhelyezése nem tenne jót neki, mivel az helyrehozhatatlan fizikai és pszichikai traumát okozna neki. Egyébiránt Antonella kijelentette a Szlovéniában folyamatban lévő bírósági eljárás során, hogy az édesanyjánál kíván maradni.
M. Sgueglia ellentmondást nyújtott be a hivatkozott végzés ellen az eljáró bírósághoz, amelyet az az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott 2009. június 29-ei végzésében elutasított. M. Sgueglia e végzés ellen fellebbezést nyújtott be a Višje sodišče v Mariboruhoz (maribori fellebbviteli bíróság). E körülmények között a maribori fellebbviteli bíróság úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő két kérdést terjeszti a Bíróság elé:
"1) A Szlovén Köztársaság valamely bírósága a Rendelet 20. cikke értelmében joghatósággal rendelkezik-e védelmi intézkedések elfogadására akkor, amikor egy másik tagállamnak az említett rendelet értelmében az ügy érdemében joghatósággal rendelkező bírósága már hozott a Szlovén Köztársaságban végrehajthatónak nyilvánított védelmi intézkedést?
Az e kérdésre adott igenlő válasz esetén:
2) A szlovén bíróság - a nemzeti jog (a Rendelet 20. cikkében megengedett jogalkalmazás) alapján - a hivatkozott 20. cikk szerinti védelmi intézkedés meghozatala során módosíthatja-e, illetve hatályon kívül helyezheti-e egy másik tagállamnak a Rendelet értelmében az ügy érdemében joghatósággal rendelkező bírósága által hozott jogerős és végrehajthatónak nyilvánított védelmi intézkedést?"
2. A Bíróság válasza és annak indokai
Két, együtt vizsgálandó kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra várt választ, hogy a Rendelet 20. cikkét úgy kell‑e értelmezni: az lehetővé teszi, hogy valamely tagállam bírósága olyan szülői felelősségre vonatkozó ideiglenes intézkedést hozzon, amelynek célja az adott tagállam területén tartózkodó gyermek feletti felügyelet egyik szülő részére való biztosítása, miközben a hivatkozott rendelet értelmében a gyermek felügyeletére vonatkozó érdemi jogvitát tekintve joghatósággal rendelkező másik tagállami bíróság már olyan határozatot hozott, amelyben e gyermek felügyeletének jogát ideiglenesen a másik szülőnek biztosította, és ezt a határozatot az első tagállam területén már végrehajthatóvá nyilvánították.
A Bíróság az ítéletében utalt arra, hogy állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely közösségi jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét és szövegkörnyezetét, hanem a szabályozás egészének célkitűzéseit is figyelembe kell venni. A következetes ítélkezési gyakorlatából továbbá az is következik, hogy a tagállamoknak, amellett hogy saját nemzeti jogukat a közösségi joggal összhangban kell értelmezniük, arra is ügyelniük kell, hogy a másodlagos közösségi jog valamely szabályának ne olyan értelmezését vegyék alapul, amely ellentétes a közösségi jogrend révén védelemben részesített alapvető jogokkal vagy a közösségi jog más általános elveivel (C-101/01. sz. Lindqvist-ügyben 2003. november 6-án hozott ítélet 87. pontja és a C-305/05. sz., Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai ügyben 2007. június 26-án hozott ítélet 28. pontja).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
