Felperes keresetében kérte a Választottbíróságot, hogy a Ptk. 241. §-ában foglaltak alapján az alperessel kötött szerződését a keresetindítástól kezdődő hatállyal (az alapár 40%-os felemelésével) olyképpen módosítsa, hogy a felek közötti tartós jogviszonyban felperes lényeges, jogos érdekének a sérelme megszűnjék.
Felperes előadta, hogy a szerződést több mint egy évig tartó előkészítés előzte meg, mely során különféle elemzések készültek. A 10 évre kötött szerződésben felperes kötelezte magát több ezer tonna faanyag alpereshez való szállítására, melynek nagyobb részét saját készleteiből tudta biztosítani, a többit a piacon kellett beszereznie. A piaci árviszonyok ezt követően gyors ütemben - felperes kockázatelemzése szerint évtizedes visszatekintés mellett is - váratlanul és igen jelentősen megváltoztak, ami miatt a teljesítés komoly és helyrehozhatatlan sérelmet okozott és okoz felperesnek. Az alperesnél kezdeményezett szerződés-módosítási tárgyalások nem vezettek eredményre, így egyedül a bírósági út vezethetett az érdeksérelem (faanyag értékesítéséből nem képes megteremteni az erdő felújítási munkák fedezetét, amelyek elmaradása esetén az erdészeti hatóság a felperes faanyag-kitermelését le fogja állítani) kiküszöbölésére.
Alperes válasziratában előadta, hogy a szerződésmódosítás alapjául csak olyan változás vehető figyelembe, amely a megkötéskor még nem volt ismert, illetve kizárt a szerződés bírósági módosítása, ha a szolgáltatás-ellenszolgáltatás meghatározásakor a felek a jövőbeli bizonytalansági tényezőkkel számoltak, vagy amelyekkel az adott helyzetben az ésszerű kockázatvállalás keretében számolniuk kellett volna. Az alperes álláspontja szerint, mivel a felperes szándéka szerint a jelen per tárgyát képező árváltozást szokásos piaci kockázatként kezelte (nem osztotta meg alperessel és nem is görgette tovább albeszállítói szerződésekkel, így a beszerzési ár változását 100%-osan magára vállalta), ezért erre nem alapíthat keresetet. Alperes álláspontja szerint felperesnek számolnia kellett az Európai Uniós kötelezettségvállalásokból eredő hazai energetikai beruházások piaci árfelhajtó hatásával, amelyre vonatkozó jogszabályi környezet már ismert volt.
A Választottbíróság szerint jelen ügyben a tényállás alapvető elemei - az, hogy felek egymással szerződést kötöttek, melyben a mindenkori árat a körülmények változását figyelembe vevő indexálással állapították meg, melyben azonban a fa piaci árának változását nem szerepeltették, továbbá, hogy a biomasszából történő energiatermelés elősegítését kedvezményező politika és szabályozás hatására a piacon a kereslet a biomasszára, így a fára megnőtt, és ez a piaci árak emelkedését eredményezte, végül pedig, hogy a szállítandó faanyag egy részét felperesnek albeszállítóktól kellett megvásárolnia, akik a fát a jelenlegi piaci áron, tehát drágábban adják - nem voltak vitásak.
A jelen ügyben a Választottbíróságnak abban a jogi kérdésben kellett mindenekelőtt állást foglalnia, hogy a felek által előadott tényállás lehetőséget ad-e a Ptk. 241. §-ában írt [(a) a felek között tartós jogviszony álljon fenn, (b) a szerződéskötés után valamilyen változás történjék, (c) a változás következtében a szerződés teljesítése valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértse] bírósági úton történő szerződésmódosításra.
Nem is vitás, hogy a felek között - tíz évre kötött és meghosszabbítható szerződéssel - tartós jogviszony jött létre.
Kétségtelen, és a felek által nem vitatott, hogy a szerződéskötést követően a szerződésben írt fa ára jelentős mértékben, mintegy 40%-kal megemelkedett. Vizsgálni kell azonban, hogy a sérelmet szenvedő felperes a körülmények változásával már a szerződéskötéskor számolhatott-e megfelelő szerződéskötési gondosság kifejtése mellett. A Ptk. 241. §-a ugyan nem foglalkozik azzal, hogy a szerződéskötési gondosság elmulasztása kizárja-e a szerződés bírósági (választottbírósági) módosításának lehetőségét, a Ptk. 4. § (2) bekezdése alapján azonban azt a következtetést lehet levonni, hogy nem kérheti a szerződés bírósági módosítását az, aki a szerződéskötéskor számolhatott a körülmények későbbi alakulásával, s ennek ellenére a szerződésbe belement vagy gondatlanságból, vagy azért, mert kockázatot vállalt. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kereslet-kínálat viszonyainak változása az üzleti kockázat körébe eső tényező, amely egyik szerződő felet sem jogosítja fel a szerződésmódosítás kérésére. (LB Pf. IV. 21189/1992. BH 1993/11. sz. 670.)
A jelen ügyben a felek a szerződéskötéskor a tartós jogviszonyuk ideje alatt az ár változásával számoltak, és éppen ezért az alapár megállapítása mellett egy három oldalas árrendelkezést vettek fel, amely az árat, illetőleg annak változását különféle változások fényében indexálta, tehát mind az éves árszámításra, mind pedig az eseti árszámításra megfelelő és változó képleteket alkalmazott. Az indexálás célja, a változó körülmények figyelembevétele volt. A felek előadásából kitűnik, hogy e gondosan kidolgozott árrendelkezésből és árképletből a fa piaci árának változása figyelmen kívül maradt. Az árképletből ugyanakkor megállapítható, hogy ezzel szemben a villamos energia ár változása szerepel az árképletben, és az abból adódó változást, így az áremelkedésből származó előnyt a felek 50-50%-ban megosztották. Mindez arra mutat, hogy a felek tartós jogviszonyuk ideje alatt az árváltozás tényével számoltak, csupán a fa árának változását nem kívánták szerepeltetni az indexálás tényezői között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
