Habár Szerbia azon kisszámú országok közé tartozik, amelyek már a XIX. század első felében rendelkeztek polgári jogi kódexszel (az 1844. évi szerb Ptk), ma azonban még sincs hatályos polgári törvénykönyve. Az 1844. évi Ptk 1946-ban hatályát vesztette[1], viszont a bírói gyakorlat jogi megoldásokat meríthetett rendelkezéseiből azokra a kérdésekre vonatkozólag, amelyeket az új állam jogszabályai nem rendeztek.[2] Tény viszont, hogy az 1844. évi szerb Ptk 1946-ban, több mint egy évszázados alkalmazás után, megszűnt hatályos jogszabály lenni.
A II. világháború utáni délszláv szövetségi államban előbb a politikai akarat hiánya vagy alacsony foka, később pedig, miután a kódex kidolgozásához szükséges politikai konszenzus megszületett, a szövetségi állam és a tagállamok közötti törvényhozási hatáskör-megosztás lehetetlenné tette egy egységes polgári törvénykönyv elfogadását. Egységes Ptk helyett a polgári jog anyagát eleinte szövetségi, majd később tagállami szintű, a polgári jog egy-egy ágát szinte teljesen lefedő, ún. "rendszerszintű törvények" szabályozták. A kötelmi jog anyagát szabályozó rendszerszintű törvény, a még ma is hatályban lévő, 1978. évi, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, szövetségi hatáskörben elfogadott Kötelmi viszonyokról szóló törvény.[3] A Köt a valamikori liberális szocialista jogalkotás egyik legkiválóbb terméke, amely érdemeit igazán a lassan már negyvenévnyi alkalmazása során mutatta meg. A törvény közvetlen modelljéül egy normaszöveg szolgált, amelyet a II. világháború utáni jugoszláv civilisztika egyik legnagyobb képviselője, Mihailo Konstantinović professzor alkotott meg és jelentetett meg 1969-ben. Egy, a kötelmi jogot szinte teljességgel felölelő normatív szöveget dolgozott ki, amelyet professzorhoz méltó szerénységgel csak a Kötelmekről és szerződésekről szóló törvénykönyv vázlatának nevezett el. E mű a szakmai körökben röviden csak Vázlatként (Skica) vált közismertté.[4] A Vázlat szerkezetében és tartalmában az 1911. évi svájci Kötelmi törvényt vette alapul. A törvényszöveg kidolgozására és elfogadására a Vázlat megjelentetése után végül is még szinte teljes tíz évre volt szükség. A törvény csak néhol tér el a Vázlat normatív javaslataitól. Ezeket az eltéréseket utólag a jogtudomány negatívan értékelte: a Vázlat normatív megoldásait minőségibbnek tartja, de elismeri, hogy ezek a módosítások szükségesek voltak ahhoz, hogy a Vázlatból előbb törvénytervezet/javaslat, majd törvény váljon, ami az alapelvi jelentőségű rendelkezések ideológiai tartalommal való feltöltését jelentette.[5]
A Köt minőségét, haladó szellemiségét és rugalmas, a változó társadalmi viszonyokhoz idomulni képes normatív tartalmát leginkább az fémjelzi, hogy szinte mi-
- 79/80 -
nimális módosításokkal[6] túlélte a szövetségi állam fokozatos felbomlását, valamint a gazdaság-irányítás egy sajátos szocialista modelljéről, a jugoszláv önigazgatású szocializmusról való áttérést a piacgazdaságra, azaz a versenyalapú társadalom modelljére, és még ma is hatályban van, a 2006-ban, szinte száz év után újból unitárius állammá vált Szerbiában.
Az utolsó délszláv közös állam, Szerbia és Montenegró laza államszövetségének megszűnésével 2006-ban, minden feltétel teljesült, hogy megkezdődhessen egy egységes polgári törvénykönyv tervezetének kidolgozása, amely felölelte volna a polgári jog klasszikus jogágaihoz tartozó szabályokat. Többé már nem léteztek azok az alkotmányjogi, a szövetségi állam és a tagállamok közötti törvényhozási hatáskör-megosztásból eredő korlátozások, amelyek 1971 óta jóformán lehetetlenné tették egy egységes polgári törvénykönyv elfogadását.
A Kormány 2006-ban egy tizenegy tagú bizottságot nevezett ki, amelyet a polgári törvénykönyv tervezetének kidolgozásával bízott meg. A Kodifikációs Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a polgári törvénykönyv tervezetének kidolgozásában elért eredményeket fokozatosan, külön könyvekbe bontva teszi elérhetővé a nyilvánosság számára. A Ptk tervezett könyves szerkezetében minden könyvet a polgári jog egy-egy klasszikus jogágát alkotó szabályok képeznék.
A Bizottság 2009-ben tette közzé az Előtervezet Második Könyvét, amely a kötelmi jog területét öleli fel.[7] Két év elmúltával, 2011-ben tette közzé a Harmadik könyvet[8], amely a családi jogra vonatkozik, valamint ugyanebben az évben a Negyedik könyvet is[9], amely az öröklési joggal kapcsolatos, javasolt normatív szöveget tartalmazza. A dologi jogi könyv előtervezete még nem készült el, viszont a Bizottság már а 2007-ben megjelent első könyvben felvázolta azokat a legjelentősebb, a dologi jogot érintő nyitott kérdéseket, amelyekre a kodifikációs folyamatban mindenképpen választ kell adni.[10] Az hogy a Kodifikációs Bizottság még nem jelentett meg egy dologi jogi kódexrész-tervezetet talán arra vezethető vissza, hogy 2006-ban jelent meg, majd 2012-re véglegesnek tűnő formát nyert, a dologi jog területét felölelő rendszerszintű törvény, a Tulajdonjogról és egyéb dologi jogokról szóló törvénykönyv tervezete, amelyet egy másik szakmai bizottság készített el.[11] Egyelőre azonban, a Kodifikációs Bizottság hivatalosan még nem helyezkedett arra az álláspontra, hogy a dologi jogi törvény tervezetét, részben vagy túlnyomórészt felhasználná a készülő Ptk előtervezet dologi jogi könyvének kidolgozásához.[12]
E munkában a Ptk Előtervezet kötelmi jogot felölelő Második könyvében javasolt normatív újítások bemutatására és elemzésére kerül sor, elsősorban azért, mert az 1978. évi Köt képezi a kódextervezet magvát - ez a kódex anyagának legfontosabb része, másrészt viszont a kötelmi jog az a terület, amelyen érdekes párhuzam azonosítható be a szerbiai kodifikáció előkészítése és az új magyar Ptk. kidolgozása során felmerült nyitott kérdések között.
Mint már említésre került, a készülő Ptk kötelmi jog könyvének Előtervezete látott elsőként napvilágot, 2009-ben. A Kodifikációs Bizottság ezen megfontolása, hogy először a kötelmi jog anyagát kodifikálja újra, ésszerűnek tűnik, hiszen a Köt igencsak időtállónak bizonyult, így annak módosítása, illetve kiegészítése bizonyult a legkisebb kihívásnak. Azok a hiányosságok, illetve joghézagok, amelyeket a kötelmi jogi könyv orvosolni kíván, többnyire már ismeretesek és egyértelműek voltak a szakma és jogtudomány számára. Ezeken felül azonban, a Bizottság az Előtervezetben számos olyan újítást is javasol, amelyek nem a Köt valamilyen hiányosságát hivatottak orvosolni, hanem olyan kérdéseket érintenek, amelyek kódexben való szabályozása célszerű. A javasolt új normatív megoldások elemzése, a kötelmi jognak az elméletben általánosan elfogadott felosztása mentén tűnik célszerűnek, ami alapvetően három részre való tagolást jelent: kötelmi jog - általános rész, szerződési jog és kártérítési jog.
- 80/81 -
A kötelmi jogi könyv Előtervezete új fogalom-meghatározásokat, egyes esetekben szinte tankönyvszerű definíciókat tartalmaz. Ezek közül már az első, és talán legfontosabb fogalmi meghatározás, a kötelem definiálása, teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy az Előtervezet szerzői, illetve szerkesztői, egy-két kivételtől eltekintve, kizárólag jogászprofesszorok: az első szakaszba foglalt kötelem-definíció a mai szerb kötelmi jogi irodalomban általánosan elfogadott fogalom-meghatározás közvetlen leképződése. Az Előtervezet szerint a kötelem két meghatározott fél között fennálló jogviszony, amelyben az egyik fél (jogosult) valamilyen dolog átadását, tevékenységet vagy valamilyen egyébként jogszerű tevékenységtől való tartózkodást követelhet a másik féltől (kötelezettől), a másik félnek pedig ezt kötelezettsége teljesíteni.[13] Úgy tűnik, hogy ez a hozzáállás, amely az alapvető jogi fogalmak törvényben való rögzítését szorgalmazza, nem egyedülálló, hiszen nagyon hasonló kötelem-meghatározást tartalmaz az új magyar Ptk is.[14] Az 1959. évi Ptk.-ban ilyen jellegű definíció nem szerepelt.[15]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
