A tanulmány a Draghi-jelentés és az arra épülő bizottsági menetrend (Competitiveness Compass, EU Startup & Scaleup Strategy, konzultáció) által felvetett, opcionális "Innovatív Európai Társaság" és a hozzá kapcsolt 28. társasági jogi rezsim ígéretét vizsgálja. Amellett érvel, hogy a fragmentáció csökkentésének ígérete könnyen új, párhuzamos komplexitássá válik, amit a közös európai adásvételi jog kudarca és az SE-forma részleges sikertelensége már előrevetít. Kiemeli a védelmi standardok (hitelező-, kisebbségi-, munkavállaló-védelem) lehetséges lazulását, a "Delaware-hatás" normatív kockázatait, az "innováció" belépési kritériumainak kapuőri és adminisztratív terheit, valamint a döntő jelentőségű, de politikailag nehéz fizetésképtelenségi, adó- és munkajogi modulok bizonytalanságát. Következtetése szerint az EU versenyképességi deficitje nem társasági jogi eredetű; inkább tagállami szabályozási versennyel és célzott, fokozatos koordinációval érhető el valódi előrelépés, mint új, opcionális uniós társasági alapforma bevezetésével.
The paper assesses the promise of an optional "Innovative European Company" and a corresponding 28th corporate law regime proposed by the Draghi Report and pursued by the Commission (Competitiveness Compass, EU Startup & Scaleup Strategy, public consultation). It argues that the pledge to reduce fragmentation may in practice generate parallel complexity, as suggested by the failure of the Common European Sales Law and the partial under-performance of the Societas Europaea. The analysis highlights risks around weakening protection standards (creditors, minority shareholders, employee participation), a potential "Delaware effect," gatekeeping and administrative burdens tied to defining "innovation," and unresolved, politically sensitive insolvency, tax and labour-law modules. It concludes that Europe's competitiveness gap is not created by company law; incremental coordination and member-state regulatory competition are likelier to deliver results than introducing a new optional EU-level company form.
A Draghi-jelentés - teljes címén The Future of European Competitiveness[1] - Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének felkérésére készült, és új, átfogó gazdasági stratégiát vázol fel Európa tartós növekedési és versenyképességi gondjainak kezelésére. A dokumentum diagnózisa szerint a kontinens teljesítményét többek között a belső piaci széttöredezettség húzza vissza.
A széttöredezettséget az irányelvi szintű jogharmonizáció is igen gyakran erősíti. "Az uniós vállalatokra a nemzeti átültetés miatt többletteher hárul, például amikor a tagállamok túlteljesítik (gold-plating) az uniós jogszabályokat, vagy amikor azokat országonként eltérő követelményekkel és standardokkal ültetik át."[2] A "gold-plating" (arannyal való bevonás, ráaranyozás) azt jelenti, hogy az uniós irányelv minimumkövetelményeinek tagállami átültetésekor a jogalkotó a szükségesnél szigorúbb, szélesebb körű vagy bonyolultabb szabályt vezet be (túlteljesítő vagy túlszigorító átültetés). Vagyis nem csak "lemásolja" a minimumot, hanem "ráaranyoz" - plusz terheket, extra eljárásokat, tágabb hatályt, korábbi határidőket, magasabb díjakat/szankciókat ír elő. Például amikor adott EU-irányelv csak bizonyos méret feletti cégekre ír elő jelentéstételt, de a nemzeti szabályt minden vállalkozásra kiterjeszti; amikor a kötelező bejelentés mellé többlépcsős engedélyezést és új hatósági díjakat kér; vagy amikor az előírt megfelelési határidőnél korábbit állapít meg. A "gold-plating" nem azonos a "túlszabályozás" általános jelenségével: az előbbi kifejezetten átültetéskor történő "túlteljesítést" jelöl. Elvben lehet indokolt (például magasabb tagállami környezetvédelmi vagy fogyasztóvédelemi elvárások érvényesítése), de az EU-versenyképességi vitákban azért bírálat tárgya, mert a belső piac széttöredezését erősíti, és aránytalan terheket róhat a gazdasági társaságokra. A jó gyakorlat ezzel szemben a "copy-out" megközelítés lenne (a minimum pontos, többlet nélküli átültetése), illetve a célzott kivételek és arányosítás csak ott, ahol a plusz teher arányos közérdekű előnnyel jár.
A társasági jogi problémákat a dokumentum az innovációs és finanszírozási lánc kulcselemeként kezeli. A központi tétel, hogy a 27 tagállam eltérő társasági- és fizetésképtelenségi (csődjogi) rendszerei, valamint az ezekhez kapcsolódó adó- és munkajogi előírások költségesek, lassítják a terjeszkedést, és végső soron visszafogják a növekedést. Ehhez szükséges a belső piac kialakításának "befejezése": a jelentés szerint a széttöredezettség akadályozza, hogy az innovatív vállalkozások a növekedési szakaszban EU-n belül gyors felfutást érjenek el és ezért sok innovatív vállalkozás az USA-ban futja be a növekedési pályáját.[3]
Az innovatív vállalkozások számára ezért lenne szükséges a Draghi-jelentés szerint egységes EU-s társasági jogi szabályozás. A fiatal, gyorsan növekvő cégek tipikusan több országban akarnak jelen lenni, mégis a heterogén követelmények, a jog töredezettsége, és a párhuzamos engedélyezések közötti lavírozás ezt megne-
- 3/4 -
hezíti, a költségeket megnöveli, a fejlődést fékezi. Az eredmény az, hogy a megfelelés árát inkább a nagyvállalatok tudják kigazdálkodni, a kicsik gyakran visszalépnek vagy inkább más piacokra mennek. A Draghi-jelentés szerint Európának könnyebbé kell tennie, hogy a "feltalálókból befektetők legyenek", és elő kell segítenie a sikeres vállalkozások Európán belüli fejlődését. Az EU-nak a feltalálók számára ugyanolyan vonzóvá kell válnia, mint más, innovációban élen járó régiók. Európában nem a jó ötletek hiánya a gond, hanem az, hogy az ötletből üzletbe való átmenet túl sok súrlódással jár. A jelentés több intézkedést javasol annak támogatására, hogy Európában a találmányból piacképes termék és vállalkozás szülessen.
A társasági jog területén azt a megoldást javasolja, hogy az EU a gyors növekedést azzal segítse a belső piacon, hogy az innovatív induló vállalkozások számára elérhetővé tesz egy új, EU-szintű jogállást ("Innovative European Company", azaz innovatív európai társaság).[4] A jelentés szerint "ez a státusz az egész EU-ban érvényes, minden tagállam által elismert egységes digitális cégazonosságot adna. Az ilyen vállalkozások harmonizált társasági és fizetésképtelenségi jogi keretekhez, valamint - fokozatosan bővítve - a munkajog és az adózás néhány kulcseleméhez is hozzáférnének, és jogosultak lennének leányvállalatot alapítani az EU bármely országában anélkül, hogy minden egyes tagállamban külön be kellene jegyeztetniük magukat."[5] Az elképzelés az, hogy ha valamely vállalkozás az innovatív európai társaság formát választja, akkor az egész belső piacot "egyetlen országként" tudja kezelni a legkritikusabb jogi kérdésekben.
Az egységes digitális cégazonosság minden bizonnyal európai szinten kezelt cégnyilvántartást feltételezne. Ráadásul a jelentés nem a csak az innovatív európai társaság társasági jogi, hanem kifejezetten a fizetésképtelenségi jogi saját rendjét teremtené meg. Az innovatív európai társaság jogállásával a társasági jogban egy új, 28. társasági jogi rendszer jelenne meg. Ez nem váltaná ki a tagállami társasági jogrendet, hanem opcionális pályát hozna létre, hogy a gyors növekedésre képes vállalatok a befektetők számára vonzóbbak legyenek, mert ezek a társaságok egységes szabályrendszer mellett, előre kiszámítható feltételekkel terjeszkedhetnek az egységes európai piacon. A cél kifejezetten a növekedés- és innováció-orientált cégek adminisztratív súrlódásainak radikális mérséklése.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
