2. Az ismertetett szabályok többségének gyakorlati alkalmazása nem okoz gondot. A polgári határozatok jogerőre emelkedésének kérdésében értelmezési problémák a tárgyaláson kívül meghozott határozatok esetében, és ezzel összefüggésben a nemperes eljárásokban másodfokon hozott határozatok jogerőre emelkedésének kérdése körében merülnek fel. Ennek oka az, hogy a Pp. szabályozása és a rendelkezések megfogalmazása valójában csak a tárgyaláson hozott határozatokat modellezi, csak a tárgyaláson hozott határozatokkal számol abban a körben, amikor a jogerő kérdéséről rendelkezik.
A tárgyaláson kívül hozott határozatokra vonatkozóan a szabályozás nem egyértelmű, de a Pp.-nek ezen ismertetett, és kétségtelenül fennálló hiányossága ellenére a Pp. szabályozásának elveiből, a szabályozás rendszere alapján mégis megállapítható a nem fellebbezhető, tárgyaláson kívül hozott határozatok esetében is a határozatok jogerőre emelkedésének időpontja.
A Pp. 219. § (1) bekezdésének d) pontja kimondja, hogy kézbesítés útján kell közölni a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel. Abban az esetben, ha az így közölt végzéssel szemben fellebbezésnek van helye, a Pp. szabályai világos eligazítást tartalmaznak a fellebbezés elintézésére, illetve a fellebbezés hiányában történő jogerősítésre. Ugyanakkor, ha a tárgyaláson kívül hozott határozattal szemben fellebbezésnek nincs helye, - bár azt a Pp. 219. § (1) bekezdésének d) pontja alapján a féllel ilyenkor is közölni kell - a fellebbezési határidővel kapcsolatos szabályozás a határozat jogerősítése szempontjából nem nyújt semmiféle segítséget. A Pp. 228. § (1) bekezdése csak arról rendelkezik, hogy a fellebbezéssel nem támadható határozat a kihirdetésével emelkedik jogerőre, ugyanakkor nincs rendelkezés arra nézve, hogy azok a határozatok, amelyek ugyancsak nem támadhatók fellebbezéssel, de tárgyalás hiányában a kihirdetésükre sem kerül sor, mikor emelkednek jogerőre. Miután ezeket a határozatokat is kézbesíteni kell, felmerült olyan jogi álláspont, amely a jogerőre emelkedés időpontját a kézbesítés időpontjához próbálja kötni, holott álláspontom szerint a kifejtettek világosan bizonyítják, hogy a határozat jogerőre emelkedésének és a határozat felekkel történő közlésének időpontja között nincs valódi összefüggés.
A Pp. szabályozásából egyértelműen levezethető, hogy a határozat kihirdetésének időpontja főszabályként (és a kivétel erősíti a szabályt) egybeesik a határozat meghozatalának időpontjával. Ez alól egyetlen kivétel van, a Pp. 218. § (1) bekezdésének rendelkezésében. A kihirdetés elhalasztása esetében ugyanis a kihirdetés időpontjára nemcsak a határozat rendelkező részét, hanem a teljes határozatot írásba kell foglalni. Ilyen esetben tehát a határozat tényleges meghozatalának időpontja elválik a kihirdetés időpontjától. Ennek az elsőfokú eljárásban nincs igazán jogi jelentősége, miután a határozat kihirdetésének elhalasztására csak tárgyaláson és csak ítélet esetében kerülhet sor, az ítélet ellen pedig fellebbezésnek van helye. A másodfokú eljárásban hozott és kihirdetésre elhalasztott ítélet esetében azonban - figyelemmel a fellebbezési lehetőség hiányára - ténylegesen megállapítható, hogy a határozat meghozatalának napja elválik a kihirdetés napjától. Ebben az esetben az jelent segítséget, hogy az így meghozott ítéletet is ki kell hirdetni a tárgyaláson, és így alkalmazható az a szabály, hogy az ítélet a Pp. 228. § (1) bekezdése értelmében a kihirdetésével válik jogerőssé, hiszen ez a rendelkezés a Pp. 239. §-a alapján a másodfokú eljárásban is irányadó. E sajátos eset kivételével általánosságban megállapítható, hogy a kihirdetés időpontja egybeesik a határozat meghozatalának időpontjával. Ennek figyelembevételével a tárgyaláson kívül hozott végzések, illetve a nemperes eljárásban hozott nem fellebbezhető határozatok esetében is egyértelműen megállapítható a határozatok jogerőre emelkedésének időpontja. A kifejtettek alapján a jogerőre emelkedés időpontjaként a határozat meghozatalának napját kell megállapítani.
Természetesen a nem fellebbezhető határozatok esetében is jelentősége van annak, hogy arról a felek mikor szereznek tudomást, különösen így van ez az olyan határozatok esetében, amelyeket a bíróság tárgyalás tartása nélkül hozott meg, vagy az eljárás jellege miatt tárgyalás nem is tartható. A Pp. 228. § (1) bekezdésének második fordulata kimondja, hogy azok a határidők, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történt közlésétől (219. §) kezdődnek. E szabály is világosan mutatja, hogy a jogerő időpontja elválik a határozat féllel történő közlésének időpontjától. A fellebbezéssel nem támadható határozatok esetében a féllel történő közlésnek általában a határozat végrehajtása szempontjából van jelentősége, így a Pp. 217. § (5) bekezdése szerint a teljesítési határidő indul a közléssel.
A tárgyaláson kívül hozott nem fellebbezhető határozatok, illetve a nemperes eljárásban hozott nem fellebbezhető határozatok esetében tehát egyértelmű Pp. szabály hiányában csak analógia alkalmazásával állapítható meg, hogy a jogerőre emelkedés napja a határozat meghozatalának napjával esik egybe. Ez az analógia azonban a Pp. rendelkezéseivel, a jogerőre emelkedés céljával való összevetés alapján kellően megalapozottnak tekinthető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
