Ez a rövid írás tisztelgés Sárközy Tamás előtt, aki az elmúlt évtizedek egyik legkiemelkedőbb magyar jogásza, a hazai civilisztikai gondolkodás meghatározó alakja volt. Tisztelgés egy olyan Ember előtt, aki nagyon sokaknak segített és nyújtott támogatást.
A jogi személyek joga, azon belül pedig a gazdasági társaságok joga már az 1980-as években felkeltette a hazai jogtudomány érdeklődését. Ennek egyik meghatározó jeleként született meg Sárközy Tamás monográfiája 1985-ben, "A jogi személy elméletének átalakulása" címmel.[1] A kötet a jogi személyek jogának dogmatikai alapkérdéseit tekinti át, és röviden a jogi személyek létrejöttére vonatkozó kérdésekre is utal, például a nyilvántartásba vételre vagy a cégnévre. Több mint négy évtized távlatából visszatekintve feltűnő azonban, hogy a jogi személyek jogával foglalkozó korabeli munkák gyakorlatilag egyetlen szót sem ejtettek a megszűnéssel kapcsolatos kérdésekről. Ennek oka valószínűleg az lehetett, hogy a jogi személyek megszűnését érintő kérdések az 1980-as években vagy fel sem merültek, vagy teljesen más kontextusban jelentkeztek, mint napjainkban.
Ma már vitathatatlan, hogy a jogi személyek joga nemcsak az alapítás-létrejövetel, valamint a fennállás stádiumait fogja át, hanem a megszűnés időszakát is. A jogi személyek megszűnésére sokszor nem a tagok döntése alapján, vagyis nem szabad akartból, hanem kényszer hatására kerül sor. Emögött pedig gyakran a fizetésképtelenség bekövetkezése áll, amely piacgazdasági viszonyok között valamennyi piaci szereplőt veszélyeztet. A vállalkozások gazdasági-pénzügyi összeomlása nem tekinthető tehát rendkívüli eseménynek, így az ezt szabályozó jogterület, a fizetésképtelenségi jog sem egy perifériára szorult, néhány érdeklődő vagy elhivatott jogász által művelt terület. Ezért is sajnálatos, hogy a fizetésképtelenségi jog a magyar jogi felsőoktatásban szinte meg sem jelenik.
A hazai jogászi szakma abban a kérdésben bizonyosan egyetért, hogy az a törvény, amely jelenleg Magyarországon a társas vállalkozások fizetésképtelensége esetén lefolytatandó eljárásokat szabályozza, megérett az újrakodifikálásra.
Az egyéni vállalkozások fizetésképtelenségének a szabályozása egy külön kérdés. A hatályos magyar jog alapján az egyéni vállalkozók mint természetes személyek válhatnak fizetésképtelenné. Emiatt az egyéni vállalkozók fizetésképtelensége esetén nem a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.), hanem a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény, az ún. magáncsődtörvény az irányadó.
A Cstv. ma már csaknem harmincéves, ami azonban ennél lényegesen nagyobb probléma, hogy ez a törvény már nincs abban az állapotban, hogy segítségével egy komolyabb csődhullámot sikeresen kezelni lehessen. A jogalkotónak ezért mielőbb lépnie kellene, és ki kellene dolgozni egy új fizetésképtelenségi törvényt, illetve annak végrehajtási rendeleit.
Az alábbi áttekintés egy olyan gondolatkísérlet, amely egy új fizetésképtelenségi törvényhez kapcsolódó, meghatározó jelentőségű terület, a polgári jogi felelősség körében felmerülő kérdéseket vet fel, és próbál azokra választ adni. A felvetett kérdésekre adott válaszok természetesen eltérőek is lehetnek, maguk a kérdésfelvetések azonban egy későbbi kodifikáció során talán segítséget nyújthatnak a kodifikációt végző szakemberek számára.
A fizetésképtelenségi eljárások célja kettős. Egyrészt az adós vállalkozás megmentésére irányuló törekvés, a reorganizáció, másrészt pedig - ha az előző cél nem érhető el - az adós kivezetése a piacról. Ennek megfelelően a fizetésképtelenségi eljárásoknak két típusa alakult ki: a reorganizációs típusú eljárások és a likvidációs eljárások.
A reorganizációs eljárások célja az adós fizetésképtelenségének a helyreállítása, amelynek az egyik eszköze egy törvényileg szabályozott fizetési haladék, moratórium biztosítása az adós részére. A hatályos magyar jogban a csődeljárás tekinthető olyan reorganizációs típusú eljárásnak, amely nem az adós vállalkozás jogutód nélküli megszüntetésére, hanem annak megmentésére irányul.[2]
A fizetésképtelenségi eljárások másik csoportjába azok az eljárások tartoznak, amelyek célja a fizetésképtelen vállalkozás jogutód nélküli megszüntetése. Nem mindegyik jogutód nélküli megszüntetési eljárás minősül egyúttal fizetésképtelenségi eljárásnak is. A kényszertörlési eljárás és a végelszámolási eljárás is jogutód nélküli megszüntetési eljárások, nem tekinthetők azonban fizetésképtelenségi eljárásoknak. A kényszertörlési eljárás keretében az eljáró cégbíróság nem vizsgálja a cég fizetésképtelenségét, így az eljárás megindítására sem ez ad okot. A végelszámolási eljárás megindítására pedig csak akkor kerülhet sor, ha a cégnek elegendő vagyona van a hitelezői követelések kielégítésére. A végelszámolás alá került cég tehát nem lehet fizetésképtelen. A magyar jogban jelenleg ilyen likvidációs eljárás a felszámolási eljárás.
- 31/32 -
A terminológia okozhat némi problémát, mivel az 1945 előtti magyar jogban a csődeljárás fogalma mindkét típusú fizetésképtelenségi eljárást lefedte. A felszámolás fogalma eredetileg a mai értelemben vett végelszámolást jelentette. Mai értelmét, vagyis a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszüntetését csak a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet keretében nyerte el. Emiatt azonban a hétköznapi nyelvben, de sokszor a közgazdasági és a jogi szakirodalomban is csőd alatt a fizetésképtelen vállalkozás megszüntetésére, likvidálására irányuló eljárást értenek. Erre figyelemmel ebben a tanulmányban a csődjog fogalma alatt nemcsak a csődeljárást, hanem a felszámolási eljárást is értem.
A jogi szabályozás egyik alapvető kérdése, hogy a jogalkotó a kétféle eljárás között milyen viszonyt alakít ki. Meghatározó jelentőségű kérdés tehát, hogy milyen feltételek esetén és ki által indítható meg a reorganizációs, illetve a likvidációs eljárás. Fontos kérdés az is, hogy van-e lehetőség az egyik eljárásról áttérni a másikra.
Annak érdekében, hogy fizetésképtelenségi jog újraszabályozása során felmerülő főbb kérdésekre választ tudjunk adni, ennek a jogterületnek a közgazdasági hátterét is indokolt áttekinteni.
A fizetésképtelenségi eljárásokat, röviden a csődjogot, a közgazdaságtan a csoportos hitelezővédelem fő formájának tekinti. Közgazdaságtani szempontból a csődjognak alapvetően két kérdésre kell választ adnia: érdemes-e az adós vállalkozás vagyonát, a csődvagyont egyben tartani és annak későbbi hozamaiból kielégíteni a hitelezőket, illetve, hogy kik és milyen sorrendben juthatnak hozzá a követeléseikhez. A megfelelő csődjogi szabályozás kialakítása szempontból ezen túlmenően a következő kérdések is meghatározó jelentőséggel bírnak közgazdasági szempontból:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
