- A keletkeztetett dematerializált részvények az Adós társaság saját értékpapír-számláján történő jóváírását követő 30 napon belül a vezérigazgató köteles a moratórium alá eső, elismert nem biztosított hitelezői kategóriában visszaigazolt hitelezőket, mint az Adós társaság új részvényeseit felhívni, hogy a nevükre nyilvántartott értékpapírszámla adatait írásban közöljék annak érdekében, hogy az Adós társaság az értékpapírszámláján nyilvántartott részvényeknek a hitelező mint részvényes értékpapírszámlájára történő jóváírásáról intézkedhessen.
- A hitelezők a csődegyezségi javaslat elfogadásával és annak bírósági jóváhagyásával kötelezettséget vállalnak a bejelentés megtételére. A felhívás hitelező vagy képviselője általi igazolt kézhezvételével az adós részéről a felhívásban megjelölt határidő lejártakor a teljesítés megtörténik, ez a teljesítés időpontja.
- A hitelező, mint részvényes a nevén nyilvántartott értékpapírszámlán történt részvényjóváírást követően kezdeményezheti az Adós társaság részvénykönyvében történő feltüntetését, bejegyzését azzal, hogy a részvényes a társasággal szemben részvényesi jogait a részvénykönyvbe történő bejegyzéstől gyakorolhatja.
- Amennyiben a részvények átvételére jogosított hitelező a saját nevére nyitott értékpapírszámlát nem közöl, úgy a kibocsátott dematerializált részvények az Adós társaság saját értékpapírszámláján maradnak azzal, hogy ezen részvények vonatkozásában az Adós társasággal szemben részvényesi jogok nem gyakorolhatók, az Adós társaság a saját értékpapírszámláján kezelt, a hitelező, mint részvényes értékpapírszámláján jóvá nem írt részvényeket illetően a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint jogosult és köteles eljárni.
- Az Adós társaság az általa nyilvántartott, át nem vett, a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint a saját értékpapírszámláján nyilvántartott részvények tekintetében köteles a részvények átvételére feljogosított hitelezőt naptári évenként egy alkalommal a következményekre, és a költségek megtérítésére utalva felhívni, hogy ezen részvények jóváírása érdekében saját értékpapírszámlát közöljön.
- Amennyiben a hitelező az Adós társaság saját értékpapírszámláján történő jóváírástól számított egy éven belül az át nem vett részvényekre nézve nem rendelkezik (saját értékpapírszámlát nem közöl), úgy az Adós jogosult a hitelező által át nem vett részvényeket a saját nevében, a hitelező érdekében, nyilvános értékesítési eljárás keretében elért legmagasabb áron értékesíteni. Az értékesítési eljárás során elért vételárat az Adós köteles a hitelező részére átutalni azzal, hogy amennyiben a hitelező a vételár átvételét megtagadja, úgy a vételár követelésre vonatkozó igényét az elévülési időn belül érvényesítheti az Adóssal szemben.
Az elsőfokú bíróság jóváhagyta az egyezséget, a végzés ellen egyetlen hitelező fellebbezett, az ítélőtábla az alábbi indokolással szüntette meg a csődeljárást:
"Az ítélőtábla osztja a fellebbezésben írt álláspontot, mely szerint a csődegyezséggel szemben nem kezdeményezhető végrehajtás a pontos, precíz határidőhöz kötött alaptőke emelési konstrukció kidolgozásának hiányában és arra is figyelemmel, hogy a csődegyezségben a felek nem határoztak meg végső határidőt az alaptőke emelés elvégzésére, cégbejegyzésre. Amennyiben ennek ellenére sikeres bejegyzést nyerne a cégbíróságon az alaptőke-emelés, a kényszeregyezségbe szorult »passzív« hitelezők az adós társaság saját értékpapírszámláján történő jóváírástól egy évet követően sem jutnának követelésükhöz, mert az adós csupán jogosult, de nem köteles a részvényeket értékesíteni és az értékesítési eljárásnál sincs egy végső határidő meghatározva, sőt a sikeres értékesítésből eredő esetleges vételár átutalására sincs határidő meghatározva. A hitelezők tehát nem tudják pontosan meghatározni, hogy az adós egyes részfeladatait, kötelezettségeit meddig köteles elvégezni, mikor esik azokkal késedelembe. Ebből pedig az következik, hogy a felszámolási bíróság sem tudja megállapítani, mikor lenne alapos egy felszámolási kérelem arra hivatkozással, hogy az adós a csődegyezségben vállalt kötelezettségeit nem teljesítette."
Az egyezség tartalmát azért idéztem, hogy az olvasó is lássa, milyen alapos - a bíróság által említett szempontokra is figyelemmel - történjen az egyezség megkötése. A döntés kritikája alól felmentett az, hogy szerencsére ebben az ügyben a Kúria Gfv.VII.30.329/2018/7. számú felülvizsgálati döntése megfelelő iránymutatást adott:
"A csődegyezség keretében az adós a Cstv. 19. § (1) bekezdése értelmében úgy is megállapodhat a hitelezőkkel az adósság rendezéséről, hogy a hitelezők a követeléseik fejében részesedést szereznek az adós gazdálkodó szervezetben. Kétségtelen, hogy az egyezségben foglaltak teljesítése ilyen esetben általában a hitelezők aktív közreműködését igényli. Mivel azonban a Cstv. 19. § (1) bekezdése ezt az adósságrendezési megoldást kifejezetten nevesíti, lehetővé teszi, az adott megoldással szükségképpen együtt járó hitelezői együttműködés egyezségbe foglalása nem adhat alapot a csődegyezség jóváhagyásának megtagadására.
A megkötött egyezség a Cstv. 20. § (2) bekezdése szerint - többek között - azokra az egyezségkötésekre jogosult hitelezőkre is kiterjed, akik az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy szabályszerű értesítésük ellenére az egyezség megkötésében nem vettek részt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy azok a hitelezők, akikre az egyezség hatálya kényszerjelleggel terjed ki, kötelesek tűrni, hogy kielégítési arányuk és a kielégítés esedékessége a többi hitelező által elfogadott feltételeknek megfelelő legyen, hanem azt is, hogy a jóváhagyott csődegyezségben rögzített, az adósság rendezéséhez szükséges hitelezői nyilatkozatok és kötelezettségvállalások őket is kötik, illetve terhelik. A hitelezők természetesen - ha ezt esetükben jogszabály nem zárja ki - úgy is dönthetnek, hogy lemondanak az adóssal szembeni követelésükről vagy annak érvényesítéséről.
A jelen ügy tárgyát képező egyezség nem valósít meg joggal való visszaélést, nem hozza a kényszeregyezséggel érintett hitelezőket a többi hitelezőhöz képest Gfv.
- 3/4 -
VII.30.329/2018/7. 5 hátrányosabb helyzetbe, nem ütközik jogszabályba, és - a másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben - nem állapítható meg a csődegyezség végrehajthatóságának hiánya sem.
Az adós ugyanis a csődegyezség 14.2.2. pontjában vállalta, hogy a csődegyezség jogerős jóváhagyását követő 90 napon belül emeli fel az alaptőkét és kibocsátja a dematerializált törzsrészvényeket, és ettől számított 30 napon belül a cégbírósági eljárást megindítja. E két határidő ellenőrizhető és számon kérhető, s az adós nem teljesítése esetén a felszámolási eljárás megindítható. A cégbírósági eljárás befejezésére viszont az adós az egyezségben nem vállalhatott konkrét határidőt, mert ezt az eljárást nem ő, hanem a cégbíróság folytatja le. Mivel azonban a tartozások társasági részesedéssé alakításához a cégbíróság eljárásának lefolytatása is szükséges, a Cstv. 19. § (1) bekezdése pedig - a korábban már részletezetteknek megfelelően - az adósság ilyen módon való rendezését kifejezetten lehetővé teszi, az erre az eljárásra vonatkozó konkrét határidő hiánya a csődegyezség jóváhagyását nem alapozhatja meg. Az alaptőke-emelés meghiúsulása esetén pedig sor kerülhet a felszámolási eljárás megindítására.
Az egyezség tartalmának értelmezése körében a Kúria egyetért az adóssal abban, hogy az adott csődegyezségben a felek abban állapodtak meg: a nem biztosított hitelezők tulajdonjogot kapnak az adósban a hitelezői igényük mértékéig, azaz az adós ezzel az az adósság-tőke konverzióval egyenlíti ki a hitelezők felé fennálló tartozását. Amennyiben a dematerializált részvények a hitelezők értékpapírszámláján megjelennek, a csődegyezség teljesítettnek minősül. Az egyezség teljesítéséhez, a részvénytulajdon megszerzéséhez a hitelezőknek az értékpapírszámla megnyitásával, illetve a számla adatainak közlésével valóban együtt kell működniük az adóssal. A saját együttműködési készségük hiányára hivatkozással azonban a csődegyezség jóváhagyásának megtagadását megalapozottan nem kérhetik a bíróságtól, az a körülmény, hogy valamely hitelező esetlegesen nem kíván a csődegyezség teljesítése, a részvénytulajdon megszerzése érdekében az adóssal együttműködni, az egyezség jóváhagyásának megtagadására nem adhat alapot.
A csődegyezség azon rendelkezése, amely szerint az adós az egy éven belül át nem vett részvényeket értékesítheti és azok értékét utalja át a hitelezők számára, mindezekre figyelemmel már nem a hitelezői igények kielégítésének szabályai közé tartoznak, mert a hitelezők kielégítése - ahogy arra az adós helyesen utalt - az adósság tulajdonjoggá alakításával megtörténik. [30] A Kúria utal arra is, hogy az eljárás iratai alapján megállapítható, hogy az adós rendelkezik vagyonnal (nagy összegű befektetéssel). Az adósság-tőke konverzió eredményeképpen létrejövő részvények a hitelezők által értékesíthetők. Az ítélőtábla tehát tévesen értékelte végrehajthatatlannak a csődegyezséget, ezért a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta."
A Kúria döntéséből kiemelem az általam dőlt betűvel jelzett szövegrészeket. A legtöbb egyezségnél sérülnek hitelezői jogok, a jogalkotó ezeket figyelembe véve alakította ki a szabályrendszert. Az a tény azonban, hogy a kisebbségbe került hitelezőknek nem tetszik az egyezség, nem ok a jóváhagyás megtagadására, megismételve a Kúria indokolási részét: "A saját együttműködési készségük hiányára hivatkozással azonban a csődegyezség jóváhagyásának megtagadását megalapozottan nem kérhetik a bíróságtól, az a körülmény, hogy valamely hitelező esetlegesen nem kíván a csődegyezség teljesítése, a részvénytulajdon megszerzése érdekében az adóssal együttműködni, az egyezség jóváhagyásának megtagadására nem adhat alapot."
A csődegyezség anyagi és eljárásjogi kérdéseit - nem teljeskörűen - azért vizsgáltam, mert a most már több éves gyakorlat lehetőséget ad következtetések levonására.
Az eljárási kérdésekkel kapcsolatos legfontosabb következtetésem az, hogy a bíróságok túlzottan elmentek a hivatalbóli vizsgálat felé. Az egyezségkötéshez vezető út állomásait jogszabályi felhatalmazás nélkül hivatalból vizsgálják arra hivatkozással, hogy a "jogszabályoknak megfelelés" szempontjából ez kötelességük. Különösen a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban okoz gondot a fellebbezések és a felülvizsgálati kérelmek elbírálására vonatkozó korlátok mellőzése.
Az új csődtörvény megalkotás lehetőséget teremt arra, hogy a jogalkotó - amennyiben a csődeljárást reorganizációs eljárásként életben akarja tartani - precízebb szabályozással adjon útmutatást a bíróságoknak. ■
Visszaugrás
