Hajós-Guttman Alfréd, Komjádi Béla, Puskás Ferenc, Kronberger Lili, Egerszegi Krisztina - sikeres olimpikonjaink valamennyien, nevük minden magyar számára ismerősen cseng. Felsorolt sportolóink sorsa nem csupán nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményeik miatt fonódik össze, hanem azért is, mert ezen emberfeletti eredményeket valamennyien 1989 előtt, a szocialista rendszer uralma alatt érték el.
A felsorolás által kiemelt, illetve a sportteljesítményük folytán odakívánkozó, a felsorolásból csupán a terjedelmi korlátok miatt kihagyott sportolók eredményei bizonyítják, hogy a kemény munka, kitartás, odaszántság és emberi nagyság, még egy elnyomó politikai rendszer által kreált sportstruktúra ellenszelében is megtermi gyümölcsét. Méltán büszkélkedhetünk sportolóinkkal, akik egytől egyig többre voltak hivatva, mint a rendszer, melyet örököltek. A rendszer, melyben az emberi élet és teljesítmény nem képviselt kiemelt értéket és az emberi jogok legjobb esetben is csupán üres szavakként csengtek. Valamennyi kiváló atlétánk többre volt hivatott. Arra, hogy egy olyan rendszer részese lehessen, amely kellőképpen értékeli, támogatja és reklámozza teljesítményüket, megbecsüli a nemzet hírnevének öregbítése céljából hozott áldozataikat, illetve a
- 22/23 -
nemzeti identitás nagyköveteiként méltatja őket. Ehelyett, bizonyos értelemben ellenállóknak születtek; forradalmároknak, akik teljesítményükkel a mai napig hirdetik, hogy még a legzordabb körülmények sem szeghetik szárnyát az emberi erőnek. Végső soron pedig erőfeszítéseik és eredményeik hozzájárultak ahhoz, hogy a jelenlegi sportrendszer igazságosabb szisztémára épülhessen és sportolói teljesítmények napjainkban nagyobb megbecsülésnek örvendhessenek.
Említett sportolóink idejében, a sport szervezeti rendszerét leginkább a kiegyensúlyozatlanság és a rögzített hatáskörök hiánya jellemezte. A jogi szabályozás nagymértékben hiányos és átláthatatlan volt. Ezen, korlátozó tényezőkön túl említést érdemel a sportlétesítmények, infrastruktúra, sporteszközök, technikai és edzési módszerek elmaradott volta, melyek semmilyen mértékben nem feleltek meg a nemzetközi sztenderdeknek. A mai napig elismerés és tisztelet illeti hát kiváló sportolóinkat, akik mindezen körülmények ellenére is maradandót alkottak.
A rendszerváltás óta, immáron több mint negyed évszázad eltelt, ez idő alatt többek között a sport szervezeti rendszere és jogi szabályozása is jelentős változáson ment keresztül. A terület ez idő alatt a jogalkotás figyelmének centrumába került. Hatalmas előrelépésként könyvelhetjük el 1996-os első Sporttörvényünket (Sport tv.), illetve ennek 2000 és 2004-es módosítását. Továbbá 2007-ben először fogadott el az Országgyűlés a sportrendszer fejlesztését célzó Nemzeti Sport Stratégiát, amely dokumentum meghatározta a következő 2007-től 2012-ig tartó periódusra a sportfejlesztés céljait és irányát. Az említett két dokumentumban kifejeződésre jut az állam azon törekvése, amely országunk tekintetében a "sportnemzet" vízióját veti fel, illetve a sportot mint ügyet a figyelem középpontjába emeli. Leszögezhetjük tehát, hogy az elmúlt évek történései határozottan pozitív fejlődési folyamatot mutatnak a sport területén. Habár ezen törekvések rendkívül sikeres jövő lehetőségét teremtik meg, megvalósításuk napjainkban csupán részben realizálódott, a magyar sport rendszere átalakulófélben van.
A rendszerváltás óta eltelt időt útkeresésként értelmezhetjük, mely során, bizonyos területeken sikerült a régi rendszer lebontásával kielégítő megoldásokat találni, egyes területeken azonban még mindig nem értünk el a nemzetközi normákat. A fejlesztés további fenntartása érdekében nélkülözhetetlen szükséglet, hogy őszinte és nyílt társadalmi párbeszéd tudjon kialakulni a sportrendszert érő pozitív és negatív hatásokról. A továbbiakban a sportrendszerünkben kialakult pozitív és negatív elemeket szeretném górcső alá venni, ezt követően, pedig néhány olyan javaslatot vetnék fel, melyek véleményem szerint nélkülözhetetlenek a további modernizációhoz. Mindenekelőtt szükséges leszögeznünk, hogy a magyar sport rendszerének fejlesztését célzó minden erőfeszítés legfőbb célja szükségszerűen országunk olimpiai nemzetek közti kiemelkedő helyezésének fenntartása, illetve eddig nem olimpiai élvonalba tartozó sportágaink fejlesztése.
A sport szervezetrendszere és a vonatkozó jogi szabályozás lényeges átalakuláson ment keresztül az elmúlt bő negyed évszázad során. Azt azonban mégsem állíthatjuk, hogy a korrekciók következtében a rendszer elérte volna végső formáját. Több szakaszban megvalósuló modifikációt követően is csupán kísérleti stádium jellemzi. A jelenlegi sportszervezeti rendszer az európai modell elvét követi, azaz a különböző szervezetek és szövetségek piramisszerűen, egymással hierarchikus viszonyban állnak. Kiemelt jelentőséggel és jogosítványokkal rendelkezik a Magyar Olimpiai Bizottság a sporttevékenységek szabályozásával kapcsolatban. A rendszer jellemző tulajdonsága a magas fokú centralizáltság, így kihívást jelent a megfelelő egyensúly megtalálása a központi szabályozás, beavatkozás és támogatás, illetve a sportszervezetek számára szükséges önállóság és függetlenség biztosítása között.
A sport mint önálló szabályozási terület külön törvényben történő megfogalmazása bizonyítja a kiemelt jelentőséget biztosító törvényhozói szándékot, melyet a Sporttörvény Preambuluma is megerősít. A Sporttörvény több sporttal kapcsolatos, ugyanakkor egymástól teljesen különálló területet szabályoz kódexszerűen. Többek között az amatőr és hivatásos sportolók jogállását és az azt rendező szerződéseket, sporttal kapcsolatos kereskedelmi szerződéseket, a sport szervezeti és irányítási rendszerét, a sportszervezetek típusait, a Sport Állandó Választottbírósággal kapcsolatos szabályokat, a sport állami pénzügyi támogatásának rendszerét, illetve sportrendezvények biztonságával kapcsolatos előírásokat. Természetesen lehetetlen lenne valamennyi sporttal kapcsolatban felmerülő kérdést egyetlen törvényben szabályozni, így a Sporttörvény háttérjogszabályaként a Polgári Törvénykönyv rendelkezései szolgálnak.
Az elmúlt évek során a kormány sikeresen megtriplázta a sport központi költségvetésének bevételeit, azáltal, hogy a legnépszerűbb ún. látványcsapatsportok számára új finanszírozási koncepciót hozott létre. 2011 óta a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosítása lehetővé teszi, hogy a társaságok számított társasági adójuk legfeljebb 80 százalékáig fejlesztésiadó-kedvezményt érvényesíthessenek, azon támogatási összegek után, melyet labdarúgó-, kosárlabda-, kézilabda-, röplabda-, vízilabda-, illetve jégkorong-sportszervezetek számára ajánlottak fel. A társasági adóról szóló törvény szervezetek és fel-
- 23/24 -
adatok széles skáláját kínálja fel, melyek részére juttatott támogatások után fejlesztésiadó-kedvezmény vehető igénybe. A törvény módosítása alapján a számított társasági adóból, annak 70, illetve bizonyos körülmények között 80 százalékáig érvényesíthető fejlesztési adókedvezmény.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
