"A szakértő jogkérdésbe avatkozott." - gyakran mentőöv ez a kurta mondat peres felek, illetve jellemzően az egyik (a vesztésre álló) fél jogi képviselője számára.
Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény értelmében az igazságügyi szakértő feladata, hogy a hatóság kirendelése vagy megbízása alapján "a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel" segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését. Valóban leszűkíthető ennyire ez a feladatkör?! Vagy más megközelítésben "mi fér bele" ebbe a definícióba. Elégséges-e ma ez a tartalom az eljáró bíró, az igazság-, illetve jogszolgáltatás elvárásai szempontjából?
Minden példa sántít valahol, azonban sokszor a konkrétumok inkább képbe hoznak, mint az elméleti szófacsarások. Kiragadott példánkban olyan kérdések merültek fel, melyeknél a szakértői válaszok megszületéséhez a tudomány és műszaki fejlődés eredményeire aligha lehetett nagy szükség, ellenben a válaszok megalapozásával összefüggésben joggal merülhet fel szakértő jogkérdésbe avatkozásának lehetősége. A szakértői kirendelő végzésben feltett kérdés a következő volt: "Nyilatkozzon a szakértő arra vonatkozóan, hogy a felperesi társasház pincéjének visszatérő rendszerességgel történő - utcai közműhálózaton keresztüli - szennyvíz által történő elöntése melyik peres fél magatartásának róható fel." A kérdés megválaszolása a helyszíni vizsgálaton túlmenően jogszabályi ismeretek alkalmazása nélkül nem lett volna lehetséges. A műszaki magyarázatokon - szakértői állásponton - túlmenően döntő fontosságú körülmény volt, hogy az "országos településrendezési és építési követelményekről" szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet előírja példaként, hogy az építmény csatornahálózatát úgy kell megvalósítani, hogy az építménybe szennyvíz- vagy csapadékvíz-visszaáramlás ne keletkezzék. Más hasonlóan fontos jogszabálya az ügynek a "közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről" szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet, melynek értelmében (egyebekben) a szolgáltatói hozzájárulás iránti kérelemhez a bekötés kezdeményezőjének megadott feltételrendszer szerinti tervet kell benyújtania. Mindkét hivatkozott jogszabály tartalmában és nyelvezetében is jellemzően műszaki alkalmazásra készült. Alkalmazta a tervező, alkalmazta a kivitelező, így hát talán az sem hiba, ha a szakértő is alkalmazza (kis túlzással élve értelmezi) az előbbiek tevékenységének megítélése során.
Egy ügy keretében - az érvényes szabályozás alapján - a főbb részvevők szereposztása leegyszerűsítve a következő: az ügy gazdája a bíró, az ügyvéd "gazdája" megbízója, szakértő pedig a bíró segítője. Szakértő és bíró viszonya azonban kettős. Szakértő az adott ügyben - mint az eljárás résztvevője - alárendeltje kirendelőjének, megbízójának, míg szakmailag mellérendeltségi viszony (ki-ki felel saját szakmai döntéséért) áll fenn. Felek jogi képviselői - ha kellően alaposak - képzett szakemberek közvetlen, vagy közvetett segítségével "helyzetbe hozzák" magukat a jogszabályban is definiált úgynevezett speciális szakkérdések vonatkozásában. Az eljáró bíró jellemzően mindkét oldalról erős nyomásnak van kitéve és szakmai rutinja, józan ítélőképessége mellett pajzsként csak az általa bevont igazságügyi szakértő szolgálhat. Kettejük együttműködésében azonban észrevehetően valahol ott egy határvonal, mely az eltérő szakmai kompetenciából adódik. De vajon mennyire áthatolhatatlan ez a határvonal?!
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
