Közeledik 2014. március 15-e, amely nemcsak nemzeti ünnep, de egyben az új Polgári Törvénykönyv (új Ptk.) hatálybalépésének napja is. A kódex több mint másfél ezer paragrafusa, hozzávetőleg 15-16 ezer normatétele várja, hogy a gyakorlatban is megmutatkozzék, sikerült-e a társadalmi-gazdasági igényeknek megfelelő, koherens, időtálló szabályozást alkotni. A visszaszámlálás elkezdődött, és a felkészülés érdekében kezdetét vette a Budapesti Ügyvédi Kamara és a Magyar Jogász Egylet Családjogi Szakosztálya által szervezett előadás-sorozat, melynek nyitó előadására 2013. október 17-én került sor.[1] A meghívott előadók, Vékás Lajos professzor emeritus, a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság elnöke, valamint Kőrös András, a Kúria tanácselnöke, a Családjogi Munkacsoport vezetője arra a kihívásra készítette fel az érdeklődőket, amely előtt az ügyvédi kar áll az új Ptk.-hoz kapcsolódó megfelelő joggyakorlat kialakításában.
A családjog kodifikációjának alapvető kérdéseit illetően korábban már mindkét előadó rámutatott arra a problémára, amit a családjogi rendelkezéseknek az új Ptk. keretébe történő beillesztése jelent. Kőrös András szerint a "polgári jogi viszonyokat az individuális vagyoni érdekek határozzák meg (e jellegzetessége miatt titulálta Heine a magánjogot az önzés bibliájának), míg a családi kapcsolatok fő működtető ereje az önzetlenség, az egymás támogatásának erkölcsi alapú kötelezettsége".[2] Ezt a kettősséget a Családjogi Könyv sajátos alapelveken nyugvó szigetszerűsége is kifejezésre juttatja. De egyes szociális szempontok érvényre juttatása az új Ptk. egyéb területén is érzékelhető, mutatott rá Vékás Lajos, miután az új Ptk. előkészítése visszakerült a Kodifikációs Főbizottság feladatkörébe, és kezdetét vette az ötödik szövegváltozat kidolgozása.[3]
A polgári jogi jogviszonyok egészét lefedni kívánó kódex a családjog integrálását nem nélkülözhette. Ez lehetőséget nyújtott az egyébként rendszeresen felülvizsgált családjogi törvény (Csjt.)[4] teljes áttekintésére, valamint a megváltozott társadalmi-gazdasági körülményekhez való igazítására. Vékás Lajos bevezetőjében elismeréssel idézte fel a családjogi kodifikációval megbízott munkacsoport aktivitását és szakmai elkötelezettségét, melynek eredményeképpen elkészült a Koncepció, majd a normaszöveg. A Csjt. szabályai, közülük is elsősorban a vagyonjogi rendelkezések, melyek legközelebb állnak a polgári jog - így a kötelmi, dologi és az öröklési jog - szabályaihoz, átfogó reformon mentek keresztül. A magánjogi szabályozás történetéhez hozzátartozik - emlékeztetett az előadó -, hogy a Csjt. 1952. évi megalkotásakor még nem merült fel a polgári törvénykönyv létrehozásának a gondolata. 1953 és 1957 között készült el az első Ptk. tervezete, amelybe a még friss családjogi szabályokat részben gyakorlati, részben ideológiai - a személyi és a vagyoni viszonyok elkülönítését kifejezésre juttató - okok miatt nem illesztették be.[5] Ezeket az indokokat azonban már meghaladta az idő, és a jelenleg uralkodó felfogás szerint a családjogi szabályok nem választhatóak el a Ptk. többi rendelkezésétől. A rendelkezések megszaporodása egyben szükségessé tette, hogy egy nagyobb egység - a Negyedik Könyv - fogja össze az idevágó normaanyagot.
A kodifikáció egész folyamata során, de még a törvényjavaslat parlamenti vitájában is élénk vita kísérte az élettársi viszonyok szabályozásának kérdését. A törvény előkészítői nem hagyhatták és nem is hagyták figyelmen kívül azt a tényt, hogy több százezer ilyen párkapcsolat létezik Magyarországon, és a gyermekek jelentős hányada ilyen vagy ehhez hasonló kapcsolatból születik. Ennek fényében javasolták, hogy az élettársi kapcsolat lépjen ki a polgári jogi társaság árnyékából, és a törvény - elismerve annak családjogi mivoltát és családjogi joghatások kiváltására való alkalmasságát - egységesen a Negyedik Könyvben tartalmazza a vonatkozó rendelkezéseket. A jogalkotás végső, döntő szakaszában azonban olyan megoldás született, amely az élettársi kapcsolatok fogalmát, a jogviszony létrejöttének, megszűnésének szabályait továbbra is a Kötelmi Jogi Könyvben helyezte el, míg kiemelte és családjogi joghatásokkal - tartási és lakáshasználati igénnyel - ruházta fel az egy éve fennálló azon élettársi kapcsolatokat, amelyekből közös gyermek származott.
A szabályozási igények és elképzelések ismertetése kapcsán Kőrös András vette át a szót, aki a kodifikációs folyamat legfőbb motívumaként a "fontolva haladást" nevezte meg. Ennek jegyében nem törekedtek meggondolatlan újításokra, sokkal inkább a hazai társadalom-
- 123/124 -
fejlődés által támasztott elvárásokra és az európai jogalkotási tendenciákra figyelemmel jelölték ki a megújuló szabályozás irányait. A házasságon alapuló családok számának csökkenése, ezzel egyidejűleg a de facto élettársi kapcsolatok számának növekedése, a családjogi jogviszonyok nemzetközivé válása, valamint a felbomlott családi kapcsolatokból eredő jogviták megnyugtató rendezése iránti igény jelentette a jogalkotás társadalmi hátterét. Emellett az Európai Unión belüli - elsősorban eljárásjogi, de egyre inkább az anyagi jog felé is hajló - aktív jogalkotás is meghatározó jelentőséggel bírt.
Miután döntés született arról, hogy a családjog az új Ptk. része legyen, gondoskodni kellett e jogviszonyok különbözőségének kifejezésre juttatásáról - idézte fel Kőrös András. A Negyedik Könyv rendelkezéseit bevezető négy alapelv - a házasság és a család védelme, a gyermek érdekének védelme, a házastársak egyenjogúságának elve, valamint a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elve - jelenti a kiindulópontot a tényleges kapcsolatokat preferáló normák [új Ptk. 4:154. §, 4:179. § (3) bek., 4:198-199. §] rögzítése, valamint a párkapcsolatokkal szemben általában támasztott elvárások kifejezésre juttatása számára.
A házastársak helyzetét tekintve a szabályozás több újdonsággal is szolgál. A feldúltsági alapú magyar bontójog a bíróság feladatává teszi az ún. tényállásos bontás esetén az objektív helyzetnek a vizsgálatát. Ez egészül ki a megegyezéses bontás esetével, amely - a hatályos joggal ellentétben - nem a megromlás bizonyítéka, hanem önálló bontóok lesz, feltéve, hogy a felek a járulékos kérdésekben egyezségre jutottak, kivéve ez alól mind az ingó, mind az ingatlan vagyon megosztásában való megállapodás követelményét. A kompromisszum kialakítása érdekében a közvetítői eljárás igénybevétele fokozottabb jelentőséghez jut az új törvény keretei között [új Ptk. 4:22. §].
A gazdasági viszonyok átalakulásának megfelelően a házassági vagyonjogi szabályok számottevően kibővülnek a hatályos Csjt.-hez képest, de változatlanul lehetőség nyílik az azoktól való eltérésre a házassági vagyonjogi szerződés útján. A házassági vagyonjogi szerződés tartalmát illetően a törvény - a közszerzeményi és a vagyonelkülönítési rendszer formájában - mintaszabályokat ad a választható vagyonjogi struktúrákra nézve. A törvényes vagyonjogi rendszerként fennmaradó vagyonközösség szabályai közé a bírói gyakorlat elvei épülnek be. Meghatározza a kódex az aktív és passzív vagyontárgyak körét, továbbá részben eltérő szabályokat állapít meg az üzleti célú vagyonra nézve, biztosítva a szabadabb rendelkezés lehetőségét akkor is, ha annak forrása a közös vagyon volt. Kőrös András részletesen ismertette a házassági vagyonjog szabályain végighúzódó alábbi két elv jelentőségét is: a házastárs - ezzel együtt a család - védelmét a másik házastárs által előidézett eladósodással szemben, másrészt a hitelezők védelmét a házastársak belső vagyonmozgatásával - így például a közös vagyonból a különvagyonba utalással - szemben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
