Navigare necesse est… Az ír választópolgárok döntését követően, a lengyel és a cseh államfő is belátta ezen évszázados aforizma igazságtartalmát, amikor a Lisszaboni Szerződés1 ratifikációja mellett döntött, így elhárult minden akadály a Szerződés hatálybalépése elől. Jelen tanulmány célja a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamatát megakasztó, hatálybalépését késleltető tényezők bemutatása és értékelése, így különösen az ír "igen"-hez vezető út, valamint a lengyel és a cseh államfő Szerződéssel szembeni protestáló magatartásához vezető okok feltárása.
Az ír választópolgárok a 2008. június 12-én tartott népszavazáson elutasították az Európai Unió Lisszaboni Szerződését. Az elutasítás ténye magában hordozta a ratifikációs folyamat megszakadásának veszélyét, ugyanis a Szerződés hatályba lépéséhez minden tagállam aláírása szükséges. A váratlan helyzetet a politikusok, az EU tisztviselők és a politikai elemzők különbözőképpen értékelték,2 de általánosságban elmondható, hogy az elutasításra vezető legfőbb ok: Írország szuverenitásának korlátozásától való félelem volt. Ugyanis a nemmel szavazók attól tartottak, hogy a Szerződés elfogadása esetén Írország elveszítheti jogalkotási hatáskörét az adózás területén, így kénytelen lesz megszüntetni alacsony társasági adó szintjét, továbbá elveszítheti az egyes politikák elutasításának jogát, így nem tilthatja többek között az abortuszt, valamint rákényszerül, hogy felülvizsgálja katonai semlegességi politikáját, amely állampolgárainak egy majdani európai hadseregbe történő besorozását eredményezheti.3
Az ír népszavazás következtében kialakult patthelyzetre több megoldási javaslat is született4, ezek közül csak két elképzelés kapott komolyabb figyelmet a soron következő, 2008. június 19-20-án Brüsszelben megrendezett, Európai Tanácsi csúcsértekezleten. A két elképzelés a következő volt:
a) Írország ismételje meg a referendumot, amelynek az EU számára pozitív módon történő befolyásolásához - amennyiben szükséges - a tagállamok ajánljanak fel Írországnak egy olyan lehetőséget, hogy egy, a Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv vagy nyilatkozat - az ír félelmekre reagálva - megismétli, hogy a Szerződés nem érinti Írország abortuszra vonatkozó jogi szabályozását, illetve katonai semlegességét, továbbá Írország megtarthatja az alacsony adókulcson alapuló társasági nyereségadó rendszerét;
b) a másik elképzelés szerint az EU legyen két-vagy többsebességes, amelynek értelmében az integráció mélyítését ellenző tagállamok a Nizzai Szerződés szerint működnének tovább, míg az integráció mélyítésében érdekelt országok egy, a Lisszaboni szerződésre épülő szorosabb együttműködést valósítanának meg. Az utóbbi elképzeléssel kapcsolatban kritikaként fogalmazható meg, hogy egy két-vagy többsebességes Európa nem vezetne-e egymással versengő blokkok kialakulásához, amely hosszútávon az EU integráció, illetve az EU bővítés végleges elakadásának veszélyét hordozná magában.5
Az Európai Tanács elfogadta Írország azon javaslatát, hogy tárgyalják újra a kérdést a soron következő 2008. október 15-ei csúcson, mivel a kialakult helyzet értékelése és a megoldáshoz vezető legrövidebb út megtalálása több időt igényel mind Írország, mind az EU részéről. Jenez Jansa szlovén miniszterelnök, az Európai Tanács soros elnöke, nyilatkozatban közölte, hogy nem élveznek támogatottságot az EU-ban azok a megoldási lehetőségek, amelyek Írországot a margóra kívánják szorítani és amelyek kétsebességű Európáról beszélnek.6 Ezáltal egyértelművé vált, hogy az európai integrációt elmélyíteni kívánó Lisszaboni Szerződés ratifikációjának sikeressége vonatkozásában csak egy későbbi időpontban megismételt ír népszavazás hozhat eredményt.
Az Európai Tanács a 2008. október 15-16-ai ülésén tudomásul vette a Brian Cowen ír miniszterelnök által a Lisszaboni Szerződés vonatkozásában tartott népszavazás eredményéről adott elemzését. Az ír kormány vállalta, hogy folytatja konzultációit annak érdekében, hogy hozzájáruljon a helyzet megoldási lehetőségének kidolgozásához. Az Európai Tanács erre tekintettel döntött arról, hogy 2008. decemberi ülésén visszatér erre a kérdésre a megoldás elemeinek és a követendő közös útnak a meghatározása céljából.7
Az Európai Tanács 2008. december 11-12-ei ülésén Írország miniszterelnöke tolmácsolta az ír népnek a Lisszaboni Szerződés kapcsán felmerült aggályait, amelyek eloszlatására csak egy, a Tanács által adott, megfelelő jogi biztosíték adna lehetőséget. Ilyen aggályként jelölte meg - többek között - annak biztosítását, hogy teljesítsék Írországnak a hagyományos semlegességi politikája fenntartásával kapcsolatos követeléseit, valamint biztosítsák, hogy a Lisszaboni Szerződés rendelkezései nem befolyásolják az ír alkotmánynak az élethez, az oktatáshoz és a családhoz való jogra vonatkozó rendelkezéseinek a továbbiakban való alkalmazását, illetve garantálják, hogy az adózás területén a Lisszaboni Szerződés semmilyen módon nem változtatja meg az Unió hatásköreinek kiterjedését és működését.8 Az Európai Tanács kötelezettséget vállalt arra, hogy az ír miniszterelnök által felsorolt aggályok eloszlatására megfelelő jogi biztosítékot fog adni a 2009 júniusában soron következő csúcsértekezleten, továbbá egyetértett abban, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése esetén a szükséges jogi eljárásoknak megfelelően határozatot hoz arra vonatkozóan, hogy a Bizottság továbbra is minden egyes tagállam egy-egy állampolgárából álljon.9 Az ír kormány viszont elkötelezettségét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a Lisszaboni Szerződést a jelenlegi Bizottság hivatali idejének végéig megerősítik. 10
Az Európai Tanács 2009. június 18-19-ei ülésén - a 2008. decemberi ülésen meghozott elnökségi következtetésekkel összhangban - az állam-, illetve kormányfők olyan jogi garanciákról állapodtak meg, amelyek célja, hogy választ adjanak az ír nép aggályaira, előmozdítva ezzel annak lehetőségét, hogy újból véleményt nyilváníthassanak a Lisszaboni Szerződésről.11 Így a tagállamok állam- és kormányfői egy határozatot fogadtak el, amelyben kinyilvánították, hogy a Lisszaboni Szerződés
a) nem érinti az ír alkotmány élethez való jog, valamint a család védelmére vonatkozó rendelkezéseit;
b) semmilyen módon és egyetlen tagállam tekintetében sem változtatja meg az Európai Unió hatásköreinek kiterjedését és működését az adózás területén;
c) nem érinti és nem sérti a katonai semlegesség hagyományos ír politikáját.
A határozattal kapcsolatban az állam-, illetve kormányfők kijelentették, hogy a határozat jogi biztosítékot nyújt arra, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése nem érinti az ír nép által aggályosnak ítélt egyes kérdéseket, továbbá annak tartalma teljes mértékben összeegyeztethető a Lisszaboni Szerződéssel, és nem teszi szükségessé a Lisszaboni Szerződés újbóli megerősítését, valamint a határozat jogilag kötelező erejű, és a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének napján lép hatályba. 12
A Brüsszelben 2009 júniusában elfogadott határozat elegendő biztosítékul szolgált az ír választópolgároknak, akik a 2009. október 2-án tartott népszavazáson - nagy többségben13 - a Lisszaboni Szerződés megerősítése mellett adták le szavazatukat, ami által Írország is - a szerződést akkorra már ratifikáló 24 tagország mellett - nélkülözhetetlen hátszelet biztosított a Lisszabonból útjára bocsátott hajónak.14 Több elemző szerint azonban nem elhanyagolható az ír népszavazás figyelembevételekor az a tény, hogy korábban a sikeres gazdasággal rendelkező Írország - a "Kelta Tigris" magabiztosságával - válaszolt nemmel a Szerződésre, azonban 2009 őszére a gazdasági válság nyomán bekövetkezett gazdasági visszaesés, a munkanélküliségi ráta megugrása, valamint Izland intő példája15 folytán mind többekben erősödött meg azon álláspont, hogy Írország gazdasága sérülékeny, és az újbóli növekedési pályára álláshoz nélkülözhetetlen a többi tagországgal és közvetlenül az Európai Unióval való minél szorosabb kapcsolat.16 Azonban ekkor még továbbra is kérdéses maradt, hogy a hátralevő út tartogat-e "Szküllákat és Karübdiszeket", amelyek között a "Lisszaboni hajó" végleg megfeneklik.
A szerződés hatálybalépéséhez vezető úton kétségtelenül nagy előrelépésnek számított az ír "igen", de - ahogy arra a korábbiakban is utaltunk - közel sem volt biztos, hogy a Brüsszelből útnak indított hajó valaha is partot ér, hiszen a lengyel államfő, Lech Kaczynski, valamint a cseh államfő, Václav Klaus személyében olyan akadályok merültek föl a Szerződés ratifikációs folyamatában, amelyek miatt a Szerződés hatálybalépése véglegesen meghiúsult volna. Jelen fejezetben a lengyel és a cseh álláspont bemutatása által a két államfő protestáló magatartásának, valamint a Szerződést végül ratifikáló döntésének okaira keresünk választ.
Lengyel álláspont. 2008. július 1-jén - miután a lengyel parlament mindkét háza jóváhagyta a Szerződést - Lech Kaczynski lengyel államfő bejelentette, hogy nem írja alá a Parlament által elfogadott dokumentumot, mivel az elutasító ír népszavazás fényében mindez már értelmetlen. Kaczynski egy nyilatkozatában kifejtette, hogy csak akkor írja alá a Szerződést, ha az írek - minden külső befolyástól mentesen - megváltoztatják azzal kapcsolatos véleményüket, azaz a lengyel államfő egy megismételt ír népszavazás, Szerződést támogató eredményétől tette függővé a lengyel ratifikációt.17 Kaczynski ezen álláspontja is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az Európai Tanács a soron következő két ülésén az ír népszavazás megismétlése és jogi biztosíték adása mellett kötelezze el magát. Lengyelország az említetten kívül más feltételt nem támasztott a ratifikáció megvalósulása tekintetében, így a lengyel álláspontot tekinthetjük egyfajta passzív, kevésbé euroszkeptikus, sokkal inkább eurosemleges megnyilatkozásként. Ez megnyilvánul abban is, hogy a 2009. október 2-ai, a Lisszaboni Szerződést támogató ír népszavazást követően - közel nyolc napos gondolkodási idő után - Kaczynski október 10-én aláírta a lengyel parlament által elfogadott ratifikáló okmányt és a következőképpen indokolta döntését: "az ír választók megváltoztatták a véleményüket, így a szerződés újjáéledt, és elhárult az akadály a ratifikáció elől".18 A lengyel államfő aláírásával 26-ra emelkedett a Szerződést ratifikáló tagállamok száma, és már csak a cseh államfő, Václav Klaus aláírásától függött közvetlenül a Szerződés sorsa.
Cseh álláspont. Csehország államfője, Václav Klaus, a Lisszaboni Szerződést elutasító ír népszavazást követően kifejtette azon álláspontját, miszerint Írország demokratikus eszközökkel leszavazta a Szerződést, ezért véget kell vetni a ratifikációs folyamatnak.19 A cseh államfő - véleménye melletti kiállása demonstrálásaként - támogatta a cseh parlament euroszkeptikus szenátori csoportjának a cseh Alkotmánybírósághoz intézett beadványát, melyben - többek között20 - annak eldöntését kérték a Polgári Demokratikus Párt (ODS) szenátorai, hogy a Lisszaboni Szerződés összeegyeztethető-e a cseh alkotmánnyal. Az indítványt széles érdeklődés övezte, amely több okra is visszavezethető volt: egyrészt a cseh parlament volt az utolsó az EU tagállamok sorában, amely még nem foglalt állást a Szerződéssel kapcsolatban; másrészt a kormányzó párt (ODS) szenátori csoportja nyújtotta be az indítványt, tehát azon kormány parlamenti bázisa, amely egyébként részt vett a Szerződés tárgyalási fordulóin, és a végleges szövegezés előtt lehetősége lett volna a cseh alkotmánnyal való összhang ellenőrzésére és a lehetséges ellentmondások orvoslására; végül pedig minderre a cseh soros elnökséget megelőző hónapokban került sor, amely már csak abból a szempontból is problematikus, hogy a cseh elnökségtől minden tagállam a ratifikációs folyamat befejezését célzó intézkedések megtételét várta.21 A cseh Alkotmánybíróság a 2008. november 26-án hozott határozatában amellett foglalt állás, hogy a Lisszaboni Szerződés és a cseh alkotmány egymással nem összeegyeztethetetlen.22 A döntés kapcsán legtöbben azt várták, hogy Václav Klaus is a lengyel államfőhöz hasonló álláspontra helyezkedik, és az ír népszavazás eredményétől teszi függővé a Szerződés ratifikációját. Ehhez képest Klaus az ír "igen"-t követően nem követte a lengyel államfő, Kaczynski példáját, hanem további indokokat hozott fel a ratifikáció megtagadása mellett. Így elsőként azt, hogy a cseh szenátus tagjai ismét beadvánnyal fordultak az Alkotmánybírósághoz, amelynek döntését mindenképp bevárja. A szenátorok a beadványukban elsősorban azt kérik az Alkotmánybíróságtól, hogy foglaljon állást abban a kérdésben, hogy az Európai Unió nemzetközi szervezet vagy szuperállam, illetve, hogy az európai szabályokat értelmező Európai Bíróságon keresztül nem lesz-e megkerülhető a cseh Alkotmánybíróság.23 Másodsorban Václav Klaus szerint Csehországnak kivételt kell kapnia a Lisszaboni Szerződés részét képező Alapjogi Charta alkalmazása alól, mert ellenkező esetben megkérdőjelezhetővé válnak a II. világháború után elfogadott Benes-dekrétumok is, amely kártérítési (kártalanítási) követelési alapot jelentene a kényszerrel kitelepített szudéta németek, valamint más, a Benes-dekrétumok hatálya alá tartozott népcsoport tagjai számára.24 A Klaus által támasztott feltételekre reagálva Manuel Barroso, a Jan Fischerrel - cseh kormányfővel - folytatott megbeszélését követően kijelentette, hogy "nem lehet újranyitni a Lisszaboni Szerződés ratifikációs folyamatát, amely a Cseh Köztársaság kivételével az összes EU-tagországban lezárult", valamint kifejtette, hogy "a Cseh Köztársaságnak sem érdeke az ügy halogatása, és amint a cseh Alkotmánybíróság rábólint a Lisszaboni Szerződésre, Prágának valóra kell váltania a ratifikációra tett ígéretét". Jan Fischer pedig a cseh államfőhöz intézett nyilatkozatában közölte, hogy "azt várja a kormány Klaustól, hogy vállaljon kötelezettséget, további feltételeket nem támaszt a parlament két háza által már megerősített Lisszaboni Szerződés aláírása fejében".25 A kialakult helyzetben az első előrelépést az Európai Tanács soron következő, 2009. október 29-30-án tartott ülése hozta, amelyen az állam- és kormányfők engedtek a cseh követeléseknek, és így Csehország - az Egyesült Királysághoz és Lengyelországhoz hasonlóan - mentességet kapott az Alapjogi Charta alkalmazása alól a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 30. jegyzőkönyvben foglaltaknak megfelelően, amely közelebbről azt jelenti, hogy:
a) a Charta nem terjeszti ki az Európai Unió Bíróságának, Lengyelország, Csehország vagy az Egyesült Királyság bármely bíróságának vagy törvényszékének hatáskörét az annak megállapítására való lehetőségre, hogy Lengyelország, Csehország vagy az Egyesült Királyság törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, gyakorlatai vagy intézkedései nincsenek összhangban azokkal az alapvető jogokkal, szabadságokkal és elvekkel, amelyeket a Charta újólag megerősít;
b) a Charta IV. címében semmi nem keletkeztet Lengyelországra, Csehországra vagy az Egyesült Királyságra alkalmazható, jogilag érvényesíthető jogokat, kivéve, ha Lengyelország vagy az Egyesült Királyság ilyen jogokról nemzeti jogában rendelkezik;
c) amennyiben a Charta valamely rendelkezése nemzeti jogszabályokra vagy gyakorlatokra hivatkozik, Lengyelországban, Csehországban vagy az Egyesült Királyságban kizárólag annyiban kell alkalmazni, amennyiben a benne foglalt jogokat és elveket Lengyelország vagy az Egyesült Királyság jogszabályaiban és gyakorlatában elismerik.26
Ezen túlmenően az állam- és kormányfők, a Szerződéssel kapcsolatos további euroszkeptikus megnyilvánulások megelőzéseként, újból megerősítették, hogy minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad [az EUSz. 5.cikkének (2) bekezdése], valamint azt, hogy az Alapjogi Charta rendelkezéseinek címzettjei az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre [Charta 51. cikkének (1) bekezdése].27 2009. november 3-án a cseh Alkotmánybíróság elutasította a szenátorok indítványát és ismét megállapította, hogy a Lisszaboni Szerződés nincs ellentétben a Cseh Köztársaság Alkotmányával. Ezzel a döntéssel elhárult az utolsó akadály is a cseh ratifikáció megerősítése elől, hiszen Vaclav Klaus mindkét feltétele28 teljesült ahhoz, hogy a ratifikációs okmányt aláírja. A cseh államfő 2009. november 3-án délután látta el kézjegyével a dokumentumot, így 27-re emelkedett a Szerződést ratifikáló tagállamok száma.29
A tagállamok állam- és kormányfői, a 2009. november 19-én Brüsszelben tartott informális találkozón, elkötelezettségüket fejezték ki a Szerződés 2009. december 1-jén történő hatályba lépése mellett, valamint politikai egyezséget kötöttek a Lisszaboni Szerződés által létrehozott Uniós főtisztviselői posztokat betöltő személyek vonatkozásában, amely egyezség a Szerződés hatálybalépésével azonos időpontban lép hatályba.30 ■
JEGYZETEK
1 Lásd: Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról. In: Európai Unió Hivatalos Lapja, 50. évfolyam, 2007. december 17., 2007/C 306/01
2 Barosso közleményben tudatta, hogy bár a Bizottság bízott az "igen" szavazatok győzelmében, de tiszteletben tartja az ír nép döntését, valamint megítélése szerint nem arról van szó, hogy Írország elutasítaná az EU-t, továbbá reményét fejezte ki, hogy Írország továbbra is elkötelezi magát egy erősebb Európa ügye iránt. Lásd: Statement by President Barosso following the Irish referendum on the Treaty of Lisbon. Brussels, 2008. 06. 13., Csöndes Mónika - Kecskés László: Az ír "nem". In: Európa Jog 2008. évi 4. sz. 9-10. old.; Ezzel ellentétes álláspontot képviselt Vaclav Klaus cseh államfő, aki szerint az elutasítás "a szabadság és az ész győzelme az elit mesterséges projektjei és az európai bürokrácia felett", valamint meggyőződése szerint "a ratifikációs folyamat halott, az európai integrációs folyamat rossz irányba haladt, s a brüsszeli székhelyű szuperállam helyett egy új európai modellt kell keresni". Lásd: Gondolkodásra kényszerül az EU. In: Magyar Nemzet 2008. június 17-ei szám 9. old., Idézi: Kecskés László: EU-jog és jogharmonizáció. Bővített, harmadik kiadás. HVG-ORAC, Budapest, 2009. 423-424. old.
3 Lásd: Kecskés László: EU-jog és jogharmonizáció. Bővített, harmadik kiadás. HVG-ORAC, Budapest, 2009. 422. old.
4 Így például: Lisszaboni Szerződés újratárgyalása; az EU maradjon a nemzetek Európája; európai népszavazás bevezetése
5 Lásd: Losonczi Mikós: Az ír elutasítás néhány tanulsága és következménye. In: Élet és Irodalom 2008. június 27-ei szám 4. old., Idézi: Kecskés László: EU-jog és jogharmonizáció. Bővített, harmadik kiadás. HVG-ORAC, Budapest, 2009. 426. old.
6 Lásd: Csöndes Mónika - Kecskés László: Az ír "nem". In: Európa Jog 2008. évi 4. sz. 11. old.
7 Lásd: Brüsszeli Európai Tanács 2008. október 15-16. Elnökségi következtetések. Brüsszel, 2008. október 16. 14368/08 CO_CL 4.
8 Lásd: Brüsszeli Európai Tanács 2008. december 11-12. Elnökségi következtetések. Brüsszel, 2008. december 12. I. számú melléklet. 17271/1/08
9 Az ír szavazók az európai biztosok létszámának csökkentésére vonatkozó tervet is ezért kifogásolták.
10 Lásd: Brüsszeli Európai Tanács 2008. december 11-12. Elnökségi következtetések. Brüsszel, 2008. december 12.
11 Lásd: Brüsszeli Európai Tanács 2009. június 18-19. Elnökségi következtetések. Brüsszel, 2009. június 19. 11225/09 CONCL 2
12 Lásd: Brüsszeli Európai Tanács 2009. június 18-19. Elnökségi következtetések. Brüsszel, 2009. június 19. 11225/09 CONCL 2. I. számú melléklet
13 A szavazásra jogosultak 59%-a adta le érvényesen szavazatát, amelyből 67,13%-a támogatta, 32,87%-a pedig nem támogatta a Lisszaboni Szerződést. Lásd: http://www.referendum.ie/referendum/home (2009. október 10.)
14 A Szerző tudatosan épít Csöndes Mónika és Kecskés László közös tanulmányában szereplő "hajó" allegóriára, melynek felhasználására a már említett tanulmány és jelen mű tárgya valamint aktualitása adott okot. Lásd: Csöndes Mónika - Kecskés László: Az ír "nem". In: Európa Jog 2008. évi 4. sz. 10. old.
15 Izland nem tagja az Európai Uniónak. Ez a tény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az izlandi gazdaságot közvetlenül és igen súlyosan érintették a gazdasági válság hatásai. Vö. Izlandi Statisztikai Hivatal weblapja: http://www.statice.is/Pages/1390 (2009. október 13.)
16 Lásd: Gyévai Zoltán: Borotvaélen az unió. In: Figyelő, 2009. október 1-7. 40. szám, 21. old.; Dublin helyett Prágáé lehet az utolsó szó. In: Magyar Hírlap, 2009. október 3-ai szám, 10. old.; Pócs Balázs - Kurucz Árpád: Ír igen a Lisszaboni Szerződésre, 2009. október 5-ei szám, 6. old.
17 Lásd: Szőcs László: Újabb aggályok az unióban. In: Népszabadság 2008. július 2-ai szám 1. old., Kaczynski: Értelmetlen a ratifikálás. In: Népszabadság 2008. július 2-ai szám 7. old., Idézi: Kecskés László: EU-jog és jogharmonizáció. Bővített, harmadik kiadás. HVG-ORAC, Budapest, 2009. 428. old.
18 Lásd: Kaczynski megjuhászodott In: Világgazdaság, 2009. október 12-ei szám., http://www.mti.hu/cikk/429367/ (2009. október 12.)
19 Lásd: Szilvássy József: EU: Klaus sem írná alá. In: Népszabadság 2008. július 3-ai szám 8. old. Idézi: Kecskés László: EU-jog és jogharmonizáció. Bővített, harmadik kiadás. HVG-ORAC, Budapest, 2009. 428. old.
20 Az indítványozók nem csak általánosságban, hanem a Lisszaboni Szerződés több konkrét pontja tekintetében is az alkotmánnyal való összeegyeztethetetlenségre hivatkoztak. Lásd: Vincze Attila: A cseh Alkotmánybíróság határozata a Lisszaboni Szerződésről. In: Európai Jog, 2009. évi 4. szám, 3-4. old.
21 Vö.: Vincze Attila: A cseh Alkotmánybíróság határozata a Lisszaboni Szerződésről. In: Európai Jog, 2009. évi 4. szám, 3-10. old.
22 Lásd: A Cseh Köztársaság Alkotmánybíróságának honlapja. http://angl.concourt.cz/angl_verze/doc/pl-19-08.php (2009. október 12.)
23 A cseh Alkotmánybíróság várhatóan 2009. október 27-ei ülésén tárgyalja a beadványt. Lásd: . http://angl.concourt.cz
24 Lásd: Szilvássy József: Klaus a Benes-dekrétumokat védené. In: Népszabadság, 2009. október 10-ei szám, 7. old.; Váli Júlia: Újabb cseh ötletek. In: Magyar Hírlap, 2009. október 10-ei szám, 10. old.; Állóháború Prágában. In: Magyar Nemzet, 2009. október 10-ei szám, 9. old. Megjegyzés: érdekes fejlemény, hogy Csehországon kívül a volt Csehszlovákia másik jogutódjának számító Szlovákia is garanciák követelését valószínűsíti - a csehekkel azonos indokokra hivatkozva - abban az esetben, ha a Szerződés hatályba lép. Lásd: http://index.hu/kulfold/2009/10/18/szlovakia_is_kivetelt_akar_a_liszaboni_szerzodes_alol (2009. október 18.)
25 Lásd: MTI honlapja: http://mti.hu/eu/cikk/430244 (2009. október 13.)
26 Lásd: Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról. 30. jegyzőkönyv. In: Európai Unió Hivatalos Lapja, 50. évfolyam, 2007. december 17., 2007/C 306/156
27 Lásd: Brüsszeli Európai Tanács 2009. október 29-30. Elnökségi következtetések. Brüsszel, 2009. október 30. 15265/09 CONCL. 3
28 Ti.: először is meg kell várnia a cseh Alkotmánybíróság döntését, másodsorban pedig Csehországnak kivételt kell kapni az Alapjogi Charta rendelkezései alól.
29 Lásd: Vida László: Csúcsdöntők. In: HVG, 2009. november 7., 45. szám, 22-24. old.
30 Az Európai Tanács elnöki posztját (President of the European Council) Herman van Rompuy, az Unió külügyi főképviselői posztját (High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy) pedig Catherine Ashton fogja betölteni. Lásd: A tagállamok állam- és kormányfői informális találkozójáról készített sajtóközlemény, Brüsszel, 2009. november 19., Európai Tanács honlapja: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/111343.pdf
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Kovács Kolos PhD hallgató, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Jogi Tanszék
Visszaugrás
