Horváth Dóra, Vajkai András: Az információs társadalom pillérei /3. rész/ (IJ, 2008/2. (24.), 85-87. o.)[1]

Az információs társadalom jogi pillérei

Bevezetés

Az információs társadalom kialakulása komplex jelenség, illetve folyamat. Fejlődésének vizsgálatakor a technológiai, gazdasági és társadalmi kérdések mellett ugyanolyan fontos jogi vonatkozásainak vizsgálata is. Az információs társadalom és a jogrendszer kapcsolatát több oldalról is meg lehet közelíteni. A magyar szakirodalom jelentős része a különböző jogágak oldaláról közelít. Az MTA Társadalomkutató Központ több gyűjteményes művet is megjelentetett az elmúlt években, amelyek viszonylag teljes képet adnak az információs társadalom és a jogrendszer, az egyes jogágak közötti kapcsolatról. A hazai szakirodalom fókuszában jellemzően a személyiségi jogok, az elektronikus kereskedelem jogi kérdései, valamint médiajogi és szerzői jogi kérdések állnak. Nem elhanyagolhatóak továbbá a büntetőjognak az információs társadalommal és a technológia fejlődésével kapcsolatos kihívásai sem.

Az információs társadalom jogi kérdéseit vizsgáló kutatók egyetértenek abban, hogy az információs társadalom kialakulása és fejlődése számos kihívást állít a jogrendszer elé. A vonatkozó jogirodalomban gyakorta említett problémák az információs társadalom jogi szabályozásával kapcsolatban a következőkben foglalhatók össze. Kezdetektől nehézséget okozott, hogy a technikai fejlődést a jogalkotás nehezen tudja követni, és nem könnyű az információs fejlődés technikai normákban történő szabályozása sem. Az információs technológiák rohamos fejlődése ellentétes a jog stabilitásra való törekvésével, ugyanakkor a jog nem képezheti akadályát az innovációs törekvéseknek, nem gátolhatja a technika fejlődését. Kezdetben a tömegkommunikáció hagyományosan a közjog kompetenciájába tartozott, elsősorban alapjogi vetülete miatt. A gondolat-, a vélemény- és a sajtószabadságot, mint kommunikációs alapjogokat már 18-19. századi jogi dokumentumok rögzítették. A véleménynyilvánítás szabadságának sajátos aspektusaként értelmezhető az információszabadság, mely alapjog egyrészt az informáltsághoz való jogot, másrészt az informálódás szabadságát, mint a szabad információáramlás fundamentális tényezőit foglalja magában. Napjainkra az információs társadalom fejlődése és társadalmi jelenségei túlmutatnak a közjog határain, behatolva a magánjog területére is: egyre nagyobb szerepet kapnak például az informatikában a civiljogi szerződéses technikák, egyre inkább előtérbe kerül a tömegkommunikáció sajátos gazdasági joga, és a magánjogot érintő egyik legfőbb terület, a szerzői jogok szférája, is jelentős veszélyeknek van kitéve az Internet terjedése következtében, ami sürgős jogi választ igényel. A közjog területét érintő egyik legpregnánsabb jelenség a médiahatalom, mint új hatalmi ág megjelenése. Mindezek mellett a közjogi és magánjogi elemek keveredése az információs társadalom joganyagában már önmagukban is komoly jogi kihívást jelentenek.

1. Az Európai Unió vonatkozó joganyagának fejlődése

Az Európai Unió kiemelt célja, hogy részt vegyen, és vezető szerepet játsszon a tudásalapú információs társadalom alakításában és folyamatos fejlesztésében. E célkitűzés megvalósítása érdekében az Európai Unió támogatja az új információs és kommunikációs technológiák fejlesztését, keretszabályokat és szabványokat alakít ki a verseny élénkítése érdekében, és elősegíti az Internet széles körű elterjedését és az információs társadalom szolgáltatásainak népszerűsítését.

Az Európai Közösségek információs társadalom politikája az 1970-es évekre nyúlik vissza. A Közösség információs társadalomra vonatkozó tevékenységének első szakasza a ’70-es évektől 1987-ig tart, amelynek keretében az EK az 1980-as években különböző programokat hirdetett meg az információs és kommunikációs technológiák területén.1 A közösségi munka második szakasza 1987-ben vette kezdetét. Ekkor bocsátotta ki a Bizottság a távközlési szolgáltatások és felszerelések közös piacának fejődéséről szóló Zöld Könyvet, amely liberalizációt hirdetett a távközlés területén. A Zöld Könyv három fő alapelvre épült:

1. a monopóliumok felszámolása, liberalizáció az összes piaci szegmensben;

2. az európai távközlési szektor harmonizációja mind a szabályozás, mind a szabványok terén;

3. versenyjogi szabályok alkalmazása a liberalizált piacon az összefonódás és a jelentős piaci előny kialakulásának megakadályozása érdekében.

A Közösség tevékenységének harmadik szakaszát 1994-től számíthatjuk, amelynek fontos jellemzője a távközlési és információs társadalmi szabályozási törekvések összekapcsolódása volt. A Bizottság Fehér Könyve a növekedésről, versenyképességről és foglalkoztatásról átfogó információs társadalmi politika meghirdetését jelentette, amely szerint a az információs társadalom a kulcsa a jövőben a gazdaság, versenyképesség, foglalkoztatás és az életszínvonal növelésének. Az 1994-ben megjelent Bangemann jelentés - Európáról és a globális információs társadalomról - a Bizottság számára átfogó keretszabályozásra tartalmazott ajánlást, mely alapján még abban az évben elkészült a Közösség első Információs Társadalom Akcióterve. E stratégia legfőbb célkitűzése a liberalizáció felgyorsítása a távközlési infrastruktúrák és szolgáltatások területén, valamint a kutatási programok megerősítése volt. Célul tűzte ki továbbá, hogy az információs társadalom követelményeit az Unió beépítse a közösségi politikákba.

1998. január 1-jén az Európai Unió legnagyobb részében a távközlési piacok liberalizációja megtörtént, és kialakultak a továbblépés fő irányai és követelményei is. 1998 és 2002 között a cél az objektív, diszkriminációmentes, átlátható szabályozás kialakítása volt. Az Internet gyors terjedése és a tudásalapú gazdaság erősödése szükségessé tette a tagállami információs társadalmi politikák magasabb szintű koordinációját. A 2000-től évente elfogadott e-Európa Akciótervek célja az volt, hogy kialakítsa Európában a világ legdinamikusabban fejlődő és legversenyképesebb gazdaságát, valamint az, hogy Európa modern on-line közszolgáltatásokkal és dinamikus e-Business környezettel rendelkezzen. 2005-től az Unió fő célja a digitális gazdaság fejlődésének elősegítése, az ehhez szükséges szabályozási háttér kialakítása, a stratégiai kutatások támogatása, az iparral történő együttműködés ösztönzése, és a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés ösztönzése az információs társadalomban és médiaiparban.

Az Európai Unió információs társadalom politikájának jogi alapjai az EK-Szerződésben kerültek rögzítésre. Az EK-Szerződés, illetve a - végül hatályba nem lépett - Európai Unió Alkotmánya expressis verbis nem tartalmazzák az információs társadalom kifejezést. Az elektronikus hírközlési politika jogi alapjait az EK-Szerződés 95. cikke (belső piaci harmonizáció), 81. és 82. cikke (verseny biztosítása), 47. és 55. cikke (társaság alapításának és szolgáltatás nyújtásának a joga) biztosítja. A technológiai fejlődés támogatásának irányvonalait az informatika és kommunikáció területén a Szerződés 163-172. cikkei rögzítik (kutatás-fejlesztés). Az EK-Szerződés 157. cikke a versenyképesség biztosítását szolgálja, a transz-európai hálózatok kialakításának támogatása a közlekedés, energia és távközlési szektorban a szerződés 154-156. cikke alapján történik. A közösségi jogfejlődés során szép számmal születtek - különböző jogi kötőerővel rendelkező2 uniós normák, melyek tárgyuk alapján az információs társadalomhoz kapcsolhatóak. A közösségi joganyag információs társadalomhoz kapcsolódó gyakori témakörei a távközlési jog, az adatvédelem, az információbiztonság, a szellemi tulajdon joga, a távollévők közötti fogyasztói szerződéses kapcsolatok, a reklámjog, a fogyasztóvédelem joga stb.

2001-ig az elektronikus gazdaság fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen alapokat az EU lefektette, elfogadásra kerültek, vagy a politikai előkészítés szakaszából már a jogszabály-előkészítés szakaszába léptek az egyes részterületre vonatkozó irányelvek és rendeletek. 2002 végéig kialakult az elektronikus pénzügyi jog (adók, fizetések) feltételrendszere, továbbfejlesztésre került a szellemi tulajdon joga, amelynek fontos mérföldköve a 2001 júniusában elfogadott, a szerzői és szomszédos jogok egyes információs társadalmi vonatkozásait érintő 2001/29/EK irányelv. 2000-ben az elektronikus pénzintézetekről, működésük szabályairól és felügyeleti kérdéseikről szóló 2000/46/EK irányelv, 2002-ben pedig az elektronikus kereskedelem és az általános forgalmi adó összefüggésében a 2002/388/EK irányelv kiegészítésére vonatkozó 792/2002. tanácsi rendelet megalkotása említhető. Szintén 2002-ben került elfogadásra az ún. "Telcom-csomag", amely több fontos irányelvet tartalmazott: az elektronikus hírközlési hálózatok és szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelvet, és további négy specifikus irányelvet3 az egyes részterületekre vonatkozóan. A csomag tartalmazta továbbá a Parlament és a Tanács ugyancsak 2002 áprilisában közzétett "rádióspektrum-politikára" vonatkozó 676/2002/EK határozatát, valamint a hírközlési szolgáltatások piacának versenyjogi kérdéseit tárgyaló 2002/77/EK irányelvet.

A 2004-es év közösségi jogalkotásának legfontosabb eredményei közé sorolható a Tanács 2004/1321/EK rendelete az európai műholdas rádiónavigációs programokat üzemeltető struktúrák létrehozásáról, és a 2004/808/EK rendelet (2004. április 21.) az információs társadalomra vonatkozó közösségi statisztikákról. Szintén ebben az évben döntött az Unió az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség létrehozásáról is.

2006 októberében a Bizottság javaslatot fogadott el az Európai Technológiai Intézet létrehozásáról. Szervezetileg az EIT egy kisebb irányító központból és az EIT feladatait ellátó több tudás és innovációs közösség hálózatából állna. Az EIT az Európai Parlament és a Tanács jóváhagyásától függően 2008-ban kezdhetné meg működését, a 2008-2013-as időszakra mintegy 2,4 milliárd eurós költségvetéssel. Az Intézet mintaként szolgál majd az egyetemi körök, a kutatás és az üzleti élet összefogására, annak érdekében, hogy Európa az eddigiekhez képest eredményesebben tudjon megfelelni a globalizálódó, tudásalapú világgazdaság támasztotta kihívásoknak.

A közösségi jogalkotás intenzitása az információs társadalom tárgykörében egyértelműen növekszik. Míg a ’70-es években az ilyen tárgyú normaalkotó tevékenysége a Közösségnek nem haladta meg az évi 5-6 jogszabályt, addig a ’80-as évek végére az információs társadalommal kapcsolatos normák száma megnégyszereződött, a ’90-es évek végére pedig ez a szám is megnyolcszorozódott. A 2000-2006-os időszakra jellemző általános tendencia évi átlag 20 közösségi jogszabály, ami - a harmonizációs kötelezettség miatt - nem kis terhet ró a tagállamok jogalkotására és jogalkalmazására.

A magyarországi információs társadalomra vonatkozó jogalkotás és jogalkalmazás szempontjából elsősorban a jogi kötőerővel rendelkező irányelvek és rendeletek játszanak fontos szerepet. A rendeletek olyan általános közösségi normák, amelyek teljes egészükben minden tagállamban - így Magyarországon is - kötelezőek és közvetlenül alkalmazandóak. Az irányelvek ezzel szemben csupán az elérendő célokat illetően kötelezik a tagállamokat, de a cél megvalósításának formája, az eljárások és eszközök megválasztása és saját jogrendszerbe illesztése a nemzeti hatóságok feladata.

2. Az információs társadalom és a magyar jogfejődés

Az információs társadalomra vonatkozó hatályos magyar joganyag kialakulása több lépcsőben ment végbe. Az EU-jogharmonizációs program keretei között lényegében 1999-től kezdődött az információs társadalom sajátos kihívásaira választ adó, alapvető jogszabályi környezet kialakítása. Az adatvédelem, az elektronikus fizetések, a fogyasztóvédelem és a szerzői jog körében ekkor jelentek meg jogunkban az első, az Internetre már speciálisan alkalmazható jogszabályi megoldások. A magyar jogközelítési folyamat alapvető kereteit az EU csatlakozást megelőzően a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, és 1994-ben hatályba lépett Európai Megállapodás jelölte ki.

A szupranacionális európai joganyag harmonizálása mellett a magyar információs társadalmi jogalkotás tekintettel van a nemzetközi szervezetek keretei között zajló jogalkotási folyamatokra is. Magyarország számos jelentős egyezményhez csatlakozott, amelyek az információs társadalom sajátos problémáira nemzetközi megoldást kívántak nyújtani.

A hatályos magyar Alkotmány nem tartalmaz expressis verbis rendelkezéseket az információs társadalomra vonatkozóan, pusztán alapjogi vonatkozásban szól a szabad véleménynyilvánításról, a sajtószabadságról, a személyes adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról.4 Az Alkotmány rögzíti, hogy a közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről, vezetőinek kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről, illetőleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Az információs társadalom témakörébe tartozó hazai jogi normák elsősorban törvény vagy kormányrendelet formájában jelennek meg. Jogfejlődésünkben kiemelkedő jelentséggel bírt a 2001-es esztendő. A közösségi joggal való harmonizációs folyamat fontos állomásaiként ekkor született meg a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény, az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény és az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVII. törvény. 2000-2001-ben kormányhatározatok születtek az elektronikus kormányzat feltételrendszerének kialakításáról, a jogalkotási munka folytatásáról.5

Az informatikai és hírközlési tárgyú jogszabályok előkészítésében, koordinációjában és megalkotásában jelentős szerepet kapott a 2002 májusában az ágazati feladatok ellátására létrehozott Informatikai és Hírközlési Minisztérium. A kormányzati informatika összefüggésében a feladatokat 2002-2003 között a MEH Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatala, ezt követően az Elektronikuskormányzat-központ (EKK) látja el. Az elektronikus kormányzás alapinfrastruktúráját a 1188/2002. (XI. 7.) Kormányhatározatban megfogalmazottaknak megfelelően működő Elektronikus Kormányzati Gerinchálózat (EKG) képezi. Az EKG a 18 megyeszékhelyet és Budapestet összekötő szélessávú, nagysebességű hálózat, amely biztosítja a központi közigazgatás és a területi intézmények adatkommunikációs kapcsolatát, Internet-elérését és elektronikus levelezését. A 2002-es Kormányprogramban meghirdetett "szolgáltató állam" elektronikus információs kapuja a Kormányzati Portál, amely a magyarorszag.hu internetes honlapon keresztül érhető el. A Kormányzati Portál látja el a közigazgatási ügyek intézéséhez szükséges "ügyfélkapu" szerepét, ugyanakkor információs-tájékoztatási szolgáltatásai a kormányzati kommunikáció, speciális (azonosított személyek részvételével zajló) fórumszolgáltatása a felelős állampolgári véleménynyilvánítás szempontjából nagy jelentőségű.

A 2003-as évben a legjelentősebb jogszabá­lyok a 2003. évi C. törvény az elektronikus hírközlésről, továbbá e törvény konkretizálását és végrehajtását szolgáló kormányrendeletek.6 A szellemi alkotások jogában jelentős változásokat hozott az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CI. törvény. Az elektronikus cégeljárásról és a cégiratok elektronikus úton történő megismeréséről szóló 2003. évi LXXXI. törvénnyel megjelent az első, az elektronikus eljárási lehetőséget teljes körűen biztosítani tudó törvényi konstrukció is. A Kormány ugyanebben az évben fogadta el az Elektronikus Kormányzat Stratégia és Programterv (E-kormányzat stratégia) című 1126/2003. (XII. 12.) Kormányhatározatot, továbbá az EKK tevékenységét segítő E-Kormányzat Operatív Bizottságról szóló 1127/2003. (XII. 12.) Kormányhatározatot is. 2004-ben - számos kormány- és miniszteri rendelet7 megszületése mellett - a legfontosabb fejlemény, hogy a magyar Országgyűlés elfogadta a 2004. évi XXXV. törvényt az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetről, valamint az elektronikus ügyintézés szempontjából nélkülözhetetlen 2004. évi CXL. törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. 2005-ben két fontos törvény - a 2005. évi XC. törvény az elektronikus információszabadságról és a 2005. évi XXV. törvény a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről - és több rendelet született az információs társadalom témaköréhez kapcsolódóan.8 2006 jogalkotás célkitűzése kétrétegű volt: egyrészt a hatályos joganyag felülvizsgálata, módosítása, a hiányzó részletszabályok megalkotása, másrészt tematikailag új jogszabályok megalkotása volt a cél.9 A legutóbbi fejlemények közül a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV. törvény elfogadása bír kiemelkedő jelentőséggel.

A fentiek alapján jól láthatjuk, hogy az információs társadalom viszonyaira vonatkozó mai szabályozás több rétegű. A nemzetközi, a szupranacionális és a nemzeti jogszabályok dimenzióin túl, a jogalkotó és a szabályozandó életviszony szempontjából is differenciálható ez a terjedelmes joganyag. Mindezeken túl fontos kiemelni azt a tényt, hogy az információs társadalom dinamikus fejlődése és változása állandó készenlétre és aktivitásra készteti a jogalkotót. Különösen az intenzív európai jogalkotási ütem diktál hazánknak gyors jogalkotási tempót, amivel nem könnyű lépést tartanunk. ■

JEGYZETEK

1 1984-es ESPRIT Program (Kutatás-fejlesztési tevékenység az információs és kommunikációs technológiák terén), 1986-os Telematikai Alkalmazások Fejlesztése Program (telekommunikáció és informatika kombinált alkalmazásának lehetősége a közlekedés, egészségügy és a távoktatás terén), 1987-es RACE Program (vezető telekommunikációs technológiák).

2 A rendelet, az irányelv és a határozat jogilag kötelező jogforrások, míg a vélemény és az ajánlás tartalma jogilag nem kötelező a tagállamokra nézve.

3 Az elektronikus hírközlési hálózatok és szolgáltatások engedélyezése (2002/20/EK); az elektronikus hírközlési hálózatokhoz és kapcsolódó berendezésekhez való hozzáférés, és azok összekapcsolása (2002/19/EK); az egyetemes szolgáltatás és az elektronikus hírközlési hálózatokhoz és a szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogok (2002/22/EK), a személyes adatok kezelése és a magánélet védelme a távközlési ágazatban (2002/58/EK).

4 Alkotmány 61. §-a rendelkezik jelenleg közvetetten az információs társadalomról, de mindenképpen hasznos lenne a jövőbeli alkotmányunkba az állami célok és feladatok közé felvenni információs társadalomra vonatkozó feladatokat is. Az európai alkotmányokban már találunk direkt utalásokat az információs társadalomra, sőt például a görög alkotmány alapvető jogként deklarálja az egyén információs társadalomban való részvételi jogát.

5 Például a közigazgatási adatvagyon-nyilvántartásról szóló 1113/2000. (XII. 27.) Korm. határozat, a hírközlési törvényjavaslattal összefüggő intézkedésekről szóló 2050/2001. (I. 14.) Korm. határozat, az elektronikus aláírásról szóló törvény szabályozási alapelveiről és az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedésekről szóló 1075/2000. (IX. 13.) Korm. határozat módosításáról rendelkező 1014/2001. (II. 5.) Korm. határozat, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint egyéb információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény végrehajtása érdekében szükséges intézkedésekről szóló 2271/2001. (IX. 26.) Korm. határozat.

6 226/2003. (XII. 13.) Korm. rendelet, 16/2003. (XII. 27.) IHM rendelet, 18/2003. (XII. 27.) IHM rendelet, 19/2003. (XII. 27.) IHM rendelet.

7 Például: 134/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kasszáról, 46/2004. (III. 18.) Korm. rendelet a számhordozhatóság szabályairól, 73/2004. (IV. 15.), 345/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet az elektronikus hírközlési szolgáltatás minőségének a fogyasztók védelmével összefüggő követelményeiről, 346/2004. (XII. 22.) Korm. rendelet a frekvenciasávok nemzeti felosztásának megállapításáról, 3/2004. (III. 4.) IHM rendelet az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltató kijelölésére vonatkozó szabályokról, 5/2004. (IV. 13.) IHM rendelet a rádió-berendezésekről és az elektronikus hírközlő végberendezésekről, valamint megfelelőségük kölcsönös elismeréséről, 6/2004. (IV. 13.) IHM rendelet a polgári frekvenciagazdálkodás egyes hatósági eljárásairól, 8/2004. (IV. 20.) IHM rendelet az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás részletes feltételeiről és műszaki követelményeiről, 9/2004. (IV. 22.) IHM rendelet az interfészekről, 11/2004. (IV. 22.) IHM rendelet a digitális televízió műsorszolgáltatással összefüggő műszaki előírásokról, 35/2004. (XII. 28.) IHM rendelet a frekvenciasávok felhasználási szabályainak megállapításáról.

8 45/2005. (III. 11.) Korm. rendelet a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak az elektronikus aláírással kapcsolatos feladat- és hatásköréről, valamint eljárásának részletes szabályairól, 194/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet a közigazgatási hatósági eljárásokban felhasznált elektronikus aláírásokra és az azokhoz tartozó tanúsítványokra, valamint a tanúsítványokat kibocsátó hitelesítésszolgáltatókra vonatkozó követelményekről, 7/2005. (VII. 18.) IHM rendelet a digitális archiválás szabályairól, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokkal kapcsolatos elektronikus archiválás szabályairól, 9/2005. (VII. 21.) IHM rendelet az elektronikus aláírási termékek tanúsítását végző szervezetekről, illetve a kijelölésükre vonatkozó szabályokról, 13/2005. (X. 27.) IHM rendelet a papír alapú dokumentumokról elektronikus úton történő másolat készítésének szabályairól, 195/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet az elektronikus ügyintézést lehetővé tevő informatikai rendszerek biztonságáról, együttműködési képességéről és egységes használatáról.

9 Pl.: 78/2006. (IV. 4.) Korm. rendelet a frekvenciahasználati jogosultság megszerzését szolgáló árverés és pályázat szabályairól, 4/2006. (IV. 19.) IHM rendelet a Nemzeti Hírközlési Hatóságnak az elektronikus aláírással összefüggő nyilvántartással kapcsolatos tevékenységéért fizetendő díjakról.