A büntetésből való rabszolgává válás egyik, gyakran és széles körben hivatkozott esetköre az a Claudius császár idejére datálható senatusi határozat, amely a más rabszolgájával viszonyt folytató szabad nőt szabadsága elvesztésével sújtja, amennyiben a rabszolga urának tiltakozása ellenére sem hagy fel tevékenységével.[1] A szabályozás teljességgel érthető, ha azonban egy kicsit mélyebbre ásunk a kérdés kapcsán, hamar rádöbbenünk, hogy a részletek szintjén már nem ennyire egyértelmű a kép. Az első véleménykülönbség a SC datálása körül tapasztalható: egyesek Kr.u. 52-re, míg mások Kr.u. 54-re teszik a SC keletkezésének idejét.[2] Az eltérő vélemények között aligha
- 51/52 -
van lehetőség végérvényesen igazságot tenni, és kérdésként merülhet fel egyáltalán ennek szükségessége is. Ami bizonyosan látszik, hogy a Kr.u. I. század derekára tehető a SC keletkezése, méghozzá Claudius császár uralkodásának idejére - ez utóbbit főleg a Suetonius által írottak fényében szükséges rögzíteni.
A SC Claudianummal összefüggően az első, talán érdekes, de semmiképp sem mélyenszántó jelentőségű kérdés annak rendszertani besorolásával függ össze. Nevezetesen az a kérdés vetődhet fel, hogy a büntetésből való rabszolgává válásnak vajon civiljogi avagy praetori jogi esetével állunk-e szemben? A kérdéssel foglalkozó munkák közül egyesek (Földi-Hamza) praetori jog szerintiként értékelik, amíg más szerzők (Buckland Albanese, Hoetnik, Rainer, Herrmann-Otto, Wieling) viszont egyöntetűen a ius civiléhez tartozónak mondják. Érdekes lehet ebben a tekintetben Max Kaser megközelítése, amely a fentiek alapján adódó nézetkülönbség feloldásaként is szolgálhat, mégpedig azért, mert Kaser besorolása kronologikus; ő a principátus korabeli esetek között említi ezt a senatus consultumot.
A tartalmi megközelítés vonatkozásában a szabad nő és az idegen rabszolga közötti viszony megközelítésének vizsgálata lehet érdekes. A kurrens magyar nyelvű szakmunkákat áttekintve találhatjuk meg azt a megközelítést, amely szerint rabszolgává vált
"a SC Claudianum (Kr.u. 54) alapján az a szabad nő, aki más tulajdonjogát sértve idegen rabszolgával folytatott nemi viszont, s azt a rabszolga urának tiltakozása ellenére sem hagyta abba".[3]
Másutt, a büntetésből való rabszolgává válás egy önálló eseteként említve ezt a senatusi határozatot, ezt olvashatjuk:
"[a]z a szabad nő, aki idegen rabszolgával élt »élettársi« viszonyban, és ezt a rabszolga urának tiltakozása ellenére sem adta fel, büntetésből annak rabszolgájává vált, és vagyona is a rabszolga tulajdonosára szállt. Ezt a szabályt Jusztiniánusz szüntette meg."[4]
- 52/53 -
Megint másutt szintén a büntetésből való rabszolgává válás önálló esetei között említve ez áll:
"[a] SC Claudianum (Kr.u. 54) szerint az a szabad nő, aki más rabszolgájával adja össze magát, és az életközösséget a rabszolga gazdájának háromszori felszólítása ellenére sem szünteti meg, az utóbbi rabszolgájává lesz, és erre háramlik vagyona is."[5]
Az idegen nyelvű szakmunkák köréből érdemes lehet kiemelni William P. Scott[6] nem tudományos igényű, sokszor igen hibás, vagy legalábbis kétes szövegezésű fordítását, amelyben egyes helyeken "intercourse" (Gai. 1, 91), illetve "sexual intercourse" (Gai. 1, 84) szerepel, másutt (Paul. 2, 21a, 1; Ulp. 11, 11) a "forms a union" kifejezéssel utal a nő és a rabszolga kapcsolatára. Poste fordításában[7] egyöntetűen az "intercourse" kifejezés szerepel (Gai. 1, 84 és 91). Buckland ugyanakkor az előbbiekhez képest jóval általánosabb jelentésű "live with a slave" fordulatot használja.[8] Berger ezt kicsit konkretizálva "living in a conjugal union with a slave" formában jellemzi a kérdéses viszonyt.[9] A német nyelvű szakirodalomban megemlítendő Kaser tudósítása, amely szerint "[n]ach dem SC Claudianum wird die Bürgerin versklavt, die mit einem Sklaven wider Willen seines Herrn trotz dessen (dreimaliger?) Warnung geschlechtlich verkehrt."[10] Ugyanő másutt az ilyen viszonyból fogant gyermek jogi helyzetét tárgyalva a "Geschlechtsverkehr"[11] kifejezést használja. A Kaser-Knütel-féle tankönyv a forrásokban előforduló contubernium szót a Lebensgemeinschaft kifejezés segítségével értelmezi.[12] Elisabeth Herrmann-Otto a "verkehren" igével utal a viszony tartalmára.[13] Az olasz nyelvű irodalomban mind Talamanca, mind Guarino konkretizálja ennek a rabszolgává válási esetnek a hátterét. Talamanca nézete szerint ez a senatus consultum "[...] faceva diventare la donna schiava del proprietario del servus con cui la donna stessa aveva una relazione sessuale [...]".[14] Guarino egy fokkal árnyaltabban fogalmaz, amikor azt mondja: "[u]no dei casi di riduzione in schiavitù del civis Romanus è quello della cittadina romana che avesse avuto un figlio da uno schiavo contro l'esplicito
- 53/54 -
divieto di padrone costui [...]".[15] Mindehhez képest a francia irodalomban Gaudemet tartózkodóbb megközelítést vázol: " [...] la disposition du sénatus consulte Claudien (52 après J. C.) en vertu duquel la femme libre qui vit avec l'esclave d'un tiers, malgré la défense de ce tiers, devient l'esclave de ce dernier".[16]
Ebből a rövid, és távolról sem teljes áttekintésből kirajzolódik egy olyan kép, ami jól mutatja, hogy a klasszikus szabály modern kori hivatkozásai körében használt kifejezések, bizonyos mértékű értelmezést is magukban foglalnak. Ennek nyomán a vonatkozó források bemutatását követően érdemes lehet áttekinteni, hogy ezek a primér források miként is utalnak a SC szabályai által érintett viszonyra.
A primér források két csoportra oszthatók. Egyfelől ismeretesek az auctor-források, ezek között Tacitus és Suetonius beszámolói, másfelől pedig a jogi források, amelyek ebben a tárgykörben főként Gaius institúcióiból és Paulus Sententiáiból származnak. Emellett Ulpianusnál, valamint a Codex Theodosianusban, továbbá a Codex Iustinianusban és az Institúciókban[17] találunk még vonatkozó szövegeket; utóbbiak főként a posztklasszikus változások nyomon követésében segítenek.[18]
A történetíró, életrajzíró és szónok Tacitus Annales című munkájában rövid áttekintést ad a SC Claudianum kérdéséről.
Tac. Ann. 12, 53
Inter quae refert ad patres de poena feminarum quae servis coniungerentur; statuiturque ut ignaro domino ad id prolapsae in servitute, sin consensisset, pro libertis haberentur.
A Tacitus által ezen a helyen adott tudósítás a jogi források némelyikétől lényegileg eltérő információkat tartalmaz. A szöveg szerint a császár azt a javaslatot terjesztette az atyák elé, hogy büntetéssel sújtsák azokat a nőket, akik rabszolgákkal lépnek kapcsolatra. Ennek nyomán pedig a senatorok akként határoztak, hogy az a nő, aki a rabszolga urának tudta nélkül folytatja ezt a viszonyt, váljon rabszolgává. Ha viszont a rabszolga ura beleegyezett a viszonyba, akkor pro libertis számítson, azaz tekintsék úgy, mintha liberta, azaz felszabadított lenne. A tudósítás érdekessége ezen a ponton az, hogy a jogi források alapján a rabszolga urának beleegyezése nem fogja érinteni a nő státusát. Ugyanakkor Gaius institúciói alapján tudni lehet, hogy az emberek szabadok vagy rab-
- 54/55 -
szolgák lehetnek; előbbiek körében pedig szabadon születettek, avagy felszabadítottak. Ebből arra következtethetünk, hogy ugyan jogi szempontból az ingenua és libertina egyaránt homines liberi, mégis ismerünk olyan szabályozást, amely a libertina és az ingenua között különbséget tesz (vö. pl. lex Pappia Poppaea).
Suetoniusnál a SC Claudianumról szóló tudósítás Vespasianus császárral kapcsolatban került említésre:
Suet. Vesp. 11
"Libido atque luxuria coercente nullo invaluerant; auctor senatui fuit decernendi, ut quae se alieno servo iunxisset, ancilla haberetur [...]."
Suetonius ebben a szövegben a SC meghozatalának indokával foglalkozik. Arról ír ugyanis, hogy a szabados kicsapongás meglehetősen elterjedtté vált Rómában, amelynek következtében Vespasianus megszavaztatta, hogy bármely nő, aki más rabszolgájával létesít kapcsolatot, maga is rabszolgává váljon. A szöveggel kapcsolatos első megjegyzés az kell, hogy legyen, hogy egyedül Suetonius tulajdonítja a SC Claudianumot Vespasianus császárnak (Kr.u. 69 - Kr.u. 79), ugyanakkor a többi irodalmi és jogi forrás egyaránt Claudius császár (Kr.u. 41 - Kr.u. 54) uralkodásához köti. Emellett - mint azt már jeleztük - azért is említést érdemel ez a szöveg, mivel konkrét utalást találhatunk benne a szabályozás vélhető indokára. Abból, hogy Suetonius libidót és luxuriát említ, arra lehet következtetni, hogy úgy értékeli, hogy a senatus consultum célja tágabban a római erkölcs hanyatlásának megállítása, konkrétabban a nemi erkölcs védelme lehetett. A másodlagos irodalomban ugyanakkor hangsúllyal jelenik meg az a nézet, amely szerint ennek a szabályozásnak a körében az elsődleges cél a rabszolga urának érdekvédelme volt, ezen keresztül pedig az állam érdekeinek védelme.[19] Ez utóbbi nézet bizonyosan alappal állítható, főként, ha más forráshelyekkel is egybevetjük.[20]
A források terminológiáját, a szabad nő és a rabszolga közötti viszony jellegét illetően kiemelendő, hogy Tacitus a coniungerentur igével, Suetonius pedig a se iunxisset fordulattal írja le a kapcsolatot. Ebből az következik, hogy csak az irodalmi források nagyban-egészben megengedik a szekundér irodalom által használt, korábban bemutatott megközelítéseket. Ebből eredően eme két forrás alapján nehéz konkrétabb következtetést levonni a szabad nő és a rabszolga közötti viszont jellegére nézve.
Az alábbiakban tárgyalásra kerülő Paulus-szöveg a denuntiatóra, illetve a rabszolga és a nő jogi helyzetére figyelemmel számos variációt tartalmaz.
Paul. 2, 21a, 1-5
[1] Si mulier ingenua civisque Romana vel Latina alieno se servo coniunxerit, si quidem invito et denuntiante domino in eodem contubernio perseveraverit,
- 55/56 -
efficitur ancilla. [2] Si servo pupilli ingenua mulier se coniungat, denuntiatione tutoris efficitur ancilla. [3] Mulier et si [deferre non possit], tamen ei quae se servo iunxerit denuntiando adquirit ancillam. [4] Procurator et filius familias et servus iussu patris aut domini denuntiando faciunt ancillam. [5] Si peculiari servo filii familias libera se mulier coniunxerit, nulla disquisitione paternae voluntatis iure sollemni decurso adquiret ancillam.
A SC Claudianum mint a ius civile körébe tartozó szabályozás, csak római és latin nőkre vonatkozott. A szöveg először az alapvető szabályt tartalmazza, majd a 2-5. §§ a nő, illetve a rabszolga jogi helyzetét tárgyalja. Amennyiben a rabszolga ura pupillus, úgy gyám általi figyelmeztetés szükséges, azonban ha gyámság alatt álló nő rabszolgájával áll fenn a viszony, akkor a gyámolt nő is felszólíthat a viszony abbahagyására, valamint az azt a felszólítás ellenére is folytató nő a gyámolt nő rabszolgája lesz. A pater familias felhatalmazása alapján a filius familias, vagy akár rabszolga is felszólíthatja a nőt a viszony abbahagyására.[21] Ha a viszonnyal érintett rabszolga a pater familias által önálló kezelésre adottpeculium része, akkor afilius az apa akaratára tekintet nélkül felszólíthatja a nőt a viszonnyal való felhagyásra, annak ellenére, hogy a peculium tárgyai ex iure Quiritium a pater familiast illetik. A Paulus-szövegben a 3. § hiányos: "Mulier et si [...], tamen ei quae se servo iunxerit denuntiando adquirit ancillam" formában áll rendelkezésre a szöveg. A lakúna helyére javasolt kiegészítés: tutorem habeat, vagy sub tutela sit.[22]
Paul. 2, 21a, 6-10
[6] Liberta sciente patrono alieni servi secuta contubernium eius qui denuntiavit efficitur ancilla. [7] Liberta si ignorante patrono servo se alieno coniunxerit, ancilla patroni efficitur ea condicione, ne aliquando ab eo ad civitatem Romanam perducatur. [8] Filii familias servo, quem ex castrensi peculio habet, si se ingenua mulier coniunxerit, eius denuntiatione efficitur ancilla. [9] Filia familias si invito vel ignorante patre servo alieno se iunxerit, etiam post denuntiationem statum suum retinet, quia facto filiorum peior condicio parentum fieri non potest. [10] Filia familias si iubente patre invito domino servi alieni contubernium secuta sit, ancilla efficitur, quia parentes deteriorem filiorum condicionem facere possunt.
Ha egy libertina folytat viszonyt más rabszolgájával, akkor ő a tiltakozás nyomán csak abban az esetben válik rabszolgává, ha a tiltott viszonyról a patronus is tudomással bírt. Ennek hiányában azonban nem válhat a libertina más rabszolgájává, mivel ekként a patronus a rabszolgává válás folyományaként elveszítené a ius patronatust a libertina felett. Ha tehát a felszabadító tudta nélkül került sor a viszonyra, akkor sokkal
- 56/57 -
inkább ismét az ő rabszolganője lesz a libertina.[23] Ha pedig ismételten felszabadítaná, akkor a nő csak latinjogot nyerhetne.[24]
Ha a katonáskodó filius peculiumát (peculium castrense) képező rabszolgával folytat viszonyt egy nő, akkor a katona rabszolgája lesz. A filia familias az apja beleegyezése nélkül, vagy akarata ellenére nem lehet a SC Claudianum értelmében rabszolganő, mert ennek eredményeként az apának a filia feletti hatalma esne korlátozás alá; ha azonban beleegyezett a viszonyba, úgy a filia rabszolga lesz.
Paul. 2, 21a, 11-14
[11] Liberta servi patroni contubernium secuta etiam post denuntiationem in eo statu manebit, quia domum patroni videtur deserere noluisse. [12] Errore quae se putavit ancillam atque ideo alieni servi contubernium secuta est, si postea liberam se sciens in contubernio eodem perseveraverit, efficitur ancilla. [13] Si patrona servo liberti sui se coniunxerit, etiam denuntiatione conventam ancillamfieri nonplacuit.[14] Mulier ingenua, quae se sciens servo municipum iunxerit, etiam citra denuntiationem ancilla efficitur: non item si nesciat. Nescisse autem videtur, quae comperta condicione contubernio se abstinuit, aut libertum putavit.
Ha egy libertina a saját patronusának rabszolgájával folytat viszonyt, akkor még a patronus általi tiltakozás nyomán sem válik rabszolgává, minthogy nem veszélyezteti a patronusnak a rabszolgához fűződő viszonyát, hiszen a libertina is a patronus háztartásában marad. Ha egy magát rabszolgának vélő szabad nő ebben a hiszemben folytat viszonyt más rabszolgájával, akkor ezzel a viszonnyal fel kell, hogy hagyjon, mihelyt rájön, hogy ő maga szabad. A saját libertinus rabszolgájával folytatott viszony nem szükségszerűen kell, hogy a szabadság elvesztéséhez vezessen: a libertinus patronájának reverentiával tartozik, ekként a patrona megintése értelmetlen lenne.[25] A municipum tulajdonában álló rabszolgával folytatott viszony nyomán a szabad nő tiltakozás hiányában is rabszolga lesz.
Paul. 2, 21a, 15-18
[15] Libera mulier contubernium eius secuta, qui plures dominos habuit, eius fit ancilla, qui prior denuntiavit, nisi forte ab omnibus factum sit. [16] Si mater servo filii se iunxerit, non tollit senatus consultum claudianum erubescendam matris etiam in re turpi reverentiam exemplo eius, quae se servo liberti sui coniunxerit. [17] Tribus denuntiationibus conventa etsi ex senatus consulto facta videatur ancilla, domino tamen adiudicata citra auctoritatem interpositi per praesidem decreti non videtur: ipse enim debet
- 57/58 -
auferre qui dare potest libertatem.[18] Filia familias mortuo patre si in servi contubernio perseveraverit, pro tenore senatus consulti Claudiani conventa efficitur ancilla.
A közös tulajdonban álló rabszolga esetében az első társtulajdonos általi tiltakozás váltja ki a nő rabszolgává válását, és minden esetben a tiltakozó társtulajdonos rabszolgája lesz. Ha mindannyian tiltakoznak, akkor a nő is közös tulajdonba kerül.
Ha egy nő a saját fiának rabszolgájával folytat viszonyt, akkor a nő nem veszíti el a szabadságát, annak köszönhetően, hogy a fiú az anyja irányába reverentiával tartozik.
Posztklasszikus változásként szerepel a paulusi tudósítás végén a háromszori tiltakozás előírása, valamint az a tény, hogy a szabadság elvesztése nem eo ipso következik be.
A senatus consultum szövege csak másodközlésben maradt fenn: a jogi források körében egyfelől a már bemutatott Paulus-szöveg, másfelől pedig Gaius és Iustinianus institúciói, valamint Ulpianus Epitome-ja foglalkozik többé-kevésbé részletesen ezzel a határozattal.[26] Ez utóbbi szövegek jelentősége abban áll, hogy ezek áttekintése révén még inkább részletes képet kaphatunk a SC Claudianum tartalmáról, különös tekintettel azokra a (ha úgy tetszik intézményi) kapcsolódási pontokra, amelyek összefüggésében említésre került a senatus consultum.[27]
Gai. 1, 160
Maxima est kapitis diminutio, cum aliquis simul et civitatem et libertatem amittit; quae accidit incensis, qui ex forma censuali venire iubentur: quod ius [...], qui contra eam legem in urbe Roma domicilium habuerint; item feminae, quae ex senatus consulto Claudiano ancillae fiunt eorum dominorum, quibus invitis et denuntiantibus cum servis eorum coierint.
Ami a gaiusi szövegeket illeti, nem ezek előfordulásának sorrendjében haladva, első helyen említhető az a szöveg, amely elvi megállapítást tesz a capitis deminutio intézményéről. A capitis deminutio maxima meghatározása körében azt mondja Gaius, hogy
- 58/59 -
ez akkor következik be, ha valaki a szabadságát és a polgárságát egyszerre veszíti el. Utána számos példát is hoz erre, amelyek a szöveg alapvetően hiányos volta ellenére is jól követhetők: azok, akik kivonják magukat a census alól; akiket a census előírásai értelmében eladnak; akik contra legem Rómában laktak; továbbá azok a nők, akik a SC Claudianum rendelkezése értelmében ama rabszolgatartók rabszolganői lesznek, akiknek a rabszolgáival az ő akaratuk és figyelmeztetésük ellenére folytattak (nemi) viszonyt.
Gai. 1, 91
Item si qua mulier civis Romana praegnas ex senatus consulto Claudiano ancilla facta sit ob id, quod alieno servo invito et denuntiante domino eius coierit, conplures distinguunt et existimant, si quidem ex iustis nuptiis conceptus sit, civem Romanum ex ea nasci, si vero volgo conceptus sit, servum nasci eius, cuius mater facta esset ancilla.
Egy másik, az institúciók szövegének egészében egyébként korábban megtalálható fragmentumban az előbbi esetkör továbbvitelével találkozhatunk. Ezek szerint, ha egy várandós római polgárnő a SC Claudianum szerint rabszolganővé vált azért, mert idegen rabszolgával a rabszolga tulajdonosának akarata és figyelmeztetése ellenére kapcsolatot tartott fenn, akkor a születendő gyermek státusa tekintetében két megoldási lehetőség kínálkozik. Amennyiben a gyermek törvényes házasságban fogant, római polgárként születik, ha azonban házasságon kívül fogant, akkor annak a rabszolgájaként születik a gyermek, akinek az ő anyja rabszolgája lett. Vagyis ebben az esetben nagyon hasonló, intézményorientált és intézményközpontú gondolkodásból eredő megoldással éltek a jogászok, hasonlóan a híres Digesta-beli Gaius-esethez, amely a rabszolganő gyermekének gyümölcsként történő minősítését tárgyalja.[28] Abból az esetből is leszűrhető volt, hogy a tulajdonos és a haszonélvező vitájában a tulajdon, illetőleg a haszonélvezet egyaránt intézményként jelentek meg, és Gaius ezek jogosultjainak érdekállásaira tekintettel válaszolta meg a neki feltett kérdést. Az is jól látszik ugyanakkor ez utóbbi esetből, hogy a jogász csak jogi szempontból, és jogi eszközök alkalmazásával minősíti az előtte fekvő esetet, jó példáját adva ezzel a modern perjogokban is ismert, ott a bírónak szóló "ne eat ultra petita partium" intelmének.[29]
Gai. 1, 84
(84) Ecce enim ex senatus consulto Claudiano poterat civis Romana, quae alieno servo volente domino eius coiit, ipsa ex pactione libera permanere, sed servum procreare; nam quod inter eam et dominum istius servi convenerit, ex
- 59/60 -
senatus consulto ratum esse iubetur. sed postea divus Hadrianus iniquitate rei et inelegantia iuris motus restituit iuris gentium regulam, ut cum ipsa mulier libera permaneat, liberum pariat.
Az institúciókban tematikusan a legkorábban előforduló szövegben Gaius a SC Claudianum tartalma kapcsán egy, a megszokott és széles körben ismert esethez képest egy újfajta helyzetet mutat be. Amikor egy római polgárnő egy rabszolga tulajdonosának beleegyezésével idegen rabszolgával nemi kapcsolatot tart fenn. Ekkor a nő, ha a rabszolga urával kiegyezik (pactio), szabad marad, ám ebből a kapcsolatból rabszolga gyermek fog születni. Ezt követően említi Hadrianus könnyítő szabályozását, aki méltatlannak és a jog szellemével ellentételesnek gondolta ezt a szabályozást, ekként visszaállította a ius gentium szabályát, miszerint, ha maga a nő szabad marad, akkor szüljön szabadot.[30]
Inst. 3, 12, 1
Erat et ex senatus consulto Claudiano miserabilisper universitatem adquisitio, cum libera mulier servili amore bacchata ipsam libertatem per senatus consultum amittebat et cum libertate substantiam: quod indignum nostris temporibus esse existimantes, et a nostra civitate deleri et non inseri nostris digestis concessimus.
Iustinianus császár tankönyve a SC Claudianum kapcsán az idegen rabszolgával viszonyt folytató szabad nő kapcsán nem csak a szabadság elvesztését hangsúlyozza, hanem azt az egyébként evidenciaként is kezelhető megállapítást is megfogalmazza, hogy a nő viszonylatában ez értelemszerűen vagyonának elvesztésével is járt. Utóbb még hozzáteszi, hogy ezt a rendelkezést, mint a maga korához méltatlant, hatályon kívül helyezte.
Ulp. 11, 11
Maxima capitis diminutio est, per quam et civitas et libertas amittitur, veluti cum incensus aliquis venierit, aut quod mulier alieno servo se iunxerit denuntiante domino et ancilla facta fuerit ex senatus consulto Claudiano.
Ulpianus a SC Claudianum esetét Gaiushoz hasonlóan a capitis deminutio maxima fogalmának alátámasztására használja. A többi forráshoz hasonlóan említi a nő rabszolgává válását, aki idegen rabszolgával él együtt (se iunxerit), valamint kiemeli azt a tényállási elemet is, hogy a rabszolgává válásra az úr tiltakozása következtében (denuntiante domino) kerülhet sor.
- 60/61 -
Az eddigi elemzésekből kitűnik, hogy mind az irodalmi, mind a jogi források lényegileg azonos módon mutatják be a SC Claudianum szabályait. Eltéréseket leginkább a részletek vonatkozásában lehet tapasztalni az ismertetők körében. Meglátásunk szerint az összes forrás közül Paulus szövege emelkedik ki, amely részletekbe menően tárja elénk a SC Claudinaum keretében elképzelhető esetköröket. Paulus szövegének érdekessége, hogy leginkább logikai szempontból járja be az előfordulható eseteket, nehéz azonban az egyes fragmentumok mögötti konkrét problémákat megtalálni, illetve ez nem minden esetben tűnik lehetségesnek. A Paulus-szövegről szóló ismertetők többnyire a szöveg sorrendjében, esetleg ezen belül hosszabb-rövidebb terjedelmű csoportokba sorolva mutatják be azt, amely megközelítés az eredményekből adódóan adekvátnak mondható - ezt a fentebb írottak is alátámasztják. A magunk részéről ehelyütt megpróbálkozunk egy ettől eltérő áttekintéssel is: a lineáris ismertetés mellett, de mindenképpen annak eredményeit felhasználva rendezzük újra az alábbi táblázatban a rendelkezésre álló szövegeket. A táblázatba felvett szempontok alapján is látható, hogy a rendezésnek számos szempontja adódhatna; számunkra a leginkább kézenfekvő a lehetséges esetekben az, hogy a viszonyban érintett nő oldaláról vizsgáljuk a kérdést, és igyekezzünk csoportokat képezni. Érdekes lehet ennek a táblának más-más szempontok szerinti újra rendezése is.
| Milyen státusú a nő? | Kié a rabszolga? | Ki hajtja végre a denuntiatiót? | Mi ennek az eredménye? | Forrás |
| római / latin | másé | rabszolga ura | felszólítás után rabszolga lesz | Paul. 2, 21a, 1 |
| szabad nő | pupillusé | gyám | idem | Paul. 2, 21a, 2 |
| szabad nő | ? | procurator, filius familias, rabszolga - de! apa vagy úr parancsára (iussum) | idem | Paul. 2, 21a, 4 |
| szabad nő | filius peculiumába tartozik | apa akaratát nem kell vizsgálni (így feltehetően a filius) | idem | Paul. 2, 21a, 5 |
| szabad nő | filius peculiumába tartozik (castrense) | filius | filiusé | Paul. 2, 21a, 8 |
| szabad nő (tudatosan) | municipium rabszolgája | nincs | rabszolga lesz | Paul. 2, 21a, 14 |
| szabad nő (nem tudott róla) | municipium rabszolgája | ? | nem lesz rabszolga | Paul. 2, 21a, 14 |
| szabad nő | közös tulajdonban áll | aki elsőként tiltakozik | rabszolga lesz | Paul. 2, 21a, 15 |
| libertina (patronus tudtával) | másé | bárki (patronus? rabszolga ura?) | annak a rabszolgája lesz, aki tiltakozik | Paul. 2, 21a, 6 |
| libertina (patronus tudta nélkül) | másé | patronus? | patronusé (de kaphat polgárjogot) | Paul. 2, 21a, 7 |
| libertina | patronusának rabszolgája | patronus? | megtartja statusát | Paul. 2, 21a, 11 |
- 61/62 -
| Milyen státusú a nő? | Kié a rabszolga? | Ki hajtja végre a denuntiatiót? | Mi ennek az eredménye? | Forrás |
| filia familias apja akarata ellenére / tudta nélkül | másé (akarata ellenére) | tiltakozás (rabszolga ura?) | megtartja statusát | Paul. 2, 21a, 9 |
| filia familias apja parancsára | másé (akarata ellenére) | tiltakozás (rabszolga ura?) | rabszolga lesz | Paul. 2, 21a, 10 |
| filia familias apa halála után | ? | ? | ha fenntartja a viszonyt, rabszolga lesz | Paul. 2, 21a, 18 |
| statu liber ancilla | másé | rabszolga ura | rabszolga lesz, ha megtudja, hogy szabad és fenntartja a viszonyt | Paul. 2, 21a, 12 |
| patrona | libertinusának rabszolgájával | libertinus | nem lesz rabszolga | Paul. 2, 21a, 13 |
| anya | fia rabszolgájával | fiú | nem lesz rabszolga | Paul. 2, 21a, 16 |
A fenti táblázat alapján megállapítható, hogy a Paulus a vonatkozó titulus elején megállapít egy általános szabályt, majd részleteiben egymástól jól elkülönülő esetköröket vizsgál: a szabad nő, a libertina, a filia familias rabszolgává válását; utóbbi két esetkörében elválasztva egymástól a patronus, illetőleg az apa tudtával és tudtán kívül folytatott viszonyok eseteit. A szöveg végén olyan egyedi eseteket is vizsgál, mint a statu liber ancilla, a patrona, valamint az anya által folytatott viszonyok jogi megítélése.
A jelen tanulmányban áttekintettük a SC Claudianum szabályait a primér források alapján. Megvizsgáltuk a nő és az idegen rabszolga közötti viszony jellegét, elsősorban a források által használt igékből kiindulva. Ennek eredményeként érthetővé válik, miért lelhetők fel a szekundér irodalomban ennyire változatos megközelítések és értelmezések a viszony természetét illetően. A használt igék jelentéskörei az együttéléstől, különösen pedig a házassági együttéléstől egészen a kizárólag testi kapcsolat megjelöléséig terjednek. Meglátásunk szerint nehezen lehetne egyértelműen állást foglalni abban a tekintetben, hogy mi volt a szabály konkrét szövege. A rendelkezésre álló tudósítások változatos jellege talán megengedi azt a következtetést, hogy ebben a vonatkozásban az egyes konkrét esetek kapcsán a jogászok értelmezését alapvetően nem kizárólag a szigorú tényállási elemek határozták meg, hanem szerep jutott más, társadalmi szempontból jelentős értékválasztások érvényre juttatásának is.
A SC Claudianum tartalmát vizsgálva megállapítható, hogy a szabad nő rabszolgává válásának különböző esetkörei jelennek meg a szövegekben, közös mindegyik esetben a denuntiatio követelménye, ennek száma azonban kérdéses; a communis opinio szerint a háromszori denuntiatio inkább posztklasszikus követelmény lehetett. A szövegek alapján egyrészt a nő, másrészt a születendő gyermekének státusa - figyelemmel a nő és a rabszolga ura közötti pactio lehetőségére - egyaránt kérdéses lehet. Ebben a vo -
- 62/63 -
natkozásban különösen érdekes, hogy az egyes megoldásokat a császárok mely esetekben ítélték méltánytalannak, illetve nyúltak vissza inkább a ius gentium szabályához.
Meggondolandó, hogy a rabszolga ura által végrehajtandó, vagy adott esetben más által is eszközölhető denuntiatio egyfelől kétségkívül utat nyit a rabszolga feletti hatalom integritásának megőrzéséhez, ugyanakkor a denuntiatióhoz kapcsolódó követelmények meglátásunk szerint jól alátámasztják, hogy a rabszolga feletti hatalom nem korlátlan, a ius rendjén automatikusan védett hatalom volt, hanem a vigilantibus scriptum gondolata mentén a ius révén jogosított polgár aktív közreműködése is szükséges volt. ■
JEGYZETEK
[1] Vö. William Smith (edited by): Dictionary of Greek and Roman Antiquities. Boston, 1870[2], s. v. 'senatusconsultum'; Szabó Béla: Civis Romanus. A római társadalom jogi kategóriái. Rubicon 1997/34. Hozzáférés: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/civis_romanus_a_romai_tarsadalom_jogi_kategoriai/
[2] Kr.u. 52-re datálja Theodor Mömmsen: Römisches Strafrecht. Darmstadt, Wiss. Buchges., 1899. 854.; William Warwick Buckland: The Roman Law of Slavery. The Condition of the Slave in Private Law from Augustus to Justinian. Cambridge, Cambridge University Press, 1908. 401., 412.; H. R. Höetnik: Autour du « Sénatus-Consulte Claudien ». In: Droits de l'antiquité et sociologie juridique. MélangesLévy-Bruhl. Paris, Sirey, 1959. 153.; P. R. C. Weaver: Gaius i. 84 and the S.C. Claudianum. The Classical Review, XIV. (1964) 138.; John Crook: Gaius, Institutes, I. 84-86. The Classical Review, XVII. (1967) 7.; Elisabeth Herrmann-Otto: Ex ancilla natus. Untersuchungen zu den "hausgeborenen" Sklaven und Sklavinnen im Westen des Römischen Kaiserreiches. Stuttgart, Steiner, 1994. 29.; Elisabeth Herrmann-Otto: Sklaverei und Freilassung in der griechisch-römischen Welt. Darmstadt, Wiss. Buchges., 2017[2]. 226. Kr.u. 54-et állapít meg egyebek között Max Kaser: Das römische Privatrecht. Bd. 1. Handbuch der Altertumswissenschaft. München, C. H. Beck, 1971[2]. 289.; Hans Wieling: Die Begründung des Sklavenstatus nach ius gentium und ius civile. [Corpus der römischen Rechtsquellen zur antiken Sklaverei. Forschungen zur antiken Sklaverei, Beiheft 1.] Stuttgart, Steiner, 1999. 20. Albanese, Robinson nem foglalkoznak a datálási kérdésekkel; vö. Bernardo Albanese: Apunti sul Senatoconsulto Claudiano. In: Matteo Marrone (szerk.): Scritti giuridici vol.1. Palermo-Torino, Palumbo Giappichelli, 1991. 29-39.; Olivia Robinson: Slaves and the Criminal Law. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Romanistische Abteilung, XCVIII. (1981) 242., 245.
[3] Főldi-Hamza (2013[18]) i. m. 214.
[4] Molnár Imre - Jakab Éva: Római jog. Szeged, Leges Kiadó, 2004[3]. 125.
[5] Benedek Ferenc - Pókecz Kovács Attila: Római magánjog. Budapest-Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 2014[2]. 113.
[6] Vö. William P. Scott: The Institutes of Gaius. Cincinnati, 1932.
[7] Vö. Edward Poste: The Institutes of Gaius. Oxford, 1904.
[8] Vö. Buckland i. m. 412.
[9] Ld. Adolf Berger: Encyclopedic Dictionary of Roman Law. New Yersey, The Lawbook Exchange Ltd., 2010. s. v. "Senatusconsultum Claudianum".
[10] Kaser (1971) i. m. 292. Megjegyzi, hogy a háromszori felszólítás Paul. 2, 21a, 17 szöveghelyén alapul, amelynek eredetisége azonban legalábbis kétségbe vonható. Forrásként egyébiránt Gai. 1, 191, Tac. Ann. 12, 53 szerepel még Pauluson kívül.
[11] Ld. Kaser (1971) i. m. 289.
[12] Vö. Max Kaser - Rolf Knütel: Römisches Privatrecht. Kurzlehrbücher für das Juristische Studium. München, C. H. Beck, 2014. 20. Aufl. 101.
[13] Ld. Herrmann-Otto i. m. (2017) 226.
[14] Vö. Mario Talamanca: Istituzioni di diritto romano. Milano, Giuffrè, 1990. 90.
[15] Vö. Antonio Guarino: Diritto privato romano. Napoli, Editore Jovene, 1992. 681.
[16] Vö. Jean Gaudement: Le droit privé romain. Paris, Libraire Armand Colin, 1974. 42.
[17] Ld. különösen C. 6, 59, 9 és C. 7, 16, 3, valamint C. 7, 24, 1. Ehhez még ld. Herrmann-Otto (1994) i. m. 31-32.
[18] Wieling i. m. 22.
[19] Cf. Wieling i. m. 20.; Herrmann-Otto (2017) i. m. 226.
[20] Így különösen Gai. D. 22, 1, 28, 1 (2 rer. cott.). Részletesebben ld. alább Gai. 1, 91 kapcsán, irodalommal.
[21] Robinson i. m. 242.
[22] Wieling i. m. 81.
[23] Vö. Robinson i. m. 245.
[24] Ehhez ld. Kaser (1971) i. m. 282.
[25] A reverentia kérdéséhez ld. Kaser (1971) i. m. 299., amelyet a kiváló romanista az obesquium és a honor mellett a libertinus erkölcsön alapuló, közvetlen jogi következményekkel is bíró kötelezettségeként említ.
[26] Ezek mellett a források mellett, amelyek a klasszikus szabályok kifejtését tartalmazzák, utalni kell arra is, hogy a tartalmi változások körében citálandók főként, de nem kizárólagosan az alábbi textusok is: C. 6, 59, 9; C. 7, 16, 3, valamint C. 7, 24, 1. Ezek elemzésétől a jelen tanulmány keretei között eltekintünk.
[27] A SC Claudianum témaköre számtalan érdekes kérdést vethet fel, amelyek mindegyikének vizsgálata önálló kutatás irányokat nyitnak meg. Ilyen lehet például a sedes materiae-ként is szolgáló paulusi Sententiák szövegkritikai megközelítése; ehhez részletesen ld. Detlef Liebs: Die pseudopaulinischen Sentenzen I-II. Versuch einer neuen Palingenesie. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Romanistische Abteilung CXII-CXIII. 167., 161-162. Hasonlóan érdekes lehet a Gaius Institúcióiban, illetőleg Tacitus Annales című munkájában fellelhető vonatkozó passzusok elemzése, és ezek ellentmondásainak feloldása. Mindezen megfontolások figyelembevétele mellett szükséges hangsúlyozni, hogy a jelen megközelítés célja a SC Claudianum tartalmának kazuisztikus elemzése, az oktatás során felmerült kérdések megválaszolása céljából.
[28] Vö. Gai. D. 22, 1, 28, 1 (2 rer. cott.).
[29] Ehhez ld. még Max Kaser: Partus ancillae. Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Romanistische Abteilung, LXXV. (1958) 157-158.; Max Kaser: Ius gentium. Forschungen zum römischen Recht 40. Köln-Wien-Weimar, Böhlau, 1993. 79-80.; legújabban Erdődy János: In rerum natura esse videtur. Egy klasszikus római jogi toposz margójára. Budapest, Pázmány Press, 2018. 114 -117., irodalommal.
[30] Ehhez a szöveghez ld. még az irodalomban Jospech Plescia: The Development of the Doctrine of Boni Mores in Roman Law. Revue Internationale des Droits de l'Antiquité, XXXIV. (1987) 297., 302.; Jacques-Henri Michel: Du neuf sur Gaius? Revue Internationale des Droits de l'Antiquité, XXXVIII. (1991) 190., 214.; Jean Gatjdement: Esclavage et Dépendance dans l'Antiquité. Bilan et Perspectives. Tijdschrift voor Rechtsgeschiedenis, CXIX. (1982) 138.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens (PPKE).
Visszaugrás
