[1] A bíróság a sérelemdíjigényeket is annak alapján ítéli meg, hogy megvalósulnak-e a kárfelelősség általános, konjunktív feltételei, a kár (hátrány), a jogellenesség, az okozati összefüggés és a kimentés hiánya, illetve az igényérvényesítés eljárási jellegű feltételei (felperesi és alperesi auktorátus, elévülés kizártsága stb.) és az igény elutasítását minden esetben e feltételek valamelyikének nem teljesülésére alapozza. A következőkben azt vizsgálom, hogyan manifesztálódnak egyes jogi feltételek az élet, testi épség, egészség sérelmére alapított, jogerősen elutasított sérelemdíj-követeléseknél. A vizsgált anyag a 2016-2020 közötti évek bíróság.hu-n publikált bírósági gyakorlata.
[2] Az ember halálával megszűnik jogalanyisága, amelynek keretében személyiségi jogai értelmezhetők lennének. Az élet elvesztéséhez kötődően tehát értelemszerűen nem az ő, hanem hátramaradottainak személyiségi jogaihoz, konkrétan a magán- és családi élethez fűződő személyiségi jognak (a teljes, harmonikus családban élés joga), illetve a testi-lelki egészséghez fűződő személyiségi jognak (ld. a gyász kiváltotta testi-lelki szenvedést) a sérelméről beszélünk. A helyzet mindkét esetcsoportban sajátos annyiban, hogy az említett konjunktív feltételek megvalósulását mind az okozó és a néhai közötti viszonyban (pl. hogy a bekövetkezett halálesetért terheli-e felelősség az orvost), mind az okozó és a hátramaradottak közötti viszonyban (pl. hogy valóban bekövetkezett-e a hátramadottaknál az állított hátrány, illetve milyen annak a mértéke) vizsgálni kell.
[3] Az első esetcsoportban az elutasítási okok ugyanúgy működnek, mint a direkt igények esetén (ld. alább). Egy konkrét ítéletet mégis érdemes kiemelnünk, amelyben a Kúria azt fejtette ki, hogy a ritka, veleszületett betegség késői felismerése következtében meghalt gyermek szüleinek azért nem jár sérelemdíj, mert az idejében történt felismerés esetén sem lett volna biztos a gyógyulás! (Kúria Pfv.III.22.684/2017.)[1]
[4] A vizsgált ítéletanyagban ugyan nem volt a második csoportba tartozó ítélet, de fontos megjegyezni, hogy a bírói gyakorlat a közvetlen rokonságot illetve az elhunyt és a hátramaradottak közötti szoros személyes kapcsolat bizonyítását kívánja meg a felperestől a sérelemdíj megítéléséhez.[2]
[5] A cikk az elutasító ítélettel lezárt ügyeket ügytípus és az előfordulás gyakorisága szerint csoportosítva az alábbi sorrendben tárgyalja:
- az orvosi jogviszonyból eredő kötelezettség megszegésére alapozott követelések (az ún. műhibaügyek és a tájékoztatási kötelezettség megsértése)
- a bv. intézetben elszenvedett jogsértések (nem megfelelő börtönviszonyok, a bv. intézet tisztességtelen eljárása)
- általános deliktuális kárfelelősségi tényállások
- bírósági, hatósági jogkörben okozott kár
- munkáltatói felelősség
- kontraktuális kárfelelősségi esetek
- szomszédjogi igények
[6] Az "orvosi műhiba" ügyekben kialakult bírói gyakorlat eléggé egységesnek és következetesnek mondható, ami azonban nem jelenti azt, hogy a jogi megítélés mentes lenne minden problémától és ellentmondástól. Ezeknek nem jogi jellegű gyökerét abban jelölhetjük meg, hogy a megítélés tárgyát döntően biológiai folyamatok képezik, amelyekben az oksági összefüggések nem a polgári jogban preferált teljes bizonyossági, hanem valószínűségi alapon nyugszanak, mint pl. abban az ügyben, amelyben a bíróság azt fejtette ki, hogy noha kétségtelenül történtek orvosi hibák, ezek azonban irrelevánsak, mert a beteg nagy valószínűséggel akkor is belehalt volna betegségébe, ha ezek a hibák nem történnek meg (Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.429/2016).
[7] A kérdés másként fogalmazva úgy merül fel, hogy elegendő-e a sérelemdíjigény elutasításához, ha az orvosszakértő azt állapítja meg, hogy a bizonyított orvosi mulasztás "valószínűleg" vagy "nagy valószínűséggel" nincs okozati összefüggésben a bekövetkezett hátránnyal vagy pedig ilyen esetben a bíróságnak abból kellene kiindulnia, hogy mivel az orvosszakértő nem tudja teljes bizonyossággal kizárni az orvosi mulasztás és a hátrány közötti okozati összefüggést, a keresetnek helyt kell adnia.
[8] A dilemmát a bíróság úgy oldja fel - a beteg terhére - , hogy feladja a teljes bizonyosság követelményét (aminek jelenleg jogszabályi alapja nincs, bár meg kell jegyezni, hogy erre az opportunus megoldásra más területen is vannak példák, pl. az elmaradt haszon mint kár megítélésénél), azaz tisztában van ugyan a szakértői megállapítások valószínűségi jellegével, különösen, ha a szekértő olyan kifejezéseket használ, mint "nagy valószínűséggel" vagy "a bizonyossághoz közelálló valószínűséggel", de ezzel megelégszik.
[9] A második, immár tisztán jogi, pontosabban eljárásjogi probléma abban foglalható össze, hogy az ilyen perekben a bíróság teljes egészében a szakértő "foglya". Kivételesen előfordul ugyan, hogy ellentmondó szakvélemények esetén mérlegelés alapján fogadja el az egyiket vagy a másikat, de az esetek többségében a szakvélemény eldönti a követelés sorsát, mivel a bíróság nem rendelkezik kellő szakmai felkészültséggel a szakértői megállapítások felülbírálásához. Ily módon a szakértő lényegében átveszi a bíró szerepét anélkül, hogy meglenne iránta az a társadalmi bizalom, amely - bár csökkenő mértékben -, de a bíróság iránt még megvan.
Ezeknek a gondolatoknak az előrebocsájtásával érdemes a műhiba ügyekben hozott ítéleteket olvasnunk.
[10] A kárfelelősségi feltételek logikáját követve; a hátrány hiányára alapozta a Kúria az elutasítást, amikor Pfv.III.21.146/2015 sz. ítéletében azt állapította meg, hogy egy pacecemaker-cserét követő, utóbb felszívódó mellkasi vérömleny nem tekinthető elegendőnek hátrány megállapítására.[3] Egy ügyben a hibás ortopéd cipő miatti lassabb gyógyulásnál a bíróság az elutasítást az egészségkárosodás mint hátrány hiányával indokolta (Szegedi Ítélőtábla Pf.I.21.415/2016).
[11] A kárfelelősségi feltételekhez kapcsolódó, a károsultra háruló bizonyítási teher szabályból kiindulva számos, a bizonyítottság hiányára alapozott elutasító ítélet született. Véleményem szerint valamennyi terhes a fent említett, orvosszakértői dominancia, illetve a bizonyítási teher elosztása miatti dilemmákkal.
[12] A pszichiátriai betegség inadekvát kezelésre alapított sérelemdíjigényt a Győri Ítélőtábla azért utasította el, mert nem találta az inadekvát kezelést bizonyítottnak (Pf.III.20.030/2016). A Fővárosi Ítélőtábla is azzal indokolta a sérelemdíj-követelés elutasítását, hogy a felperes a műhibát nem tudta bizonyítani (7.Pf.20.121/2017). Elutasító ítélet született abban az ügyben is, ahol a bíróság megállapítása szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a terhesgondozás, illetve szüléslevezetés során az alperes műhibát követett volna el (Fővárosi Ítélőtábla 18.Pf.21.309/2016). A bizonyítatlanságra alapult az elutasító ítélet, ahol az újszülött agykárosodást szenvedett, de a bíróság az orvosi hibát nem találta bizonyítottnak (Kúria Pfv.III.22.008/2015). Nem tekintette a bíróság bizonyítottnak az inadekvát kezelést, amelynek eredményeképpen a felperes állítása szerint pszichiátriai megbetegedése súlyosbodott (Győri Ítélőtábla Pf.III.20.030/2016) és a Fővárosi Ítélőtábla sem egy egészségkárosodással végződő műtéti beavatkozás esetén (7.Pf.20.121/2017), vagy amikor vélt orvosi szakmai hiba miatt vált a térdprotézis szükségessé (7.Pf.21.375/2017).
[13] A Kúria egyik ítéletében az elutasítás azon alapult, hogy a kozmetikai beavatkozás után kialakult ugyan szövődmény, de a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a kozmetikus alperes milyen anyagot és módszert alkalmazott, így sem a szakmai szabályok megszegése, sem az okozati összefüggés nem volt bizonyítottnak tekintendő (Pfv.III.20.629/2015).[4]
[14] Nem látott a Kúria okozati összefüggést a késői diagnózis és a csípőprotézis beültetésének szükségessége között (Pfv.III.22.460/2017), miként a Fővárosi Ítélőtábla sem abban az ügyben, ahol a felperesi állítás szerint a téves diagnózis miatt szenvedett az újszülött maradandó kézsérülést (7.Pf.20.038/2020).
[15] Külön csoportot képeznek azok az esetek, ahol az elutasítás a felróhatóság hiányán alapult, mert itt a bizonyítás terhe az alperesen van (kimentő bizonyítás), azaz nem a felperesnek kell bizonyítania az alperes szakmai szabályszegését, hanem az alperesnek, hogy a szakma szabályai szerint járt el. (Ennek tükrében különösen érdekes a Fővárosi Ítélőtábla fent említett ítélete (7.Pf.20.121/2017). Az eljárás persze mindkét esetben ugyanaz; a kérdést a szakértő dönti el, a bíróság pedig a bizonyítási teher szabály alapján levonja a jogi konzekvenciát.
[16] A Kúria a felróhatóság hiányát állapította meg abban az ügyben, ahol a genetikai hiba fel nem ismerése megfosztotta az anyát a terhességmegszakítás lehetőségétől, mert bíróság álláspontja szerint a genetikai hiba felismerése az orvostól nem volt elvárható (Pfv.III.20.727/2015). Kimentettnek találta a Kúria a felróhatóságot csípőprotézis beültetését követő lábrövidülés esetén (Pfv.III.21.767/2015), és egy olyan ügyben is, ahol a gyermek egy ritka veleszületett betegség késői felismerése miatt vesztette életét (Pfv.III.22.684/2017), illetve a Fővárosi Ítélőtábla allergiás megbetegedés kezelése folytán kialakult maradandó károsodás (7.Pf.21.509/2015), a kezelést követően a gyermek kezének maradandó károsodása (7.Pf.21.103/2019), a terhesgondozás során el nem végzett vizsgálat kapcsán bekövetkezett károsodás (7.Pf.20.495/2017), sőt a tumor késői felismerése miatti (7.Pf.20.023/2016), szívbetegség nem adekvát kezelése folytán (7.Pf.21.053/2019), illetve a rosszul diagnosztizált, halálos kimenetelű fülgyulladás miatt bekövetkezetti halál esetén is (7.Pf.20.417/2017), miként a Pécsi Ítélőtábla daganat miatti veseeltávolítást követően bekövetkezett veseelhalásnál (Pf.III.20.074/2015), illetve a helyes diagnózis késedelme miatti vállsérülés súlyosbodásánál (Pf.VI.20.092/2015), a Szegedi Ítélőtábla szülésvezetés során bekövetkezett magzati károsodás (Pf.I.21.059/2015), a Debreceni Ítélőtábla pedig urológiai beavatkozással összefüggő egészségkárosodás (Pf.I.20.748/2017) illetve a későn felismert anyagcsere-betegség okozta halál esetén (Pf.I.20.606/2017).
[17] Az ítéletekben gyakran együtt jár az okozati összefüggés és a felróhatóság hiányának megállapítása. Látnunk kell, hogy ha az okozati összefüggés hiányzik, a felróhatóság kérdése már irreleváns. A bíróság mégis nemegyszer szükségesnek tartja leszögezni, hogy ha terhelné is az orvost felróhatóság, ennek az okozati összefüggés hiánya miatt nincs jelentősége. Példa erre az agykárosodással született gyermek (Kúria Pfv.III.21.651/2015), vagy a tüdőgyulladásban elhunyt beteg esetében hozott ítélet, amikor konstatált ugyan a bíróság orvosi mulasztásokat, de ezeket az okozati összefüggés hiánya miatt irrelevánsnak minősítette (Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.429/2016).
[18] Összességében elmondható, hogy feltűnő a felróhatóság hiányán alapuló elutasítások nagy száma továbbá, hogy ezek a kivétel nélkül igazságügyi szakértői véleményen alapuló ítéletek gyakran nem felelnek meg a laikus közvélekedésnek. Mivel a felelősség megállapításának elég szilárd, a jogbiztonság követelményét kielégítő dogmatikai alapja van, a bíróság hozzáállása érthető, viszont felveti valamilyen nem felelősségi alapú (pl. biztosítási) konstrukció kialakításának szükségességét a károsultak érdekében.
[19] Kevés ítélet található a vizsgált anyagban, ahol az elutasított sérelemdíj-követelés az orvost terhelő tájékoztatási kötelezettség elmulasztásán alapult. Azért érdemes mégis megemlíteni ezt az esetkört, mert itt a felelősség a szokásostól eltérő módon működik. Ha ugyanis a bíróság megállapítja azt, hogy az orvos tájékoztatási kötelezettségének nem vagy nem megfelelően tett eleget és ezzel a beteget megfosztotta a döntési lehetőségtől (pl. hogy alávesse-e magát a műtétnek, az altatásnak stb. vagy sem), ez önmagában, az okozati összefüggés vizsgálata nélkül megalapozza a felelősséget. Többnyire az elutasítások sem e felelősségi elemek hiányán, hanem a tájékoztatási kötelezettség megszegése tényének igazolatlanságán alapulnak, ahol a bizonyítás terhe az orvoson van. Ebben a körben a bíróság vizsgálja a tájékoztatási kötelezettség pontos terjedelmét, a tájékoztatás módját és körülményeit is, de ezek elemzése szétfeszítené e cikk kereteit. Csupán annyit jegyzek meg, hogy nemigen találtam nyomát annak, hogy a bíróság a tájékoztatási kötelezettség teljesítése körülményeinek vizsgálatánál figyelembe vette volna a beteg kiszolgáltatott helyzetét.
[20] Közismert tény, hogy a magyarországi börtönviszonyok sok tekintetben nincsenek összhangban bizonyos nemzetközi standardokkal. Nem meglepő ezért, hogy nagy a száma a börtönviszonyokra alapított követeléseknek, viszont figyelemre méltó, hogy milyen sok az elutasító ítélet. Ezeket tanulmányozva azt találjuk, hogy túlnyomó többségük a következő három esetkör valamelyikébe sorolható:
- a rossz börtönkörülmények
- az egészségügyi ellátás hiányosságai
- a bv.-intézet tisztességtelen eljárása.
Fontos hangsúlyozni, hogy a bv. intézet felelőssége valamennyi esetkörben felróhatósági alapú és az elutasítások többsége a felróhatóság hiányára épül (de természetesen előfordulnak a jogellenesség vagy az okozati összefüggés hiányára épülő elutasítások is).
[21] Azok a keresetek, amelyek az általános börtönállapotokon alapulnak és többnyire az emberi méltóság, néha az egészség, testi épség sérelmét kifogásolják, jórészt eleve kudarcra vannak ítélve, hiszen általában a bv. intézet által nem befolyásolható tényezőkről van szó, mint a túlzsúfoltság, a pénz- és személyzethiány stb., következésképpen a bv. intézet felróhatósága fel sem merülhet. Az az ítélet mégis szembeötlő, amely arra hivatkozással utasította el a nem megfelelő börtönviszonyok miatti egészségkárosodáson alapuló sérelemdíjigényt, hogy a nem megfelelő börtönviszonyok nincsenek bizonyítva (Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.423/2018) és így járt el a Kúria is, amikor azt állapította meg, hogy a dohányzó cellában való elhelyezés a bv. intézetnek nem volt felróható (Pfv.III.22.023/2016).[5]
[22] Egy másik ügyben az orvosszakértői véleményre támaszkodva a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes rossz pszichés állapota és a nem megfelelő börtönviszonyok között nincs okozati összefüggés (Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.156/2015), miként az okozati összefüggést hiányolta a Fővárosi Ítélőtábla abban az esetben is, amikor a börtöncella mennyezetének egy darabja a felperes fejére esett és sérülést okozott (9.Pf.20.911/2019). A börtönmunka rossz körülményei okozta magas vérnyomás betegségre alapított kereset esetében Fővárosi Ítélőtábla sem a hátrányt, sem az okozati összefüggést, sem pedig a felróhatóságot nem találta megállapíthatónak (Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.21.112/2019).
[23] A bíróság úgy találta, hogy nem nyert bizonyítást az epilepsziás roham abban az ügyben, amelyben a felperes azt állította, hogy emiatt zuhant le a felső ágyról és szenvedett sérülést (Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.136/2020). Nem találta a bíróság bizonyítottnak egy másik ügyben az elítélt lázas állapotát, illetve a kezelés elmulasztását és egyébként is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes valójában nem szenvedett egészségkárosodást (Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.255/2016). Egyebek mellett a sérelem bizonyítatlansága volt az elutasítási ok abban az esetben, amikor a felperes a cellatársak dohányzását jelölte meg, mint egészségsérelmi okot (Kúria Pfv.III.22.023/2016). Egészségkárosodását az egészségtelen börtönviszonyok számlájára írta egy ügyben a felperes, ám a bíróság ezt nem találta bizonyítottnak (Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.423/2018).
[24] Itt jegyzem meg, hogy amikor a jogsértés, a jogellenesség vagy az okozati összefüggés bizonyítatlanságról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a börtönbeli bizonyítás sajátos körülményeit, elsősorban azt, hogy a speciális szociológiai viszonyok miatt a bíróság nehéz helyzetben van, amikor a fegyőrök és a rabok szavahihetőségét kell mérlegelnie.
[25] A jogellenesség hiányára hivatkozott az elutasítás indokolásában a bíróság, amikor az elítélt az ágylétra hiánya miatt leesett a fölső ágyról és balesetet szenvedett. A figyelemre méltó okfejtés szerint a rendszeres zárkaszemle egyszer sem konstatálta az ágylétra hiányát, így az nyilván nem volt jogellenes!! (a bíroság.hu hiányos adatközlése miatt a Fővárosi Ítélőtábla ítéletének száma nem volt megállapítható).
[26] Az okozati összefüggés hiányára alapította az elutasítást a Fővárosi ítélőtábla, amikor megállapította, hogy az elitélt pszichés károsodása és a börtönviszonyok közötti összefüggés nem bizonyított (9.Pf.21.156/2015). Ugyancsak az okozati összefüggést hiányolta egy ügyben, ahol a felperes azt állította, hogy a börtönruházathoz tartozó cipő alkalmatlansága miatt szenvedett egészségsérelmet (5.Pf.20.093/2017). Az okozati összefüggést hiányoló ítéletek között megemlíthető még a Fővárosi Ítélőtábla két további elutasító ítélete is. Az egyikben a felperes azt állította, hogy a bv. intézet nem engedélyezte kellő időben a visszérműtét elvégzését és emiatt feleslegesen kellett szenvednie (1.Pf.21.073/2019), a másikban a felperes arra hivatkozott, hogy magas vérnyomás betegségét a börtönben való munkavégzés rossz körülményei okozták (17.Pf.21.112/2019).
[27] Vannak olyan ítéletek, amelyek olvastán az elemzőben kétely támad; vajon az ismert objektív okokon túl nincs-e felróhatósági elem is a bv. intézet magatartásában. Abban az ügyben, amelyben a felperes egészségének romlását az elhelyezésnek és a zárkaállapotoknak tulajdonította, a bíróság a keresetet a bv. intézet felróható kötelességszegésének hiánya miatt utasította el (Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.138/2017). Epilepsziás roham miatt zuhant le a felső ágyról és sérült meg az a felperes, akinek követelését a bíróság egyebek mellett azért utasította el, mert a bv. intézet magatartását (különös tekintettel a baleset lehetséges megelőzésére!) nem találta felróhatónak (Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.136/2020). Érdekes az az ítélet is, amelynek indokolásában a bíróság arra hivatkozott, hogy a dohányzó cellában való elhelyezés miatti egészségsérelem nem függ össze a bv. intézet felróható magatartásával (Kúria Pfv.III.22.023/2016). Furcsának tűnik az elutasítás a felróhatóság hiányára való hivatkozással abban az esetben, amikor a felperes a séta elmaradása által okozott egészségsérelmet kifogásolta, a bíróság viszont arra hivatkozott, nem bizonyított, hogy a séta a börtönszemélyzet mulasztása miatt maradt el (Győri Ítélőtábla Pfv.V.20.109/2016).
[28] Az ún. "poloskacsípéses" ügyekben a keresetek kisebb része az emberi méltóság sérelmén, nagyobb hányada a börtönben uralkodó elfogadhatatlan egészségügyi körülményeken alapul, de a végeredmény ugyanaz; a bíróság az elutasítást ezekben az esetekben többnyire a felróhatóság hiányára alapozza (Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.059/2016, Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.205/2016), 5.Pf.20.521/2018, Debreceni Ítélőtábla Pf.I.21.039/2016, Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.595/2016). Az indokolás lényegében azonos: mivel a bv. intézet elvégezte az előírt számú rovarirtást, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, tehát nem felel. Ez az okfejtés azonban csak akkor helytálló, ha feltételezzük, hogy a börtönben a rovarfertőzés objektív adottság, elkerülhetetlen, nem pedig higiéniai hiányosságokra vezethető vissza. Különösen épületes a Debreceni Ítélőtábla ítélete, amelyben a bíróság a követelést azon az alapon utasította el, hogy egy poloskacsípés nem éri el a kellemetlenségnek azt a mértékét, ami sérelemdíj megállapítását indokolná (Debreceni Ítélőtábla Pf.I.21.039/2016) és jól illik ehhez a Fővárosi Ítélőtábla ítélete, mellyel annak az elítéltnek a sérelemdíjigényét utasította el, akinek a poloska a fülébe mászott és súlyos fülgyulladást okozott. Az indokolás szerint az előírt számú poloskairtást elvégezték, egyebekben pedig a fülbemászás elháríthatatlan! volt (5.Pf.21.205/2016).
[29] A börtönbeli rossz egészségügyi ellátás az alapja számos sérelemdíj-követelésnek. Ha ezek orvosi műhibával függnek össze, az elutasítás indokai azonosak a 10-16. pontban bemutatottakkal (Kúria Pfv.II.20.650/2019, Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.472/2015, 5.Pf.20.093/2017, 5.Pf. 21.255/2016, 5.Pf.20.047/2019, 1.Pf.21.073/2019), Győri Ítélőtábla Pfv.III.20.232/2015.
[30] A bv. intézet tisztességtelen eljárása mint sérelemdíjindok általában akkor merül fel, ha az intézet cselekménye vagy mulasztása sérelmes ugyan, de nem okoz egészségi hátrányt. Erre az esetre különösen érvényes a Kúria korábban már említett - nézetem szerint - téves felfogása, amely szerint a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jog, nem személyhez fűződő alapjog, így sérelemdíj alapja nem lehet. Ha a konkrét követelés valamilyen okból mégis átjut ezen a szűrőn, a bíróság jellemzően az intézeti protokollok betartását vizsgálja és ha azt állapítja meg, hogy az intézet tartotta magát a protokoll előírásaihoz, a sérelemdíj-követelést a felróhatóság hiányára hivatkozással utasítja el.
[31] A jogellenesség hiánya miatt utasította el a sérelemdíjigényt a Fővárosi Ítélőtábla abban az ügyben, amelyben a felperes a neki válóper indításával okozott pszichikai trauma miatt perelt (Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.21.226/2015). Megemlíthető a lovaskocsiról leesett sérült esete, akinek a sérelemdíj-követelését a lovaskocsi nem veszélyes üzemi jellegére tekintettel a felróhatóság hiánya miatt utasította el a bíróság (Szegedi Ítélőtábla Pf.I.21.271/2015), a családon belüli bántalmazás miatti, a bántalmazás bizonyítatlansága miatt elutasított kereset (Kúria Pfv.IV.21.293/2016), a közútkezelő vadkármegelőző tevékenységét megfelelőnek minősítő (a közútkezelő kihelyezte a vadveszélyre figyelmeztető táblát), így a keresetet elutasító ítélet ((Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.120/2017, miként annak a felperesnek az esete is, aki gépkocsija meghibásodását merényletnek tulajdonította és az emiatti pszichikai sérelemre alapított sérelemdíj-követelést (Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.003/2017).
[32] Ismeretes, hogy a bírósági/hatósági jogkörben okozott kár (hátrány) speciális feltételek teljesülése esetén alapoz meg felelősséget (pl. az okfejtés kirívó oktalansága). Az itt hivatkozott ügyekben a követelések a bírósági, hatósági eljárások vélt jogi hibáival vagy tisztességtelenségével (a két minősítés gyakran keveredik) függnek össze, az elutasítások pedig többnyire a felróhatóság hiányán vagy eljárási ellenvetéseken (pl. hogy az alapperben hozott ítélet a kártérítési perben nem támadható) alapulnak.
[33] Büntető ügyekben ilyen pl. az a kereset, amely a háziőrizet megszüntetése iránti kérelem elutasításával okozott mentális egészségromlásra hivatkozott és amelyben a bíróság sem a jogellenességet, sem a felróhatóságot nem találta megállapíthatónak (Debrecen Ítélőtábla Pf.I.20.142/2018).
[34] Ami az ügyészséget illeti, különösen annak vádemeléssel kapcsolatos gyakorlata áll a kritikák kereszttüzében, amelyek lényegében abban a kérdésben foglalhatók össze, hogy a vádlott utólagos felmentése megalapozza-e az ügyészség felelősségét a vagyoni és nem vagyoni károkért. (Fővárosi Ítélőtábla 22.Pf.20.570/2015, 1.Pf.20.418/2018, 5.P.20.337/2020). Úgy tűnik, hogy az ilyen ügyekben a bíróság nagyobb jelentőséget tulajdonít a bűnüldözéshez fűződő társadalmi érdeknek, mint a személyiségi jogok védelmének. Jól példázza ezt az az ügy, amelyben a bíróság nem találta megállapíthatónak az ügyészség felelősségét, noha a vádemelés alaptalansága, a releváns bizonyítékok teljes hiánya már a vádemelés előtt is nyilvánvaló volt.
[35] Az indokolást, amelynek magva abban foglalható össze, hogy tévedni emberi dolog a Fővárosi Ítélőtábla még egy figyelemre méltó eszmefuttatással egészítette ki. Ennek az a lényege, hogy egyfelől a polgári bíróság nem jogosult a büntetőperre tartozó érdemi kérdésben (pl. a vád megalapozottsága) állást foglalni (ehhez képest az Ítélőtábla az ítélet indokolásában hosszasan elemzi a büntetőeljárásban tanúsított ügyészi magatartást), másrészről pedig, hogy "a vád törvényessége szempontjából ...... annak ténybeli megalapozottsága, bizonyítékokkal való kellő alátámasztottsága közömbös" (FIT 17.Pf.20.157/2019). A perbeli esetben az ügyészség egyetlen használható bizonyítékkal sem tudta alátámasztani a vádat és mégis vádat emelt, azt fenntartotta és az elsőfokú felmentő ítélet ellen fellebbezett is, ami a felperes megítélése szerint megalapozta az ügyészség felelősségét, különös tekintettel arra, hogy a vádemelés nagyon érzékenyen érinti a vádlott személyiségi jogait.
[36] A rendőrséggel szemben gyakran a túlkapás a kifogás és a bíróság az ilyen igényekre többnyire "vevő". Elutasítással azon ritka esetekben találkozunk, amikor a bíróság úgy ítéli meg, hogy a rendőri (kényszer)intézkedés indokolt és arányos volt (Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.21.281/2016, 5.Pf.20.826/2019).
[37] Polgári és igazgatási ügyekben is felmerül a bíróság és más hatóságok felelőssége. A bíróság eljárása volt pl. az ok abban az esetben, amikor a felperes arra hivatkozott, hogy a perújítás elmaradása miatt a felperes férjének börtönbe kellett vonulnia, aki ebbe belehalt, maga a felperes pedig súlyos egészségkárosodást szenvedett. Itt eltekintve az elévüléstől a bíróság azzal az ismert indokolással utasította el a sérelemdíj-követelést, hogy az alapperben hozott határozat kártérítési perben nem támadható (Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.605/2019).
[38] Az alaptalan végrehajtási eljárással okozott egészségsérelem miatti sérelemdíj-követelést a bíróság azzal utasította el, hogy a végrehajtás jogerős bírósági ítéleten alapult, tehát nem lehetett jogellenes és a végrehajtás módja sem volt jogsértő (Szegedi Ítélőtábla Pf.I.21.411/2016).
[39] Téves okirat-kiállítás miatti közjegyzői felelősségre alapította sérelemdíj-követelését az a felperes, akinek igényét a bíróság arra való hivatkozással utasította el, hogy maga az okirat nem volt jogsértő, tartalma nincs okozati összefüggésben személyiségi jogsérelemmel, de nem is lehet (Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.929/2017), lévén a bírói gyakorlat egyelőre egységes abban, hogy a sérelemdíj megítéléséhez a személyiségi jog megsértésének explicit célzata is szükséges.
[40] Egy másik ügyben a jogszerűtlen földhivatali eljárás lehetett az oka a felperes egészségromlásának, ám a bíróság úgy találta, hogy a földhivatali eljárás nem volt jogszerűtlen (Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.065/2017). A gyámhatóság ellen lépett fel egy ügyben a felperes, aki azt állította, hogy a gyermekelhelyezési eljárás indokolatlan elhúzódása miatt pszichés sérüléseket szenvedett. Az elutasítás ebben az ügyben a felróhatóság hiányán alapult (Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.485/2018). A birtokvédelmi eljárás tisztességtelensége miatti pszichikai hátrányt jelölte meg követelése alapjául a felperes egy ügyben, ám a bíróság a követelést az eljárási hiba és az okozati összefüggés hiányára hivatkozással elutasította és ebből az alkalomból is kifejtette, hogy a tisztességtelen eljárás (eljárási hiba) nem alapoz meg személyiségi jogi igényt (Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.084/2020). Az ügygondnok eljárása volt a per tárgya egy másik esetben, mivel elmulasztotta az elmeorvoshoz való fordulást és emiatt a felperes (gondnokolt) állapota jelentősen romlott. Az ügyben az elutasítás a kár (hátrány) hiányán alapult (Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.885/2019).
[41] Itt említhető bizonyos "quasi-hatóságok" ténykedése is. Az áram kikapcsolásával okozott kényelmetlenségek miatt érvényesített sérelemdíj-követelést az a felperes, akinek követelését a bíróság a kikapcsolás jogszerűségére hivatkozással utasította el (Kúria Pfv.IV.21.498/2015). Az egészségügyi adatok kiadásának megtagadásával okozott az egészségügyi intézmény egészségromlást, a bíróság viszont az eljárást jogszerűnek találta és a sérelemdíj-követelést elutasította (Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.937/2019).
[42] A balesettel vagy szándékos károkozással összefüggő ügyekben a jogellenesség, illetve az okozati összefüggés ritkábban vitatott, de ha mégis, a perek az általános kártérítési eljárások logikája szerint zajlanak, személyiségi jogi sajátosságaik nem igen vannak. Ha azt mondjuk, hogy a munkahelyi balesetek, illetve foglalkozási megbetegedések említése ennek ellenére indokolt, ez az ilyen igények viszonylag nagy számával és a munkáltatói felelősség általánostól eltérő jellegével magyarázható. Az okozati összefüggés hiányára vagy a baleset megtörténtének bizonyítatlanságára alapított elutasítások külön kommentárt nem igényelnek (Kúria Mfv.X.10.271/2019, Mfv.X.10.017/2020, Mfv.I.10.596/2016, Mfv.10.003/2020, Mfv.X.10.025/2020).
[43] Mivel a munkáltatói kárfelelősség objektív felelősség, kimentésre lényegében csak az elháríthatatlanság ad alapot. Az elháríthatatlanság értelmezése körül azonban vannak bizonytalanságok és időnként születnek "érdekes" ítéletek, mint pl. az az ügy, amelyben a Kúria azért utasította el a keresetet, mert álláspontja szerint a munkáltató nem volt köteles a munkavállalónak baleset-megelőzési célból munkavédelmi cipőt biztosítani, azt pedig nem tudta befolyásolni, hogy a munkavállaló milyen cipőt hord munkavégzés közben (Kúria Mfv.I.10.220/2019). Idevágóan ld. még Kúria 10.522/2015!.
[44] Más logika szerint működnek azok az esetek, ahol a sérelmes magatartás a munkaadó "nem tisztességes" eljárása. Figyelemre méltó a Fővárosi Ítélőtábla ítélete, amely az alaptalan fegyelmi eljárással okozott egészségsérelem miatt benyújtott keresetet azon az alapon utasította el, hogy a fegyelmi eljárás a munkáltató szabad véleménynyilvánítási jogán alapult, tehát hiányzott a felróhatóság (Fővárosi Ítélőtábla Pf. 20.405/2017).
[45] A Ptk. 6:142 §-a új alapokra helyezte a szerződésszegéssel okozott kárért a szerződésszegőt terhelő felelősséget azzal, hogy a kimentési lehetőségeket "objektivizálta". Akkor nem felel ugyanis a sérelmet okozó, ha bizonyítja, hogy az ok ellenőrzési körén kívüli, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény volt és nem volt tőle elvárható, hogy e körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Mindez természetesen vonatkozik a felelősség szempontjából kárként viselkedő sérelemdíjra is. A sajátos kimentési okok értelmezésének kérdésére a vizsgált ítéletanyagban nem találtam példát, ami feltehetően azzal magyarázható, hogy a szigorú kimentési feltételek miatt a kimentés ritkán sikerül.
[46] Maradnak hát az egyéb okok. Pl. a tisztességtelen devizahitel-szerződésre alapított sérelemdíjigény elutasításánál ismét felbukkan a személyiségi jogsértés hiányára való hivatkozás (Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.440/2018), mint ahogy a hibás teljesítéssel okozott pszichikai hátrányra alapított igény esetében is (Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.535/2015). Az ügyvéd által elkövetett szerződésszegésre alapította sérelemdíj-követelését az az ügyfél, aki azt állította, hogy az ügyvéd jogi hibája miatt vesztette el ingatlanát és ez neki súlyos pszichés károsodást okozott. A bíróság a keresetet arra hivatkozással utasította el, hogy sem az egészségkárosodás ténye, sem az okozati összefüggés nem bizonyított (Fővárosi Ítélőtábla Pf.21.362/2017).
[47] Ezekben az ügyekben a felek közötti kapcsolat nem szerződésen, de egy olyan viszonyon, alapul, amely - a deliktuális felelősségi esetektől eltérően - nem a károsító esemény által jön létre, hanem már azt megelőzően a szomszédság ténye folytán létezik. A felelősség ennek megfelelően sajátos és alapvetően a Ptk. 5:23 § rendelkezésének megsértéséből ered. Ez a jogszabályhely csupán a szomszéd zavarásától való tartózkodás kötelezettségét deklarálja, de szankciót e kötelezettség megsértése esetére maga nem tartalmaz, következésképpen az általános - felróhatóságon alapuló - felelősség szabályait kell ilyen esetben alkalmazni. Az ismert dilemmát elsősorban az okozza, hogy a sérelmet okozó magatartás önmagában gyakran nem jogellenes (pl. a sérelmet okozó szomszédnak van hatósági engedélye a sérelmes tevékenység folytatására).
[48] Jogi szempontból különösen azok az ügyek izgalmasak, ahol az alperesi védekezés az, hogy a hatósági engedély nem csak a jogellenességet, de a felróhatóságot is kizárja. Erre épülő elutasítást ugyan a vizsgált anyagban nem találtam, de a teljesség kedvéért mégis érdemes megjegyezni, hogy ez a védekezés - legalábbis a felróhatóságot illetően - nem áll erős lábakon, különösen olyan esetekben, amikor pl. az építő az építési tevékenységet hatósági engedély birtokában ugyan, de szükségtelen kíméletlenséggel folytatja vagy amikor az építkezéssel a szomszédnak okozott vagyoni vagy nem vagyoni hátrányt a károkozó a projekt másféle megvalósításával elkerülhette volna, esetleg más megoldás híján a szomszédnak kártalanítást ajánlhatott volna fel.
[49] A vizsgált anyagban is van olyan ügy, ahol az elutasítás nem a felróhatóság, hanem a hátrány hiányán alapul (Győri Ítélőtábla Pfv.20.208/2015) és hasonló a helyzet abban az ítéletben is, amelyben a Kúria azt állapította meg, hogy az ingatlanon végzett ipari tevékenységgel a szomszéd nem okozott elviselhetetlen zajt, tehát sérelemdíj fizetésére nem kötelezhető (Kúria Pfv.IV.21.532/2016). Hasonló a jogi szerkezete a Szegedi Ítélőtábla ítéletének, amelyben a bíróság a közút építése miatt megnövekedett zaj- és környezetterhelés okozta egészségkárosodás miatti sérelemdíjigényt a "szükségesség-arányosság" mérce alkalmazásával jogellenesség és felróhatóság hiányára hivatkozással utasította el (Pf.I.20.746/2016).
[50] A bemutatott bírói gyakorlat fő jellemzője, hogy még az extrémnek tűnő esetekben is a mindennapokban sűrűn előforduló, és ezért a jogkereső közönség - laikusok és szakemberek - érdeklődésére számot tartó jogi helyzetek figyelhetők meg. Egyes esetköröknek már most is számottevő irodalma van (pl. az orvosi tényállások), mások még alaposabb, mélyebb elemzésre várnak, amire e figyelemfelhívó célú írás keretei között természetesen nem vállalkozhattam. Ha lesz olyan olvasó, akinek a leírtak miatt kedve támad egy-egy felhívott ítélet részletes elemzésére, írásom elérte célját. ■
JEGYZETEK
[1] Ez lehetséges, de vajon miért a hátrányt szenvedett fél terhére kell feloldani a dilemmát?
[2] A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a szülő, a gyermek, a házastárs elvesztése minden további nélkül megalapozza a sérelemdíjigényt. Más a helyzet az elvált házastárs vagy az élettárs (FIT 6.Pf.20.551/2005) esetén és különösen, ha az elhunyt önálló háztartásban élő nagykorú testvér, mert ilyenkor a bíróságnak mérlegelnie kell a kapcsolat szorosságát. A Legfelsőbb Bíróság már 2005-ben deklarálta, hogy általában az önálló háztartásban élés a kapcsolat lazaságára, tehát a haláleset okozta trauma hiányára vagy csekély fokára utalhat (Pfv.III.22.155/2006). Az együttélés fontos indikátor az anyós esetén is (FIT 7.Pf.20.337/2017). Az ezen személyi körön kívül esők esetében a bíróság az elutasításra hajlik, de ez természetesen nem menti fel a körülmények alapos vizsgálatának kötelessége alól.
[3] E tanulmány összeállításánál az volt a kiinduló hipotézis, hogy az elutasítások túlnyomórészt azzal függhetnek össze, hogy a sérelem nem éri el azt a mértéket, ami a sérelemdíj alkalmazását indokolná. Ám kiderült, hogy az ilyen esetek ritkák. Közülük az egyik a fent hivatkozott.
[4] Az viszont nem merült fel, mennyire életszerű a pácienstől az alkalmazott anyagra vagy eljárásra vonatkozó bizonyítékot követelni. Más kérdés az, nem volt-e a pácienstől mint szerződő féltől elvárható, hogy ragaszkodjon ezeknek a dolgoknak a szerződésben való feltüntetéséhez.
[5] Érdekes viszont az állam közvetlen felelősségének kérdése. Közelebbről az, hivatkozhatna-e az állam egy ellene indított perben arra, hogy a börtönök megfelelő színvonalának biztosítására nincs elegendő forrása. És egyáltalán, miért a börtönt perlik az elítéltek, miért nem az államot?
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd.
Visszaugrás
