Mintegy másfél éves előkészületi munka után lett vitára közzétéve az egységes közszolgálati törvénynek a tervezete, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) megbízásából dr. Kiss György pécsi egyetemi jogtanár és csapata ez év májusában készített el. Ez az új, ma még csak tervezeti formában közrebocsátott új Közszolgálati törvény egységbe foglalva szabályozná a közszférában, azaz a közintézményekben ügyintézői és ügykezelői munkát végző munkatársak alkalmazási jogviszonyát. A 2002-ben megválasztott második szociál-liberális kormány már hivatalba lépése kezdetén elhatározta, hogy a közszférát jelenleg megkettőzve szabályozó közalkalmazotti (1991:XXVIII. tv.) és köztisztviselői (1991:XXIII. tv.) törvényt egységes közszolgálati törvénnyel cseréli fel. A szociál-liberális kormányzat részéről 2002-ben megfogalmazódott ez a rekodifikációs koncepció nem újkeletű, mivelhogy az előző szociál-liberális kormányzási időszakban (1994-98.) szintén felmerült a közszolgálati jogviszony egységes szabályozásának az igénye. Ebben a periódusban ugyancsak az előbb említett Kiss professzor volt a koncepció előterjesztője, aki akkor a Munkaügyi Minisztérium Jogi Főosztályának a vezetőjeként egy elméleti koncepciót készített, amelynek megvitatására 1998. február 18-án került sor a Munkaügyi Minisztériumban.1 A Koncepció és annak előterjesztője akkor a német jogi szabályozást mintaként felhasználva a Ktv. modelljére kívánta az egységes közszolgálati törvényt kialakítani.2 Most a kormányzati köröket képviselő Vadász János MEH-államtitkár elképzelése eredetileg a Kjt.-modelljének az alapulvétele lett volna, ami nem egyezett Kiss Györgynek az általam is jobbnak tartott fenti álláspontjával. Ennek következtében egy olyan kompromisszumos tervezet (továbbiakban: T.) kialakítására került sor, amelyik mindkét törvény elemeit tartalmazza, túlsúlyban azonban - megítélésem szerint helyesen - a Ktv.-modell érvényesül. A német "Beamten"-modellre jellemző alapvető ismérv pl. az, hogy a hatósági szerveknél is dolgozó fizikai állomány tagjainak alkalmazása az Mt. alá tartozó munkajogviszony, ugyanakkor - ellentétben a német joggal - az ügyviteli alkalmazottak nem az Mt. hatálya alá tartozó alkalmazotti munkajogviszony, hanem a T. hatálya alá tartozó közszolgálati jogviszony lenne. Ennyiben a Kjt. megoldása köszön bizonyos mértékig vissza.
Még itt, az előzmények tárgyalásánál kívánom megjegyezni, hogy akkor, amikor 1971-ben az Mt., a Kjt. és a Ktv. hatályba lépett önállóan3, és Kenderes György munkatársammal együtt azt az álláspontot fejtettük ki, hogy egy egységes Munka-, és Közszolgálati Kódexben szabályozható lenne mind a munka-, mind pedig a közszolgálati jogviszony, mivel a három törvényben számos átfedés és duplirozás áll fenn.4 Ezt az álláspontot fejtettem ki az 1998-as konferencián, majd azt követően ugyancsak e folyóiratban közzétéve írásban is.5 Annak idején a konferencián hasonló álláspontot fejtett ki Radnay József professzor, a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának az elnöke is. Mindezzel első felszólalásában egyetértett Kallonay Csilla, az ELTE Jogi Karának munkajogtanára is, második felszólalásában azonban revideálva ezt az álláspontját, Kiss György koncepciójához csatlakozott.6
A T.-el kapcsolatosan - kiindulva részben az előbb tárgyalt előzményekből - négy koncepcionális kérdés merül fel. Az első, hogy az egységes jogi rendezés a Kjt. vagy a Ktv., vagy pedig egy vegyes modellt kövessen, a második, hogy a szabályozásra különálló közszolgálati törvényben vagy pedig egy, a közszolgálati jogviszonyt is magába foglaló munkajogi kódexben kerüljön sor, míg a harmadik kérdés az, hogy a túlburjánzott közszolgálat leépítése és az Európai Unióban (EU) most kívánatosnak tartott közintézményi privatizáció köztisztviselőket érintő jogkövetkezményei milyen módon legyenek rendezve. Végezetül a negyedik kérdés, hogy az új szabályozás a közintézményi szolgálatvállalók közül csak a hatósági jellegű intézmények meghatározott munkatársi gárdájára terjed-e ki, vagy vonatkozik-e olyanokra is, akik nem ilyen jellegű közintézményeknél dolgoznak.
A koncepcionális kérdéseket illetően eligazítást a 2317/2003. (XII. 10.) Korm. határozat ad, amelynek a kodifikátor által citált 1. pontja szerint "a köztisztviselők, a közalkalmazottak, és a szolgálati viszonyban állók jogviszonyának egységes elveken alapuló szabályait ki kell dolgozni az ezen jogviszonyokkal szembeni eltérő alkotmányos és az európai közösségi szabályozásból adódó követelmények figyelembevételével".7 A kodifikációs munkaanyag elvi bevezetésének I., de különösen a II. részének a szövegéből, valamint a T. általános része I. fejezetének a bevezető rendelkezéseket tartalmazó 2. címében megtalálható értelmező rendelkezésekből az tűnik ki, a közszolgálatról megalkotandó új törvény csak a központi és a területi/helyi közhatalmi és közigazgatási szervek hivatalaira, egyes köztestületek (pl. Magyar Tudományos Akadémia), de nem mindegyiknek, (pl. a gazdasági és a szakmai kamarák) a hivatalaira, a fegyveres testületekre és a rendvédelmi szervekre, valamint a nem e kategóriákba tartozó olyan állami és önkormányzati költségvetési szervekre terjed ki, amelyek közszolgálati tevékenység körében közérdekű feladatot, valamely közszolgálati szerv szervezeti keretében látnak el (T. 4. § 1-3. pont).
Mindebből az tűnik ki, hogy elvben fenn áll a lehetőség, hogy a nem hatóságként, vagyis a nem államhatalmi vagy közigazgatási szervként vagy köztestületi formában működő olyan közintézmények munkatársai is közszolgálati státusúak legyenek, miként ez a német és az osztrák jogban eddig fenn állott, vagy miként ez ma is az eddigi német-osztráknál tágabban a franko-fon-latin államok esetében fenn áll. A francia-olasz jogban ugyanis a kulturális, közoktatási, közegészségügyi és nemzetgazdasági-infrastrukturális tevékenységet ellátó közintézmények munkatársai közszolgálati státusban vannak, míg a német-osztrák jogban az ugyancsak ilyen jelegű közintézményeknél, de a hatósági természetűeknél is dolgozók közül csak azok számítanak közhivatalnoknak, akik az intézmény működése szempontjából alapvető tevékenységet, vagyis ügyintézői tevékenységet folytatnak. Ennek megfelelően a német-osztrák jogi szabályozás értelmében a kisegítő személyzet, ide értve az ügykezelői és a fizikai állományt, a gazdasági munkajog szabályai szerint alkalmazotti és munkás státust töltötték be és töltik be ma is. A globalizációval és a neoliberális gazdaságpolitikával összefüggő takarékossági szempontok hatására a germán és az angolszász államokban, és hatásukra az észak- és északnyugat-európai kontinentális államokban (Hollandia és a skandináv államok) elindult egy, a közintézményeket redukáló privatizációs folyamat, aminek hatására több közintézmény olyan részvénytársasággá alakult át, amelynek részvényei állami tulajdonban vannak. Ezen túlmenően pedig Németországban és Ausztriában egyaránt a "Beamter", azaz a hivatalnoki státust újabban szakmai ágazati törvényekkel a hatóságokra és az ott folyó ügyintézői-hatósági munkakört ellátókra korlátozzák.8 Ennek következtében mindkét államban 2002 óta az alsó-, közép-, és felsőoktatásba újonnan beálló tanítók és tanárok már nem hivatalnoki státusba, hanem a polgári (magán) munkajog alkalmazotti (Angestellte) státusába kerülnek. Ezért, annak ellenére, hogy a T. 4. §-ának (2) bekezdése 3. pontjában meghatározott közszolgálati tevékenységek körébe belefér nemcsak a hatósági vagy köztestületi szervek, hanem az állami költségvetés terhére működő más közintézmények tevékenysége is, ezért e nemzetközi áramlatokra tekintettel az új közszolgálati kódex is csak az olyan közintézmények munkatársaira fog vonatkozni, amely intézmények alapján az állam vagy a területi/helyi önkormányzat képviseletében közfeladatokat hatósági jogkörben látnak el akkor is, ha szolgáltatnak. E tekintetben a T. a német-osztrák irányvonalat követi. Eltér azonban tőle abban, hogy nemcsak az ügyintézést ellátó munkatársak lehetnek közszolgálati státusban, hanem az ügyviteliek is. Ennyiben tehát a közszolgálat alanyi köre tágabb, mint a német-osztrák jogban, de nem annyira, mint a frankofon-latin jogrendszerek esetében, ahol a fizikai állományra is kiterjedhet a közszolgálati státus.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
