2026-ban a lapban kiemelt témaként került meghirdetésre a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás. Ezen kiemelt témakör keretében a cikk a nemzeti vagyon hasznosítása során felmerülő versenyeztetési kötelezettséget, annak lefolytatását és a kivételi köröket járja körbe. A versenyeztetésre vonatkozó szabályok betartása kulcsfontosságú, a törvénybe ütköző szerződés vagy rendelkezés ugyanis semmisséget[1] von maga után.
Az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló vagyon (a továbbiakban: nemzeti vagyon) hasznosításának fogalmát a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 3. § (1) bekezdés 4. pontja határozza meg:
"Hasznosítás: a tulajdonosi joggyakorló vagy a nemzeti vagyon használója által a nemzeti vagyon birtoklásának, használatának, hasznok szedése jogának bármely - a tulajdonjog átruházását nem eredményező - jogcímen történő átengedése, ide nem értve a vagyonkezelésbe adást, valamint a haszonélvezeti jog alapítását."
A hasznosítás fogalommeghatározásának értelmezése során kérdésként merülhet fel, hogy az ott meghatározott tevékenységek - azaz a birtoklás, használat, hasznok szedése jogának bármely jogcímen történő átengedése - külön-külön is, vagy csupán együttesen tartoznak az Nvtv. szerinti hasznosítás körébe. Az Nvtv. módosításának indokolása erre a kérdésre nem tér ki. A fenti jogszabályhely nyelvtani értelmezése - az és/vagy szó hiányára, valamint a felsorolás elemei közötti vesszőhasználatra tekintettel - azt erősíti meg, hogy a felsorolt tevékenységek bármelyike önmagában is hasznosításnak minősül az Nvtv. alkalmazása szempontjából.
Az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 11. pontja meghatározza a nemzeti vagyon használóját, mely a fentiekhez hasonlóan - és/vagy szó nélkül - fogalmaz:
"Nemzeti vagyon használója: azon természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely állami vagyon tekintetében törvény vagy szerződés alapján, a helyi önkormányzat vagyona tekintetében törvény, a helyi önkormányzat rendelete vagy szerződés alapján bármely jogcímen nemzeti vagyont birtokol, használ, szedi annak hasznait, kivéve a tulajdonosi joggyakorló."
Megvizsgálva az Nvtv. által használt más, a hasznosításhoz közel álló működtetés fogalmat, az alábbiakat látjuk:
"Működtetés:[2] a nemzeti vagyon birtoklásából, használatából, hasznai szedéséből, a nemzeti vagyon fenntartásából és üzemeltetéséből álló tevékenységek együttese, amely - jogszabály vagy szerződés alapján - a nemzeti vagyon felújítására, fejlesztésére, a birtoklásának, használatának, hasznai szedése jogának továbbengedésére is kiterjedhet."
E fogalom együttes szóhasználatának alkalmazásából és a megfogalmazásból ebben az esetben az látszik, hogy a jogalkotó egyértelműen kifejezte azt a szándékát, hogy a működtetés részét képező tevékenységek együttesen minősülnek az Nvtv. fogalomhasználata szerinti működtetésnek.
Az Nvtv. maga - preambuluma alapján - többek között a nemzeti vagyonnak a közérdek és a közösségi szükségletek céljára történő hasznosítása céljából, a nemzeti vagyonnal való átlátható és felelős gazdálkodás követelményeinek hosszú távú meghatározása érdekében került megalkotásra. A preambulum alapján is az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 4. pontjában meghatározott tevékenységek bármelyikének hasznosítás fogalma alá tartozása tűnik az elfogadható értelmezésnek.
Nem tartozik bele ezzel szemben a hasznosítás fogalmába a vagyonkezelésbe adás, valamint a haszonélvezeti jog alapítása. Az Nvtv. 11. § (3) bekezdése alapján ehhez kapcsolódóan azt is kimondja, hogy "a vagyonkezelési szerződés, valamint a haszonélvezeti jogot alapító szerződés versenyeztetés nélkül köthető".
A joggyakorlatban vitatott kérdésként merült fel, hogy a földhasználati jog beletartozik-e a hasznosítás fogalmába, és abból kifolyólag a földhasználati jog létesítése során be kell-e tartani az Nvtv. 11. §-ának rendelkezéseit. Ezzel összefüggésben a Székesfehérvári Törvényszék P.20304/2021/10. számú határozatában[3] utalt rá, hogy "a földhasználati jog alapítása ugyan fogalmilag beleilleszthető az Nvtv. 3. § 4. pontjában meghatározott hasznosítás körébe, azonban az osztott tulajdon létesítésére az Nvtv. külön, speciális rendelkezéseket tartalmaz az Nvtv. 3. § (1) bekezdés 14. pontjában és az Nvtv. 13. § (13) bekezdésében. Az Nvtv. 13. § (13) bekezdése az Nvtv. 5. címben foglalt nemzeti vagyon kezelésére, hasznosítására vonatkozó szabályokra nem utal vissza, az Nvtv. 11. § alkalmazását a földhasználati jog létesítése tekintetében nem írja elő, ezért alaptalan a felperes azon hivatkozása, hogy a nemzeti vagyon körébe tartozó önkormányzati ingatlanon legfeljebb 15 éves határozott időre alapítható földhasználati jog, amely időszak egy alkalommal legfeljebb 5 évvel hosszabbítható meg. Ilyen korlátozást a földhasználati jog tekintetében sem az Nvtv., sem a Ptk. nem tartalmaz, kötelező jelleggel nem ír elő."
Az Nvt. 11. § (16) bekezdése az értékesítés mellett az önkormányzati vagyon hasznosítása körében is versenyeztetési kötelezettséget határoz meg:
- 9/10 -
"Helyi önkormányzat tulajdonában álló nemzeti vagyon tekintetében törvényben vagy a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott értékhatár feletti nemzeti vagyont hasznosítani - ha törvény kivételt nem tesz - csak versenyeztetés útján, az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő részére, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságával lehet."
A fenti rendelkezés kapcsán vizsgáljunk meg közelebbről a versenyeztetés formáját, valamint az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő kifejezést és a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságát.
A korábbi jogi szabályozás[4] törvényi szinten fogalmazott meg alapvető rendelkezést a versenyeztetési eljárás formája tekintetében: a versenyeztetés nyilvános, indokolt esetben zárt körű lehetett. Ilyen rendelkezést az Nvtv. jelenleg hatályos szövege nem tartalmaz, amely arra vezethető vissza, hogy Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 32. cikk (2) bekezdése alapján az önkormányzatok ezt a kérdést eredeti jogalkotói hatáskörükben rendeletalkotással rendezhetik, figyelemmel az Alaptörvényben és az Nvtv.-ben meghatározott alapelvekre. Az önkormányzati vagyon tekintetében a versenyeztetés formájára vonatkozó rendeleti jogalkotás számos példája található Magyarországon.[5] Megállapítható tehát, hogy a versenyeztetés formájának meghatározása során mindig egyedileg, az adott önkormányzati rendelet előírásait figyelembe véve kell eljárnia a döntéshozónak.
Az Nvtv. nem ad önálló definíciót arra, hogy ki minősül az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőnek, mint ahogy értéket sem kapcsol az értékarányossághoz. Ennek vizsgálata során álláspontom szerint az ajánlat előnyössége nem önmagában, hanem az értékarányosság követelményével együtt értékelendő. A normaszöveg az "ellenszolgáltatás" értékarányosságát követeli meg, szövegéből ugyanakkor az már nem állapítható meg, hogy az ár kizárólagos, kötelezően elsődleges vagy meghatározott súlyú értékelési szempont lenne.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
