Megérkezett tehát a szerző által még 1997-ben, az általa szerkesztett magyar kollíziós magánjogi könyv[2] előszavában kilátásba helyezett folytatás. Megjelent Vörös Imre "A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga" című munkája, amely műfajilag beismerten tekinthető a "gyakorlati jogászok" munkáját segítő kézikönyvnek ugyanakkor tudományos igényű munkaként vagy akár tankönyvként az "elméleti jogászok" is használhatják.
Ténylegesen tetten érhető-e ezen műfaji vegyesség a műben? Megnyugtató, hogy a jogelméleti kérdések kellő hangsúllyal szerepelnek a műben, és nem csak az általános, hanem a különös részként aposztrofált fejezetek bevezető bekezdéseiben is tettenérhetők. A szerzőtől talán már megszokott módon, az egyes jogintézmények és jogforrások bemutatásánál közel száz különböző jogesettel szemlélteti a joggyakorlat számára kézzelfogható problémákat. Mindezektől még azonban használható a mű kézikönyvként és elméleti tankönyvként is egyaránt. Nem segíti a fenti kettősség kérdésében az állásfogalalást a mű felépítése sem, ugyanis függelékek sora[3] hivatott megkönnyíteni az olvasó eligazodását a jogterülethez kötődő jogforrások és jogesetek útvesztőiben, amely ismételten hasznos a jogterülettel gyakorlati és elméleti síkon foglalkozó kollegák számára egyaránt. Külön kuriózum a III. kötetben a bécsi vételi egyezményhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlatot szemléltető válogatott jogesetek sora.
Ami a nagy számban feldolgozott, és gondosan az egyes témákhoz illeszkedő jogeseteket illeti, ezzel az újszerű megközelítésével üde színfolt a mű egy egyébként is összetett jogterület kutatásának és gyakorlati alkalmazásának területén. A jogesetek értelemszerűen döntő mennyiségben külföldi vonatkozásúak, amit nem kis részben az is indokol, hogy a magyar bírósági precedensek között sajnos ritkán találni a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogába illeszkedő jogesetet csakúgy, ahogy kollíziós magánjogi jogesetekkel is elvétve találkozhatunk. Ezzel összefüggésben a munka értékesen hozzájárulhat azon mai magyar, kétség kívül felkészült jogalkalmazók munkájához is, akik ítélkezési gyakorlatuk során az egyre bonyolódó nemzetközi gazdasági vagy üzleti tárgyú jogügyletekből eredő újszerű, eddig általuk nem ismert jogkérdésekkel találkozhatnak.
Ami az esetleges didaktikai célú felhasználást illeti, nagy haszonnal forgathatják a munkát mindazok akik kifejezetten igényt tartanak az egyes nemzetközi kereskedelmi jogi jogintézmények gyakorlati példákon keresztül történő magasabb szintű megismer(tet)ésére. Ugyanis a szerzővel egyetértésben gondolom én is, hogy "egyre kevésbé védhető az a már most tarthatatlan állapot",[4] hogy a mai magyar jogi oktatás nehezen akar a szükséges nyomatékkal tudomást venni a jogszabályi rendelkezések elemzésének és az erre építkező élő jog jogeseteken keresztül történő megismerésének szoros összetartozásáról. És ehelyütt nem csupán a kontinentális és az angolszász jogrendszerek személetmódjának, gondolkodásmódjának (megjegyzem manapság már nem is olyannyira alapvető) különbözőségében kell a szerzővel összhangban az okokat keresni, hanem a jogászképzésben alkalmazott oktatási metódusuk szembetűnő különbözőségére is gondolni kell. Angolszász egyetemeken jogot hallgatott kollegák az utóbbi időben egyre gyakrabban próbálják átültetni a szókratészi didaktika alapelveit, t.i. a jog gyakorlati példákon keresztül történő megismertetését és a hallgatókkal történő "együtt elemzését", a magyar jogi karok oktatási környezetébe.[5] Ugyanakkor a szókratészi oktatási módszert elhivatottan alkalmazni próbáló kollegák didaktikai felké-
- 162/163 -
szükségén, és ne hallgassuk el, hogy a legendásan ráérős joghallgatók zsigeri ellenállásán is sajnos sokszor megbuknak ezek a próbálkozások.[6]
Kétség kívül időszerű volt a tárgyban egy újabb mű megjelenése, bár a szerző által az előszóban hivatkozott nem éppen új keletű világgazdasági folyamatokon és politikai-jogi fejleményeken túlmenően (ne feledkezzük el ugyanis arról, hogy mind a "világgazdasági globalizáció", mind pedig az európai unió jogának nemzetközi kötelezettségvállalásaink okán a magyar jogrendszerbe történő "behatolása" még az utóbbi esetben is ma már legkevesebb egy évtizedes múltra tekinthet vissza) ennek talán a legnagyobb aktualitását mégis az az egyre intenzívebb tudományos disputa adja ami egy a miskolci és budapesti jogi karok nemzetközi magánjogi tanszékei közös szervezésében nemrégen tartott országos konferencia keretében csúcsosodott ki.[7] Ezt az eseményt egyébként számos színvonalas gondolatébresztő vitaanyag előzte meg,[8] és ennek a konferenciának a szerző is elébe ment egy 2003 elején ugyanitt közzétett tanulmányával.[9]
Elmozdulva az egykoron uralkodónak tekintett (és mára már szerencsére a fejekben csak elvétve tettenérhető) felfogás talajáról, abban mára a szerzővel összhangban minden, a jogterülettel foglalkozó szakértő megnyugtató módon egyetért, hogy alapvetően el kell választani egymástól a hagyományos kollíziós jogot (a különböző nemzeti anyagi jogszabályok összeütközését közvetett utaló módszerrel rendező normák családját) és a lehetséges nemzetközi jogszabály-összeütközéséket az eltérő nemzeti jogok közelítésének,[10] vagy éppen egységesítésének eszközével közvetlenül, anyagi jogi szabályok útján megelőző normákat (a recenzált munka tárgyát is képező nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogát, vagy illessük akármilyen más elnevezéssel). Az sem kétséges ugyanakkor, hogy a két jogterületet, az egymástól történt tárgyszerű elkülönítés ellenére is, egymásra építve és egymással szoros, elválaszthatatlan összefüggésben kutatják jogelméleti szakemberek, illetve így oktatják a jogi karokon.[11] A szerző is kiemeli, hogy különösen igaz ez az elválaszthatatlanság a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga viszonylatában, amely a kötelem joga meghatározásánál (a felek jogválasztása hiányában) nem tud létezni a kollíziós jog közvetett jogrendezést nyújtó utaló szabályai nélkül, és amelynek számos jogforrásában egyébként is találhatunk kifejezetten kollíziós jogi kapcsolóelveket.[12]
Kérdéses ugyanakkor, hogy milyen eredménnyel járna a szerző előszóban tett felvetése, miszerint ha a hivatkozott két jogterület gyakorlati művelésében is érvényre jutna az oktatást igazoltan sikerrel rendszerező határozott dogmatikai elkülönülés? A szerző is hallgatólagosan elismeri, hogy a két joganyag együtt alakul, együtt él a mindennapos joggyakorlatban. Ezt igazolják a tárgyba vágó megbízásokkal foglalkozó joggyakorlók tapasztalatai is, amely szerint "a lényeges nemzetközi elemet tartalmazó gazdasági-üzleti tárgyú jogviszonyokat" megtestesítő tranzakciós szerződések tárgyalásakor a tanácsadói munka szerves részét képezi az alkalmazandó jog, illetve az ennek érvényre jutását esetleg elkerülni igyekvő jogválasztással és/vagy fórumválasztással (illetve ezek következményeivel) kapcsolatos szakértés, ami ugye alapvetően a kollíziós magánjog tárgykörébe eső terület.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
