Az eddigiekben a szerződés létrejöttének szabályaival foglalkoztunk. Ezek kidolgozása a régi Ptk. 536-540. §-ától nagy mértékben eltérve, alaposabban, de nem minden szempontból egyértelműen történt. Az ezt követő szabályok szintén sok új rendelkezést tartalmaznak.
a) Az új Ptk. 6:445. §-ának (1) bekezdése a kockázatviselés kezdetét határozza meg. Ennek időpontját elsősorban a szerződésben kell meghatározni, hiánya esetén pedig a kockázatviselés a szerződés létrejöttének időpontjában kezdődik. (Eltérően a régi Ptk. 539. §-ától: az a kezdődést az elsőként esedékes biztosítási díj teljesítésének időpontjához kötötte.)
E § (2) és (4) bekezdése új jogintézményt vezetett be: az előzetes fedezetvállalást. Ez abból áll, hogy a felek a szerződés létrejötte előtt (ezúttal is írásban) megállapodhatnak arról, hogy a biztosító meghatározott kockázatot vállal. Ez a fedezetvállalás a szerződés megkötéséig vagy az ügyfél ajánlatának visszautasításáig, de legfeljebb kilencven napig érvényes.
Az ilyen fedezetvállalás lehetőséget ad arra, hogy a bonyolult, alapos és hosszadalmas vizsgálatot igénylő tárgyalás időtartama alatt a biztosított kockázattal járó tevékenységét meg tudja kezdeni (például újfajta gépek üzembe helyezése, raktár megnyitása stb.).
A (4) bekezdés a szerződés megkötésének, illetve meghiúsulásának a díjra vonatkozó következményeit szabályozza. Arra számítva, hogy a feleknek a szerződés megkötésére irányuló szándéka meghiúsul, az előzetes fedezetről szóló megállapodásukban meg kell határozniuk, hogy a fedezetvállalás időszaka alatt milyen módszer szerint állapítják meg annak díját. A módszert nyilván úgy kell kidolgozni, hogy a díjat a fedezetvállalás tényleges időtartamának megfelelően lehessen kiszámítani. Ha a szerződéskötés megtörténik, az abban meghatározott díj az előzetes fedezetvállalás időszakára is irányadó. Tehát az előzetesen kifizetett díjat bele kell számítani a biztosító kockázatviselésének kezdetétől esedékes díj összegébe.
b) Az új Ptk. 6:446. §-a értelemszerűen egybe kapcsolódik a 6:452. §-sal. (A 6:452. § több vonatkozásban azonos a régi Ptk. 540. §-ával, míg a 6:446. § a régi Ptk. 541. §-a helyébe lép. E szabályok sorrendje a régi Ptk.-ban helyes, az új Ptk.-ban zavaró.)
Először az új Ptk. 6:452. §-ával kell foglalkoznunk. Ez a szabály a biztosítóval szerződést kötő fél (a biztosított vagy az ő javára szerződő személy) közlési és változásbejelentési kötelezettségéről szól.
A közlési kötelezettség a szerződéskötéskor áll fenn - ezzel már foglalkoztunk.
A 6:452. § (2) bekezdése szerint a szerződő fél (és a biztosított) a lényeges körülmények megváltozását köteles írásban bejelenteni. A (3) bekezdés szerint a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése esetén a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve, ha a szerződő fél bizonyítja, hogy a be nem jelentett körülmény nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkezésében. A (4) bekezdés szerint akkor, ha a szerződés több vagyontárgyra vagy személyre vonatkozik, és a változás ezek közül csak egyesekkel függ össze, a változás bejelentése elmulasztásának következménye a többi tárgyra vagy személyre nem terjedhet ki.
A be nem jelentett változás esetén tehát a biztosító az esemény bekövetkezésekor nem köteles a szerződésben vállalt kötelezettségét teljesíteni.
A 6:446. § a biztosítási kockázat jelentős növekedésének következményeire vonatkozik. Ennek (1) bekezdése a biztosítónak a szerződéskötés után a szerződést érintő lényeges körülményekről szerzett tudomásáról rendelkezik. Ha jól megfontoljuk, e tudomásszerzésnek két esetéről lehet szó. Egyfelől: a szerződést érintő lényeges körülmények már fennálltak a szerződés megkötésekor. Másfelől: a szerződést érintő lényeges körülmények megváltozása a szerződés megkötése után következett be.
A biztosító általában a szerződő fél (vagy a biztosított) bejelentéséből szerez tudomást a lényeges körülmények megváltozásáról, de megtörténhet más módon is. Például észreveszi, hogy a szerződés megkötésekor nem ismert fel olyan körülményt, amely súlyosbítja a kockázatot.
Ebben az esetben a 6:446. § (1)-(2) bekezdése szerint a biztosító a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül javaslatot tehet a szerződés módosítására, vagy a szerződést harminc napra felmondhatja.
Amennyiben a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el, vagy a kézhezvételtől számított tizenöt napon belül nem válaszol, a szerződés a módosító javaslat közlésétől számított harmincadik napon megszűnik, feltéve, ha biztosító erre a módosító javaslat megtételekor a szerződő fél figyelmét felhívta.
A törvénynek ez a rendelkezése a fogyasztóval szemben nem alkalmazható. Ugyanis a 6:455. § b) pontja szerint "a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el .... a biztosítási kockázat jelentős növekedésére" vonatkozó rendelkezéstől. Ehhez képest a szerződés módosítható ugyan, de csak úgy, hogy ez megfeleljen a biztosított érdekeinek. Kérdés azonban, hogy a biztosító elállhat-e a szerződéstől anélkül,
- 1/2 -
hogy megkísérelné a fogyasztóval kötött szerződés méltányos módosítását.
Míg a fogyasztó előnyben részesül, a vállalkozónak minősülő biztosított helyzete - a régihez képest súlyosan megváltozott. Főleg akkor, ha a szerződő fél vagy a biztosított eleget tett változásbejelentési kötelezettségének. Vele szemben méltánytalan lehetőség, hogy a biztosító szabadon választhat a szerződés módosítására irányuló ajánlattétel és annak megszüntetése között. Ezenfelül a felmondás hosszadalmas jogvitára vezethet. Míg az ajánlattétel esetén a felek egymás előtt feltárhatják a tényekre vonatkozó ismeretüket is megvitathatják álláspontjukat, a felmondás esetén mindezt perben tudják kifejteni.
Végül a 6:446. § (3) bekezdése azonos a 6:452. § (4) bekezdésével.
Más a helyzet, ha a szerződő fél (és a biztosított) nem teljesítette változásbejelentési kötelezettségét. Mint már kifejtettük, mind a tájékoztatási, mind a bejelentési kötelezettség elmulasztásának következménye, hogy a biztosított kötelezettsége nem áll be. Mind a két vonatkozásban a bírósági gyakorlat kialakult, és továbbra is követhető (pl.: az okozati összefüggéssel a BH 2008.332. sz., a BDT 2003.863. és BDT 2006.1417. sz. alatt közzétett határozat foglalkozott stb...).
Felmerül azonban az a kérdés, hogy milyen következménye lehet annak, hogy a biztosító a biztosított változásbejelentési kötelezettségének elmulasztásáról nem a biztosítási esemény bekövetkezésekor szerez tudomást, hanem olyan időpontban, amikor nem jöhet szóba a biztosító kötelezettségének "beállása". Véleményem szerint lényegében ekkor is a biztosító tudomásszerzéséről van szó, ezért a 6:446. § (1) és (2) bekezdése alkalmazandó. Ezenfelül azt is figyelembe kell venni, hogy a szerződő fél (a biztosított) szerződésszegést követett el, ezért az új Ptk. 6:140. §-án alapuló felmondás is szóba jöhet.
Ez a megoldás megfelelne a fogyasztó érdekeinek is, hiszen javára szól a szerződés olyan módosítása, amely létrehozza az összhangot a kockázat fedezete és a díj összege között. Ha a felek ebben nem tudnak megegyezni, a biztosított érdekének megfelel a szerződés megszüntetése is, hiszen az eredeti díjazás alapján a biztosítási esemény bekövetkezésekor nem juthatna hozzá biztosító szolgáltatáshoz (tehát eredménytelenül fizetné a díjat).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
