A MarkenG 14. § (2) bekezdés 1-3. pontjai a viszonylagos kizáró okokról rendelkező 9. § 1-3. pontokkal összhangban szabályozzák a védjegybitorlás megállapításához szükséges megjelölés-összeütközés három esetét1. Mint a tanulmány első részében már említésre került, sem a MarkenG, sem a Vj.-ie, sem pedig a Vt. Nem szabályozzák kimerítő módon azt, hogy mely magatartásformák képezik a védjegyekkel azonos, vagy ahhoz hasonló megjelölések tilalmazott használatát. A MarkenG 14. § (3) bekezdése a tiltott használati formáknak csak egy nem kimerítő felsorolását tartalmazza ("különösen"), így tiltott a megjelölés elhelyezése az árun vagy annak csomagolásán, tilos ilyen megjelöléssel ellátott áruk forgalomba hozatala stb. A MarkenG 14. § (4) bekezdése ezen túlmenően már bizonyos előkészületi jellegű cselekményeket is megtilt, például a tiltott megjelölésnek az árun vagy annak csomagolásán harmadik fél által történő elhelyezését2. Mivel egy védjeggyel (vagy ahhoz hasonló megjelöléssel) ellátott árunak egy árverési ajánlatba történő felvétele vitathatatlanul megalapozza, illetve - egyéb tényállási elemek teljesülése esetén - megalapozhatja az eladó részéről elkövetetett védjegybitorlást3, ehelyütt a használati formák részletesebb bemutatására nem, csak a 14. § (2) bekezdés által biztosított védjegyoltalom terjedelmének rövid bemutatására kerül sor:
a) Az azonosság. A MarkenG 14. § (2) bekezdésének 1. pontja szerinti védjegybitorláshoz a tanulmány első részében ismertetett általános feltételek teljesülésén túl az szükséges, hogy valaki egy a védjeggyel azonos megjelölést használjon olyan árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek vonatkozásában a védjegy oltalmat élvez. Az ún. kettős azonossági esetekben (Doppelidentität) a védjegy abszolút védelmet élvez függetlenül attól, hogy fennáll-e az összetéveszthetőség veszélye4. A kifogásolt megjelölés és a védjegy közötti azonosság ("megjelölések azonossága"; Zeichenidentität) tényállási elemét ehelyütt szűken kell értelmezni5, mivel az feltételezi az írásnak, az ábrának, adott esetben a formának és/vagy a szín(ek)nek a teljes megegyezését6. Az EuB szerint akkor áll fenn a megjelölések azonossága, ha a megjelölés változtatás vagy hozzátétel nélkül tartalmazza a védjegy összes elemét, vagy ha a megjelölés egészét tekintve az csak olyan kis mértékben tér el a védjegytől, hogy ez az eltérés elkerülné egy átlagos fogyasztó figyelmét7. Ezen felül az egymással szemben álló áruknak illetve szolgáltatásoknak is teljes mértékben azonosnak kell lenniük. Ezt az azonosságot azonban már akkor is adottnak tekinti a jogirodalom, ha a harmadik fél áruja/szolgáltatása a védjegy által oltalmazott áruval/szolgáltatással egy felettes fogalom alá vonható8.
A MarkenG 14. § (2) bekezdés 1. pontjának fő alkalmazási területét a hagyományos védjegykalózkodási esetek9 alkotják, vagyis amikor arra nem jogosult látja el/hozza forgalomba termékét valamely védjeggyel azonos megjelöléssel. A védjegykalózkodás pedig éppenséggel az internetes árveréseknél jelent meglehetősen komoly veszélyt10 az elkövetők anonimitása, az elkövetés egyszerűsége és a védjegybitorló termékekkel elért meglehetősen nagy közönség révén.
b) Az összetéveszthetőség veszélye (Verwechslungsgefahr). A MarkenG 14. § (2) bekezdés 2. pontjában szereplő összetéveszthetőség veszélye a német védjegyjog központi fogalma és közösségi jogi definícióként az EuB egységes értelmezése alá tartozik11. Az összetéveszthetőség veszélyének három feltétele (eleme):
(1) az egymással szembenálló megjelölések azonossága vagy hasonlósága;
(2) az egymással szembenálló áruk/szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága; és - a törvényben ugyan kifejezetten nem szerepeltetve, de az EuB állandó joggyakorlata által elismert módon -
(3) az adott védjegy megkülönböztető képessége (ereje) (Kennzeichnungskraft)12.
Ezen elemek egymással kölcsönhatásban állnak, vagyis egyikük enyhébb szintje kiegyenlíthető egy vagy mindkét másik tényállási elem magasabb fokával13 (pl. a szembenálló megjelölések kisebb mértékű hasonlósága kiegyenlíthető azzal, hogy a védjegy jóhírnévvel, és ezáltal magasabb fokú megkülönböztető erővel rendelkezik).
(1) A megjelölések hasonlóságánál (Zeichenähnlichkeit) az ütköző megjelöléseknek az átlagos fogyasztóra gyakorolt összhatásából kell kiindulni14, mivel egy átlagos fogyasztó a védjegyet rendszerint a maga teljességében észleli és nem szentel figyelmet az egymástól eltérő apró részleteknek. Az összhatás megvizsgálásánál különösen a megjelölések egymástól különböző, domináló elemeit kell figyelembe venni15. Általánosságban különbséget lehet tenni a megjelölések hangzásbeli, megjelenési, jelentéstartalmi és értelmi hasonlósága között; az állandó német joggyakorlat alapján azonban e tekintetben elegendő egyetlen egyezés ahhoz, hogy az összetéveszthetőség veszélye megállapítható legyen16.
(2) Az áruk (szolgáltatások) hasonlóságának értékelését objektív, magukra a termékekre vonatkozó kritériumok alapján kell elvégezni17. Ennél az értékelésnél minden olyan tényezőt figyelembe kell venni, amelyek lényegesek az áruk és szolgáltatások egymáshoz való viszonyánál, úm. különösen azok jellege, használatának célja és módja, valamint azok egymással konkuráló vagy egymást kiegészítő tulajdonsága18.
(3) A megkülönböztető erő (Kennzeichnungskraft) fogalma a védjegy piaci erejeként határozható meg19. Az EuB állandó joggyakorlata értelmében azon védjegyek, amelyek megjelenésük vagy a piacon való ismertségük (jóhírnevük) révén nagyfokú megkülönböztető erővel rendelkeznek, tágabb körű védelmet élveznek, mint az olyan védjegyek, amelyek megkülönböztető ereje csekélyebb20. A tágabb védelemmel érhető ugyanis el, hogy egy versenytárs ne tudjon egy erősebb védjegyből a maga részére előnyt kovácsolni21. Annak megítélésénél, hogy egy védjegy nagyobb fokú megkülönböztető erővel rendelkezik-e (vagyis "erős" védjegy-e), átfogóan kell megvizsgálni azt, hogy a védjegy alkalmas-e arra - és ha igen, milyen mértékben -, hogy a jogosult saját termékeit megjelölje és más vállalkozások termékeitől megkülönböztesse vele. Emiatt az átfogó szemléletmód miatt azonban annál a kérdésnél, hogy mikor rendelkezik egy védjegy nagyfokú (vagy legalábbis emelt szintű) megkülönböztető erővel, nem lehet általánosan érvényes százalékos határokat megadni a védjegy ismertségére vonatkozóan22.
Az összetéveszthetőség veszélye a német jogirodalom szerint nem empirikus, ténybeli, hanem jogfogalom, ami miatt nem is lehet tárgya bizonyítási eljárásnak. Közvéleménykutatási szakvéleményeknek, ipari kamarák és fogyasztói érdekvédelmi szervezetek álláspontjának és más hasonló tevékenységek eredményeinek emiatt csak közvetetten lehet jelentősége (Indizfunktion), azok beszerzése alapvetően nem is tekinthető kötelezőnek23. Az EuB szerint az összetéveszthetőség veszélyét akkor lehet megállapítani, ha a nyilvánosságban olyan képzet keletkezik, hogy a kérdéses termék vagy szolgáltatás ugyanattól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással összekapcsolt vállalkozás(ok)tól származik. A gondolati képzettársítás veszélye, mely szintén szerepel a MarkenG 14. § (2) bekezdés 2. pontjában, ehelyütt nem jelent alternatívát az összetéveszthetőség veszélyével szemben, hanem annak terjedelmét határozza csak meg pontosabban24.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
