A Parlamenti Kutatások Központjának szervezésében, idén már második alkalommal várta az érdeklődőket az Országház, a Parlamentarizmus Napja alkalmából. A rendezvényt tavaly, hagyományteremtő szándékkal indították el a szervezők, az esemény időpontját az első szabadon választott parlament 1990. május 2-ai alakuló ülésének napjához igazítva. Az előző évhez hasonlóan idén is az Országház főemeleti Varga Béla terme biztosította a nagyszerű helyszínt a rendezvénynek, amely a nagy érdeklődésre való tekintettel meg is telt. A 2016-os Parlamentarizmus Napjának hívószava a bemutatkozás volt - maga a rendezvény, május 2. jelentősége, a Parlamenti Szemle első száma és a Parlamenti Kötetek című sorozat első kötete kerültek bemutatásra - 2017-re a rendezvény műhelykonferenciává alakult, amelynek témája a parlamenti törvényhozás európai gyakorlata volt. A rendezvény szervezője és moderátora Szabó Zsolt, a Károli Gáspár Református Egyetem Alkotmányjogi Tanszékének oktatója, az Országgyűlés Hivatalának munkatársa volt. A műhely-konferencia munkanyelve az angol volt, magyar szinkrontolmácsolással.
A rendezvényt Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke, a Törvényalkotási Bizottság elnöke nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy az alkotmányjognak egy rendkívül fontos területét képezi a parlamenti jog és örömmel tölti el, hogy az idei évben nemzetközi kitekintés lehetőségével is bővült a parlamenti konferencia, hiszen az Egyesült Királyságból, Németországból és Portugáliából is kiváló gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakemberek tisztelték meg az eseményt részvételükkel.
Gulyás Gergely a brit parlamentarizmus hagyományait egy frappáns hasonlattal érzékeltette: jól mutatja a brit parlamentarizmus hagyományait, hogy a meghívott brit előadó úr akkor kezdett el dolgozni a brit parlamentben, amikor ő született. Majd elmondta, hogy mi, magyarok is büszkék lehetünk arra, hogy a magyar parlamentarizmusnak hosszú évszázadokra visszanyúló hagyományai vannak. De, ha csak a modern parlamentarizmus történetét vesszük górcső aló, akkor is a '48-49-es szabadságharctól számíthatjuk a parlamentarizmus időszakát. Az áprilisi törvények által megteremtett felelős kormány, valamint miniszteri felelősség, a mai napig meghatározza a magyar közjogi intézményrendszert. Így elmondhatjuk, hogy most már az elmúlt 27 év történetének feldolgozására van lehetőségünk, igaz, be kell vallanunk, hogy a magyar parlamenti viták számtalan kritikára adhatnak okot, de való-
- 165/166 -
színűleg ez a világ többi táján is így van. A parlamentben az ország legfontosabb ügyeiről születik döntés, ezért fontos, hogy ezeket a döntéseket demokratikus viták előzzék meg. Hangsúlyozta, hogy a modern magyar parlamentáris hagyomány - amely 1990. május 2-án kezdődött - ma már a magyar jogtörténet része. Rámutatott arra, hogy a jelen megértéséhez elsősorban az 1990 utáni törvényalkotási tapasztalatokat kell megértenünk, hiszen a parlamentáris demokrácia a világon mindenhol fejlődik és változik. Gulyás Gergely szerint azért kell tanulmányoznunk, összehasonlítanunk a különböző európai országok parlamenti gyakorlatát, hogy a számunkra legmegfelelőbb gyakorlatot kialakíthassuk. Továbbá fontos megvizsgálni azokat a - részben külföldről átvett - intézményeket is, amelyek csak az elmúlt években váltak a magyar parlamentarizmus részévé.
Gulyás Gergely végezetül kiemelte, hogy nem szabad elfelejtenünk azt, hogy május másodika azért ünnepnap, mert nagyon hosszú idő után jöhetett létre az általános, titkos választójog alapján szabadon megválasztott parlament. Amikor a demokratikus intézményrendszerről vitatkozunk, tudnunk kell, hogy a szabad vita lehetőségét, a szabadon választott Országgyűlés május 2-i megalakulása tette lehetővé. Tehát mindannyiunk számára közös kiindulási pont május 2-a, noha a magyar közgondolkodásban, a politikai gondolkodásban még mindig nem vert kellően erős gyökeret, még annak ellenére sem, hogy új Alaptörvény preambuluma is kimondja, hogy ez az a nap, amikortól hazánk demokratikus rendjének kezdetét számítjuk. Új időszámítást kezdtünk ekkor, mert ettől a naptól kezdve megszűnt Magyarországon az illegitim parlamentarizmus és felváltották olyan intézmények, amelyek demokratikus választójog alapján jöttek létre. Ez önmagában is ok az ünnepségre, az ünnepség pedig okot ad arra, hogy ennek keretében tudományos vitákat rendezzük, mely során megvizsgálhatjuk a nemzetközi gyakorlatot.
Az első előadó Paul Evans volt, aki 1981 óta dolgozik a brit parlamentben, jelenleg alsóházi főtanácsadóként a bizottsági rendszerért felelős. A brit törvényhozás működését szélesebb perspektívába helyezve az alkotmány történeti jellegéből és az alkotmánybíráskodás hiányából vezette le a teljes parlamenti szuverenitást. Kitért az angol jogrendszer másik - a parlamenti szuverenitást is érintő - sajátosságára, a common law-ra, tisztázva a bírói szokásjog és a statute law viszonyát: ha a parlament elfogad egy törvényt, akkor azzal kvázi megszünteti a szokásjogot, így csak azokon a területeken hivatkozhatnak a bíróságok a common law-ra, ahol nincs írott jog. Evans a brit parlamentarizmus másik fő jellemzőjeként a bikameralizmust emelte ki, a két kamara viszonyát akként jellemezve, hogy a gyakorlatban az Alsóház "egyenlőbb" mint a Lordok Háza. A brit parlament bizottsági rendszerét tömören ismertette az előadó: a bizottságok két főtípusa a jogalkotásban részt vevő bizottságok csoportja, a másik a vizsgálóbizottságoké, a két típus között pedig nincs átfedés.
Törvényjavaslatok osztályozásában is két nagy csoportot különböztetett meg Paul Evans: az egyik a "public bill", amely a lakosság egészét érinti, a másik a "private bill", amely egy konkrét ügyben, vagy csupán egy adott terület lakosait érinti csupán, és igen ritkán fordul elő. A "public bill" törvényjavaslatoknak is további két altípusa van, amelyek az előterjesztők szerint különülnek el. Az egyik a mi-
- 166/167 -
niszteri indítvány, amelyet a kormány nevében egy miniszter indítványoz; a másik típusa az egyéni képviselői indítványok fajtája, amelyet bármelyik ház képviselője kezdeményezhet.
Ezt követően a brit parlament működésének, különösen a törvényalkotási eljárás legfontosabb jellemzőit ismertette a hallgatósággal Paul Evans. A törvényalkotási folyamatot a pingpongozáshoz hasonlította, mivel a Lordok Háza és az Alsóház egymás között oda-vissza küldözgeti a törvényjavaslatokat. Az Alsóház 1911 óta felülbírálhatja a Lordok Házának döntését. A törvényalkotás utolsó mozzanata a királyi szentesítés (Royal Assent), melyre azután kerül sor, hogy a két ház megegyezett egy törvényjavaslat szövegében.
Paul Evans még a törvényalkotás folyamatának főbb jellemzőivel foglalkozott, mely során rámutatott a két ház közötti különbségekre is. Elmondta, hogy a századforduló óta az Alsóházban a kormány által benyújtott valamennyi törvényjavaslat "programozásra" kerül, azaz egy időrendet kapcsolnak hozzá. Tehát a törvényalkotási folyamat fontos jellemzője annak ütemezettsége. Kitért a bizottságok szerepére is: 15-30 tagú - nem állandó - bizottságok (public bill committees) foglalkoznak a törvényjavaslatokkal. A házelnök (Speaker) jogköre, hogy kontrollálja a törvényjavaslatok módosítását, ő dönt arról, hogy mely módosító javaslat kerül a Ház elé. A Lordok Házában nincs ilyen kontroll, ott a bizottsági elnöki pozíció semleges jellegű, a viták során a lordok egymásnak adnak szót, magukat kontrollálják, az elnök nem avatkozik közbe. A Lordok Házában nincs ütemterv sem, ott addig tárgyalnak egy törvényjavaslatot, ameddig kedvük tartja - és általában élnek is ezzel a lehetőséggel. Ütemterv híján nagyobb mozgástér a jellemző és a kormánynak is kisebb a beleszólása a parlamenti munka ezen részébe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
