Lukács Józsefné[1]: A választottbíráskodásról a gyakorlati tapasztalatok tükrében (MJSZ, 2018. 1. Különszám, 63-70. o.)

Az alternatív vitarendezési lehetőségek között a választottbíráskodás különleges szerepet tölt be. Összekötő kapocsként működik a bírósági peres eljárás és az egyéb vitarendezési módozatok (mediáció, bírósági közvetítés, békéltetés) között. Egyrészt kontradiktórius eljárás, mint a bírósági polgári peres eljárás, bíróval és perben álló felperessel és alperessel. Az eljárás kötelező erejű ítélettel zárul, amelynek végrehajtását az állam kikényszeríthetővé teszi. Másrészt választható, mivel a felek szabadon dönthetnek a joghatóságról, azaz arról, hogy nem kívánnak az állami bírósághoz fordulni, hanem önmaguk választhatják meg azt a szervezetet, illetve azokat a személyeket, akikre rábízzák a vitás ügyük eldöntését, és vállalják, hogy az így meghozott döntésnek önként eleget tesznek. Tehát ennek a vitarendezési eljárásnak az alternatív jellege nem abban áll, hogy a vitában álló felek egy "közvetítő" segítségével megpróbálnak egymással megállapodásra, egyezségre jutni, hanem abban, hogy a döntéshozatalt nem egy állami bíróságra, hanem más, szabad akaratuk szerint választott személyre bízzák.

A választottbíráskodás a nemzetközileg legelfogadottabb vitarendezési eljárás. "Nemzetközi karrierjét" a nemzetközi kereskedelemnek és a nemzetközi beruházásoknak köszönheti. Hiszen különösen ez az a két terület, ahol a határokon átnyúló kapcsolatok igénylik azt, hogy az egyes országok jogrendszerein túlnyúló, a nemzeti jogszabályok által különbözőképpen szabályozott jogviszonyokból keletkező vitákat gyorsan és egyszerű szabályok szerint döntse el egy olyan fórum, ami nincs betagozódva egyik ország igazságszolgáltatási rendszerébe sem. A felek egy ilyen eljárásban a fórum mellett megválaszthatják az eljárás legfontosabb szabályait, az eljárás nyelvét és az alkalmazandó anyagi jogot is. A nemzetközi kereskedelmi szerződésekben sokszor nem is egyes országok anyagi joga, hanem a "nemzetközi kereskedelem joga", azaz kereskedelmi szokványok, mintatörvény, vagy szabályrendszer számít alkalmazandó anyagi jogként, amely a kereskedelmigazdasági kapcsolatok elfogadott, a kereskedők, vállalkozók önmagukra nézve kötelezőnek tekintett szabályrendszere. A nemzetközi kapcsolatokban már az első világháborút követően felmerült e jogviták nemzetközi szabályozásának szükségessége, a második világháború után ez a nemzetközi kereskedelmi jogi

- 63/64 -

igény létrehozta azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyek jelenleg is alapvető szabályrendszerét adják a választottbírósági vitarendezésnek. A három legfontosabb nemzetközi választottbírósági egyezmény a következő:

- New Yorki Konvenció (1962. évi 25. tvr. a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló New Yorkban 1958-június 10-én kelt Egyezmény kihirdetéséről)[1]

- Genfi Konvenció (1964. évi 8. tvr. a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló, Genfben 1961. április 21-én kelt Európai Egyezmény kihirdetéséről)[2]

- Washingtoni Konvenció (1987. évi 27. tvr. az államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló Washingtonban, 1965. március 18-án kelt Egyezmény kihirdetéséről)[3]

Mindenképpen meg kell említeni ebben a vonatkozásban, hogy fél évszázada magyar kezdeményezésre jött létre az az ENSZ bizottság, az UNCITRAL[4], amely a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokból származó jogi kérdések rendezését tekinti alapvető feladatának. Ez a bizottság fogalmazta meg a választottbírósági mintatörvényt[5], amely 76 állam választottbírósági törvényének alapját képezi, illetve a közvetítő (mediációs) mintatörvényt[6] is, amely szintén hasonló sikert ért el.

Az UNCITRAL Mintatörvényen alapul az első magyar választottbírósági törvény is, a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.), amely 22 éven keresztül szolgált a választottbírósági eljárások alapjául. A törvény az UNCITRAL Mintatörvényt követi alapvetően kevés eltéréssel, azonban a törvényszöveg nem szószerinti fordítás, több olyan rendelkezés is szerepel benne, amely a magyar jogrendszerbe való beágyazottságot szolgálja, pl. hatály, a választottbíróság kiköthetőségének kérdése, a választottbíró kötelezettségei, a kapcsolat a magyar bírósági rendszer és a választottbíráskodás között.

A Vbt. lehetővé tette, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság mellett más, újabb állandó választottbíróságok is megalakuljanak, ez azonban nem változtatott azon a helyzeten, hogy ma is az MKIK Választottbírósága a legnagyobb választottbíróság Magyarországon, amelynek az ügyforgalmára jellemző alább ismertetett adatok nyilvánosak, és -ahogy látni fogjuk - az adatokból levont következtetések komoly jogalkotási következményekkel jártak.

Az 1994-ben megalkotott választottbírósági törvénynek az a különlegessége, hogy egy törvénybe foglalta a nemzetközi és belföldi választottbíráskodásra vonatkozó szabályokat. A jogalkotó úgy ítélte meg, hogy nincs olyan különbözőség, amely eltérő szabályozást igényelne. Ez a jogalkotási "huszárvágás" azt eredményezte, hogy a választottbíráskodás Magyarországon végleg elveszítette a

- 64/65 -

kizárólagosan nemzetközi külkereskedelemre szakosodott jellegét, amely a szocialista nemzetközi külkereskedelmi egyezményből, a Moszkvai Konvencióból évtizedeken át következett. Évek során megváltozott a belföldi és nemzetközi ügyek közötti arány a belföldi ügyek javára. A negyed évszázaddal korábban 100%-ban nemzetközi ügyeket elbíráló választottbíróság ügyforgalmában a nemzetközi ügyek aránya 10% körüli értékre csökkent.

A Vbt. hatálya alatt a választottbírósági ügyek száma az első tíz év alatt jelentősen megnövekedett, és a nemzetközi kereskedelmen túl, más, új jogviszonyokban is megjelent a választottbírósági vitarendezés. Érdekes áttekinteni azt a jogfejlődést, amely ezen a téren lezajlott, és fontos meglátni változásokra adott jogalkotói következtetéseket is. Időszakról-időszakra volt egy-két olyan ügycsoport, amely abban az időszakban kiemelkedő ügyszámmal jelent meg az ügyforgalomban az egyéb kereskedelmi-gazdasági ügyek mellett (mint pl. vállalkozási tevékenység, ingatlanbérbeadás, kereskedelmi ügynöki tevékenység).

A 1990-es években a visszaeső számú KGST külkereskedelmi jogviták helyett elsőként a társasági jogviták tűntek fel az ügyforgalomban. Nem véletlen ez a felfutás, hiszen először a társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény adott lehetőséget a választottbírósági útra. A társasági ügyekben az első társasági törvény lehetővé tette a közvetlen bírósági tagkizárást. A helyzet visszáságát felmérő és megszüntető jogszabályváltozás azonban azt eredményezte, hogy ez a vitatípus gyorsan és radikálisan visszaesett, jelenleg elenyésző számban fordul elő a választottbírósági ügyforgalomban.

A kétezres évek elején hatalmas dömpingje volt a fogyasztói szerződésekből eredő jogvitáknak. Különösen a gépjármű vásárláshoz kapcsolódó kölcsön- és

- 65/66 -

lízingszerződések általános szerződési feltételeiben szerepelt választottbírósági klauzula. Több száz ilyen jellegű ügy került elbírálásra rövid időn belül. Ez a tendencia valószínűleg nemcsak a magyar választottbíráskodásra lehetett jellemző, hiszen az európai uniós döntések hatásaként Magyarországon is megjelent a fogyasztói szerződések esetében a választottbírósági vitarendezés tilalma. Ennek az az oka, hogy a fogyasztók alapvetően kiszolgáltatott helyzetben vannak vállalkozásokkal szemben, és a választottbírósági eljárás nem kínál olyan "kiegyenlítő" lehetőségeket, mint a bírósági eljárás, ahol pl. illetékfeljegyzési jog illetheti meg a pert indító fogyasztót, az illetékes bíróság helyét a fogyasztó lakhelye határozza meg.

2008-2010 között a szélsőséges időjárási viszonyok következtében fellépő drasztikus terméskiesés miatt felfutott a mezőgazdasági kereskedelmi, termékértésítési szerződésekből fakadó jogviták száma. Az igazságosabb kockázatmegosztás céljából a törvényhozó úgy ítélte meg, hogy a termények felvásárlásával foglalkozó nagycégek ellenében a kiszolgáltatott helyzetben lévő agrárgazdálkodók érdekeinek fokozottabb védelmére van szükség. A törvénymódosításokat követően csökkent ugyan az ügyforgalomban a mezőgazdasági ügyek száma, azonban az agrártárgyú ügyeket nem ezek a jogszabályváltoztatások, hanem az agrárkamarai törvény legújabb módosítása vonja el, ugyanis a 2017. évi XLI. törvénnyel módosított 2012. évi CXXVI. törvény 32. § (3) bekezdése alapján az agrárkamarai választottbíróság a törvény hatálybalépését követően megkötött szerződések esetében kizárólagossággal rendelkezik az agrárkamarai tagok közötti, agrártevékenységgel kapcsolatos jogviták elbírálására.

Mint ahogy korábban is említésre került, a választottbíráskodás a nagyberuházások legjellemzőbb vitarendezési módja. Ilyen esetekben fővállalkozóként általában több, nemzetközi hátterű vállalkozásból álló konzorcium szerepel, és a beruházás többnyire állami és európai uniós forrásokból kerül megvalósításra. Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően Magyarországon megemelkedett a nagyberuházások száma, a nemzetközileg alkalmazott mintaszerződéseken alapuló szerződésekben pedig a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a felek választottbírósági vitarendezést kötöttek ki. Az elmúlt évtizedben számos nagyértékű követelés került ennek a gyakorlatnak következtében a választottbíróság elé. Bár az érvénytelenítési ítéletek száma nem igazolta, hogy ezekben az ügyekben hozott ítélek helytelen, elfogult, vagy a magyar államot hátrányosan érintő döntések lettek volna, a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény[7] kizárta a választottbírósági utat az állami vagyonnal kapcsolatos jogvitákból.[8] Ez a tilalom 2015. március 19-én szűnt meg - a

- 66/67 -

törvény indokolása szerint - visszamenőleges hatállyal.[9] Ez a törvényi rendelkezés alapvetően megingatta a választottbíráskodás iránti bizalmat. Nemcsak az állami szektorban, hanem a magánszektorban is visszaesett azoknak a választottbírósági szerződéseknek a száma, ahol magyar állandó választottbíróságot kötöttek ki a felek. Jól érzékelhető módon megnövekedett azonban a külföldi választottbíróságok magyar érdekeltségű ügyeinek a száma.

Az állami vagyonnal kapcsolatos tilalom feloldása óta még nem telt el két év, érezhető a tilalom továbbgyűrűző hatása. A Választottbíróság ugyanakkor erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy csillapítsa a hatáskör-szűkítő intézkedések elhúzódó, negatív hatásait. Több konferenciát, rendezvényt tartott és az "újjáépítés" irányába mozdult el. Ezt a folyamatot azonban 2017. év elején megtörte egy új jogszabály, az új választottbírósági törvény (a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény, a továbbiakban: új Vbt.), amelyet 2017. május 30-án fogadott el a Parlament. A törvény két egységből áll, a szervezeti átalakításról szóló rendelkezésekből, melyek a kihirdetéssel hatályba léptek, és az eljárásjogi rendelkezésekből, melyek csak 2018. január 1-jétől alkalmazandók.

A Magyar Jogászegylet Jogász Vándorgyűlésén 2017. október 27-én Dr. Bogdán Tibor, igazságügyminiszteri tanácsadó tartott előadást a törvény megalkotásának szükségességéről. Annak indokait, hogy miért volt szükség egy új törvény meghozatalára, az alábbiak szerint sorolta fel:

- Az elmúlt két évtizedben több állandó választottbíróság jött létre, amelyek nem váltották be a bizalmat, mert alacsony ügyszámmal működtek: Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság, Hírközlési Állandó Választottbíróság (már meg is szűnt), Energetikai Állandó Választottbíróság. De korábban tervezetben szerepelt több más választottbíróság létrehozatala is: könyvvizsgálói, vasúti, tankönyves és "kvázi" állandó választottbíróságként működött a Internet Szolgáltatók Választottbírósága, és a Budapesti Ügyvédi Kamara "Választottbírósága" is. A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság és az Energetikai Állandó Választottbíróság önmagukban nem voltak képesek az ügyforgalmat felfuttatni, alacsony ügyszámmal működtek[10], a jogalkotó ezért ezeknek a választottbíróságoknak a jogutód nélküli megszüntetése mellett döntött, azzal, hogy az alapítói vagyon visszajár az alapítóknak, a Magyar Bankszövetségnek és a Budapesti Értéktőzsde Zrt.-nek illetve a Magyar Energetikai és Közmű-szolgáltatási

- 67/68 -

Hivatalnak, viszont a tevékenységük átkerül a szintén csökkenő ügyforgalmú Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbírósághoz.

- Az ügyszám csökkenésével kevés választottbíró kezében koncentrálódtak az ügyek.

- Megemelkedett az érvénytelenített ítéletek száma.[11]

Mindezek alapján az Igazságügyi Minisztérium megítélése szerint be kellett avatkozni a negatív folyamatokba a jogi versenyképesség növelése és a bizalom visszaszerzése céljából, ezért döntött arról, hogy új választottbírósági törvény megalkotására van szükség. Az érvelés alapján a törvény a bizalom erősítésének érdekében született - mivel a választottbíráskodás jogintézményét kettősség jellemzi: egyrészt az ítéletek mögött állami kényszer van, ugyanakkor üzleti tevékenységként működik, és a választottbíróság működése befolyásolja az országról alkotott imázst.

Az új törvény szintén az UNCITRAL Mintatörvényén alapul, annak (nem pontos) fordítása, és tartalmazza a Mintatörvény 2006. évi kiegészítéseit is (a választottbírósági szerződés írásbeliségének újradefiniálása, és az ideiglenes intézkedések részletes szabályozása). A választottbírósági eljárás és a bírósági eljárás kapcsolódási pontjait részletesebben szabályozza, mint a hatályos Vbt. és új jogintézményeket vezet be, pl. eljárásújítás, beavatkozás, az érvénytelenítést követő eljárás. A törvény alapvetően - a szervezeti szabályokon túl - nem tér el sokban a hatályos Vbt.-től, azonban egyre nyilvánvalóbban látszik, hogy azok a rendelkezések, amelyekkel a jogalkotó 1994-ben kiegészítette az UNCITRAL Mintatörvény szövegét, lényegesek a választottbíráskodás jogintézményének a magyar jogrendszerbe történő illeszkedéséhez. Míg a hatályos Vbt. pozitív megfogalmazásokat is alkalmazott a definíciókban, az új Vbt. ezeket a rendelkezéseket kihagyta, és csak nemleges meghatározásokkal operál (pl. választottbíró kötelezettsége, a választottbíróság kiköthetősége). A törvény több olyan rendelkezést is tartalmaz, amely javításra szorul, ezért már hatályba lépése előtt módosult[12] és még további módosítások várhatók![13]

Az eljárásjogi változások között a leginkább olyan változtatások találhatók, amelyekkel a jogalkotó garanciákat kíván nyújtani a peres feleknek, és az egyfokú eljárás drasztikus következményeit (nincs fellebbezés, az ítélet azonnal jogerős és végrehajtható) próbálja lazítani új, a Mintatörvényben nem szereplő jogi eszközökkel, amelyek viszont az eljárás elhúzódásának veszélyével járnak. Az egyik ilyen intézkedés az eljárásújítás[14] (igazi hungarikum, hasonlóval a nemzetközi jogrendben csak egy-két országban lehet találkozni, pl. Libanonban). Ez a jogorvoslat a polgári peres eljárásban perújításként szerepel. Az eljárásújításnak a választottbírósági ítélet átvételét követően egy éven belül van helye, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra hivatkozik, amelyet az alapeljárásban önhibáján kívül nem

- 68/69 -

érvényesített, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - a félre kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Először a választottbírósági tanácsnak döntenie kell az eljárásújítás megengedhetőségéről, majd megengedése esetén határozni arról, hogy a megtámadott ítéletet hatályában fenntartja, vagy annak egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezése mellett új határozatot hoz. A szabályozás "opt-out-rendszerű", ami azt jelenti, hogy ha a felek nem akarják, hogy az eljárás elhúzódhasson emiatt a speciális jogorvoslat miatt, akkor az eljárásújítás alkalmazásának lehetőségéről már a választottbírósági szerződésben le kell mondaniuk. A másik rendelkezés az érvénytelenítést követő eljárás szabályozása.[15] Ez annyiban tér el az MKIK Választottbíróság jelenlegi eljárási szabályzatától, hogy főszabályként megengedi új eljáró tanács megalakulását, az eredeti döntést hozó személyek lecserélését úgy, hogy az érvénytelenített ítélet meghozatalában szereplő választottbírókat nem illeti meg honorárium. Mindkét rendelkezés végrehajtása több aggályt vet fel, a kialakuló gyakorlat azonban igazolhatja majd a rendelkezések törvénybe illesztésének helyességét. A harmadik garanciális szabály már az UNCITRAL Mintatörvény 1985-ös verziójában is szerepelt, de a magyar jogalkotó a hatályos Vbt. esetében nem vette át. Most viszont szerepel a törvényben[16] az érvénytelenítési eljárás felfüggesztésének és a választottbírósági eljárás újranyitásának lehetősége. Célja, hogy az érvénytelenítési okot a választottbírósági tanács kiküszöbölhesse a bíróság utasításának megfelelően. Az új törvény fontos eleme az ideiglenes intézkedések részletes szabályozása. Míg a hatályos törvény csak azt tartalmazta, hogy nem összeegyeztethetetlen a választottbírósági eljárással, ha a fél az állami bírósághoz fordul ideiglenes intézkedés meghozatala iránt, jelenleg az V. fejezet ( 18-27.§) tartalmazza a választottbírósági eljárásban foganatosítható ideiglenes intézkedés és előzetes intézkedés megengedhetőségéről és meghozataláról szóló részletes rendelkezéseket. A szabályozás abban jelent előrelépést a korábbi szabályozáshoz képest, hogy nemcsak a választottbírósági ítéletnek, hanem a választottbírósági tanács által meghozott ideiglenes intézkedésnek is végrehajthatóságot biztosít.

A törvényben előírt szervezeti átalakítások számítanak az új törvény legfontosabb változtatásának. A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság és az Energetikai Állandó Választottbíróság jogutód nélkül megszűnik, a folyamatban lévő ügyeket és a hatáskörüket 2018. január 1-től "megörökli" a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság (a törvényben Kereskedelmi Választottbíróság néven rövidítve). Ez azt jelenti, hogy azokban az esetekben, ahol a választottbírósági szerződésben a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság vagy az Energetikai Állandó Választottbíróság lett kikötve, 2018. január 1-jét követően a felperesnek a szerződésből fakadó követelés érvényesítése érdekében a Kereskedelmi Választottbírósághoz kell fordulnia. Állandó választottbíróságként a Kereskedelmi Választottbíróság mellett csak a Nemzeti Agrárkamara mellett működő Állandó Választottbíróság (kizárólagos hatáskörrel!) és a Sport Állandó Választottbíróság járhat el.

A már hatályban lévő rendelkezések alapján a szervezet újjáalakulása

- 69/70 -

érdekében 2017. október 1-től egy Előkészítő Bizottság működik, amely esetében a delegáló szervezetek összetétele megegyezik az elnökségi tagot delegáló szervezetekével. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara delegálja az elnököt és még két tagot, a többi négy tagot pedig a Magyar Bankszövetség, a Budapesti Értéktőzsde Zrt., a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal és a Magyar Ügyvédi Kamara nevezi meg.

Az Előkészítő Bizottság tevékenysége 2017. december 31-ig tart, feladata az alapdokumentumok (Eljárási Szabályzat, Ügyrend) tervezeti szövegének előkészítése, és a három részből álló (általános/kereskedelmi, pénz- és tőkepiaci és energetikai lista) választottbíró-ajánlási lista előkészítése.

Az elnökség 2018. január 1-jén kezdi meg tevékenységét és 2018. január 31-ig elfogadja a az Ügyrendet és az Eljárási Szabályzatot, valamint honlapján közzéteszi a választottbíró-ajánlási listát. A megszűnő választottbíróságok 2017. december 31-ig átadják a folyamatban lévő ügyeiket, amelyekben a döntést a Kereskedelmi Választottbíróság keretében hozza meg a már korábban megalakult választottbírósági tanács, és az eljárásra az eredetileg meghatározott eljárásrend lesz az irányadó.

Az új szervezeti rendben, jogfolytonossággal továbbműködő Kereskedelmi Választottbírósággal szembeni várakozások szerint az intézményi koncentráció következtében a delegáló szervezetek aktivitásának növekedése várható. Ebben a választottbíró-ajánlási lista összeállítása számít egy igen fontos feladatnak, hiszen annak, hogy kiket szerepeltet az intézmény a listáján, marketing értéke van. Fontos a választottbírók képzése, a nemzetközi szerep növelése konferenciák, kiadványok segítségével, és ezáltal a választottbírósági kikötések számának növelése (különös hangsúllyal szerepel ez a várakozás a nemzeti vagyonnal kapcsolatos ügyek esetében). A Választottbíróság 2017. október 10-én első lépésként egy konferenciát szervezett "A Választottbíróság megújul" címmel. A jelenlegi választottbírósági törekvések a sikeres megújulást kívánják szolgálni. ■

JEGYZETEK

[1] https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=96200025.TVR

[2] https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=96400008.TVR

[3] https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98700027.TVR

[4] www.uncitral.org

[5] http://www.uncitral.org/uncitral/en/uncitral_texts/arbitration/1985Model_arbitration.html

[6] http://www.uncitral.org/uncitral/en/uncitral_texts/arbitration/2002Model_conciliation.html

[7] 17. § (3) Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyonra vonatkozó polgári jogi szerződésben a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult irányadóként kizárólag a magyar nyelvet, valamint a magyar jog alkalmazását, és jogvita esetére kizárólag a magyar bíróság - ide nem értve a választottbíróságot - joghatóságát kötheti ki. A nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult e jogviták eldöntésére választottbírósági eljárást nem köthet ki.

[8] Magyarország a Genfi Konvenciót ebben az időszakban sem mondta fel, holott abban a magyar állam a következőt vállalta magára nézve kötelezőnek: II. cikk 1. Az Egyezmény I. Cikkének 1. bekezdése alá tartozó esetekben érvényesen köthetnek választottbírósági szerződést azok a jogi személyek, amelyek a reájuk irányadó jogszabályok értelmében "közjogi jogi személyek"-nek minősülnek.

[9] 2015. évi VII. tv. 33. § (1) bek. indokolása: A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény módosítása nem tartozik szorosan a Paksi Atomerőmű bővítéséhez, ám annál lényegesebb üzenetet kíván továbbítani a jogalkalmazók felé: a 17. § (3) bekezdésének módosításával és az ahhoz kapcsolódó átmeneti rendelkezéssel egyértelműsíti azt a jelenleg is irányadó nemzetközi jogi értelmezést, mely szerint valamely nemzetközi szerződés szükségszerűen lex specialisként viselkedik. A joggyakorlat ezidáig is ekként tekintett e rendelkezésre, így e rendelkezés nem bír új normatartalommal, nem jelent visszamenőleges jogalkotást.

[10] PTÁV: 274 ügy 15 év alatt, EÁVB: 11 ügy 9 év alatt

[11] Az MKIK Választottbírósága esetében 22 év alatt a 6855 ügyből 16 ítélet került érvénytelenítésre

[12] Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXXVI. tv. 100. §-a.

[13] Az üzleti titok védelméről szóló törvényjavaslat (18315. sz. iromány) 45-48. §

[14] Az Új Vbt. IX. fejezete 48-52. §

[15] 47. § (5) bek. és 57. § (2) bek.

[16] 47. § (4) bek.)