A tanulmány a sportnak azt az oldalát kívánja bemutatni, amely sok esetben tered ad a nemek közötti egyenlőtlenségnek. Áttekinti, hogy fontos előrelépés történt az olimpiai játékokon részt vevő sportolók összlétszámának kiegyensúlyozása terén vagy a sportszervezetekben való részvételi arány kiegyenlítésében, azonban hangsúlyozza, hogy sok más kihívás és hiányosság maradt még hátra. A sport területén a nemekről szóló vitát Caster Semenya dél-afrikai futó esetén keresztül elemzi, amely ügyben a felmerülő kérdéseknek a nők közötti versenyzés kérdésén túlmutató társadalmi jelentőségük van.
This study aims to show the side of sport that often gives rise to gender inequality. It outlines the important progress that has been made in balancing the overall number of athletes participating in the Olympic Games or in equalising participation rates in sport organisations, but stresses that many other challenges and gaps remain. In the field of sport, the gender debate is analysed through the case of South African runner Caster Semenya, whose issues have a social significance that goes beyond the issue of competition between women.
Diese Studie soll die Seite des Sports aufzeigen, die oft zu einer Ungleichbehandlung der Geschlechter führt. Es wird auf die bedeutenden Fortschritte hingewiesen, die beim Ausgleich der Gesamtzahl der an den Olympischen Spielen teilnehmenden Athleten oder bei der Angleichung der Teilnahmequoten in den Sportorganisationen erzielt wurden, aber es wird auch betont, dass noch viele andere Herausforderungen und Lücken bestehen. Im Bereich des Sports wird die Geschlechterdebatte anhand des Falles der südafrikanischen Läuferin Caster Semenya analysiert, deren Probleme eine gesellschaftliche Bedeutung haben, die über die Frage des Wettbewerbs zwischen Frauen hinausgeht.
A sportnak az élet számos területén kiemelt szerepe van, többek között a fizikai és mentális egészség megőrzésében, de manapság már a gazdaságban, oktatásban és a médiában is. Valamilyen formában az életünk mindennapi részévé és a társadalom fontos befolyásoló tényezőjévé vált. A hétköznapi gondolkodásunkban abszolút pozitív területként könyveljük el, amely segíti a társadalmi kapcsolatok kialakítását, az integrációt, és más területekhez képest sokkal befogadóbb és toleránsabb. A tanulmány a sportnak azt az oldalát szeretné bemutatni, amely ennek ellentmond. Rá kíván világítani arra, hogy sok esetben a társadalmi kirekesztésnek, valamint a nemek közötti egyenlőtlenségnek mekkora teret enged a sport világa. Az elmúlt időszakban a nemek közötti egyenlőség megteremtésében nagyobb előrelépések történtek, például több sportágban törekednek az egyenlő bérezésre, de még messze a cél.
A sport területén a nemekről szóló vita Caster Semenya dél-afrikai futó sikereivel megkerülhetetlenné vált, hiszen ő a reprezentatív példája annak, hogy bizonyos esetekben nem határozható meg egyértelműen a nemi hovatartozás. Az nyilvánvaló, hogy az érintett sportolók versenyzését szabályozni szükséges, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mi az az elfogadható szabályozás, amely esélyegyenlőséget biztosít, ugyanakkor nem diszkriminatív.[1] A tanulmány középpontjába állított esetnek ezért a nők közötti versenyzés kérdésén túlmutató társadalmi jelentősége van.
A nemek közötti egyenlőtlenség hátterében többek között a férfiak és a nők társadalomban betöltött szerepéről szóló implicit felismerések és a nemek szerinti sztereotip képek állnak. A társadalom hajlamos "férfias" vonásokkal felruházni a sportot a fizikai erő, az agresszió, a versenyszellem miatt.
A háromszoros olimpiai bajnok finn sífutóról, Eero Mäntyrantáról, aki a hatvanas években uralta sportágát, csak a visszavonulása után derült ki, hogy magas volt vérében a vörösvértestek tömege és a hemoglobin szintje. A sífutók és kerékpárosok vérképző rendszere az átlagnál igen gyakran jóval magasabb hematokrit- és hemoglobinszintet produkál, aminek következtében több oxigént tud szállítani a vér, ez pedig alapvető fontosságú az állóképességi sportokban versenyző sporto-
- 9/10 -
lóknál.[2] Ez tette lehetővé Eero Mäntyranta számára is, hogy gyorsabban síeljen és nagyobb mennyiségű edzésmunka elvégzésére legyen lépes, mint más sífutók.[3]
Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport elnöke szerint Usain Boltnak - 100 és 200 méteren világcsúcstartó, 8 olimpiai és 11 világbajnoki aranyérmet nyert jamaicai futó - orvosi szemmel egészen különleges izomzata van.[4] A sebességet számos tényező befolyásolja, amelyek közül az egyik legfontosabb az izomösszetétel. Usain Bolt izomzatában nagyobb arányban találhatók gyors izomrostok, mint az átlagos férfiakéban, ennek köszönhetően rövid, kirobbanó mozdulatok segítik versenyzését. Emellett a testfelépítése miatt nagyobb a lépéshossza, és egy 100 méteres verseny során a lábfeje rövidebb ideig érinti a talajt, mint riválisaié. Pekingben Bolt a 100 métert 40 vagy 41 lépéssel tette meg, míg a többi döntős átlaga 47 volt.[5] A szakértő szerint nagyjából egymillióból egy ember születik ilyen kedvező izomrost-összetétellel és lépéshosszt segítő adottságokkal.[6]
Minden idők egyik legsikeresebb olimpikonját, a 23-szoros olimpiai bajnok Michael Phelpst senkinek nem kell bemutatni. Azonban azt kevesen tudják, hogy a Marfan-szindróma jellegzetességeit hordozza magán. Ez egy olyan ritka betegség, amely a szemben, a csontokban, a szívben és a vérerekben okoz rendellenességeket. A szabad szemmel látható tünetek közé tartozik az a vékony, elnyújtott felsőtest, amely alacsony közegellenállást biztosít. Az ujjak és a karok aránytalanul hosszúak, a karfeszttávolság 2 méter felett van (10 cm-rel hosszabb, mint a saját magassága, míg a legtöbb embernél a két adat nagyjából megegyezik). A hosszabb karfesztávolság azt jelenti, hogy a karjai messzebbre nyúlhatnak, és ha Phelps futamgyőzelme egy másodperc töredékétől függ, akkor még a nagyobb karfesztávolságának az előnye is nagy különbséget jelenthet. Nagy kézfejei lapátként viselkednek, és szokatlanul jelentős ízületi hajlékonysággal rendelkezik, bokája például 15 százalékkal jobban behajlik, mint riválisaié. Ez egyértelműen növelheti előnyét, hiszen olyan, mint egy békaláb, így a tolást elősegíti úszás közben. A kutatók szerint Phelps szervezete feleannyi tejsavat termel, mint versenytársaié, emiatt kevésbé fárad el edzés közben.[7] A Marfan-szindrómát ugyan sosem diagnosztizáltak Phelpsnél, és szerencsére a szívével sem tapasztaltak rendellenességet, mindenesetre az előbb felsorolt adottságok egyértelműen befolyásolhatják versenyeredményeit, mégsem kellett korrekciós műtét kettős ízületű bokája miatt, és senki sem döntött úgy, hogy gyógyszert kellene szednie a tejsavszint növelésére.[8] Ezek a mind bizonyított biológiai előnyök óriási szerepet játszottak abban, hogy Phelps rekordokat döntött, és több mint egy évtizeden át uralta az úszás világát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
