A közös tulajdon keletkezésének alapja lehet jogszabály rendelkezése (öröklés, házastársi vagyonközösség stb.) vagy azt a felek gazdasági szükségszerűségből vagy célszerűségi okokból maguk hozzák létre.
Alapvető szabály, hogy a tulajdonközösség fenntartását egyik tulajdonostárstól sem lehet megkövetelni. A közös tulajdon megszüntetése iránti igény a tulajdonostárs olyan alanyi joga, amelyről lemondani nem lehet, amely nem évülhet el, és az e jogról való lemondás semmis. Ez a jog az alanyi jogok gyakorlásának a Ptk. 4. és 5. §-ában megfogalmazott általános korlátai között gyakorolható.
I. Mielőtt rátérnék a jelenlegi szabályozásra és a bírói gyakorlatra, célszerűnek látszik annak rövid bemutatása, hogy az "alkalmatlan idő" a közös tulajdon megszüntetése körében - mint kereset elutasítási ok -mikor és mely körülmények miatt jutott korábbinál jelentősebb szerephez.
Az első világháborút követően kialakult nehéz gazdasági helyzetet az egyre gyorsuló infláció is súlyosbította, majd az új fizetőeszköz bevezetése után a világgazdasági válság hatásaként pénzhiány lépett fel. A második világháború kitörése után újabb, egyre gyorsuló inflációs folyamat indult el, mely üteme 1945 tavaszától a világtörténelemben a legnagyobb mértékűvé vált.
Az akkori jogunk a közös tulajdon megszüntetésének lényegében csak két módját - a természetbeni megosztást és az árverést - ismerte (a megváltást a bíróság csak - itt nem részletezett - feltételek fennállása esetén alkalmazhatta).
Mindezek következtében korábbi magánjogunkban a tulajdonostársak érdekeinek védelme érdekében szükségképpen érvényesült az a korlátozás, hogy a közös tulajdont nem lehetett megszüntetni, ha a megosztás ún. "alkalmatlan időre" esett. "Alkalmatlan pedig, különösen ingatlanoknál az olyan időpont, amikor az árverési eladáshoz kedvezőtlen gazdasági konjunktúrák miatt reményeket fűzni nem lehet, s nyilvánvaló,h-ogy a közös dolog értékesítése valamennyi volt tulajdonostársnak érezhető, súlyos kárt okozna." (Magyar Magánjog, Bp. 1942. V. kötet. A tulajdonjog 292. old.)
A bírói gyakorlat szerint alkalmatlanná tette az időt a tulajdonközösség megszüntetésére a lakásínség, a pénz és ingatlan értékhullámzása, a háborús idő, az ezt követő gazdasági válság és csak kivételes, a tulajdonostárs jogellenes magatartása folytán szüntette meg a bíróság a közös tulajdont árverés útján, ha a közös birtoklás a fenti okok miatt elviselhetetlenné vált. (Magánjogi döntvénytár: XIV. 3. sz., X. 158. sz., XXV. 106. II. sz.)
II. Az 1946. augusztus 1. napjától bevezetett forint hosszú időn keresztül stabil fizetőeszközzé vált.
Részben ennek tudható be, hogy a Ptk. megalkotása során a korábbi szabályokat nem tartották fenn, melynek indoka a miniszteri indokolás szerint az volt, hogy "az alkalmatlan idő kifogása a kapitalista gazdaságra jellemző anarchikus árhullámzások és válságok hatásának kiküszöbölésére irányult. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az indokoknak a szocialista viszonyok között nincs alapjuk.
Azt pedig, hogy a megosztás termelési vagy egyéb (pl. városrendezési) érdekeket ne zavarjon, államigazgatási természetű szabályok biztosítják."
Éppen ezért Polgári Törvénykönyvünk a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó korlátozást nem tartalmaz.
Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a többször módosított PK 10. sz. állásfoglalásában kimondta, hogy a közös tulajdon megszüntetésének nem lehet akadálya az, ha valamelyik fél az idő alkalmatlanságára hivatkozik, egyéb körülmények azonban a kereset elutasítását eredményezhetik" (III. pont). Csupán utalásszerűen jegyzem meg, hogy miután a Ptk. a közös tulajdon megszüntetési módok közé - helyesen - felvette a megváltás (magához-váltás) intézményét, az állásfoglalás az "alkalmatlan időre" való hivatkozás lehetőségét [egyebek között a bennlakás melletti megváltás (árverési értesítés) lehetőségével és a bennlakó volt tulajdonostárs elhelyezési kötelezettségével] is szűkítette.
Az állásfoglaláshoz fűzött indokolás utalt azonban arra, hogy a megszüntetés jogának visszaélésszerű, a többi tulajdonostárs méltányos érdekeit sértő gyakorlása ellen a Ptk. 5. §-a nyújt védelmet. Ilyen joggyakorlásként értékelendő pl. az, ha valaki megszerzi a közös tulajdonban álló ingatlan egy hányadát és rövidesen közösségmegszüntetési perrel lép fel az anyagilag erőtlenebb, magához váltásra nem képes bennlakó tulajdonostárssal szemben. Megtörténhet - fejti ki az állásfoglalás -, hogy a bennlakó tulajdonostársnak hibáján kívül elnehezült helyzetét akarja a másik fél kihasználni, miként az is, hogy az egyik fél a másikkal szemben úgy lép fel, hogy annak inkább zaklatási jellege van. A közös ingatlant özvegyi vagy más haszonélvezeti, esetleg használati jog terheli, ami az értékre befolyással van, s az egyik tulajdonostársa erre való tekintet nélkül szorgalmazza az értékesítést, amit a másik ellenez. Az állásfoglalásnak ez utóbbi (a dologi terhekkel kapcsolatos iránymutatása) - tartalmát tekintve - az "alkalmatlan időben" való tulajdonközösség bírósági úton való megszüntetése tilalmának elismerése.
A társadalmi és gazdasági viszonyok változása következtében - ideértve az 1970-es években már jelenlévő, majd a rendszerváltozás időszakában felerősödő és következményeiben nem ismert gazdasági és inflációs hatásokat - olyan érdekhelyzetekkel is kellett már számolni, amelyek indokolttá tették a közös tulajdon megszüntetésére irányuló keresetnek a korábbinál szélesebb körben jelentkező okok miatti elutasítását. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a PK 294. számú állásfoglalásával módosította a PK 10. sz. állásfoglalását.
Az új tartalmú III. pont generál-klauzulaszerű szabálya szerint - amely már mellőzi az alkalmatlan időre történő hivatkozás kizártságát - a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítására kerülhet sor, ha a tulajdonostárs e jogát visszaélésszerűen gyakorolja, továbbá, ha a közös tulajdon megszüntetése esetén az adott körülmények között a másik (többi) tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sérti.
E szabály alapján a bírói gyakorlat sem zárkózott el attól, hogy a joggal való visszaélés esetkörén túlmenően mérlegelje a közösségmegszüntetés lehetőségét, és ezzel - lényegében - ismét kereset elutasítási okként ismerte el közös tulajdon alkalmatlan időben való megszüntetését.
III. Az ezt követő időszakban jelentősen átalakult társadalmi és gazdasági viszonyok, új élethelyzetek és nem utolsósorban a módosult jogi környezet a tulajdonközösség intézményén belül is új struktúrákat hozott lére.
A jogszabályváltozások következményeként az állásfoglalás egyes tételeinek további alkalmazhatósága kérdésessé vált, de annak módosítására már nem kerülhetett sor, mert az 1997. évi LXVI. törvény a kollégiumi állásfoglalást kiiktatta az ítélkezés egységét biztosító eszközök köréből. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megalkotta az 1/2008. (V. 19.) PK számú véleményét a PK 10. számú állásfoglalás meghaladottá nyilvánításáról és a közös tulajdon megszüntetésének egyes kérdéseiről.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
