1. Hazánk politikai és jogi berendezkedésének az 1989. és az 1990. évben lezajlott, gyökeres megváltozása természetszerűleg új fejezetet nyitott a jogtudományban is. A köztársasági Alkotmány elfogadása, valamint az Alkotmánybíróság felállítása ekkoriban teremtette meg a jogállami büntetőjog, valamint a büntetőjog alkotmányossága tudományos vizsgálatának lehetőségét.[1] Hasonló impulzust adott a jogirodalomnak az Alaptörvény 2012. évi hatályba lépése,[2] különös figyelemmel a valódi alkotmányjogi panasz bevezetésére.[3] Erre tekintettel témaválasztásában rendkívül aktuálisnak tekinthető Szomora Zsolt 2015-ben megjelent monográfiája, amelyben a büntetőjog-alkalmazás és az alkotmányosság lényegesebb összefüggéseit mutatja be.[4]
A csaknem másfélszáz oldalas kötet szerkezete világos, tagolása követhető, a munka a jogtudományi művekkel szemben támasztott mindenkori követelményeknek megfelel. A szerző impozáns jogirodalmi apparátust vonultat fel: a hazai jogirodalom teljesnek mondható feldolgozása mellett aktívan felhasználja a vonatkozó recens német szakirodalom eredményeit is.
A könyv a bevezetést követően összesen hét fejezetből épül fel. A bevezetésben fogalmazza meg a szerző - az Alaptörvény 28. cikkéből kiindulva - a munka célkitűzését, amelynek lényege, hogy az alkotmánykonform, illetve a teleologikus (jogtárgyharmonikus) értelmezés körében, a büntetőjog alkalmazóinak kíván hasznosítható szempontokat adni (11. o.).
Az első fejezet a korábbi Alkotmányban és az Alaptörvényben vizsgálja a büntetőjogi garanciák rendszerét. Ebben az alapozó részben nem csupán a klasszikus büntetőjogi garanciákat - mint amilyen a nullum crimen sine lege elv vagy a kínzás és kegyetlen büntetés tilalma - érinti a szerző, hanem felhívja a figyelmet a korábbi és jelenlegi hiányosságokra is. Utóbbiak körében a személyi szabadság bírói döntés nélküli elvonása tartamának alaptörvényi maximálását, a halálbüntetés tilalmának kifejezett rögzítését, a büntetés-végrehajtási joghelyzet megjelenítését, valamint a nulla poena sine lege elvét[5] említi (20-21., 24. o.).
Ezt követi a büntetőjog-alkalmazás alkotmányossági kérdéseinek felvezetése, amellyel a második, illetve a harmadik fejezet is foglalkozik. Előbbi a jogi tárgy fogalmát (pontosabban annak nehezen vagy egyáltalán nem tisztázható jellegét), illetve a jogi tárgy funkcióit járja körbe, majd - a hazai szakirodalomban napjainkban sem mindig a jelentőségének megfelelően kezelt[6] - teleologikus (jogtárgyharmonikus) értelmezés kérdéskörét elemzi (27-30. o.). E fejezetben külön szerzői érdem, hogy az említett interpretációs módszer működését nem csupán különös részi tényállások elvont elemzése révén, hanem gyakorlati jogesetekkel összefüggésben is bemutatja (31-34. o.).
Utóbbi - harmadik - fejezet az alkotmánykonform értelmezés témakörével foglalkozik. Ezen értelmezési módot a szerző az alkotmányorientált értelmezéssel, valamint az adott norma alkotmányellenességének kimondásának lehetőségével veti egybe, és az alkotmánykonform jelleg vizsgálatát e kettő között félúton helyezi el (38. o.). Ezt a közösség ellen izgatás, valamint az önkényuralmi jelkép használata tényállásai alkotmányossági kérdéseinek vizsgálata követi (39-44. o.).
A negyedik fejezet egy konkrét jogi tárgy, a becsület dogmatikai és alkotmányjogi kérdéseit dolgozza fel, a dogmatikai és az alapjogi réteg érintkezésének és elhatárolásának érdekében (45-54. o.). E rész a büntetőjogi becsületfelfogás lehetséges módjai után, az alkotmányjogi összefüggések körében az emberi méltóság, a jóhírnév, az általános személyiségi jog és a becsület viszonyát tárgyalja (54-59. o.).
Az ötödik egység ugyancsak az emberi méltóság és becsület kérdésköréhez kapcsolódik, azonban már kifejezetten gyakorlati szempontok mentén. Itt kerül sor az alkotmányos követelmények hivatkozási tipológiájának bemutatására a becsületsértés és a rágalmazás bűncselekménye kapcsán született bírósági ítéletekben (60-74. o.). A szerző e fejezetbe - kifejezetten helyeselhető módon - nem csupán BH-füzetekben publikált eseti döntéseket építette be, hanem 2006 és 2012 között, a témában összesen 50 büntetőügyben keletkezett, közel 130 határo-
- 612/613 -
zatot is elemzés tárgyává tette. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a bíróságok a konkrét ügyekben hivatkoztak-e, és ha igen, hogyan és milyen érveléssel az Alkotmánybíróság releváns döntéseire (61-62. o.).
A hatodik fejezet a legutóbbi időszak egyik legjelentősebb, büntetőjogi tárgyú AB döntése, a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat kritikai elemzését végzi el (82-90. o.). Ez volt az Alkotmánybíróság első olyan állásfoglalása, amelyben az újonnan bevezetett alkotmányjogi panasz alapján semmisített meg büntetőbírósági határozatot.
A hetedik rész - ismét számos büntetőítélet áttekintése révén - azt vizsgálja, hogy a joggyakorlatban milyen jellemzői, illetve esetleges problémái mutathatók ki az alkotmányra, illetve az alapjogokra való hivatkozásoknak. A szerző a határozatokat e szempontból a (releváns vagy irreleváns) "díszítőelem";[7] az erősítő funkcióval bíró díszítőelem; a helyes, érdemi érvelést, valamint a hiányos vagy téves érvelést tartalmazó döntések kategóriáiba sorolja (92-114. o.). Végül, az alapjogi relevancia figyelmen kívül hagyásának példájaként a BKv 87. döntést elemzi alkotmányossági szempontból (114-120. o.).
E záró fejezet - s mintegy az egész munka - összegzésében Szomora a jogalkalmazásban a büntetőjogi minősítés alapjogi vetületének vizsgálata kapcsán az alábbi sorrendiséget tekinti betartandónak:
"1. először nem az alapjogi relevanciát, hanem azt kell vizsgálni, hogy van-e egyáltalán olyan tényállás a Btk.-ban, amely alá az adott cselekmény szubszumálható;
2. ha ilyen van, akkor utána kell megvizsgálni azt, hogy alapjogi mérlegeléssel szükséges-e a tényállás alkalmazási körét megszorítani, azaz a tényállás által lefedett magatartások közül van-e olyan, amely még az érintett alapjog védelmét élvezi (alkotmánykonform normaértelmezés, restrikció);
3. ha ez nem szükséges, akkor a bűncselekmény megvalósulását ki kell mondani;
4. ha pedig szükséges lenne, de - az értelmezés korlátaira tekintettel - nem lehetséges, akkor pedig a norma alkotmányellenességének megállapítását kell az Alkotmánybíróságnál kezdeményezni" (122. o.).
Szomora Zsolt gondolatgazdag, elméleti és gyakorlati igényekre egyaránt figyelemmel levő monográfiájának rövid áttekintését követően a munkában olvasott megállapítások továbbgondolása nyomán megfogalmazódott néhány érdemi észrevételt is szeretnék tenni.
2. A teleologikus értelmezés gyakorlati működését bemutató fejezet a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekménye kapcsán egy olyan jogesetet ismertet, amelyben "[a] kamion vezetője elgázol egy motorost, és a közlekedési baleset olyan szerencsétlen módon történik, hogy a motoros feje az ütközés pillanatában azonnal elválik a testéről. Azonnali halála bárki számára teljesen nyilvánvaló".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
