A médiaipar robbanásszerű fejlődését követve a hagyományos "sajtószabályozás" hangsúlyai és annak szerkezete is teljesen átalakult, míg a kezdeti sajtójogból médiajog lett. A médiajog - bár a gyűjtőfogalom használata elfogadott a közbeszédben - nem önálló jogág. Olyan elkülönült speciális jogterület, melynek magánjogi és közjogi vonatkozásai egyaránt vannak. Lényegében - ahogyan Koltay András fogalmaz[1] a médiajog nem más, mint azon alkotmányjogi, közigazgatási, polgári- és büntetőjogi, hírközlési és versenyszabályok összessége, melyek a médiára vonatkoztatva értelmezhetők. Természetesen ide tartozik ezenfelül a bírói döntésekből, illetve közigazgatási (hatósági) határozatokból megismerhető joggyakorlat, ideértve a nemzetközi - európai - fórumokon született nemzetközi jogi dokumentumokban, illetve bírósági döntésekben foglaltakat is. A médiajog tehát komplex, és bonyolult jogi "szövet", melynek platformjai (az egyes médiumok) éppen úgy konvergálnak, mint a médiával foglalkozó szabályozási területek (lásd például az elektronikus hírközlési jog, majd a hírközlési versenyjog karakteressé válását és megerősödését[2]). A médiaszabályozás általános modelljében a jog korábban következetesen külön követelményeket állított a szolgáltatóval szemben (szervezeti szabályok), illetve a szolgáltatás tartalmi kérdéseivel szemben (tartalomszabályozás). A hagyományos médiaszabályozás azonban lassanként alkalmatlanná vált a platform-független tartalomszolgáltatás problémáinak, és vállalkozások újszerű piaci viszonyainak rendezésére. A legnagyobb kihívást az elmúlt években a médiarendszer egészének egységes keretek közé helyezése jelentette, ami ágazatokon átnyúló, és határokat átlépő horizontális szabályozást tenne szükségessé[3]
A média ügye nem önálló közösségi politika, így néhány általános elv megfogalmazásán túl az EU Szerződése[4] közvetlenül nem foglalkozik a médiával. Az uniós - határokat átlépő - médiaszolgáltatások részletesebb szabályozását irányelvi szinten találjuk. A tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvet (AVMS irányelv) az Európai Parlament és a Tanács 2007-ben fogadta el, a tagállamoknak 2010-re kellett azt nemzeti jogrendszerükbe átültetniük. Az AVMS irányelv 2. cikk (1) bekezdése értelmében az irányelv hatálya az olyan (a) audiovizuális médiaszolgáltatásokra terjed ki, amelyeket olyan (b) médiaszolgáltatók közvetítenek, amelyek (c) valamely tagállam joghatósága alá tartoznak. Ennélfogva minden audiovizuális szolgáltatás tekintetében először azt kell meghatározni, hogy az az irányelv hatálya alá tartozik-e, azaz "audiovizuális médiaszolgáltatásnak" minősül-e, másodsorban pedig meg kell állapítani, hogy ki a szolgáltatás nyújtója. További lényeges szempont, hogy az irányelv - és annak a szabályozói hatáskör megállapítására szolgáló mechanizmusa - kizárólag akkor alkalmazandó, ha a kérdéses szolgáltatás az irányelv által harmonizált anyagi jogterülethez tartozó kérdést vet fel[5]. Az irányelv a tagállamok számára a legtöbb területen széles mozgási lehetőséget biztosít. A 41. preambulum bekezdés ennek körében rögzíti, hogy a tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy az irányelvvel összehangolt területeken a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatókra szigorúbb vagy részletesebb szabályokat alkalmazzanak, biztosítva egyúttal, hogy e szabályok az uniós jog elveivel összhangban vannak. Az AVMS irányelv alapvetően a közös piac alapelveinek meghonosításával a szolgáltatások szabad áramlását biztosítja az ágazatban, szűk értelemben a "softlaw" keretei között. Nem keletkeztet ugyan közvetlen jogi kötelezettséget, de kétségtelenül erős indikátorként működik[6].
A médiaszabályozás fontos integrációs jogi forrása az
- 389/390 -
Alapjogi Charta[7], valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE)[8]. Az Alapjogi Charta kifejezetten alapjogi védelmi céllal született, szerződés jellegű forrás, ebből következően a Chartára alapítva megállapítható tagállami jogsértés. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) az EJEE mentén kialakult joggyakorlata a sajtószabadság - és a kommunikációs jogok - kérdését igen szigorúan kezeli[9]. A sajtó a demokrácia "házőrző kutyája" (publicwachdog), mely tevékenységében a közhatalom által csak rendkívül indokolt esetben korlátozható. Az EJEB ebben a körben - az irányelvi közvetlen szabályok megengedő szellemével szemben - a tagállamok számára a lehető legszűkebb mozgástér biztosítását tartja szükségesnek.
A magyar médiaszabályozás fogalmi bázisát, rendszertanát illetően több ponton átveszi az AVMS irányelv megoldásait, ennek valós - a joggyakorlattal kiegészített - adaptálása természetesen jóval összetettebb kérdés[10].
A média konvergencia problematikája, az európai integrációs szabályozási törekvéseket is figyelve mára közhelynek számít. A konvergenciáról szóló Zöld Könyv szerint a jelenség "különböző hálózati platformok azon képessége, hogy alapvetően hasonló szolgáltatási fajtákat hordozzanak", illetve "olyan fogyasztói eszközök összefonódása, mint például telefon, televízió, és személyi számítógép". A konvergencia ugyanakkor több, a jogi szabályozás oldaláról szemlélve releváns szinten zajlik. A Zöld Könyv leegyszerűsítve hármas felosztást használt: a normatív igények alapvetően a technológia és hálózati platformok; iparági szövetségek és fúziók; szolgáltatások és piacok területén definiálhatók (Zöld Könyv a konvergenciáról, I. fejezet). A jelenség technológiai alapját kétségkívül a digitalizáció jelenti, amely a hagyományos "médiaszemlélet" radikális átgondolására sarkall.
Többnyire körvonalazódtak a releváns jogi szabályozási területek is, ahol tudniillik a konvergencia szétfeszíteni látszik a hagyományos normatív gondolkodást. A legelsők között bizonyosodott be például, hogy a hagyományos versenyszabályozás modellje nehézkesen adaptálható a különböző területeken tevékenykedő vállalatok (távközlés és médiaszolgáltatás) egyre szorosabb összefonódási törekvéséhez (vállalati fúziók, szövetségek), amely a bonyolult IT piac természetes "viselkedése" volt.
A médiakonvergencia egyik "húzójelensége", hogy a médiatartalmak (szöveg-kép-hang) újszerű keveredését a digitalizáció jelentősen felgyorsította, a médiatartalomból így lett multimédia-tartalom, amelynek jellemzői jelentősen eltérnek a hagyományostól. A jelenség óhatatlanul nyomot kell, hogy hagyjon tehát a normatív attitűdön, ami egyben kétségkívül azt is jelenti, hogy a tartalomszabályozás fejlődésével (változásával) is számolni kell.
A média-tartalomszabályozás esetében az állami beavatkozás legitimációját elemző és értelmező tudományos diskurzus a "harmadik generációs" kommunikációs szabadságjogok talaján fakadt, és Európában egységes módon definiált alapjogi védelmi célok mentén állapodott meg (ártalmas, illetve sérelmes médiatartalmaktól való védelem). A médiatartalmak tehát kiemelt védelmi célok érdekében korlátozhatóak, hangsúlyosan pl. a gyermek- és kiskorúak személyiségfejlődésének védelme, vagy a súlyos társadalmi szegregáció megakadályozása céljából. A modern joguralmi szemlélet szerint ugyanakkor az állami beavatkozásnak a szükséges és arányos mértékű korlátozás keretei közt kell maradnia [lásd 37/1992. (VI. 10.) AB határozatot]. Polyák Gábornak az internet szabályozásának elméleti kérdéseivel foglalkozó írásában az egyirányú, hagyományos tömegkommunikáció tartalomszolgáltatásának jellemzőjeként azt találjuk, hogy annak során "a közlő végzi a tartalom kizárólagos kialakítását és szelekcióját". Ezzel szemben az újszerű interaktív kommunikációban (így az elektronikus kommunikációban, az interneten) "a tartalmak szelekciója és sokszor azok kialakítása is felhasználói szintre kerül. Míg a hagyományos média tehát a mögötte álló szervezetrendszer által megszerkesztett tartalommal befolyásolja a nyilvános véleményképzést, az interaktivitás olyan nyilvános teret hoz létre, amelyben minden korábbinál több vélemény jelenhet meg és ütközhet." .
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
