Valamely önkormányzat azon belső szabálya, amely általános jelleggel és különbségtétel nélkül megtiltja ezen önkormányzat személyi állományának tagjai számára, hogy a munkahelyen láthatóan viseljenek bármilyen, többek között filozófiai vagy vallási meggyőződésre utaló jelképet, igazolható az említett önkormányzat azon szándékával, hogy a saját körülményeire tekintettel egy teljesen semleges közigazgatási környezetet hozzon létre, amennyiben e szabály e körülményekre tekintettel megfelelő, szükséges és arányos, valamint figyelembe veszi a különböző szóban forgó jogokat és érdekeket.
Ügyszám: C-148/22. sz. Commune d'Ans ügyben 2023. november 28-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2023:924
Címszavak: vallási jelképek viselésének tilalma; hátrányos megkülönböztetés; kizárólagos semlegességi politika; a közszféra világnézeti semlegessége
Az Európai Bíróság nagytanácsa egy belga munkaügyi bíróság kezdeményezésére 2023. november 28-án hozta meg legfrissebb ítéletét a filozófiai vagy vallási jelképek viselésének munkáltató általi tilalmának és a meggyőződésen vagy világnézeten alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának összeegyeztethetőségéről. Az ügy újdonsága a korábbi joggyakorlathoz képest abban rejlett, hogy ezúttal közigazgatási szerv volt a tilalmat belső szabályzatában elrendelő munkáltató és az érintett munkavállaló olyan tevékenységet végzett, amelynek során semmilyen kapcsolatba nem került ügyfelekkel.
Az alapügy felperese back-office jellegű, ügyfélforgalommal nem érintkező munkakörben dolgozott egy önkormányzatnál, amikor öt év alkalmazotti jogviszonyt követően kérelmezte, hogy munkahelyén fejkendőt viselhessen. Kérelmét az önkormányzat elutasította és megtiltotta számára, hogy szakmai tevékenységének gyakorlása során a vallási meggyőződését felfedő jelképeket viseljen mindaddig, amíg az ilyen jelképeknek az önkormányzaton belüli viselésére vonatkozó általános szabályozást az önkormányzat el nem fogadja.
Erre a módosításra az elutasító határozat meghozatala után egy hónappal később került sor, amikor is az önkormányzat úgy módosította munkaügyi szabályzatát, hogy a munkahelyen "kizárólagos semlegességet" írt elő, vagyis megtiltotta az önkormányzat valamennyi munkavállalója számára, hogy a munkavégzés során bármely olyan látható jelképet viseljenek, amely felfedheti többek között vallási vagy filozófiai meggyőződésüket, függetlenül attól, hogy kapcsolatba kerülnek-e a nyilvánossággal, vagy sem.
Az alapügy felperese eljárást indított a tekintetében meghozott, a fejkendő viselését elutasító önkormányzati határozatokkal, valamint az önkormányzat munkaügyi szabályzatával szemben a véleménynyilvánítás szabadságának megsértésére, valamint a világnézeten alapuló hátrányos megkülönböztetésre hivatkozással.
Az eljáró belga munkaügyi bíróság kizárólag az önkormányzati szabályzattal kapcsolatban tett fel kérdéseket az Európai Bíróságnak és mindenekelőtt azzal kapcsolatban fogalmazta meg kételyeit, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód
- 108/109 -
általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: 200/78/EK irányelv) rendelkezéseivel összeegyeztethető-e az önkormányzati szabályzatnak a "kizárólagos semlegesség" kötelezettségét előíró rendelkezése, amely a közigazgatási szerv valamennyi munkavállalójára, még azokra is vonatkozik, akik nem kerülnek kapcsolatba az ügyfelekkel. Az utaló bíróság azt is felvetette, hogy a tilalom egyébként feltehetően a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést is megvalósít, mivel vélhetően elsősorban nőket érintett.[1]
A kérdés tehát alapvetően arra irányult, hogy köteles-e a munkáltató az ilyen jellegű tilalom esetében árnyaltabb szabályozást hozni és figyelembe venni azt, hogy a munkavállalók mennyiben érintkeznek ügyfelekkel, akikkel szemben a munkahelynek világnézetileg semlegesnek kell megjelenítenie magát, vagy nem találkoznak munkatársaikon kívül másokkal és ezért indokolt lehet a világnézetüket tükröző jelképek viselésével szembeni nagyobb tolerancia.
Ítéletében a Bíróság mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy a 2000/78/EK irányelv, valamint az Alapjogi Charta 21. cikke alkalmazásában a "meggyőződés" és "vallás" kifejezéseket úgy kell érteni, mint a hátrányos megkülönböztetés egy és ugyanazon alapjának két oldalát, egyrészről annak belső aspektusát, a meggyőződés meglétét, másrészről pedig annak kifejeződését.[2]
Ezt követően felidézte a vallási jelképek viselése tekintetében már kialakult joggyakorlatát. Ennek értelmében a munkáltató által elfogadott olyan belső szabály, amely a valamely meggyőződésre - többek között vallási vagy világnézeti meggyőződésre - utaló jelképek közül csak a látható és nagy kiterjedésű jelképek munkahelyen történő viselését tiltja meg, valláson vagy meggyőződésen alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősülhet olyan esetekben, amikor az ilyen jelképek viselésére vonatkozó szempont elválaszthatatlanul kapcsolódik egy adott valláshoz vagy meggyőződéshez.[3]
Ezzel szemben a bármely jelképre általánosan vonatkozó tilalom fő szabály szerint nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába, mivel különbségtétel nélkül vonatkozik az ilyen meggyőződések valamennyi kifejezésére, és a vállalkozás valamennyi munkavállalóját azonos módon kezeli, velük szemben általános módon és különbségtétel nélkül előírva a többek között az öltözködést érintő, az ilyen jelképek viselését tiltó semlegességet.[4]
Az alapügyben érintett, kizárólagos semlegességet előíró szabályzat pontosan ilyennek tekinthető, hiszen általános jelleggel vonatkozik minden munkavállalóra, anélkül, hogy eltérő bánásmódot valósítana meg, hacsak az utaló bíróság a tényleges szabályzat alapos vizsgálata alapján nem jutna ellenkező következtetésre, megállapítva, hogy a szabály valójában különleges hátrányt okozna valamely meghatározott vallással vagy meggyőződéssel rendelkező személyeknek.[5]
Amennyiben ez lenne a helyzet, a tagállami bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy lehet-e a szabály valamely jogszerű cél által objektíve igazolható, és az e cél elérésére irányuló eszközök megfelelőek és szükségesek-e.
A Bíróság megállapította, hogy az előzetes döntéshozatali kérelemből az volt kiolvasható, hogy az önkormányzat ilyen jogszerű célként a közszolgáltatás semlegessége elvének kifejezését határozta meg, amelynek jogalapját a belga alkotmány 10. és 11. cikke, a pártatlanság elve és az állam semlegességének elve képezi. A Bíróság egyúttal elismerte, hogy az államnak, illetve az alacsonyabb szintű állami szerveknek széles mozgástérrel kell rendelkezniük arra, hogy előmozdítsák a közszolgáltatás semlegességét és a kizárólagos semlegesség politikája, ami egy teljesen semleges környezetet kíván kialakítani, jogszerű eszköze lehet e cél elérésének.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
