Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok közötti kapcsolat központi kérdése a bírói döntés alkotmánybírósági felülvizsgálata terjedelmének problémája. A felülvizsgálat terjedelme arra ad választ, hogy mi a felülvizsgálat tárgya, és azt milyen mélységben vizsgálja az Alkotmánybíróság. A magyar szakirodalom mindezidáig nem dolgozott ki differenciált fogalmi keretet, ezért jelen tanulmányban arra törekszem, hogy egy összehasonlító jogi elemzés keretében - a német szakirodalomban kidolgozott fogalmi keretekből kiindulva - beazonosítsam a bírói döntés alkotmánybírósági felülvizsgálata terjedelmének dogmatikai kereteit. A felülvizsgálat alapja az alkotmánykonform értelmezés kötelezettsége [Alaptörvény 28. cikk], ezért elsősorban az ezen kötelezettséget számonkérő határozatok tükrében vizsgálom, hogy mi a felülvizsgálat tárgya. Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően felülvizsgálja a jogértelmezés és jogalkalmazás helyességét is, ezért az elemzés kitér arra, hogy mi a felülvizsgálat tárgya ezekben az esetekben. Az alkotmánybírósági gyakorlat elemzése nem képzelhető el az arra reflektáló szakirodalom vizsgálata nélkül, ezért a tanulmány külön alcím alatt értékeli a gyakorlat kritikáját.
Kulcsszavak: alkotmánybírósági felülvizsgálat terjedelme, Alaptörvényben biztosított jog, alkotmánykonform értelmezés kötelezettsége, arányossági teszt, konkuráló alapjogi pozíciók kíméletes kiegyenlítése, önkényesség tilalma
Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja nyolc évvel ezelőtt német mintára bevezette a bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszt. Ez lényeges változást jelentett az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok kapcsolatában. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz eljárás keretében a német Szövetségi Alkotmánybíróság és a magyar Alkotmánybíróság is a jogerős bírói döntést vizsgálja felül, és alaptörvény-ellenesség esetén semmisíti meg, ezzel visszautalva az ügyet a rendes bírósághoz. A bírói tevékenység a per jogerős lezárására irányul, így ez az alkotmánybírósági hatáskör már csupán emiatt is szükségképpen feszültséget okoz az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok viszonyában.[2] Ezért fontos tisztázni az alkotmánybírósági felülvizsgálat terjedelmének kérdését.[3]
A bírói döntések alkotmánybírósági felülvizsgálatának terjedelme a német szakirodalomban a több évtized alatt kikristályosodott uralkodó álláspont szerint az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok hatáskörének elválasztásával összefüggésben felmerülő kérdés.[4] Erre utal a probléma megnevezése is: "Prüfungskompetenz" (vizsgálati hatáskör),[5] "Kontrollbefugnis" (ellenőrzési jogkör)[6], "Kompetenzabgrenzung" (hatáskör elhatárolás).[7] Ezzel szemben van olyan álláspont miszerint a felülvizsgálat terjedelmének kérdése nem szűk értelemben vett eljárásjogi kérdés, hanem az alkotmányjog "egyszerű jogba" való kisugárzásához kapcsolódó anyagi jogi kérdés. Ezért - ezen álláspont szerint - ez a kérdés nem az alkotmányjogi panaszok befogadása során merül fel, hanem az érdemi vizsgálat során. A fenti álláspont képviselői is elismerik
- 21/22 -
azonban, hogy a probléma megoldása szorosan kapcsolódik az alkotmánybíráskodás és rendes bíráskodás viszonyához, tehát azt befolyásolja egy tág értelemben vett eljárásjogi szempont.[8]
A magyar szakirodalomban a bírói döntések alkotmánybírósági felülvizsgálata terjedelmének kérdésével csak néhány írás foglalkozik. Ezek egy része a külföldi, elsősorban a német gyakorlatot elemezi.[9] A másik része inkább az alkotmánybírósági gyakorlat kritikájaként megfogalmazott alternatív javaslatnak tekinthető az alkotmánybírósági felülvizsgálat terjedelmének korlátozására.[10] Ezen túlmenően a kérdés érintőlegesen jelenik meg a jogvédelem alapjául szolgáló Alaptörvényben biztosított jog és a befogadási eljárás további tartalmi feltételét képező alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés fogalmának értelmezése során[11], illetve az érdemi vizsgálat alapjogdogmatikai keretei között,[12] valamint az alkotmánybírósági döntések rendesbírósági végrehajtásával összefüggésben.[13] Ezek az elemzések az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok hatáskörének elválasztásra koncentrálnak, így a bírói döntés felülvizsgálata terjedelmének kérdése a magyar szakirodalomban alapján is hatásköri kérdésnek tekinthető.[14]
Álláspontom szerint az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok közötti kapcsolat központi kérdése a bírói döntés alkotmánybírósági felülvizsgálata terjedelmének problémája, amelyet - a kooperáció fontosságának elismerése mellett[15] - hatásköri kérdésnek tekintek. A felülvizsgálat terjedelme arra ad választ, hogy mire terjed ki a bírói döntések alkotmánybírósági felülvizsgálata, azaz mi a felülvizsgálat tárgya, és azt milyen mélységben vizsgálja az Alkotmánybíróság.
A magyar szakirodalom mindezidáig nem dolgozott ki differenciált fogalmi keretet, amely alkalmas lehet a bírói döntések alkotmánybírósági felülvizsgálata terjedelmének vizsgálatára. Ezért jelen tanulmányban arra törekszem, hogy egy összehasonlító jogi elemzés keretében - a német szakirodalomban kidolgozott fogalmi keretekből kiindulva - beazonosítsam a bírói döntés alkotmánybírósági felülvizsgálata terjedelmének dogmatikai kereteit. Az elemzésben a felülvizsgálat tárgyának meghatározására törekszem a német és magyar alkotmánybírósági gyakorlat tükrében. Ettől eltérő kérdés, hogy milyen alapjogdogmatikai keretek között zajlik az érdemi felülvizsgálat. Mindazonáltal el kell ismernem, hogy a két kérdés nem minden esetben választható el élesen egymástól.[16]
A Szövetségi Alkotmánybíróságról szóló törvény (a továbbiakban: BVerfGG) 90. § (1) bekezdése a felülvizsgálat terjedelmét az alapjogokra, valamint az ehhez hasonló alkotmányos jogokra korlátozza.[17] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a to-
- 22/23 -
vábbiakban: Abtv.) 27. § szerint pedig Alaptörvényben foglalt jog sérelmére hivatkozva lehet alkotmányjogi panaszt benyújtani. Az alapjogok és az "egyszerű jog" (einfaches Recht) elhatárolása - az alapjogok lakonikus tömörségű megfogalmazására tekintettel - a gyakorlatban azonban nehéz.
A német Szövetségi Alkotmánybíróság számára két lehetőség kínálkozott annak elkerülésére, hogy "szuperbírósággá" váljék. Egyrészt az alapjogok szűk értelmezése és a felülvizsgálatnak erre az anyagi jogi mércére alapozása. Másrészt a felülvizsgálat terjedelmének az eljárásjogi szempontból releváns alapjogsértésekre korlátozása.[18] A testület az 1957. évi Elfes-ítéletben elvetette az első lehetőséget, és ezzel az ellenőrzési jogkör korlátozása mellett döntött.[19]
Az Elfes-ítéletben jelent meg először a Grundgesetz 2. cikk (1) bekezdésének az a tág értelmezése, amely szerint a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból levezetett általános cselekvési szabadság kiterjed minden - formai és tartalmi szempontból alkotmánykonform törvényben nem tiltott - emberi cselekvésre, függetlenül attól, hogy annak milyen szerepe van a személyiség fejlődésében.[20] A konkrét ügyben az országból való kiutazás szabadságát vonta a testület az általános cselekvési szabadság védelmi körébe Wilhelm Elfes, a kormánypárt politikáját élesen kritizáló centrumpárti politikus útlevél hosszabbítási kérelemnek elutasításával összefüggésben. A későbbiekben kiterjesztette az alapjog védelmi körét a szerződési szabadságra,[21] a gazdasági verseny szabadságára,[22] a vállalkozók rendelkezési szabadságára gazdasági ügyeikben.[23] Ennek értelmében a bíróság minden törvénysértése egyúttal alapjogsértést is megvalósít. Tehát az "Elfes-logika" a bíróságok minden jogi hibáját alapjogsértéssé alakítja, amely alkotmányjogi panasz eljárás alapjául szolgálhat.[24] Ezért nem alkalmas a Szövetségi Alkotmánybíróság felülvizsgálati jogkörének alapjogokra és ehhez hasonló alkotmányos jogokra való korlátozása a Szövetségi Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok hatáskörének elhatárolására.[25]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
