Szalma József: Alanyi és tárgyi felelősség (Acta ELTE, tom. XXXVIII-XXXIX, ann. 2001-2002, 21-67. o.)

A vétkesség és a felróhatóság kérdéskörének lehetséges szempontjairól, különös tekintettel a magyar Ptk. vonatkozó rendelkezéseire és ezek rekodifikációjára

I. Vétkesség a büntető és a polgári jogban

Felelősségi feltételek a két felelősségi rendszerben és a vétkesség. Habár a két felelősségi rendszerben a felelősségi feltételek névleg azonosak (tilos következmény előidézése, jogellenes cselekedet, vagy mulasztás, okozati összefüggés a cselekmény vagy mulasztás és a beálló következmény között, a cselekvő, vagy mulasztó vétkessége)[1] a két rendszerben fennálló sajátos felelősségre vonási cél, rendeltetés következtében, a vétkességnek egy-egy rendszeren belül történő fogalom meghatározása merőben különbözhet, vagy lényegesen eltérhet.

Míg a büntetőjogi felelősség alapvetően pönális (megtorlási), addig a polgári jogi felelősségre vonás célja restitúciós (megtérítési vagy reparativ) jellegű.[2] a büntetőjogban, e felelősségi rendszer sajátos (pönális) rendeletetésénél fogva a szankció mértékének

- 21/22 -

meghatározásánál a vétkesség fokának döntő befolyása van. Ezzel szemben, a polgári jogi kártérítés mértéke elsősorban a következmény, azaz a kár mértékéhez mért, s a kártérítés mértékét az újabb polgári jogi felelősségi rendszerekben csak kivételesen befolyásolja a vétkesség, azaz ennek foka. A vétkesség ugyanis a polgári jogban alanyi felelősségnél felelősségi feltétel, de nem döntően a felelősség mértékét meghatározó tényező. A felelősség mértékére nézve a polgári jogban, egyéb rendelkezés hiányában, a vagyoni kárnál az okozott kár vagyoni értéke mérvadó. A polgári jogi felelősség (akár deliktuális, azaz szerződésen kívüli, akár szerződési), lényegében egyik ember (károkozó) másik ember (károsult) iránti felelősségét jelenti, mégpedig az okozott kár pótlása, megtérítése céljából. A büntetőjogi felelősség célja a bűncselekmény által megsértett közrend (ordre public) helyreállítása és a felelősségre vonás a társadalom által oltalmazott közérdek céljából történik, általában nem egyes személyek iránti felelősség. A büntetőjogban az elkövető a "társadalomnak" tartozik felelősséggel. (Vannak ugyan kivételek: mint pl. a büntetőjogilag inkriminált személyiséget sértő cselekményeknél, pl. becsületsértés, rágalmazás, bár a felelősségre vonás ekkor sem kizárólag a sértett magánérdek helyreállítását szolgálja).

A két felelősségi rendszer inkriminációs módszere is szembetűnően eltérő egymástól: a büntetőjog inkriminálási (tiltási) módszere, mely meghatározza a jogellenességet különleges, speciális. Az általánosan elfogadott nullum crimen és nulla poena sine lege elve szerint a büntetőjogi felelősségre vonás csak akkor alkalmazható, ha az adott cselekmény, vagy mulasztás pontosan definiált, meghatározott a büntető kódex különös részében, és ha az adott cselekményre e kódex büntetőjogi szankciót irányozott elő. Mindegyik büntetőjogi deliktum külön, egyenkénti pontos leírással kell, hogy rendelkezzék. Ebben nincs helye az általánosító rendelkezéseknek, meghatározásnak. Ugyanakkor minden büntetőjogi deliktumhoz, vagy annak súlyosabb, vagy enyhébb változatához pontosan megszabott szankció járul. A szabad bírói mérlegelésnek csak törvényben megszabott maximum és minimum között van helye, a rendelkező rész szerint megállapított tényállás súlyosabb, vagy enyhébb minősítése alapján. Ezzel szemben, a polgári jogi deliktum szankcionálása, és ezáltal jogellenesség általános jellegű, és abban a tételben nyer megfogalmazást, mely szerint másnak tilos jogellenesen kárt

- 22/23 -

okozni.[3] Nincsenek egyenként előírt polgári jogi deliktumok, habár erre a német elméletben kísérlet történt, de ez nem volt sikeres. Vannak ugyan a polgári jogi felelősségnek különleges esetei, melyeket a magyar Ptk., vagy a kódexet kísérő speciális szabályozás is előirányoz. Ilyen pl. a termékfelelősség, az állattartó felelőssége,[4] a környezetvédelmi actio popularis,[5] építmény leomlásából eredő károk[6] stb. Ilyen felelősség a francia jogban, különösen a doktrínában kifejlesztett a sportolóknak és a sportszervezeteknek a felelőssége, más jogrendszerekben pedig ismeretesek még a sportlétesítményekben a tömeg mozgása miatt beálló károk, terrorista cselekmények áldozatainak kárpótlásának különlegesen számon tartott esetei. E felelősségi esetekben a különleges, általánostól eltérő szabályozást, vagy felelősségre vonást a szükséges sajátos felelősségrevonási ok, jogalap, vagy alany indokolja. Ezeknek a különleges felelősségi eseteknek a "leválasztására" vagy a speciális felelősségtelepítés, vagy a felelősségi feltételek, vagy a felelősségi fonnák vegyes alkalmazásának szükséges volta miatt került sor. Mindenesetre, ezek a különleges esetek nem a büntetőjogi értelemben vett inkriminációként értelmezendők, inkább a polgári jogi általános deliktum egyes változataiként. A polgári jog deliktuális szabályozásának általános jellege, amellett, hogy ezáltal elválasztja a polgári jogi felelősséget a büntetőjogi felelősségi rendszertől, befolyásolja a Ptk.-n belüli felelősségi rendszer szisztematizációját. Meghatározhatja a szerződési és a szerződésen kívüli felelősség egymás közötti viszonyát. PL olyan szokásos utaló normával, mely szerint amennyiben a szerződési felelősségre nézve a törvény nem tartalmaz különleges normát, értelemszerűen alkalmazhatók a deliktuális felelősségre előírt rendelkezések. Az általános polgári jo-

- 23/24 -

gi deliktum (a károkozás jogellenessége) inkorporálhatja, előirányozhatja az általános szankciót, a teljes kártérítés elvét, azaz a restitúciós funkció érvényesítését, szemben a büntetőjogi pönális funkcióval. Lehetséges általános deliktuális felelősségi tézisek megítélésünk szerint a kővetkezők lehetnének: "Tilos a jogellenes és vétkes (szándékos, gondatlan) károkozás. Aki másnak vagyonában (szándékosan vagy gondatlanságból) jogellenes kárt okoz, köteles azt teljes mértékben (felmerült kár, elmaradt jövedelem) megtéríteni. Jogellenesen, szándékosan vagy gondatlanul másnak okozott nemvagyoni kár okozásáért (testi fájdalom, lelki fájdalom és félelem okozása), pénzbeli kárpótlás igényelhető. Lelki fájdalmak okozása alatt értendők: általános életképesség-csökkenés, jogellenes szabadságkorlátozás, közeli hozzátartozó halálának vagy rokkantságának előidézése, a személyiségi jogok megsértése, (személyes adatvédelem, titoktartási kötelezettség, a lakás és a személyes szféra sérthetetlenségének megszegése, szerzői jog, szabadalom, védjegy, eredetjelzések stb. bitorlása[7] stb.), rágalmazás, becsületsértés. Testi fájdalom és félelem okozása csak nagyobb intenzitás és hosszabb tartam feltételével szankcionálható a polgári jog keretében. Rokkantság előidézése esetében, a nemvagyoni kár mellett, hozzátartozónak vagy harmadik személynek ápolási és gyógykezelési költségtérítés jár. Testi épség megsértése esetében előidézett torzítás miatt beálló lelki fájdalmakért külön pénzbeli fájdalomdíj igényelhető. A nemvagyoni kárpótlás mértéke a sértett javak jelentősége és elégtétel nyújtási rendeltetés mércéi alapján határozható meg. A fokozott kárveszéllyel járó üzem, vagy dolog tulajdonosa, birtokosa vagy az ilyen tevékenység folytatója, az üzem, dolog vagy tevékenység hatása által okozott károkért vétkességétől függetlenül felelős (tárgyi felelősség). A tulajdonos helyett a jogszerű birtokos (bérlő, haszonbérlő) felelős, kivéve, ha a bérelt dolog fokozott veszéllyel járó rejtett jellegéről a tulajdonos a bérlőt nem tájékoztatta, bár tudomása volt róla. A törvény értelmében "fokozott veszéllyel járó a dolog, üzem, vagy tevékenység, ha a környezetre, egészségre nézve, helyzeténél, működésénél, vagy egyéb sajátosságainál fogva kárveszélyt hordoz".[8]