A szövetkezet, a szövetkezés lényegének, mibenlétének megragadására a szakirodalom, a jogszabályok, a különböző jellegű és szintű nemzetközi szervek, szervezetek (szövetségek, együttműködések) egyaránt kísérletet tettek - néha több, néha kevesebb sikerrel. E definíciókat természetesen nemcsak a megalkotójuk nézőpontja, hanem az adott korszak szelleme is nagyban determinálta, hiszen a folyamatosan változó világban a szövetkezet is folyamatosan formálódik, s elméleti-gyakorlati lényegét tekintve időről időre más és más ismérvei kapnak hangsúlyosabb szerepet, miközben alapvető - egymással párhuzamos: gazdasági és társadalmi - rendeltetése ugyanaz marad.
A szövetkezetfogalmak, illetve az azokra tett javaslatok sokaságára figyelemmel ismertetésük jelen tanulmány keretei között nem mutatkozik célszerűnek, azonban nyilvánvalóan szükséges, hogy egy-egy "előzményre" hivatkozási alapként tekintsünk vizsgálódásaink során, amelyek célja nem más, mint az, hogy megállapítsuk: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:325. § (1) bekezdése által rögzített definícióban szereplő vagyoni hozzájárulás, valamint személyes közreműködés fogalmi szinten történő megjelenítése mennyiben szükséges, illetve helytálló. A szövetkezet fogalmát a jelzett jogszabályhely a következőképpen adja meg: "A szövetkezet a tagok vagyoni hozzájárulásából álló tőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, a tagok gazdasági és társadalmi szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenységet végző jogi személy, amelynél a tag kötelezettsége a szövetkezettel szemben vagyoni hozzájárulásának szolgáltatására és az alapszabályban meghatározott személyes közreműködésre terjed ki. A szövetkezet kötelezettségeiért a tag nem köteles helytállni."
Alapvetően abból a megállapításból indulunk ki, hogy a szövetkezet Ptk.-beli definíciója, pontosabban a definiálás módja - a vagyoni hozzájárulás és a személyes közreműködés miatt - kevésbé észszerű. A továbbiakban arra teszünk kísérletet, hogy a Ptk. szövetkezetfogalmát a fentiek alapján górcső alá vegyük. Tisztában vagyunk azzal, hogy a téma áttekintése óhatatlanul elénk tárja a szövetkezet egyéb sajátosságait is (pl. egy tag - egy szavazat elve), és elismerjük, hogy a definíció további elemeit is vizsgálat alá lehetne vonni, mégis törekszünk a kérdéskör (indokolt mértékben történő) konkretizálására, leszűkítésére.
Véleményünk szerint ugyan valamennyi definíció csaknem minden esetben leegyszerűsítő, és aligha képes kellő mértékben hitelesen visszaadni a definiálandó dolog - jelen esetben egy jogintézmény - sokféleségét, azonban nem is erre hivatott: inkább a lényeg megragadására kell törekednie, amelyet talán a legtipikusabb jellemvonások, "hívószavak" kiemelésével valósíthat meg.
S csakugyan, ha a Ptk.-ban végighaladunk akár csak a többi jogi személy fogalommeghatározásán, mindegyiknél megtaláljuk az adott jogi személyre jellemző hívószót (-szavakat), sőt - és ez a leglényegesebb - megkülönböztető jegyeket, vagyis azokat, amelyek elhatárolják a többi jogi személytől. Konkretizálva az előbbieket: az egyesületnél a közös tagi cél és a nyilvántartott
- 11/12 -
tagság az alapítványnál ezzel szemben az alapítói cél és a vagyonrendelés; a közkereseti társaságnál a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért való korlátlan és egyetemleges helytállás; a betéti társaságnál a beltag és a kültag a kft.-nél a törzsbetét és a törzstőke; az rt.-nél az alaptőke, a részvény, a részvényes; az egyesülésnél a szakmai érdekképviselet, az összehangoló tevékenység és a kooperáció.
A szövetkezetnél elsősorban a nyitott tagság, a változó tőke és a gazdasági-társadalmi szükségletkielégítés együttese lehet az előbbiek megfelelője. Ezek mellett azonban jelen van a vagyoni hozzájárulás és a személyes közreműködés is. Érdemesnek mutatkozik tehát megvizsgálnunk, hogy e kettő mennyire hűen adja vissza a szövetkezet lényegét, illetve bír-e olyan meghatározó jelentőséggel, hogy nélkülözhetetlen elemként szerepeljen a szövetkezet fogalmában, továbbá volt-e előzménye a korábbi szabályozásban.
Fontos tudnunk, hogy a Ptk. Indokolása és a Vékás Lajos és Gárdos Péter által szerkesztett, az Új Jogtárban is elérhető Ptk. Kommentár (a továbbiakban: Kommentár) szerint a jogalkotó szándéka az volt, hogy a formánként-típusonként rendkívüli változatosságot felmutató szövetkezet jogintézményét olyan fogalmi elemekkel jellemezze, amelyek valamennyi szövetkezetre egyformán meghatározónak bizonyulnak. Ennek ismeretében - elsőként a vagyoni hozzájárulásról - a következőket érdemes megjegyeznünk.
A vagyoni hozzájárulást - szintén a Kommentár - a szövetkezetek "egyöntetű jellemzőjeként" adja meg, tehát azért került be a fogalomba, mert minden szövetkezetre igaz, hogy a tagok vagyoni hozzájárulásával jön létre. Ez azonban más (több) jogiszemély-típus(ok) sajátja is egyben, sőt a definíciójukban is megjelenik. Más kérdés, hogy egyes jogiszemély-formáknál (kft., rt.) speciális megnevezést kap, és nyilvánvalóan amennyiben a tagi kötelezettségek rögzítésével (is) születik a definíció, megkerülhetetlen a vagyoni hozzájárulás említése. Újabb kérdés, hogy ez a módszer (a tagi kötelezettségekkel történő definiálás) egyébként mennyire célszerű.
Természetesen szükség esetén akár a tipikus, de nem kizárólagos, csak az adott formára jellemző jegyek megjelenítése, vagyis a több(i) jogi személyre jellemző közös tulajdonságok kiemelése is megtörténhet a definícióalkotáskor, nem csak a mindenáron való megkülönböztetés szándéka érvényesülhet. A vagyoni hozzájárulás definícióba történő beemelése tehát egyfajta (a kívánatosnál talán nagyobb mértékben univerzális) alapvetésként jelenik meg, és valamelyest hasonlóképpen funkcionál, mint a genus proximumként jelen lévő jogi személy (vagy a kft. és az rt. fogalmánál a gazdasági társaság) kategóriája, vagyis: általánosabb jellemzést ad, "igazat mond" ugyan, de nem a specifikusságra törekszik. Kétszeri említése - a szövetkezet megalakulása, illetve a tagi kötelezettség kapcsán - azonban meglátásunk szerint biztosan nem lenne indokolt.
A személyes közreműködésnél azonban tovább vizsgálódnánk a tekintetben, hogy mennyire meghatározó, sőt definícióalkotó eleme a szövetkezet fogalmának. Valószínűleg nem annyira "erős" jellemző, mint például a gazdasági és a társadalmi szükségletkielégítés párhuzamossága, de - a szövetkezet önszerveződő, önsegítő jellege miatt - még így is sokkal szövetkezetspecifikusabb, mint a vagyoni hozzájárulás teljesítése - akkor is, ha eleve elhessegethetnénk a kérdést azzal, hogy a személyes közreműködés szintén jelen van más jogi személyeknél is. Funkciója, jelentősége, szabályozása részben más.
Alapelgondolásunk továbbra is az, hogy a személyes közreműködés definícióban való megjelenése - visszautalva Bak Klárára, de alapvetően is logikus módon - azért tekinthető valamelyest aggályosnak, mert nem minden tag köteles személyes közreműködést vállalni, azaz - elvileg csak korlátozott számban ugyan, de - lehetnek a szövetkezetnek olyan tagjai, akik nem vállalják e kötelezettséget, amelynek módját, illetve tartalmát egyébként a szövetkezet alapszabályában, majd pedig - a tagra vonatkoztatva - a tagfelvételi kérelemben kell meghatározni A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Sztv.) után tehát a Ptk. fenntartja a személyes közreműködés fakultatív jellegét: egészen pontosan akként rendelkezik, hogy a személyes közreműködést nem vállaló tagok száma nem haladhatja meg a taglétszám negyedét
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
