Egy Tolna megyei kis faluból indult, ahol édesanyja közel négy évtizeden át köztisztviselőként dolgozott. Gyerekként az iskola után gyakran járt be hozzá a polgármesteri hivatalba és érdeklődve figyelte a mechanikus írógépeket, az adócsekkeket, és az ott dolgozók munkáját nézve eldöntötte, ezt biztosan nem szeretné csinálni, hiszen ez nagyon unalmas dolognak tűnt számára.
Pedagógus diplomát szerzett, és ezen a területen kezdett el dolgozni, majd gyermeke születését követően a gyes alatt elvégezte az Államigazgatási Főiskolát, és ezután a fővárosban ügyintézőként kezdte közigazgatási pályafutását.
2005-ben egy Pest megyei településen megélhette azt a "csodát", hogy egy szétváló település közül az önállóvá váló községben ő alakíthatta ki a polgármesteri hivatalt. Ekkor érezte meg, hogy a köztisztviselői, jegyzői lét milyen alkotó hivatás. A feladat sikeres megoldásában sokat segített az az ügyintézési és emberi tapasztalat, amit a köztisztviselői pályája elején szerzett. Jegyzőként rájött arra, hogy az iskolában megszerezhető lexikális tudás és a valóság milyen messze állhat egymástól, mennyi mindent kell még megtanulnia, hogy helytálljon vezetőként, jegyzőként. Ez motiválta arra, hogy minél több tudást szerezzen meg, ezért az Államigazgatási Főiskolán három szakdiploma megszerzésével bővítette szakmai ismereteit.
Eljött azonban egy pillanat az életében, amikor nőként és anyaként választania kellett a jegyzői hivatás és az anyaság között. Ma már elmondhatja, hogy jól döntött, amikor munkahelyet váltott, hogy gyermeke iskolába lépésénél segítséget, anyai támogatást nyújtson, hiszen sikerült megszerettetnie fiával a tanulást, aki ma már negyedéves joghallgató, és elkötelezetten készül a jogi pályára.
Az emberek életében mindig vannak nagy döntések. Így volt ez az Ő életében is, amikor lehetőséget kapott arra, hogy egy fővárosi kerület aljegyzőjeként tevékenykedjen. Itt tanulta meg, hogy egy település nagyságától függően mennyire más és más a feladat, mennyire eltér egy község jegyzőjeként és egy több tízezres fővárosi kerület második vezetőjeként közhivatalnoknak lenni. Itt érezte meg annak a szükségességét, hogy egy ilyen kihívásnak csak akkor tud magabiztosan, megfontoltan eleget tenni, ha jogi ismereteit is elmélyíti, ezért megszerezte a jogi diplomát, majd szakdiplomát is. Ennek ellenére vallja, hogy az igazán helytállni képes közigazgatási vezető elsősorban igazgatásszervező és ezt tudja elmélyíteni jogi és egyéb ismeretekkel.
Kilencedik éve dolgozik Szentendrén, és bár sajnos nem a város lakója, de már szentendreinek érzi magát, és nagyon fontosak számára az ott élő emberek, a problémáikat sajátjának érzi és mindent elkövet, hogy segítse a város fejlődését.
2010-ben az a megtiszteltetés érte, hogy címzetes főjegyzői címet kapott, amely - úgy tartja - nem csak az ő érdeme, hanem mindazoké, akik elindították ezen a pályán, és mindig jó pillanatban hittek és bíztak benne, mellette álltak.
Ma már látja, hogy az első példaadó, aki az élete minden területén is a példaképe, az édesanyja, aki elindította ezen az úton, bár akkor még egyikük sem tudta ezt.
Csak ma tudja igazán érteni, hogy kis hivatalokban milyen áldozatkész, kiterjedt és sokrétű munkát végeznek azok az emberek, köztisztviselők, akik ha kell adó, máskor kereskedelmi, vagy egyéb ügyet intéznek, és mindig türelemmel, odaadással segítik a bürokrácia útvesztőiben járatlan embereket.
Élete másik fontos állomása az a pillanat volt, amikor alig 28 évesen egy képviselő-testület úgy ítélte meg, hogy alkalmas egy hivatal vezetésére. Úgy érzi, hogy talán méltó volt a bizalomra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
